Egy szép nyári napon Máriafürdőtől elhajóztunk Badacsonyig, az ott elköltött kellemes ebéd után pedig Nohabos vonattal indultunk tovább Budapest felé. De csak "felé", egyrészt mert Balatonfüreden villanymozdonyra cserélték a Nohabot, másrészt meg mert Almádiban leszálltunk, hogy menjünk egyet vele:

Kivételesen nem az én ötletem volt, hogy sétahajózzunk: Mariann kérdezte, hogy biztos ennyire hamar haza akarunk menni, nincs-e még valami, amit előtte csinálhatunk. Hát volt :) A Csongor 1927-ben fatesttel, de már dízelmotorral épült Balatonfüreden, majd 1957-ben acél hajótestet kapott. Az átépítés ellenére alapvetően megőrizte eredeti formáját.

Csongorhoz természetesen Tünde is dukál, úgyhogy az almádi (és időnként földvári) nosztalgiának van egy testvérhajója, mely 2023-ban főleg Balatonlellén sétahajózott (mostanában pedig Siófokon, ha jól láttam). Ezt a hajót szintén 1927-ben bocsátották vízre, de az évtizedek során jobban átépítették, ezért más a hangulata. Nem rosszabb, csak nekem jobban bejön a Csongor faborítása:

Ez a napozófedélzet inkább régimódi luxusjachtra emlékeztet, mint közforgalmú hajóra, a belső tereket bevilágító kerek ablakocskáktól meg steampunk érzésem lett :)

A büfébe vezető lépcső akár Nemo kapitány Nautilusának bejárata is lehetne, nem? Sajnos nem derült ki, mi van odalent, mert nem kellett lemennünk, ugyanis felhozták nekünk a limonádét. A nyár második tanulsága egyébként az volt, hogy a hajózás mellett (közben) a hideg limonádé is csodálatos dolog!

Nem csak a nézelődés miatt volt jó körbemenni a hajón, hanem mert alapból jó látni - és megérinteni - a sok fa alkatrészt, meg a régimódi korlátot... de persze helyben ücsörögni sem volt rossz. Ha lenne saját hajóm a Balatonon, az pont ilyen lenne :)

A tó eme ficakjában nem tárul elénk olyan drámaian szép panoráma, mint Tihany felé, vagy Balatongyöröknél a tanúhegyek irányába, egyszerűen csak kikapcsolja az embert a csobogás hangja, a menetszél, a szép kék ég. És remekül lehet beszélgetni is. Összességében pihentetőbb volt ez az egy óra, mint nyolcórányi alvás.

Természetesen most is figyeltem a vitorlásokat. Úgy láttam, hogy a legtöbb helyen viszonylag kevés a tényleg vitorlázó vitorlás, a legtöbben inkább önjáró stégnek használják járművüket. Kivételnek tűnik ezalól a Tihanyi-szoros két oldala a Füredi-öböllel, és az Almádi - Fűzfő - Kenese - Aliga ficak, ezeken a helyeken rengetegen hajóztak sportolás jelleggel. A képen egy spinakkerrel (hátszélvitorla) haladó hajót láthatunk, ha jól tévedek. Gyerekkoromban ha balatoni vitorlást kellett volna rajzolnom, az így nézett volna ki, most meg alig láttam párat ilyenből :(