HamPLÓ

Idén se volt tél, úgyhogy meg kell becsülni, ha az ember hóseprő villamost lát: az alábbi videón látható két gép a 4/6-os Széll Kálmán téri végállomási jelzőberendezéseinek próbájához rándult ki a városba az éj leple alatt (több alkalommal is, a felvételek se egyszerre készültek). Elementáris, ahogy üvölt a marokcsapágyas motor (igazából persze csak a hajtás), ahogy felkúszik a Margit hídra, nem? :)

Ha minden igaz, Budafok kocsiszín (mely arról híres, hogy Albertfalván van - a név az építtető Budapest-Budafoki helyi érdekű Villamos Vasútból jött) ma adott utoljára villamosokat forgalomba újraépítése előtt. A modernizálás nagyon ráfér már az egykori HÉV telepre, hisz a "fapados" szó nem írja elég jól körbe a létesítmény minőségét... nagyon elavult volt már szegényke! A hátsó kiscsarnok, illetve egy régi épület megmarad belőle, minden más átalakul. Egyik kedvenc itteni képemmel búcsúzom a helytől:

Egy alapvetően napsütéses reggelen készült ez a fotó, illetve párja, mely kapcsán azóta is idegesít, hogy nem kapcsoltam nagyobb felbontásra a fényképezőgépet:

Még nagyon a digi korszak eleje volt ez, amikor a 340 megás microdrive nagyon nagynak számított, viszont én még sok minden mást is akartam aznap fotózni - konkrétan az UV-k második nagy selejtezési hullámát -, szóval spóroltam a hellyel. Pedig négyből három tanulókocsit ritkán lehetett így együtt látni, pláne napsütésben :-/

Mielőtt maga is híres lett, Joe Satriani gitároktatásból élt: olyan későbbi nagy neveket tanított, mint Steve Vai, Kirk Hammett vagy Alex Skolnick. Amikor az alábbi jelenetet láttam, derült ki számomra, hogy nem azért lett sok tanítványa híres, mert nagyon sok embert tanított, akik közül a nagy számok törvénye alapján néhány sokra vitte, hanem mert tényleg van érzéke hozzá. Az MTV's Most Wanted egy hétköznap esténként jelentkező, talán kétórás marháskodás volt; bár a játszott zenék nagy része nem épp az volt, amit szívesen hallgattam, a műsorvezető Ray Cokes miatt mégis néztem, amikor csak tudtam. Egy nap aztán Satriani volt a vendég, és Cokes nem tudta kihagyni, hogy ne játsszanak gitároktatósdit; bár mindent megtett, hogy szarul szóljon, Joe elég ügyesen irányította ahhoz, hogy úgy tűnjön, mintha nem lenne reménytelen. Már hogy Cokes, mert Satriani ugye nyilván nem reménytelen :)

A vendéghangok és pontatlan nyújtások után álljon itt az a klip is, amit Cokes a jelenet végén felkonferál. Fú, de nagyon imádtam az első négy lemezt!

Jómúltkorjában mutattam néhány képet az Újpesti-öbölben telelő szárnyashajókról. Azokat a Sopron vontató fedélzetéről készítettem, de a jelek szerint néhány évvel korábban egy elveszett sínezés közben se bírtam megállni a látvány megörökítését:

Van itt Vöcsök, Bíbic, na meg az a gyönyörűséges kalapácsdaru, amiről már szintén lelkendeztem egy jót egy korábbi bejegyzésben.

És nocsak, a lokális sebességi rekorder Quicksilver is itt figyelt, bár ő nem szárazon! Kár, hogy az akkori fényképezőgépem se felbontásban, se zoomban nem volt nagy bajnok...

