Tudom, hogy milyen zavaró, amikor valaki a pálya mellől akarja megmondani, hogy kinek mit kellene csinálnia a saját területén a saját pénzéből, úgyhogy ebben a bejegyzésben nem akarom megmondani a frankót, egyszerűen csak az amiatt érzett frusztrációmat szeretném kiadni magamból, hogy szép csendben eltűnt egy ott majdnem hetven évet szolgáló járműfajta a Balatonról: a váci alumínium vízibusz. Mielőtt valaki kijavít, hogy van még egy utolsó váci jószág a tavon, jelen esetben arra a (két) típusra gondolok, ami a nem ma születetteknek azonnal beugrik, ha a "vízibusz" szót hallja:

Arács, az utolsó 3011-es sorozatú vízibusz a Balatonon

Néhány nappal ezelőtt ugyanis Siófoknál dél felé kizsilipelt az 1963-ban gyártott, 2024-ig magánkézben - nem is akárhogy! - működtetett Arács vízibusz; az internetes hírek szerint közúton szállítva Macedóniába fog kerülni. Félreértés ne essék: érthető, ha egy 1963-ban épített jármű 2025-ben nyugdíjba megy, hiszen nem feltétlenül felel meg az utasok XXI. századi elvárásainak, szerintem mégis szomorú, ha ezzel egy jellegzetes járműfajta tűnik el teljesen a Balatonról.

2019 óta nem jár a tavon 301-es típusú vízibusz, a vizek Ikarus 55-öse

Az Arács a 3011-es sorozatba tartozott, de a klasszikus váci vízibuszok balatoni pályafutása 1956-ban még a 301-es típussal kezdődött, konkrétan a Tihany nevű példánnyal, mely meglehetősen átépítve ma is ott pihen valahol Budapest környékén (már évek óta nem láttam közlekedni). A típuson többször változtattak itt-ott, úgyhogy a legyártott gépek nem voltak teljesen egyformák. Az akkori Mahart égisze alatt időnként változtatták bevetési helyüket a Duna és a tó közt, de ha jól számolom, legalább kilenc 301-es dolgozott hosszabb-rövidebb (inkább hosszabb) ideig a Balatonon. A modern elvárásoknak már nem nagyon tudtak megfelelni az ezredforduló után, ezért nagy részüket elbontották, néhányat átépítettek, további néhány pedig külföldre került. Ami az átépítést illeti, az egyik korai példány ezen sorok írásakor is ott lebeg a Dunán az Erzsébet híd környékén, csak ráismerni nem lehet!

Az "Akalics" a siófoki kikötőben várja, hogy mi lesz vele

A 301-es típusból csak a pályafutását 1958-ban Horány néven kezdő, később Ederics, majd a végén Akali névre hallgató példány maradt a Balatonon, de ő is csak fizikailag, mert közlekedni már rég nem közlekedik: a Bahart évek óta eladásra kínálja. Amennyire laikusként érteni vélem, ezeknél a hajóknál lutri, hogy milyen állapotba kerültek az évizedek folyamán, az alumíniummal ugyanis gyártásukkor olyan kevés tapasztalat volt, hogy a gyártó se tudta, mennyit fognak kibírni. Nálam komolyabb anyagismereti tudással rendelkezők úgy fogalmaztak, hogy ha nem kell javítani, az nagyon jó, de ha hozzá kell nyúlni, az nincs ingyen...

Petr Soušek 2023-as felvétele a hajoregiszter.hu oldalról: ez az 1957-ben gyártott ZVÍKOV ex-SLAVÍN

Viszont beszédes, hogy Csehországban ma is vannak közlekedő példányok, illetve Ausztriában (!) is pihen egy, néhányat pedig jelentősen átépítve Macedóniában használnak. Ebből én azt a következtetést vonom le, hogy a továbbüzemeltetésük ugyan nem triviális, de nem is lehetetlen. De vissza a most elbúcsúzott Arácsra:

Úgy tűnik, hogy véletlenül ott voltam az Arács utolsó menetrendi indulásánál 2024 nyarának végén

A 301-es sorozat nagy siker volt Csehszlovákiában (is), de voltak változtatási kéréseik, ezek nyomán jött létre a 3011-es típus, melyből itthon aztán nem csak a Mahart, hanem a BKV is vásárolt. Ez a sorozat 1963-ban pont az Aráccsal jelent meg a Balatonon! Linkajánló: Itt egy oldal a váci vízibuszok történetéről, beleértve a különféle változatokat

A Révfülöp az Újpesti rakpart mentén

Az Arácsot három további példány követte a Balatonon; ezek közül a Révfülöp nevű a 2010-es években a BKV-hoz került, és ma is működőképes. Egy másik, a Györök talán még szintén megvan valahol szárazon. Volt még pár különleges altípus, ami megfordult a Balatonon: a 3012-esnek számozott Szárszó, ami 2012-ben Csehországba került, a 3015-ös típusú Szabadság/Zánka, amit 2023/24-ben Óbudán vágtak szét, illetve a 3017-es sorozatú Kenese, ami talán még szintén megvan valahol Bács-Kiskun-megyében, csak nem jár.

A BKV Lágymányos nevű, némileg átépített 3011-ese Budapesten

Természetesen maradt még néhány váci vízibusz az országban, de ebben a bejegyzésben kimondottan a balatoniakat siratom, mert úgy gondolom, hogy 69 év alatt igazán hozzánőttek a tóhoz. Ott voltak a nyaralásos képeken, a képeslapokon, prospektusokon, legtöbbünk valószínűleg utazott is velük. Természtesen nem üzleti alapon működő cégek dolga a magyar közlekedéstörténet fontos emlékeinek megőrzése, de valakinek fel kellene vállalni a feladatot, mert igazán büszkék lehetünk ezekre a járművekre!

Az Arács 2024 karácsonyán még Füreden pihenve

Blogkommentekben már kitárgyaltuk, hogy a hajók egész egyszerűen nem fogják meg úgy az emberek képzeletét, mint a villamosok, gőzmozdonyok vagy régi buszok, de a kétszázkilencvennegyedik Ikarus után talán beférhetne egy-egy hajó is a magyar járműgyártás pantenonjába. Már csak azért is, mert például az amúgy mindenki által imádott Bengálival ellentétben ezek a hajók jónak számítottak abban a korban: a már többször felemlegetett Csehszlovákián kívül Jugoszlávia és Ausztria számára is gyártottak néhányat. Nem azt akarom mondani, hogy ilyen hajóknak kellene normál forgalomban járniuk 2025-ben, de mindenképp megérdemelnék, hogy egyet-egyet megőrizzenek belőlük természetes közegükben!

A Héviz nevű 303-as valószínűleg 2024-ben közlekedett utoljára

És a végén néhány szó arról a típusról, ami váci is, vízibusz is, mégis egy másik kategória: a jachtszerű hajóteste miatt tengerinek vagy tengerpartinak nevezett, jóval nagyobb 303-as típus. Ebből csak három példány épült: egy Csehszlovákiának, kettő pedig a Balatonra. Az 1960-ban épült Héviz papírjai 2024-ben jártak le, így 2025-re már csak az 1963-ban gyártott Keszthely maradt, melynek tudtommal ezzel az évvel fognak lejárni a vizsgái. Ez azt jelenti, hogy könnyen lehet, hogy jövőre már egyetlen váci vízibusz se marad a Balatonon, és 70 év után eltűnik a teljes magyar járműcsalád a magyar tengerről!

Ez a bejegyzés nem készülhetett volna el a hajoregiszter.hu és a balatonihajok.hu adatai nélkül!