HamPLÓ

Jó nagy spéttel néztem meg az Ébredő erőt, és egészen tegnapig csak pislogtam, hogy minden rekordot megdönt, mindenki felpontozza, miközben én úgy jöttem ki a moziból, mintha egy olyan filmet láttam volna, amit eredetileg meg se akartam volna nézni. Láttuk, megvolt, mehetünk haza, ennyi - csak azért nem írom, hogy "mintha csajos film lett volna", mert Mariannom még kicsit nálam is csalódottabb volt. Nagyjából meg voltam győződve arról, hogy a 3D verzió egy tök másik film lehet, mint a 2D, amit én láttam. Tegnap aztán két ismerős is hasonló érzelmekkel nyilvánult meg a film iránt, úgyhogy belőlem is kicsúszott az alábbi morgás. Nem azért írom le, mert azt gondolom, hogy az én kritikám értékesebb vagy fontosabb másénál, hanem hogy ha kijön a rákövetkező rész, utólag vissza tudjam olvasni. Hátha utólag, a folytatás ismeretében majd megváltozik a véleményem - bár kétségeim vannak, hogy ilyen alapokra milyen tornyot lehet építeni. Hogy ne csak negatívum legyen benne, megszórtam a Robot Chicken klasszikus paródiájával a bejegyzést - aki nem ért egyet velem, nézegesse azokat, hátha akkor nem rontódik el a kritikától a BÚÉK-je ;) Vigyázat: spoilerek és akciófigurákkal eljátszott jelenetek következnek!

2014 nyarán elég sokat sikerült utazgatnom; ezen kirándulások nagy részéről (Berlin, Köln, Naumburg, München, Wuppertal, illetve a kohlfurthi és nürnbergi múzeumok) már beszámoltam, de volt négy rövidebb villamosos látogatás, melyek anyaga önálló oldalhoz ugyan nem volt elegendő, de azért szívesen meséltem volna róluk. Következzék tehát Gotha kietlen városi-, és lelkesítő erdei villamosa, Erfurt, ahol lett volna mit fotóznom, de tönkrement a gépem, illetve Würzburg és Düsseldorf, ahová csak pár újdonságot/érdekességet megnézni ugrottam át:

Tour de Trams-pótló járat: Gotha, Erfurt, Würzburg, Düsseldorf
Villámlátogatás négy német villamosüzemben

Már csak azért is ideje volt megcsinálnom a beszámolókat, mert ha nem teszem meg most, elég hülyén nézett volna ki, hogy úgy kezdődnek: "tavalyelőtt...". Na nem mintha ne lenne még így is feldolgoznivalóm akkoriból :)

Éveken át elvoltam úgy, hogy nem jártam a Reichstag kupolájában, egyszerűen mert nem tetszett. Értem én az építmény szimbolikáját, hogy nem akarták ugyanazt az épületet helyreállítani, amit a Német Birodalom építtetett saját központjául, és melynek leégése Hitler hatalomátvételének egyik jelképévé vált, de mindig találtam más megnéznivalót helyette. Aztán idén mégis kíváncsi lettem rá.

Mielőtt folytatnám, tisztázzuk, hogy bár mi magyarul általában csak Reichstagként, azaz "Birodalmi Gyűlésként" emlegetjük az 1884 és 94 közt felhúzott épületet, annak neve helyesen Reichstaggebäude, azaz "a Reichstag épülete", hiszen csak az épület köthető a császársághoz - a manapság itt működő német parlament neve Bundestag.

„Reichstagsgebaeude“ von Unbekannt - Original image: Photochrom print (color photo lithograph) Reproduction number: LC-DIG-ppmsca-00332 from Library of Congress, Prints and Photographs Division, Photochrom Prints Collection Dieses Bild ist unter der digitalen ID ppmsca.00332 in der Abteilung für Drucke und Fotografien der US-amerikanischen Library of Congress abrufbar. Reproduction by Photoglob AG, Zürich, Switzerland or Detroit Publishing Company, Detroit, Michigan. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

Érdekes, hogy milyen kicsi épületről van szó, és nem csak a magyar Országházhoz képest: a 138 x 96 méteres alapterület (csak összehasonlításként: a mi Parlamentünk székhelye 268 méter hosszú, és - a legszélesebb részén - 123 méter széles) kezdettől fogva kicsinek bizonyult, és hiába volt az akkor elérhető minden jóval (központi hűtés/fűtés, villanyvilágítás, telefon) felszerelve, a képviselők nem igazán voltak kibékülve vele.

