Régen szilárd talajról fotóztam-videóztam díszkivilágított budapesti épületeket, mostanában a vízről teszem ugyanezt. Kicsit nagyobb a huzat, meg nincs ingyen, de ugyanúgy kikapcsol egy fárasztó nap után.

Bár biztos van néhány törzsolvasó, akinek az elmúlt másfél évben az agyára ment a hajómániám, de ezen a képen kivételesen nem azt kell nézni, hogy az a személyhajó ott középen mikor épült és hány lóerős, hanem hogy mennyire szép ez a panoráma. Pedig még csak nem is a várnegyed érdekesebbik végét látjuk.

A vízről jobban látszanak a hidak is, melyeknek köszönhetően Budapest létrejöhetett. Ezt itt például még akkor kezdték tervezni, amikor Buda, Pest és Óbuda még külön városok voltak, de már az egyesült fővárosban fejezték be. Fejben persze még akkor se nőtt össze teljesen a város, mert a bal- és a jobbparti "közúti vaspálya társaság" évekig veszekedett a hídon létesítendő lóvasúton (mindkettő használni akarta, de egyik se akart fizetni érte), míg a pesti fel nem húzta magát, és meg nem vette a budait. Utána már minden sokkal egyszerűbb volt.

Kék óra sárga házzal. Lassan az olyan használtan vett hajók is, mint ez itt a képen, a városkép részei lesznek, bár nekem továbbra is hiányzik egy-két gőzös.

Szerintem már írtam, hogy a fiatal turisták számára olyan hely lett a Szabadság híd közepe, mint Rómában a Spanyol-lépcső, hogy "kötelező" elmenni oda, és kicsit leülni rá. XI. kerületiként mindig a mi kis helyiérdekű hidunknak éreztem a Lánc- és Erzsébet híd képletes árnyékában megbúvó átkelőhelyet, úgyhogy furcsa azt látni, hogy még télen is mennyi külföldi szelfizik rajta :)

Szerintem semmihez nem hasonlíthatóan szép egy esti kör a Dunán, úgyhogy vélhetően nem ez lesz az utolsó "kékórai" hajós videóm a belvárosról. Feliratok is vannak hozzá: a "CC" gombbal lehet bekapcsolni őket (már ha nincsenek eleve bekapcsolva).

De nem feltétlenül kell hajóra szállni: elég, ha az ember a Batthyány téri villamosmegállóból lesétál az alsó rakpartra, és az Országház fénylő tömbje előtt elsurranó hajók sziluettjét kezdi bámulni. Középhaladó szint az, amikor a körvonalakból meg is tudod mondani, hogy éppen melyik hajót látod :)

Napközben és kora este is vannak városnéző járatok, de csak naplemente után telik meg igazán a Duna, amikor a hajósok plusz járműveket állítanak forgalomba az esti panorámára (és/vagy vízen elfogyasztott vacsorára) vágyó turisták kedvéért, plusz a kabinosok (szállodahajók) is ekkor hagyják el kikötőhelyeiket, hogy utasaiknak megmutassák a város esti látványát. Így októberben már nincsenek annyian, mint főszezonban, de azért még mindig meglepően nagy a sürgés-forgás.

Bónuszként nemrég egy óriási QR-kódot is láttam a város fölött. Nem kell ráscannelni, mert egy mobilcég reklámjáról van szó, amiért nem fizetnek nekem :) de a látvány nagyon futurisztikusnak tűnt. Nem hologram volt, hanem világító drónok serege, de jópofán nézett ki. 

Kisvártatva a Szabadság-szobor óriásira nőtt feje megszemlélte a Petőfi hídon haladó Combinót, aztán összement, eldobta az olajágat, porrá vált, majd reklámfelirattá változott. Kicsit közelebbről lehet, hogy konkrétabb sztorit is lehetett látni, de ilyen távolságból nem állt össze nekem :) Sajnos mire odaértünk a Gellért-hegyhez, már vége volt a műsornak...