A múltkor kicsit szomorú voltam, hogy nem láttam Budaörsön An-2-est fel- vagy leszállni, de tulajdonképpen nem vesztettem semmit, hisz nyáron házhoz jöttek:
Mondjuk legközelebb poloskák ellen is szórhatnának valamit, mert borzasztó, hogy hetente hány bejön... az ember már szellőztetni se mer :-/
Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem szeretem a három percnél hosszabb tömegközlekedési videókat. Tudom, hogy vannak, akik teljes TranszSzib dashcam filmeket lepörgetnek esténként, de én pár perc után mindig beléjük tekerek. A saját videóimmal is így vagyok: ugyan gyakran összeállítok négy-öt perces anyagokat, a végén mindig két perc húsz másodperc lesz belőlük. Most megpróbáltam ellenállni a kísértésnek, alig húsz másodpercet nyiszáltam le a majdnem kész videóból. Van benne rendes tuja, nosztalgia tuja, rendes busz, nosztalgia busz, egy kicsi HÉV, meg egy kicsi minden más:
UI: Eredetileg arról volt szó, hogy november 1-től szervezik ki a HÉV-et a BKV-ból, aztán mondták ismerősök, hogy 7-től, ezt is írtam a videóba tegnap. Ma viszont olvasom, hogy még csak most jegyezték be a BHÉV ZRt.-t... továbbra se látom át, hogy akkor most mi van.
A darmstadti "borsőrlős" bejegyzésnél írtam, hogy az ottani látogatásom a német vasútnak köszönhetően rövidre sikeredett. Most ezt részletezném kicsit, hogy ne mindig csak a csillogást lássuk a kinti tömegközlekedésből :)
A kinézett útvonalam ugyan kanyargós volt, de nem különösebben necces, hisz csak fővonalakat érintett: a Nürnberg melletti Erlangenből Würzburgon és Frankfurton át terveztem Darmstadtba eljutni. A jegyeket a neten vásároltam, és igyekeztem még az on-line felületen kikerülni az esetleges buktatókat (előre tervezett pályafelújítások miatti késések, túlfoglalt vonatok, túl rövid átszállási idők).
Mivel a Nürnberg-Würzburg vonalon már túl sokszor jártam, Bambergen át akartam menni - arra is volt épp közvetlen vonat, és nem jelzett problémát rá a rendszer. Aztán reggel a peronon mégis azt vettem észre, hogy a huszonpár kilométerrel arrébbról induló vonatra előbb 10, majd 20 perc késést írnak ki - nekem meg viszonylag passzentos csatlakozásom lett volna Würzburgban. A jegyautomaták útvonaltervező képességét kihasználva nézelődtem, hogy hova tudnám áttenni magam, ott láttam, hogy mégse lesz gond, mert a csatlakozó vonatomnak 40 perc késése van - és ekkor még csak reggel hat körül jártunk :D Vicces volt, hogy a kiírás arra figyelmeztetett, hogy a vonat hátsó részét lecsatolják Bambergben, ehhez képest szimpla Talent 2 jött, azaz a késés oka valószínűleg az volt, hogy a vonat fele elromlott/el se indult felénk.
Mindenesetre ha nincs pénztár és közönségszolgálati iroda, akkor érdemes az automatákat nyomkodni, mert azok ismerik az aktuális forgalmi helyzetet, és kiírhatják neked azt a késést, ami százvalahány kilométerrel arrébb várható. Amúgy általában egy-két kitérő útitervvel felszerelkezve szoktam elindulni, de most nem volt elég időm tervezgetni.
Schweinfurt környékére már fél óra lett a húsz perces lemaradásunkból, de nyugodt voltam... aztán egyszercsak bemondták, hogy túl sok a késésünk, ezért a vonat nem megy be Würzburgba; a következő állomáson szálljunk át a peron túloldalán álló vonatra, majd az visz tovább. Persze értem én, hogy szervezés szempontjából ez jó húzás, hisz a szerelvényüknek akkor már visszafele kellett volna mennie, de utasként utáltam, hogy újabb késéssel és tolongással lassítottak. És persze ez a szerelvény is csak épp akkora volt, amekkora, úgyhogy a képen látható komforttal tettük meg a hátralévő kilométereket. Az átszállásom szerencsére így is meglett - a lefoglalt helyemen ugyan ültek, de mivel a kocsi háromnegyede üres volt, hát leültem máshova :)
Ne tévesszen meg senkit a bejegyzés címe, nem Budapestről lesz szó :) Idén kimaradt a szokásosnak mondható berlini kirándulás az életemből, ezt a hiányt pedig azzal pótoltam, hogy végre megcsináltam a tavalyi útról szóló "tömköz" oldalt. Van benne szó szegecselt oszlopokról, esőről, Trabantról - de azért remélem, tetszeni fog:
Berlin 2015 júniusában I-II.
A sárga tömköz járművek és a csúszó határidők városa
Gyerekkoromban Kamaraerdőbe jövet/menet a 87-es buszon vagy a kocsiban ülve mindig abban reménykedtem, hogy egyszer tilosra vált az a lámpa (azt hiszem, fedezőjelző kivitelű volt, nem háromlencsés, de lehet, hogy tévedek), mely a Kőérberki útnak azon a szakaszán állt, ami kb. 60-70 méterre haladt el a budaörsi repülőtér pályavégétől.