„Bundesarchiv Bild 183-R99859, Berlin, brennender Reichstag (Reichstagsbrand)“ von Unbekannt - Dieses Bild wurde im Rahmen einer Kooperation zwischen dem Bundesarchiv und Wikimedia Deutschland aus dem Bundesarchiv für Wikimedia Commons zur Verfügung gestellt. Das Bundesarchiv gewährleistet eine authentische Bildüberlieferung nur durch die Originale (Negative und/oder Positive), bzw. die Digitalisate der Originale im Rahmen des Digitalen Bildarchivs.. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

Az 1933. február 27-i tűz komolyan megrongálta az épületet, ezért valamennyire helyreállították, de igazi parlamentként ezután már amúgy se üzemelhetett volna; a ritka, és inkább csak jelképes gyűléseket a közeli Kroll Operaházban rendezték.

No 5 Army Film & Photographic Unit. Hewitt (Sgt) Post-Work: User:W.wolny - This is photograph BU 8573 from the collections of the Imperial War Museums. : „Reichstag after the allied bombing of Berlin”. Engedély: Közkincs, forrás: Wikimedia Commons

A második világháború során az épület számos találatot kapott, és jelkép mivolta miatt heves harcok folytak érte: állítólag miközben a híres zászlókitűzős fotó készült, az alsóbb szinteken még mindig lövöldöztek. Igaz, mások szerint több fotó is készült, több katonával, és amit ismerünk, az egy montázs. Vagy csak egy több fotó közül, de már a harcok után készítve. Azt pedig, hogy ki volt az a bizonyos katona, a szovjet propaganda maga is megkavarta. A szóban forgó fotó egyébként nem a legtöbbször fényképezett nyugati, hanem a házakhoz közeli keleti oldalon készült.

„Reichstag berlin 1982“ von Havelbaude - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons

A háború után az épület ugyan a nyugati oldalra, de közvetlenül a szektorhatárra került: a fentebbi képen is sejthető a Fal fehérsége a háttérben jobbra. A megrongálódott kupolát 1954-ben távolították el, a hatvanas években pedig az épület többi részét is egyszerűsített kivitelben állították helyre. Az NSZK Bundestagja ekkor nem ülésezhetett itt, de Helmut Kohl már '85-ben elindította a felújítás tervezését, egy kilátóként használható üvegkupolával a tetőn.

Eredetileg átmeneti megoldásként érkeztek a piros-fehér tuják Miskolcra, aztán mégis 12 évig maradtak, míg 2015 tavaszán végleg leváltották őket a Skodák. Mivel az országban ők álltak a legközelebb kedvenc villamosaimhoz, a gömbölyű DÜWAG csuklósokhoz, kicsit hiányozni fognak:

Búcsú Miskolc bécsi villamosaitól
... plusz egy kör a mítikus nullás járaton, meg még ez+az

A Mátyás-templom pénztárosai se nagyon akarták elhinni, hogy a hetek óta a várost borító köd közepette bárki is fel akarna mászni a toronyba, pedig voltunk páran. A többiek külföldiek voltak, motivációjuk valószínűleg annyi volt, hogy épp ekkor jártak itt, és a mászás benne volt az útileírásban, én viszont azért akartam felmenni, mert már harmincvalahány éve meg akartam ezt tenni, de a torony megnyitása óta most először értem rá.

