A júliusi balatoni retró hétvége első napjáról már írtam, most itt az ideje a vasárnapról is ejteni néhány szót!

Míg szombaton bekéredzkedtem valakihez autóval üldözni a vonatokat, másnap utazni is akartam. Egy korai IC-vel mentem le Füredre; két nappal korábban az ülőhely grafikus felületen való kiválasztásakor (mert már ilyen is van!) nem értettem, hogy milyen kocsi alaprajzát látom. Aztán indulás előtt megláttam a vonat végén a komfortkocsit, és máris jól éreztem magam, mert imádom azt! Ráadásul nemsokára kiderült, hogy ez még nem a kényeztetés vége, mert az üléshez kéregjegy is jár, meg utasellátós csokirolád. Meg pezsgő. Így kell egy napot kezdeni!

Aki nem ismeri: így néz ki egy komfortkocsi belülről. A nyolcvanas években, amikor régebbi kocsik átépítésével létrehozták őket, elképesztő luxust jelenthettek! Igazából ma is marha kényelmesek hatalmas lábterükkel (a fentebbi kép széleslátószöggel készült, ezért torzít, de a valóságban is tágasak a kocsik) és az epedarugós, menetirányba állítható fotelekkel. Fedélzeti filmvetítés már nincs, és a pincérhívó gomb se működik, van viszont klíma!

A vonatot ráadásul egy Gigant vontatta, pedig ez a típus normál esetben nem szokott felbukkanni az északi part villamosított részén. Ráadásul elősorozatos példány volt, retró színekkel és pályaszámmal!

Azért az előző napi káosz most is tiszteletét tette: az egyik lerobbant klasszik Szergej helyett küldtek egy másikat, az egykori kormányzati gép 265-öst, de ő is elromlott, még a nap elején. Nem bírják a hőséget ezek a masinák - lehet, hogy tavasszal és ősszel kellene inkább retró hétvégét tartani?

Azért jöttem a gigantos IC-vel, hogy lefotózzam a rákövetkező IC-t, amit Füredig az első Szili vontatott. Persze ez önmagában még nem annyira érdekes, mert a mozdony hajlott kora ellenére - idén hatvanéves - nem múzeumi példány, hanem rendesen dolgozik, ...

... ennél fontosabb volt, hogy a vonatot innen ez a 424-es vitte tovább Tapolcáig. Mivel nem akartam egészen odáig a folyosón állni, a trükk az volt, hogy amikor a szerelvényről leözönlöttek a vasútbarátok, hogy lefotózzák a mozdonycserét (nappal szemben, teszem hozzá), én felszálltam, és kényelmesen válogathattam az ülőhelyek közt. Mókás volt, hogy a fülkében ülő utastársak pont nem vasútbarátok voltak, így nem értették, miért füstöl és rángat annyira a mozdony induláskor. Csak néhány megálló után észlelték, hogy gőzös húzza a vonatot :)

Finoman szólva kánikula volt, úgyhogy nem terveztem az egész napot vonaton tölteni, de a jobbra látható ABbmotot mindenképpen el akartam csípni, mert amikor tavaly feljutottam rá, épp elromlott. Most viszont dolgozott! Igaz, Keszthelyről visszafelé jövet az első osztályú helyjegyem nem létező ülésre szólt, de jó volt nekem a másodosztály is :) Érdemes egyébként megjegyezni, hogy a motorkocsi nem valós régi állapotú, mert 1990 körül egyfajta luxusjárműnek lett átalakítva nosztalgiavonatok számára. Akkor kapta ezt a szokatlan festést is: alapvetően valahogy így kellene kinéznie..

Akit az előbbi képen balra látható valami is érdekelne: az egy alapvetően Csörgőhöz tartozó ingaszerelvény, nosztalgia festésben. Létezésének ténye örömteli, szomorú azonban, hogy ő se múzeumból jött, hanem normál állományban dolgozik, például a lajosmizsei vonalon. Igaz, a programnak nem "nosztalgia", hanem "retró" volt az eposzi jelzője...

Az aznapi utolsó nosztalgiavonatom ez volt: két klasszik Csörgő "vastag csíkos" kocsikkal. Le kell még írnom, hogy ezek se múzeumi járművek, vagy kitalálható a kinézetük alapján? Plusz érdekességként egy remot Szergej is lógott a vonat végén, bár szerintem csak azért, hogy átvigyék a vonal másik végére, mert egy ekkora szerelvényhez még kánikulában se kell ennyi mozdony :)

Ha jól számolom, a retró hétvége legöregebb résztvevője a Goldtimer Alapítvány Li-2-ese volt, mely sétarepüléseket végzett a tó felett. És ez nem vicc: míg az imént látott 424-est 1955-ben vette át a MÁV, ez a masina 1949-ben érkezett az országba! Utólag sajnálom, hogy nem fizettem be egy körre, mert valószínűleg csodálatos volt a kilátás, másrészt viszont több órát repültem már a géppel, és a Balatont is láttam néhányszor felülről. Igaz, akkor nem járt gőzmozdony az északi parton. Na, talán majd legközelebb!