HamPLÓ

Vasárnap nyílt nap volt a kelenföldi remizben és a BKV Villányi úti áramátalakítójában, a két helyszín közt pedig nosztalgia villamossal lehetett közlekedni (közvetlen vágányok híján átszállással). Mivel az említett kocsiszínben már jártam (legutóbb tavaly), most inkább a Villányi út felé vettem az irányt.

A huszas években épült áramátalakító ránézésre az egyik legkellemesebb munkahely lehet a BKV telephelyei közül. Persze túl nagy élet nincs itt, mert maga az átalakító távirányítva működik; valószínűleg csak valami minimális felügyelet van itt, illetve talán az áramellátási szolgálat gépkocsis ügyelete (aki pontosabbat tud, nyugodtan írja meg, erre elfelejtettem rákérdezni). Ez csak egy a BKV harmincvalahány hasonló létesítménye közül, de a leggondozottabnak tűnik, régi villák közt, a Gellért-hegy lábánál.

A transzformátorok a földszinten, a kapcsolók, egyenirányítók és megszakítók az emeleten találhatók. Utóbbin látszik, hogy régebben komolyabb berendezések üzemeltek itt, bár azt nem tudták megmondani, hogy forgógépes átalakító volt-e itt kezdetben, vagy már eleve higanygőz egyenirányítóval kezdtek. A képen jobbra látható dobozok mindenesetre már félvezetős technikával működnek.

Kiegészítés: Régi leírások alapján kezdetben forgógépes átalakító/konverter üzemelt itt, a hatvanas években pedig már szilíciumos egyenirányító, tehát az is lehet, hogy ezen a telepen soha nem volt higanygőzös átalakító. Az információért köszönet Sujbert Lászlónak!

A nagy, zizegő-berregő dobozok mindig megbabonáznak, úgyhogy egy kicsit videózni is kellett :) Az áramátalakító működése dióhéjban valahogy így néz ki:

• az Elektromos Művektől 10 kV-os váltakozó feszültség érkezik
• ezt transzformálják 400 V-ra
• a váltakozó feszültséget egyenirányítják, 650 V kerül a kitáplálások gyűjtősínjére
• ez a 650 V megy ki az egyes alállomásokhoz, ebből lesz az út végén az a 600 V, amivel a villamos működik

A múltkor kritizáltam, most inkább csak képeket mutogatok - mozgóképeket. Továbbra is a budapesti Vidám Park szó szerinti utolsó óráiban járunk, a hangulatom pedig váltakozó - akárcsak a zenei aláfestés: volt Edda Művek, Beatrice, illetve volt tucctucc mulatós és Haddaway is...

Ringlispil, Villanyautó, Túlvilág Kapuja, hullámvasút és Mesecsónak, futómadarak valami elmúlt attrakció helyén (nem valahol itt volt régen a Gyerekdodzsem? és mi ez a kosárlabdás dolog, ilyesmi nem rémlik ködbe vésző gyerekkoromból?), és a konkrét búcsú pillanata: amikor a dizsi véget ér, a fények felgyúlnak, és még egyszer utoljára messzire hallatszik a kijárat forgókapuinak kerregése...

A "Túlvilág Kapuja" egyébként a Viharvasút új neve volt. Plusz háromszáz forintba került, azaz a belépőn felül kellett fizetni érte... csak tudnám, miért is.

Kicsit már sajnálom, hogy a Villanyautót kihagytam, mert bizonytalan vagyok, hogy itt dodzsemeztem-e valaha, de nekem most sietnem kellett, és megörökíteni az olyan fontos dolgokat...

... mint ez a számlálós kapu az óriáskeréknél :) Csak utólag vettem észre, hogy a Kanyargó szocmodern stílusban fogant neonfeliratát is lekaptam. A sátorszerűség előtte valami célbarúgós dolog volt.

A régi attrakciók mellett az újakat is levideóztam, bár ezek bennem már semmilyen érzéseket nem keltettek. Már úgy értve, hogy a "bolond, aki erre felül" mellett ;)

A tavaszi vakációs iskolakezdési általános lustaság jegyében ma is villamosos videó van blogbejegyzés helyett: az első Combino első komoly kimozdulása, Hungária kocsiszínből a Fehér úti főműhelybe - a Nagykörúton át, 2006. március 28. első óráiban.