Sose értettem, miért nem lehet felmenni, hisz még a nem kifejezett turistaparadicsomként elhíresült NDK-ban is minden második templomtorony kilátóként üzemelt - én pedig tesómmal nagyjából mindegyikbe fel is akartam menni, szüleim nem teljesen őszinte örömére. Jártam jó pár roskatag, nyikorgó lépcsőjű helyen a környező országokban, amikre rá merték engedni a turistákat, csak a budapesti Mátyás-templom tornya nem volt megközelíthető egyszerű halandók számára, holott ilyen 360 fokos panoráma-lehetőség nincs még egy a városban. Aztán felújították, és október óta végre ide is fel merik engedni az embereket.

Pontosan olyan csigalépcsőn lehet felmenni, mint amilyennel körülbelül bárhol lehet találkozni - csak kevesebb lépcsőfok van, mint mondjuk Kölnben vagy Ulmban. Ami engem illet, szeretem a zárt csigalépcsőt: az ilyennél esélye sincs, hogy előjöjjön a tériszonyom :)

Alapvetően azért akartam feljönni, hogy közelről is lássam a lentről alig kivehető kő díszítéseket, mintákat, az áttört korlátokat, vízköpőket. Csodálatos egy épület ez, és a tornya különösen az! Tudom, hogy ezek a csipkék nem rettentő régiek, de szépek és kész.

Amióta létezik a Fényvillamos, csak egyszer fordult elő, hogy nem arról készült képpel kívántam boldog karácsonyt, úgyhogy ideje ismét megtörni a sort:

Igazából persze idén is karácsonyi tujás képet terveztem készíteni, aztán várakozás közben megláttam a díszkivilágított Országház előtti fát, és nem bírtam ellenállni a látványos kontrasztnak. Kellemes ünnepeket mindenkinek!

Berlin Ostkreuz-ról a többszintes keresztezési állomások kapcsán írtam legutóbb, de már korábban is emlegettem, mint azt az állomást, amit legutóbb 2004-ben és 2005-ben láttam ugyanolyannak - egy évvel később ugyanis elkezdték átépíteni, és azóta mindig másképp néz ki.

„19910827a Ostkreuz“ von Roehrensee - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons

Igazából döbbenet, hogy Németország fővárosában a kétezres évek közepéig ilyen állapotban megmaradhatott egy ilyen forgalmas csomópont - valójában viszont pont a hatalmas forgalom miatt halasztgatták az átépítését. Már a hatvanas években neki akartak látni, aztán a nyolcvanas években megint nagyon ígérgették, a valós teendők azonban az újraegyesített Németországra maradtak.

„Berlin Ostkreuz (provisorische Fußgängerbrücke)“ von Standardizer - eigenes Werk – own work. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons.

A kisebb munkálatok 2006-ban, a komolyabbak egy évvel később kezdődtek; a Lichtenberg állomás és a Warschauer Strasse közti szakaszt magába foglaló teljes projektet 2018 körül tervezik lezárni.

„Ostkreuz-rr-1“ von Marcela (talk) - Eigenes Werk. Lizenziert unter GFDL 1.2 über Wikimedia Commons

A három nagyobb és egy kisebb régi helyett nyolc új peron lesz, az átszállási távolságok kisebbek lesznek, a magasságkülönbséget pedig mozgólépcsők és liftek fogják áthidalni. Mondanám, hogy a modern üvegcsarnok alatt húzódó peronoknak sose lesz olyan hangulata, mint a régi Ostkreuznak, de ha megnézzünk a fentebbi, már az átépítés alatt készült képet, nem hinném, hogy bárki is visszasírná ezt a hangulatot.

Alapvetően csak azt akartam levideózni magamnak, ahogy a 103-as által vontatott IC-vel kigördülünk a müncheni főpályaudvarról (az akárhanyadik kocsiban ülve teljesen mindegy, hogy milyen mozdony van elöl, úgyhogy ennek csak eszmei értéke lett volna) aztán nem állítottam le a felvételt, mert tetszett, ahogy egy Hercules által húzott másik vonattal előzgetjük egymást, miközben még hátrébb egy S-Bahn szerelvény is párhuzamosan halad velünk, köztünk pedig ellenirányú vonatok hussannak el:

