A balatoni retró hétvégék sztárjai minden kétség nélkül a Nohabok és a 424-esek. Mindkettő szerethető jelenség, mindkettő érdekes a közlekedésbarátoknak, de a "civilek" is utánuk fordulnak. Ezzel együtt, aki a hetvenes-nyolcvanas években nőtt fel, ennek a kicsit drabálisabb mozdonynak is bír örülni...
Az ötvenes-hatvanas években a teljes keleti blokk nagydízelek kifejlesztésén dolgozott, nem kimondottan sikeresen - ezért is lett 20 Nohabunk. Ezután viszont a szovjet ipar került sorra a MÁV-nál, több száz M62-essel, azaz Szergejjel. Van egy városi legenda, miszerint elvittek tőlünk egy Nohabot, és azután álltak elő ezzel a géppel, de ez csak legenda, technikailag elég nagy különbségek vannak a két típus közt. Ezzel együtt az M62-es, mely olyannyira a mi igényeink alapján lett kifejlesztve, hogy náluk is a MÁV-os sorozatszámot viselte, nem az a tökéletes mindenes, amire a magyar vasútnak igazán szüksége lett volna: egy tehervonati mozdonyról van szó, vonatfűtési/energiallátási képességek nélkül. Régebben elhúzogatott - pontosabban most is elhúzogat - tetszőleges számú személykocsit jó időben, de villanyfűtést igénylő, illetve klímás kocsit már nem tud kezelni. Régebben fűtőkocsit akasztottak mögé, ha mégis erre volt szükség, manapság inkább Csörgőt, mely gyengébb ugyan, viszont tud áramot adni. Néhány évvel később egyébként már a szovjetek is tudtak olyan mozdonyt építeni, ami mindent tudott volna, amire szükségünk volt: a Ludmillát, de az hozzánk évtizedekkel később jutott el, akkor is csak pár példányban, rövid időre.
Manapság leggyakrabban "remot", azaz motorcserét is magában foglaló korszerűsítésen átesett példányokat lehet látni, ezek leginkább kicsit más festésükről, és a vezetőfülke felett trónoló klímáról ismerhetők fel. A retró hétvégén viszont nem remot Szergejek léptek fel, hanem "klasszik" példányok. A legszebb közülük szerintem a 228-as volt, különösen ezzel a "telikék" szerelvénnyel. Ez így - ha eltekintünk az önkényuralmi jelkép hiányától, illetve az új formátumú pályaszámtól - teljesen nyolcvanas évek hangulatot hozott az északi partra, itt például az örvényesi domboldalba.
A hetvenes-nyolcvanas évek fordulójáig minden MÁV mozdonysorozatnak egyedi festési sémája volt, néha több is - az egyik ilyet, a bajszos-csillagos-pályaszámtáblás kivitelt a 194-es képviselte. Ezen a fotón látható is mögötte az, amiről írtam: egy "hűtőgenerátornak" használt Csörgő, a vonat végén levő IC kocsik ugyanis igényelték az áramellátást. Maga a szerelvény szerény nyomott véleményem szerint elég lehangoló volt a vegyes típusú, szedett-vedett festésű kocsikkal. Mostanában ilyenek a vonatok errefelé, ez ugyanis egy sima expressz/IC hibrid volt, nem speckó retró összeállítás. Ha őszinte akarok lenni, nekem az új festésminták, mint például a Csörgő mögöttié, vagy a túlsó végen az IC kocsiké, nem nagyon tetszenek, a régebbi festésűekkel együtt pedig kimondottan igénytelen összképet adnak. A helyszín egyébként Balatonrendes megállóhely.
A "bajszos" és az első képen látható festés közt próbálkoztak ezzel az átmeneti festéssel. Ez a tetőt leszámítva nagyjából megegyzik a "narancs" (szerintem világospiros, de nekem persze papírom van arról, hogy színtévesztő vagyok) Nohabokével, csak az eltérő formán eléggé más hatást kelt. A szerelvény viszont megint nosztalgia összeállítású! Kis "hátha nem tudtad" jellegű információként: régen a telikék kocsik voltak a termesek, a csíkosak pedig a távolsági kivitelű/gyorsvonatiak, melyek jellemzően fülkések. A vonat viszont furcsán lassan haladt be Zánka-Köveskál állomásra. Nem tudom eldönteni, hogy ennek helyi oka volt (a hétvégén más vonatot is láttam lassan becsoszogni ide), vagy...
... a gép itt már haldoklott, Révfülöpön ugyanis leállt, és kapott egy működő, bár nem túl szép festésű remotot maga elé. Mindezt az interneten élőben követtük, ott ugyanis látszott, hogy a vonat nem indul tovább, viszont megmozdult a vészhelyzeti tartaléknak kirendelt remot. Egyrészt klassz, hogy ilyen közel volt segítség, másrészt viszont szomorú, hogy állandó tartalék kell az üzem lebonyolításához - merthogy ezt a tartalékot nem csak a retró hétvégén láttam, hanem mindig, amikor a nyár során itt jártam. Ennél is szomorúbb volt, hogy nem csak ez az egy Szergej halt meg, hanem az első képen látott 228-as is, ezen felül pedig lefeküdt aludni a 001-es Nohab is.
Tekintve, hogy idén nem volt se Púpos, se Samu, se MDmot "mozdony", vasárnap pedig a Nohabok a Balaton helyett a zseniálisan arra a napra szervezett füstis találkozón voltak, a retró hétvége gyakorlatilag remot Szergej hétvégévé változott. Az más kérdés, hogy közülük ez a példány például kimondottan jól nézett ki, jó volt ránézni!
Zárásul még egy klasszikos kép: szombaton késő délután kaptuk el a teljesen "vastagcsíkos" retró szerelvényt Balatongyörökön a 194-essel. A jelek szerint ez volt az egyetlen klasszik Szergej, ami végigdolgozta a napot! A gépek sajnos később sem zenéltek jobban, a cseregépként lehozott 265-ös másnap ugyanis még az első menete során (vagy előtt? ellentmondó információkat hallottam erről) meghalt. Minden jel szerint elkoptak ezek a gépek, igazából nem kellene már dolgozniuk, ahogy Csehországból és Szlovákiából is rég kikoptak már...
Ez megy most