Születésnapom alkalmából Mariann meghívott egy pesti séthajózásra, én pedig cserébe meghívtam őt egy balatonira. Hogy azért ő is élvezze a dolgot, ne csak én, naplementézésről volt szó.

A nagyobb tóparti városokból rendszeresen indulnak egyórás sétahajójáratok. Egyes kikötőknél az utolsó ezek közül különleges szokott lenni, mert úgy időzítik, hogy a naplementét az út közepén, a vízről lássák az utasok. Sakkoztam egy kicsit az időpontokkal, hogy melyik járatot válasszam, és végül Siófok mellett döntöttem, bár szerintem a Badacsony látványa miatt a boglári és lellei menet is gyönyörű lehet.

Felültünk hát a vonatra délután, és egy óra nemnagyonsokkal később már ott álltunk a siófoki kikötőben. A hajózás eszköze a Kelén motoros volt. Ez a fehér szépség 1891-ben Újpesten épült, majd itt, a Sió partján rakták össze. Eredetileg gőzös volt, majd a hatvanas években dízelesítették. Érdekes módján míg testvérhajóját, a Helkát a hetvenes évek végén a partra tették (azon verekedett Ötvös Csöpi a Pogány madonnában), ő valamiért megmaradt a vízen.

A belseje is kellemesnek tűnt, de egy szép nyári estén ki akar zárt térben lenni? Kicsit ugyan tartottam attól, hogy megázunk, mert indulás előtt fél órával felhők jelentek meg az égen, és pár cseppnyit esett is, de végül jól döntöttünk, hogy a szabadban foglaltunk helyet.

A szerencsére nem túl zárt felhőzet szerintem még szebbé is tette a látványt! Amikor elindultunk, még világos volt, aztán meglepően gyorsan bealkonyodott. Az ember szó szerint minden nap átél egy naplementét, de én legalábbis még sose stopperoltam, hogy mennyi idő alatt fordul át a világoskék ég olyanba, mint amit a fentebbi képen láthatunk. Meseszerű volt.

Az egyórás út a beszélgetés és nézelődés jegyében telt, de azért néha nem bírtam nem kattintgatni. Ehhez a hatásvadász beállításhoz például alig kellett elfordulnom a helyemről. Bármerre néztünk, szépség vett körül!

Közben rájöttem, hogy nem tudom, hogyan szokás naplementét fotózni: nem mertem a tükörreflexes gép keresőjébe nézni, mert utálok megvakulni, de akkor hogyan látom, mit lát a gép? :) Tudom, van kijelzője is, de az nem a valóságot mutatja.

A nap nem pont akkor megy le, amikor úgy látjuk (lásd még Stephen Fry és Phill Jupitus spontán magánszámát a QI-ban), plusz a domborzat és a felhőzet is bekavar, de miután naprendszerünk központi csillagának látványa eltűnt a látómezőnkből, egy kicsit még drámaibb lett az összkép - főleg a fenti felhők lyukain átvilágító sugarak miatt. Aztán persze visszafakult minden; ilyenkor egy ideig nem annyira szép az ég, aztán a kék órával megint megszépül, mielőtt teljesen sötét lesz.

Ahogy reméltem, nagyon kellemes estét töltöttünk a Balatonnál. Kár, hogy nem lehet időben elhúzni a naplementét, hogy tovább tartson! Pontosabban a megfelelő sebességgel meg lehet csinálni, de az nem lenne olyan romantikus, mint ez az öreg vas...