.. aztán utólag elgondolkoztam azon, hogy micsoda csilli-villi épületek állnak a háttérben, és hogy ezek tulajdonképpen mikor is kerültek oda. Mert hogy régen nem voltak ott; lepukkant vasúti területek húzódtak a sínektől északra - konkrétan egy konténerpályaudvar, ahol egy időben a távolsági (nemzetközi) buszok végállomásoztak:

Kép: Google Earth, Image © DigitalGlobe

Ezen a 2000-es műholdképen a Hackerbrücke és a Donnersbergerbrücke közti részt látjuk, a sínektől északra eső terület előtt haladunk el a videón. Nem mondom, hogy annyira lepra állapotban volt, mint a Nyugati lebontott, majd üresen hagyott üzemi területei, de azért nem hittem volna, hogy tizenpár évvel később egy új városrész áll majd a helyén:

Ezúttal nincs túl sok mondanivalóm, egyszerűen csak meg szeretném mutatni, hogy milyen volt Székesfehérvár múlt vasárnap. Röviden: szép és hangulatos - a barátságtalan idő ellenére.

Különösebb tematika nélkül csavarogtunk, enyhén nosztalgikus jelleggel (a család egyik ága Fehérvárról származik). Itt épp a Városház téren állunk, jobbra a püspöki palota, balra pedig a Fő utcában a ciszterci templom látható.

Bevallom, gyerekkoromban szinte csak annyi maradt meg bennem a belvárosból, hogy minden ház sárgára volt festve - ehhez képest most minden színesnek tűnt. Persze nem tudom, hogy tényleg minden sárga volt-e (például a Városháza képen látható két épülete is), de arra fényképes bizonyíték van, hogy valóban imádták azt a színt a korabeli műemlékesek :)

Jártam itt néhányszor a nyolcvanas évek közepe óta, de most határozottabban óvárosiasabbnak éreztem a területet, mint bármikor korábban.

Ami nem nagyon változott, az a Romkert - tudom, hogy igazából a törökök tehetnek róla, de méltatlan a hely jelentőségéhez! Gyerekkoromban teljesen elszédített a tudat, hogy hol járunk, hogy ki mindenki nyugodott itt, és az 1930-as években épített árkádos rész is tetszett, de sajnos súlytalan az egész, pedig mégiscsak a magyar történelem egy fontos korszakának központja működött itt. Kár, hogy nem tudhatjuk, hogyan nézett ki igazából az egykor itt állott Nagyboldogasszony-bazilika, mert ha tudnánk, újra lehetne építeni - ha rajtam múlna, nem csak jelzésértékkel, hanem teljes valójában.

Eddig a barokk, a rokokó, a copf és talán a klasszicizmus uralkodott a képeken, de vannak itt modernebb épületek is - persze relatívan értve a modernet: a Pávás-ház és az Árpád fürdő szecessziója jobban beleillik a városképbe, mint a kockaházak.

Őszintén szólva nem is jegyeztem, hogy itt éppen merre jártunk, de nagyon kellemes a házsor összhatása - a harmóniát csak az úttest és a járda állapota töri meg.

A Megyeház utca kész időutazás, még ha be is csúszik egy-egy kockaház. Balra a névadó épület, a Vármegyeház látható...

Berlinnek 2006 óta van egy csilli-villi Hauptbahnhofja, de Honeckerék már korábban is megpróbálkoztak ezzel a névvel - értelemszerűen nem sok sikerrel, hiszen maximum Berlin kisebbik felének főpályaudvarát hozhatták csak létre:

„Berlin Hauptbahnhof DDR Aug 1990“ von Felix O - Flickr: Berlin Hauptbahnhof DDR, Aug 1990. Lizenziert unter CC BY-SA 2.0 über Wikimedia Commons

A mai Ostbahnhofot politikai okok miatt nevezték ki főpályaudvarnak, Berlin alapításának 750. évfordulója alkalmából. Bár igaz, hogy 1987-ben Ostbahnhofról keresztelték át, majd 1998-ban ezt a nevet kapta vissza, nem így hívták eredetileg - mi több, nem is ez volt az első berlini "Keleti pályaudvar"!

