Nemrég láthattunk egy szó szerint fapados alumínium vízibuszt, most nézzük meg a "de luxe" változatot, mellyel a Balatonon találkozhatunk:

Tavaly már írtam az 1963-as gyártású Arács motorosról, de nem bírtam ki, hogy ne utazzak vele idén is. A bevezetőben említett budapesti tesójával ellentétben az ő hátsó fedélzete még mindig nyitott, nem is akárhogy:

A tető gyárilag ilyen, az ülések nyilván nem :) A manapság nyáron jellemző hatszáz fokokban ez az elrendezés nem feltétlenül praktikus, de esti sétahajózásra remek lehet - amit sajnos idén se próbáltam ki.

Eddig háromszor mentem a hajóval, ebből az első két alkalommal kevés utas volt, úgyhogy csendes utunk volt: hátra lehetett dőlni, a világ nagy dolgain elmélkedni, közben a víz csobogását hallgatni, és iszogatni valamit a kiszáradás ellen (a citromfüves limonádéjuk kimondottan ízlett). Harmadik alkalommal teltház volt, több társasággal a fedélzeten. Haverok és ismerős családok beszélgettek egymással vetésforgóban, zene szólt, gyerekek rohangáltak az emberek közt, egy kutyus pedig odaült a helyemre, amikor előrementem a büfébe - ez egy egész más élmény volt, de szintén nagyon tetszett!

Még mindig viccesnek találom, hogy a váci hajógyár nem közvetlenül a Duna partján volt, emiatt tréleren kellett a vadonatúj járműveket a vízig levinni.

Nem tudom, mennyi idő van még a hajóban, de remélem, hogy lesz lehetőségem utazni vele a jövőben is! Jó lenne megtartani a még meglevő váci vízibuszokat, mert többen már nem lesznek. Kevesebben viszont igen: idén is elbontottak egyet.

Egyébként úgy jött ki, hogy másnap is találkoztam a hajóval, Földváron. Érdekessé tette a helyzetet, hogy az 1963-ban épült váci vízibuszt egy 1960-ban épült váci vízibusz fedélzetéről fotózhattam (drón kellett volna, hogy ezt rendesen meg tudjam mutatni). Régen elég sok ilyen alumíniumhajó dolgozott a Balatonon, de már szinte az összeset kiselejtezték, úgyhogy megritkultak az ehhez hasonló találkozások!

Tegye fel a kezét az, aki meglepődik, hogy videó is tartozik a bejegyzéshez :) Ráadásul kicsit hosszabb is a szokásosnál a földvári találkozás miatt. Persze a tó közepén hasítás élményét így se tudja teljesen visszaadni, de talán megmutat belőle valamennyit.