Nem gúnyolódásból írom, hogy őszintén lenyűgözőnek találtam, amikor zenész haverok heteket-hónapokat töltöttek azzal, hogy egy-egy számot tökéletesen el tudjanak játszani, úgy, ahogy az eredetileg szólt. Holott eljátszhatták volna másként is, mint ez a youtube-os figura. Ő is sok időt töltött vele, de az eredmény jelentősen más:

A srácnak sok hasonló videója van, de ez az, ahol az átdolgozott hang és az eredeti kép legjobban egybevág. Ha nem tudnám, milyen az eredeti, akár el is hinném, hogy Ozzy-ék kicsit túltoltak khm... valamit, és tényleg ska stílusban játszották el az Over the mountaint :)

A napokban beleakadtam egy kimondottan rossz 2001-es képembe, amit csak azért nem hajítottam el annak idején, mert ez volt az egyetlen fotóm a rajta szereplő Tatráról. Alapvetően az esti Moszkva téren próbáltam kitalálni, hogyan lehetne elkerülni, hogy a digitális géppel készített képek totál narancssárgában ússzanak, és épp azzal kísérleteztem, amit később sokan átvettek, ti. hogy "villanykörtére kapcsoltam a fehéregyensúlyt", amitől minden kékes lett, amikor megláttam, hogy a 4030-as épp indulni készül Hűvösvölgy felé. Ez volt a három Tatra közül az egyik, amit messziről megismertem, mert az ajtajait valamikor/valamiért helyi gyártásúra cserélték, lekerekített sarkú helyett szögletes üvegtáblákkal:

Nem tudom, mettől-meddig volt ilyen, de többször nem sikerült fotós körülmények közt összefutnom vele. Maga az ajtó nem hiányzik, egy jó képet viszont azért szívesen csináltam volna róla :)

Miután írtam a rövid (34 méteres) CAF-ok próbaidőszakáról, majd forgalomba állásáról, illenék írnom hosszú (56 méteres) társaikról is. A kilenc szekciós kocsik egyébként csak azért ilyen hosszúak, hogy Budapest visszavehesse a "világ leghosszabb villamosa" címet a csangcsuni light rail üzem hosszú járműveitől ;) Egyes túl sok szabadidővel rendelkező közlekedésbarátok ugyan nem felejtik el minden egyes CAF-ról szóló cikk alá odakommentelni, hogy a leghosszabb villamos a drezdai CarGoTram, de én ezt speciel nem fogadom el, mert az utasokat sosem szállító, nem átjárható terű tehervonat szerintem körülbelül annyira számít, mint az, amikor Angyalföld kocsiszínben kísérletképp összecsatoltak (azt hiszem) 14 Tatrát. Különben is felesleges ez a méricskélés: nem kell a világon leghosszabbnak lennie, elég, ha beválik :)

A hosszú CAF-ok üzembe állása
Budapest második alacsonypadlós generációjának hosszabbik képviselője

Több napon át próbálgatják a 4/6-os leendő végállomási biztber/jelzőrendszerét a Nemmoszkvatéren, ami azért jó a fotósnak, mert ilyenkor minél több típust ki kell vinniük, nem csak azt, ami rendszeresen járni fog rajta. Itt is volt még egy hóseprő, egy hannoveri, illetve egy hosszú CAF takarásban.

Amíg el nem múlik a szemgyulladásom, ami miatt képtelen vagyok este komolyabb munkát végezni a képernyő előtt, itt egy újabb videó, amit még pár hete raktam össze. A múltkori, zene nélküli városképezés után most folytatnám a műemlékek szobrait és egyéb díszítését "közelről" figyelő vonalat:

Megfelelő hosszúságú aláfestő zenét nem sikerült találnom... csak majdnem :-/

Akartam írni blogbejegyzést, aztán jött ez a link, és lőttek a dolognak :) Berlin fentről 1928-ban és (nagyjából) most. Aki nem tud németül: a Tour startennel emblematikus helyeket mutogat végig az oldal, például a Spree-kanyart, ahol ma a főpályaudvar uralja a képet, a tempelhofi repülőteret, a vásárvárost az AVUS-szal, az Anhalter Bahnhofot, az olimpiai létesítményeket, a tegeli repteret, az éppen átépülő Alexanderplatzot, az Ostbahnhofot, a Potsdamer Platzot, és a mai Budapester Strasse környékét a Zoo-val. A Selbst erkundennel pedig magunk fedezhetjük fel, hogy hol mi volt régen:

https://1928.tagesspiegel.de/