Ahogy azt a "vigyázat, mélyrepülés!" tábla is jelezte, a leszálló gépek itt alacsonyra kerülhettek... volna - de nem tették, legalábbis én soha nem láttam azt a lámpát működni. A legmegkapóbb alacsonyrepülős élményem egy repülőnap volt, amikor viszonylag későn indultunk ki tesómmal, és épp akkor értünk nevezett szakaszhoz, amikor a Malév B737-ese áthúzott. Láttuk, hogy jön, és csak süllyedt, süllyedt, aztán rátolták a gázt, és a hajtóművek pont akkor kezdtek úgy istenigazán felpörögni, ahogy fölénk ért. Marha jó volt - kár, hogy akkoriban még nem fényképeztem/videóztam!
Idén ugyan megint nem volt Villamosnap, az immár rendszeresnek mondható főszezoni nosztalgiajáratok viszont őszre is áthúzódtak, úgyhogy elterveztem magamnak, hogy minden alkalommal kimegyek. Persze nem mentem :) Mindig volt valami (legtöbbször rossz idő), így lemaradtam a 436-os meneteiről, pedig azt a kocsit szerintem már évek óta nem láttam, a buszos és héves események pedig teljesen kimaradtak. Sikerült viszont összefutnom kedvenc 2624-esemmel, a 611-essel, de még egy tanulózó UV-val is (bár a videón az UV-s felvételek többsége már az 1956-os emlékjáratot ábrázolja):
A kezdőjelenet egy újdonsült kedvenc fotóhelyen készült: a 41-es kamaraerdei szakaszán néhány éve a Hosszúréti-patak alámosta a pályát. Vagy másfél évig egyvágányozás volt, de idén megcsinálták, és nem is néz ki rosszul!
Másfél hónapja feltöltöttem egy videót arról, hogyan evezik körbe a bambergi városházát lelkes sportemberek, de utólag már úgy érzem, hogy talán nem ezzel kellett volna kezdeni a város bemutatását :)
Bamberg neve hallatán legtöbbünknek valószínűleg a székesegyház ugrik be, ám pechemre arról pont nem tudok beszámolni - munkaidő után jutottunk el ide, és már be volt zárva. Szerencsére azért más látnivaló is akadt, ...
... hisz gyakorlatilag az egész belváros megőrizte középkori jellegét. Az itt a távolban látható templomot például a XI. században kezdték építeni, ...
... de ezeket a házakat se Norman Foster vagy Zaha Hadid tervezte. A favázas épületek a gyengéim, itt aztán megkaptam a napi adagomat belőlük!
A nálam az ilyesmire jobban odafigyelők szerint mostanra már tizenvalahány szerelvényből kiszerelték a vezetőfülkét az M4-en, de júniusban még kimondottan rá kellett készülni arra, hogy az ember elkapja az első "panorámavonatot". Volt is ám tolongás a szélvédő szabadon hagyott része előtt, úgyhogy ezt a felvételt a menekülőlétrát védő plexi résén át készítettem. Hogy a nem kimondottan metrónak való Újbuda-központ - Körtér távolságot érdekesebbé tegyem, elinduláskor elkezdtem kizúmolni - ettől nem hogy úgy tűnik, mintha nem közeledne a következő megálló, de egyenesen olyan, mintha távolodnánk. Persze a végén azért csak odaértünk :)
A 2015-ös év számomra talán legkedvesebb vonatos kirándulásáról már írtam itt a blogban, de egy saját oldalt is megérdemel a téma! Alapvetően a Szombathelyről Keszthelyre tartó, még mindig egzotikusnak mondható mozdony által vontatott GYSEV fürdősvonatot akartuk elcsípni, aztán úgy esett, hogy átautóztunk a Nagy-Bereken, el a rég nem létező Nagyatád-Barcs vasútvonal maradványai mellett, csak hogy láthassunk még egy hasonló mozdonyt a Dráva mellett. Aztán hazafelé Pécsett is megálltunk, hogy villamost nézzünk:
Bélavár, a Ludmilla nem
Dunántúli kirándulás 2015 júniusában
A Kelenföldi Erőmű látótávolságban van a lakásomtól, mégis, eddig csak videóklipen és képeken láttam közismert régi vezérlőtermét, mert valahogy mindig lemaradtam az időnként megrendezésre kerülő nyílt napokról. Nemrég aztán Jazzcool barátom szólt, hogy szeptember második hétvégéjén a Miénk a ház! sorozat keretében ide is el lehet látogatni. Évek óta gondolkoztam azon, hogy kéne szervezni ide egy túrát, most meg csak egy mailt kellett küldenem, és már meg is volt az időpont :)
A tömb tizenéve használaton kívül áll (az erőmű többi része még működik), gyakorlatilag ki is ürítették, csak a vezérlőterem maradt meg többé-kevésbé egyben. Erősen leromlott állapota ellenére felismerhető, hogy igényesen tervezett-kivitelezett épületről van szó, ...
... amit ráadásul jó erősre is építettek, így minden elhanyagoltsága ellenére kibírja a látogatók tömegét :) Egyébként jó volt az érdeklődők hadát látni; jó, hogy az ilyen túráknak is kialakult a kultúrája Budapesten!
Ahogy írtam, az épület nagy részét kipakolták, de néhány kapcsolóelem még a helyén volt, főleg a földszinten, ahol egy sor ilyen "szarkofág" állt a fal mellett - állítólag annak idején múmiás folyosónak hívták a helyet az itt dolgozók.
Az igényesség nem csak azon látszik, hogy nem egy bazi nagy kockát építettek gépháznak, amibe belepakolták a transzformátorokat, hanem hogy igyekeztek a természetes fényt minél mélyebben beengedni az épületbe. Például az emeleti folyosók padlója is üvegtéglákból volt kirakva.
Ez megy most