Aki rendszeresen olvassa ezt a blogot, tudhatja, hogy imádom a váci alumínium vízibuszokat. Szerintem sokkal előkelőbb helyet kellene elfoglalniuk a magyar ipar képzeletbeli történelemkönyvének lapjain, ehelyett évről-évre kevesebb van belőlük, és eredeti kivitelű példánnyal már csak Csehországban utazhatunk.

Nem csak egyetlen fajta váci vízibusz létezett; a legkülönlegesebb közülük szerintem a "tengeri" változat volt, melyből a hatvanas években kettő készült a Balatonra, egy harmadik pedig Csehszlovákiában közlekedett. Erről a típusról van szó:

Az inkább jachtnak, mint a dolgozó nép tömegközlekedési eszközének kinéző járműből tavaly még kettő dolgozott, de közülük a régebbire már nincs szükség a két új katamarán miatt. Az újabbik - a Keszthely nevű - is csak azért maradt szolgálatban, mert ez az egyetlen aktív típus, ami meg tud fordulni a máriafürdői kikötőben.

Aki nem ismeri a helyet, ezen a képen láthatja a problémát - és azt is, hogy milyen fordulékonyak ezek a váci jószágok!

A "felesleges" hajó a Héviz motoros, melynek nevét eredetileg rövid i-vel írták, pedig helyesen hosszúval kellene. Az idén 64 éves járműre ráférne egy komolyabb felújítás, de félek, hogy nem fogja megkapni. Addig is tartalékként áll a siófoki kikötőben.

Június végén aztán valamelyik másik hajót kibérelték, és hirtelen szükség lett rá a Földvár - Tihany - Füred - Siófok sokszögben. Természetesen vonatra pattantam, és a megfelelő időben ott voltam Földváron. Jópofa volt az orrát magasan hordó váci gép ebben a kikötőben.

Néha kicsit hülyén érzem magam, hogy többszáz kilométereket vonatozok egy hajó miatt, de mást is láttam, aki szerintem csak a konkrét jármű miatt jött, egy kétszer akkora fényképezőgéppel, mint az enyém.

Az időjárás nem volt különleges: az út nagy részében borult volt, és nem volt elég szél ahhoz, hogy komolyabb vitorlásokat is lehessen látni. Csendben elücsörögtem hát a napozófedélzeten, és a világ nagy dolgain elmélkedtem. Sikertelenül.

Este fél kilenckor értünk Siófokra, gyakorlatilag percekkel a naplemente előtt - a magunk mögött hagyott látványért akár felárat is kérhetett volna a Bahart :) Az utasok kiszállása után a hajó a Rába-MAN D2156-os motorok vidám pöfögésének kíséretében elbújt a kikötő hátsó medencéjébe, én pedig végignéztem ezt, hiszen ki tudja, mikor láthatom újra mozgásban!

A beugrás talán nem marad egyedi alkalom, hiszen a hajó alapvetően működőképes. Azért valaki jövőre, a nyugdíjkorhatár elérésének tiszteletére megszponzorálhatná a felújítását!