Ezt el is felejtettem, pedig ha eszembe jut, néha most is röhögök rajta egy sort: múlt szombaton fotósvonatozni voltunk, és az egyik utastárs megkérdezte, hogy "ugye te vagy az, aki gyakran megy a Hamsterrel fotózni?". Ezúton is köszönöm neki a szöveget - ezentúl ha megkérdezik tőlem, hogy én vagyok-e a Hamster, és éppen nincs kedvem beszélgetni, csak annyit mondok majd, hogy nem, én csak gyakran megyek vele fotózni ;)

Mivel azt már most látom, hogy ma se biztos, hogy lesz új blogbejegyzés, kezdjük a napot egy újabb videóval! Combino a Szilágyi Erzsébet fasorban, napsütés és virágok Tatrával, véletlenül levideóztam életem első bicikliszállítós T5C5K-ját (aztán a másodikat is), meg még két snitt, de nem mondom el, mi, nézd meg ;)

Két napja nagyon örült valaki annak, hogy végre megint villamosos videó van - most lehet megint örülni, mert nem volt erőm újat blogbejegyezni :) Idén nem nagyon foglalkoztam a villamosokkal* (inkább vonatoztam), szóval ez tulajdonképpen a szokásos életképes oldalak mozgóképes megfelelője, szűk három percben, újkék buszokkal, árvízzel, miegymással:

*azért lesz életképes oldal is, mert már régen volt, és a tematikusan erre a célra kiválogatott képek lassan kinyomják a vincseszter oldalát :)

Lapnyugta, izé, lapzárta után érkezett: Hétvégén kocsiszíni nyílt nap és nosztalgiák (611, 1074, 2624)

UV, lopakodó Bengáli, fütyülős 611-es és zuhanó repülőgép hangú 2624 az idei villamosnap reggelén:

A dunaújvárosi betérő után a Fekete Nemszépséggel folytattuk utunkat Paksra. Sajnos az atomerőműben nem volt üzemlátogatás, pedig megnéztem volna, hogy igaz-e a városi legenda, miszerint még mindig készen áll egy sor vasúti kocsi arra az esetre, ha komolyabb üzemzavar esetén evakuálni kell a személyzetet.

A (Pusztaszabolcs - Dunaújváros -) Mezőfalva - Dunaföldvár - Paks vonal végső szakasza romantikusan néz ki a parti töltésen futó vasúttal, itt mindenképpen kellett fotómegállást tartani - bónuszként hátul még a komp is látszik! Ez a rész a hetvenes években, az atomerőmű kapcsán épült; régen a vonal a település északi határán túl ért véget (ott, ahol egy ideig múzeum is működött), mert sokba került volna a Duna partján építkezni. A nem túl szerencsés helyen fekvő múzeum attrakciói pedig nagyrészt a Füstibe kerültek.

Az utat a fülkés személykocsik helyett az '52-es gyártású étkezőkocsiban töltöttem. Először az tűnt fel, hogy milyen keményen megy a fűtés, aztán az is, hogy milyen kellemes fatüzelés-illat van. A kocsinak ugyanis önálló kazánfűtése volt, a személyzet egyik tagja időnként hátrament, hogy ellenőrizze/megrakja.

Visszafele némi mellékvonalazás után a balatoni vonalon jöttünk, így idén már sokadszorra érkeztem meg Kelenföldre, ahol az angol utasokhoz illően a peron szokatlanabbik oldalán álltunk meg. Ezt a fáradtságot egyébként még mindig nem pihentem ki, úgyhogy a bővebb képes beszámolóra még kicsit várnotok kell...

... addig itt a szokásos videó. Sok szép motordübörgés, meg minden :)

Bedzin - pontosabban Będzin - a felső-sziléziai villamosok kapcsán szerepelt sínmán oldalaimon, de azért a lehetőségekhez képest próbáltam a sínek környékét is nézni, nem csak a tujákat.

A város ma kicsinek számít a környéken a maga hatvanezer lakosával, de régen a régió központja volt. A XI. században már erődítmény állt itt, mai nevét 1301-ben említik először. Kicsivel később épülhetett a balra fent látható vár, amit néha leromboltak, néha újjáépítettek - legutóbb az ötvenes években.

