A Wilga jellegzetes, kicsit moszkítószerű lengyel sportgép. A kis helyen le- és felszállni tudó légijárművek csoportjába tartozik, és bár egykor huszonvalahány darab repült belőle Magyarországon, egyre ritkábban látni őket. Konkrétan azt olvastam valahol az interneten, hogy már csak két repképes darab van, de azokat se nagyon használják (nem tudom, ez mennyire igaz), úgyhogy rendkívül megörültem, amikor a szeptember végi budaörsi "Legendák a levegőben" rendezvényen megláttam egyiküket:

Furcsa dolgokat mondanak erről a típusról. Egyrészt hasznos kis gép, másrészt azt mesélik, hogy azért jó a hosszú futószár, mert ha leáll a motor, kinézel, és ahová mutat a földön, oda fogsz becsapódni :) Kicsit szakszerűbben aztán mondták, a tervezők mindenáron el akarták hagyni a szárnyak és a törzs közti merevítő dúcokat, emiatt a szárnyat úgy meg kellett erősíteni, hogy az amúgy is teljesen fémépítésű gép nehezebb lett a kelleténél - ráadásul a méretesebb főtartó a szárnytartályok elől is foglalta a helyet. Mindezek eredményeként hiába jók a gép lassanrepülő tulajdonságai, hiába száll fel kis nekifutással és tud rossz terepen is leszállni, nem lett olyan legendásan jó gép, mint mondjuk a Fieseler Fi-156 Gólya, vagy a Pilatus PC-6 Porter. És bár nem tudom megítélni, hogy ebből mi valós információ, és mi az, amivel csak húztak a reptéri ismerősök :) a magyar wilgák listájában mintha tényleg kicsit sok lenne a kényszerleszállás közben összetört gépek száma.

A videó Murphy törvényeinek megfelelően rossz fényviszonyok közt, erős szélben készült, de az talán azért látszik rajta, hogy vagány, mozgékony gépről van szó, jellegzetes csillagmotor-hanggal. A HA-SEF ráadásul a legöregebb még meglevő itthoni Wilga, eredetileg a Rendőrség színeiben repült, R-07 jelzéssel - 1970-es üzembe vételével igazi youngtimer!

A gépet eredetileg vitorlázógépek vontatására és ejtőernyősök ugratására fejlesztették ki, és bár az első változatokkal még voltak gondok, a manapság "a" Wilgaként ismert 35-ös altípus az elvárásoknak megfelelően hatalmas ablakfelületekkel és jókorára kinyitható ajtókkal rendelkezik. Utasként remek a kilátás minden irányba, bár hátrafele nézve kicsit ijesztőnek tűnik, hogy milyen vékony a gép farka :) Mindenesetre jelentősen más érzés, mint a VW Bogár érzetű Cessnákban. Érdekes egyébként, hogy az egykori magyar Wilgák közül több is "nyugaton" repül manapság: Franciaországban (HA-SEB), Németországban (HA-SEK, HA-SEM, HA-SES, HA-SEW) - de még Angliába és az USA-ba is jutott belőlük!

Mivel aligha tudnék hitelesen orrsegédszárnyakról és Fowler-lapokról írni, itt van inkább egy videó, ami bemutatja ezek repülőképességre gyakorolt hatását. Kanadai gépet látunk, de eredetileg jól láthatóan német volt. Kicsit furának tűnik a motorhangja, de elvileg az is eredeti benne. Elég kis helyen elvan, nem?