Negyvenvalahány év kihagyás után valamiért nagyon rákattantam a balatoni hajózásra, így júniusban már másodszor mentem le kifejezetten emiatt a magyar tengerhez. A múltkor egy Siófok - Füred - Földvár út volt terítéken, ezúttal a nyugati végeken szálltunk vízre.

Balatonmáriafürdőről indultunk. Amikor megláttam a kikötőt, elbizonytalanodtam, hogy ide tényleg be tud-e állni egy vízibusz, hiszen a móló két kőkarja közt alig van 30 méter, és maga a hajóállomási rész se sokkal szélesebb. Lehet, hogy van másik kikötő is a településen, és rossz helyen vagyunk? Aztán szerencsére megjelent ez a fehér batár a nádas mögött a távolban - bár nem tudom biztosan, hogy nád volt-e, mert biológiából sose voltam jó :) A jegy megvásárlásakor már tudható volt, hogy melyik hajóval fogunk utazni, és ezt a masinát most nagyon vártam, hiszen egy 1960-ban gyártott váci vízibuszról volt szó. És nem is akármilyenről, hanem a magasított 303-as típusról! A megszokottól eltérő építés miatt ezekről a hajókról elterjedt, hogy valódi tengerre gyártották őket, de sokak szerint ez csak mendemonda: valószínűleg azért néznek ki így, mert a nagyobb kapacitás érdekében hátul nyitott ÉS zárt fedélzetet is akartak egyszerre - a korábbi típusokon vagy ilyen, vagy olyan volt (természetesen azóta voltak átépítések, melyek végeredménye egy hasonló, csak alacsonyabb "emeletes" vízibusz lett). Mondjuk ettől még gyanús, hogy az orrán milyen magasra felmegy a hablemez; egy weboldalon azt írják, hogy a 303-as megkapta a tengerpart menti közlekedésre alkalmas minősítést, csak végül nem adták el olyan helyre, ahol ezt kihasználták.

A kikötői részen kiszélesedik a víztükör, akár 35-40 méter is lehet a két part közt - ami még mindig elég kevés, hiszen a hajó 31 méter hosszú. Az egy helyben pörgölődés helyén ki volt ritkítva a nád, talán a part is ki volt kaparva, hogy elférjen. Az ilyen mozgásoknál megértem, hogy gyerekkoromban miért néztem istenként a hajókat kormányzó bácsikra :) Egyébként a hajó szép formájú, tényleg inkább néz ki tengeri jachtnak, mint tömegközlekedési eszköznek.

A szép kinézet ellenére a hajó - szerény nyomott véleményem szerint - nem valami praktikus. Az orrában van egy zárt kabin, ahol 8-10 embernél több nem fér el, a "teraszon" viszont nincs tető, ezért kánikulában meg lehet rajta durranni. Az alsó, zárt fedélzeten meg ki volt kapcsolva a klíma, úgyhogy ott végképp nem tudtunk volna megmaradni.

Végül az út egy részét fent töltöttük, aztán amikor úgy éreztük, hogy elkezd forrni az agyvizünk, bementünk a klímás orr-részbe. Egyébként érdekes, hogy a hajót a "Héviz" névre keresztelték, holott a települést Hévíznek írják. Manapság így is emlegetik a hajót, de az oldalán a név "i" betűjén még mindig nincs hosszú ékezet. A taton (pontosabban fartükrön?) viszont már átfestették a közelmúltban.

Nagyon kellemes volt az út Keszthelyig, végig sütött a nap. Szél viszont nem nagyon volt, úgyhogy vitorlásból jelentősen kevesebbet láttunk, mint múltkor. Mivel öreg gépről van szó, melynek ki tudja mennyi van hátra most, hogy új hajók érkeznek a tóra, videóztam is; többek közt a kikötőben pörgés, majd hátramenetben beállás is látható rajta. Ja, és feliratoztam is ("CC" gomb). Azt mondjuk nem hiszem, hogy eltűnnének ezek a régi gépek, legfeljebb ritkábban lehet majd látni őket, esetleg átmennek tartaléknak? A két új katamarán önmagában azért még nem fogja árendezni a teljes flottát...

Kellemes meglepetés volt, hogy Györökön találkoztunk a Balaton másik 303-asával, a Keszthely névre keresztelttel. Ő pár évvel fiatalabb; rajta kívül még egy példány készült a típusból, Csehszlovákia számára. Nagyon bírom ezeket a Vácott gyártott alumínium hajókat; legszívesebben mindegyiket kipróbálnám, a laposakat is! Persze hosszú még a nyár :)