Ahogy az errefelé szokásos, pár száz méterrel arrébb már elkezdik egymást váltani a romok és friss felújítások.

A síneket nyugat felé követve egy egész hangulatos lakótelepre jutottunk. Emberi léptékű épületek, sok fa, zöld fű, kiépített parkolóhelyek...

... bár a két kilométerrel távolabbi szomszédok szerintem nem annyira illenek a képbe (a kép távolabbról készült, az előtérben látjuk a szóban forgó lakótelepet). Ráadásul nem is ez az egyetlen szénerőmű a város területén, szóval Bedzin nem egy kimondott tüdőszanatórium.

A Wilga jellegzetes, kicsit moszkítószerű lengyel sportgép. A kis helyen le- és felszállni tudó légijárművek csoportjába tartozik, és bár egykor huszonvalahány darab repült belőle Magyarországon, egyre ritkábban látni őket. Konkrétan azt olvastam valahol az interneten, hogy már csak két repképes darab van, de azokat se nagyon használják (nem tudom, ez mennyire igaz), úgyhogy rendkívül megörültem, amikor a szeptember végi budaörsi "Legendák a levegőben" rendezvényen megláttam egyiküket:

Furcsa dolgokat mondanak erről a típusról. Egyrészt hasznos kis gép, másrészt azt mesélik, hogy azért jó a hosszú futószár, mert ha leáll a motor, kinézel, és ahová mutat a földön, oda fogsz becsapódni :) Kicsit szakszerűbben aztán mondták, a tervezők mindenáron el akarták hagyni a szárnyak és a törzs közti merevítő dúcokat, emiatt a szárnyat úgy meg kellett erősíteni, hogy az amúgy is teljesen fémépítésű gép nehezebb lett a kelleténél - ráadásul a méretesebb főtartó a szárnytartályok elől is foglalta a helyet. Mindezek eredményeként hiába jók a gép lassanrepülő tulajdonságai, hiába száll fel kis nekifutással és tud rossz terepen is leszállni, nem lett olyan legendásan jó gép, mint mondjuk a Fieseler Fi-156 Gólya, vagy a Pilatus PC-6 Porter. És bár nem tudom megítélni, hogy ebből mi valós információ, és mi az, amivel csak húztak a reptéri ismerősök :) a magyar wilgák listájában mintha tényleg kicsit sok lenne a kényszerleszállás közben összetört gépek száma.

A videó Murphy törvényeinek megfelelően rossz fényviszonyok közt, erős szélben készült, de az talán azért látszik rajta, hogy vagány, mozgékony gépről van szó, jellegzetes csillagmotor-hanggal. A HA-SEF ráadásul a legöregebb még meglevő itthoni Wilga, eredetileg a Rendőrség színeiben repült, R-07 jelzéssel - 1970-es üzembe vételével igazi youngtimer!

A gépet eredetileg vitorlázógépek vontatására és ejtőernyősök ugratására fejlesztették ki, és bár az első változatokkal még voltak gondok, a manapság "a" Wilgaként ismert 35-ös altípus az elvárásoknak megfelelően hatalmas ablakfelületekkel és jókorára kinyitható ajtókkal rendelkezik. Utasként remek a kilátás minden irányba, bár hátrafele nézve kicsit ijesztőnek tűnik, hogy milyen vékony a gép farka :) Mindenesetre jelentősen más érzés, mint a VW Bogár érzetű Cessnákban. Érdekes egyébként, hogy az egykori magyar Wilgák közül több is "nyugaton" repül manapság: Franciaországban (HA-SEB), Németországban (HA-SEK, HA-SEM, HA-SES, HA-SEW) - de még Angliába és az USA-ba is jutott belőlük!

Mivel aligha tudnék hitelesen orrsegédszárnyakról és Fowler-lapokról írni, itt van inkább egy videó, ami bemutatja ezek repülőképességre gyakorolt hatását. Kanadai gépet látunk, de eredetileg jól láthatóan német volt. Kicsit furának tűnik a motorhangja, de elvileg az is eredeti benne. Elég kis helyen elvan, nem?