„Lage-alter-ostbahnhof“ von Das Original wurde von Ralf Roletschek in der Wikipedia auf Deutsch hochgeladen (Originaltext: Verlag: Pierer´s Conversations Lexikon 6. Aufl.) - Übertragen aus de.wikipedia nach Commons. (Originaltext: http://www.alt-berlin.info/cgi/stp/lana.pl?nr=8&gr=5&nord=52.510435&ost=13.436032). Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

A fentebbi térképen "Frankfurti pályaudvar" néven egy fejállomást találunk a helyén, 2-3 sarokkal arrébb, északkelet felé viszont láthatunk egy másik fejállomást is - ez volt az eredeti Ostbahnhof:

„Küstriner Platz, Friedrichshain 1900“. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

Ez az 1867-ben megnyitott pályaudvar a Porosz Keleti Vasút berlini kiindulási pontjaként épült, és ha ma körülbelül ugyanezen a helyen magunk elé nézünk, akkor elég megrázó ízelítőt kapunk arról, hogy a második világháború mennyire megváltoztatta a német főváros képét. És hogy még egy nevet bedobjak a többi közé: ezt az állomást Küstriner Bahnhofnak, azaz Küstrini pályaudvarnak is hívták.

„Frankfurter Bahnhof 1870“ von unbekannt - http://www.prigand.com/Mobil.htm. Lizenziert unter PD-alt-100 über Wikipedia

A mai Ostbahnhof helyén fekvő Frankfurter Bahnhofot 1842-ben nyitották meg, és ahogy neve is mutatja, a Frankfurti Vasút berlini végpontja volt - természetesen az Odera-parti Frankfurtról van szó. Néhány évvel később a cég egyesült a Niederschlesisch-Märkische Eisenbahnnal, így a pályaudvar új nevet kapott a menetrendekben: Niederschlesisch-Märkischer Bahnhof. Jó kérdés, hogy a berliniek hívták-e így valaha :)

"SchlesBhf1893" by User:Pyxlyst - Parts of a 1893 map from http://www.alt-berlin.info edited on german Wikipedia. Licensed under Public Domain via Wikimedia Commons

Az 1880-as évek elején a két "szomszédos" pályaudvar forgalmát összeterelték ide, ekkor lett Sziléziai pályaudvar (Schlesischer Bahnhof) belőle. De nem ez volt az egyetlen változás: 1882-ben megnyitották a Berlin belvárosán áthaladó Stadtbahnt, azaz a fejállomásból átmenő pályaudvar lett! Az átalakítás komoly munkálatokkal járt: a vágányokat töltésre emelték, és új csarnokot építettek a meglevő kettő mellé az elővárosi vonatoknak - ezzel gyakorlatilag kialakult a mai elrendezés. Az 1920-as években az elektromos üzemű S-Bahn kiépítése jelentett újdonságot, a 30-as években pedig a mai csarnokok felhúzása. És egy újabb név, bár ezúttal nem hivatalos: a népnyelvben az állomás "Katolikus pályaudvarként" is szerepelt, mivel a mai Lengyelország területéről érkező vonatok utasai többnyire eme felekezethez tartoztak.

„Bundesarchiv Bild 183-G1122-0600-105, Berlin, Ostbahnhof (Schlesischer Bahnhof)“ von Bundesarchiv, Bild 183-G1122-0600-105 / CC-BY-SA 3.0. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 de über Wikimedia Commons

Aztán jött a második világháború, ami a környéket alaposan átrendezte, bár maga a pályaudvar nem szenvedett javíthatatlan sérüléseket. Amennyire lehetett, üzembe helyezték; csak a fogadóépületet cserélték le az akkori esztétikai irányvonalnak megfelelőre (lásd lentebb) - valamint a nevét, a sokszor említett Ostbahnhofra. Szilézia akkor már (nagyrészt) Lengyelországban feküdt, egy "baráti" pályaudvar mégse viselhette elcsatolt területek nevét!