A soroksárival ellentétben a Nagymaros - Visegrád kompra aligha mondhatjuk, hogy el van rejtve az átlagember elől, hiszen az ország turisztikailag egyik legismertebb helyén, a Dunakanyarban közlekedik.

Nagymarosnak van egy, a város legszélén fekvő vasútállomása, plusz egy nagyon kellemes, a Rajna völgyében levőkre hasonlító elhelyezkedésű megállóhelye. Utóbbi a Nagymaros-Visegrád névre hallgat, amit mindig furcsának találtam, hiszen utóbbi település a Duna túlpartján van. Viszont van ez a komp, amivel reggel hat és este nyolc közt át lehet menni oda, tehát nem annyira csalóka a megnevezés, mint az ország északkeleti részén Jósvafő-Aggtelek megállóhelyé, ami tizenkét illetve tizennyolc kilométerre van a névadó településektől.

Ez a komp nem olyan komoly szerkezet, mint a balatoniak. Igazából két járműről van szó: van egyszer a hajtás nélküli platform, amire az utasok és járművek felállnak, és van a Sződ motoros, ami a platformot mozgatja. A hetvenes években Horányban épült hajónak ugyan van utastere, de nem lehetett használni, legalábbis én nem láttam lehetőséget az oda beszállásra. Lehet, hogy csak azért, mert jó idő volt?

A hajó nem simán maga mellé véve mozgatja a platformot, hanem csuklószerűen elfordulva néha oldalra tolja az áramlással szemben. A nagymarosi oldalon ránk merőlegesen állt, a visegrádin pedig...

... velünk párhuzamosan. Mivel nem volt dolgunk itt, megvártuk, amíg visszaindul. Idefele jövet nagyon kényelmesen csatlakoztunk a Pestről jövő vonattal: leszálltunk, lejöttünk a partra, megvettük a jegyet, felszálltunk, mentünk. Másik irányba menet kicsit várni kellett a KISS-ünkre, de nem volt vészes.

Kompozás közben a kifüggesztett átváltó táblázat segítségével ki lehetett számolni, hogy egy ember 0,4 szarvasmarhának felel meg. Ez értelemszerűen csak a elfoglalt helyre vonatkozik, mert például szellemi képességeket tekintve szerintem jelentősen alulbecsülték a lábas jószágokat :)

A videón látszik, ahogy a visegrádi induláskor még mellettünk dolgozó motoros a másik partnál oldalba támad bennünket. Érdekes, hogy a nagymarosi oldalon először jelentősen feljebb tolta a platformot a parti rámpához képest, és onnan csorgott vissza. Gondolom a sodrás miatt kell így csinálni.

A visegrádi oldalon láttam ezt a fehérséget. Egykor ő volt a Szundi átkelőhajó, amíg le nem cserélték egy BKV kockahajóra, amivel ma is találkozhatunk Budapesten, igaz, más néven. Sajnos nekem ezek a régi "héttörpék" és egyéb mesehősök (lásd itt és itt) nem rémlenek, pedig szinte biztos, hogy utaztam egyikükkel-másikukkal. Egyszer szívesen mennék valamelyik megmaradttal!