HamPLÓ

Úgy sejtem, a május elsejei repnapon a közönség nagy része elsősorban a Lánchíd alatt átrepülést értékelte, illetve a Redbull régi gépeit, pedig egy műrepülő-bemutató szerintem önmagában is mindig érdekes - hát még négy! Szomorú, hogy nem értékeljük, mennyi klassz pilóta van itthon - mert mondjuk a jó focistákkal és edzőkkel ellentétben jó műrepülőket bizony nem kell külföldről importálnunk!

Jó, Besenyei Pétert talán értékeljük. Sort of. Fogalmazzunk úgy, hogy néha szerepel az RTL Klubon, a RedBull Air Race miatt kapott egy kis reflektorfényt... de hogy pilótaként mit tud, azt szerintem kevesen nézik.

Pontosabban néznék, csak ugye mit is kellene látni..? A Forma-1-nél az a király, aki elsőnek ér be a célba, annál már csak az nagyobb ember, aki néha első, sokszor meg nem, mert "valahogy mindig történik valami". Haladóbbak persze az előzéseknél, gumicserék időzítésénél látják, hogy ki az, aki tényleg tud, de a műrepülés esetén a nagyközönség elsősorban onnan tudja, hogy valaki "nagy ember", ha a felkonfban bemondják, hogy "világbajnok". Hogy ez mit jelent; mi van mögötte, milyen világbajnok, melyik kategóriában, melyik programban,  az lényegtelen. Ha világbajnok, odafigyelünk rá, ha nem, akkor nem. Pedig hát itt összesítésben tizenhatodiknak lenni is hatalmas eredmény, főleg a nem létező hazai háttér mellett!

Persze nem mondanám, hogy értek a műrepüléshez, hiszen a műrepülőversenyek pontozásos alapon mennek, az meg mindig kicsit rejtélyes dolog, de azt azért általában látom, hogy ki repül szépen, ki repül precízen, és még azt is, hogy milyen különbségek vannak a pilóták közt, amikor elengedik magukat, és saját kedvükre repülnek. Pontosan nem tudom leírni, de érzésre Besenyei mindig precízen repül, néha hihetetlen dolgokat mutat, de közben sokszor hosszú egyeneseket rajzol az égre, mielőtt elkezd helyben előrebukfencezés után szárnyvéggel előre repülni, míg Veres Zoli valahogy bohémabban adja elő magát, mindig pörög-forog, tetszés szerint teret betöltve. Annak idején, amikor néha azonos, vagy hasonló géppel repültek, apuval néha megtippeltük, hogy éppen ki repül a fejünk fölött, és általában elég jól eltaláltuk.

Most elsején valahogy úgy jött ki, hogy Zoli repüléséből vettem fel több részletet, ezt megmutatom, hátha mást is érdekel, mit szeretek az ilyen bemutatókban. Például az olyan dolgokat, mint 0:15 környékén, ahol nem tudom, mit csinál pontosan, aztán jön egy lapos dugó, amit többé-kevésbé érteni vélek, ez 0:25-nél megszakad, de nem unatkozunk, mert a gép átmegy egyre nagyobb állásszögű haladásba, míg a végén már csak a légcsavaron lóg. De 0:49-nél se tudom, milyen plusz kormányszervet használ, hogy helyben előrebukfencezzen, aztán meg farokkal előre zuhanjon lefelé :)

Volt mostanában pár lipcsei témájú bejegyzésem: belvárosi nosztalgiáról, kedvenc zeneszerzőm egykori melóhelyéről, jelkép értékű DDR felhőkarcolóról, szétbombázott és szétépítészkedett térről, marcipán városházáról, az idők változásáról, pályaudvarról és villamosokról, most itt az ideje egy (egyelőre) utolsónak, teljesen vegyes képekkel, különösebb mondanivaló nélkül.

Kezdjük mondjuk ezzel a korai herripotter stílusú épülettel a belvárosi körútról, hogy a modern építészettől irtózókat ne riasszuk el :)

Az ilyen épületeknél mindig elgondolkozom, hogy vajon hol lehet domború falhoz való bútorokat, radiátorokat, csöveket kapni :)

Azt hiszem, ez az egyik leghangulatosabb (direkt ezt a szót használtam, és nem a szépet, hiszen bontást-rövidítést-szétszedést, ideiglenes állapotot ábrázol egy nem kifejezetten turistamágnes helyszínen) esti villamosos kép, amit valaha láttam: Ab van Donselaar 1976. október 18-án fotózta le az aluljáróépítés miatt már csak az Üllői út/Kálvin tér torkolatáig járó 42-es villamost, a 3222+5917+3223 pályaszámú hármas UV szerelvénnyel. Ekkor már nem volt sok hátra ennek a vonalrésznek, érezni is rajta a kapuzárás hangulatát:

Klassz, ahogy az út túloldalán levő neonfelirat kékben fürdeti a vele szemközti bérházat, és az is, hogy a hátsó kocsi piros zárfényének tükörképe pont látszik az ideiglenes aszfaltperon megsüllyedt szélén levő tócsán. Valamikor jómúltkorjában beszélgettünk arról, hogy régen neoncsöveket használtak a közvilágításban, mint Bécsben még ma is, itt látható ez is. Érdekes a Fehér Páva Fogadón, a környék legöregebb épületén a stílszerű (bár talán egy kicsit bicebóca) tipográfiájú "gépírószolgálat" felirat is. És vajon hova megy, vagy honnan jött a kobakot (védősisakot) viselő alak az első ajtó előtt? A villamosmániások pedig elmagyarázhatják a nem villamosmániásoknak, hogy miért égnek az utastéri fények a két motorkocsin, és miért sötét a középső pótkocsi :) Bónusz: ha rákattintasz a képre, nagyban is megnézheted!

Nagyon megváltozott a magyar vasút a gyerekkorom óta! Mifelénk mondjuk már akkor se volt gőzös, volt viszont sok Nohab és Szergej. Aztán a Nohabokat 2000-ben kivonták a forgalomból, a Szergejek pedig a villamosítások miatt szorultak vissza, ezért aztán ha ma kimegyek gyerekkorom legközelebb pályaudvarára, akkor teljesen más látvány tárul a szemem elé, mint régen...

... mert a Szergejek ma már nem feltétlenül piros-sárgák. Hiába, nagy dolog a haladás :) A képen látható Szergej egyébként egyúttal a gőzösök korszakát is megidézte, mert amikor elindult, mindent beterített a füstje:

Hiába, kék Szergejnek kék a füstje! Fontos elmondani, hogy a mozdony a jobb oldalt álló tehervonattól jobbra tolt meg valami pályakapirgáló gépet, de a füst még a bal szélen is ott van. Rohadt büdös volt, nem tudom, a személyzetet, vagy a pályaudvar személyzetét nem zavarta?

Kicsit fura volt nekem ez az előrehozott augusztus huszadika, de soha rosszabb ne történjen egy repülésmániással!

"Under the Bridge" feldolgozás Veres Zolitól. Mellette a másik csík Besenyei Péterhez gépéhez tartozott; sajnos nem sikerült egy képre fotóznom őket.

Ez már itt Peti gépe. Egyébként milyen furcsa, mindketten egy s-sel írják a nevüket, az emberek mégis dupláznak, így Veress és Bessenyei lesz belőlük. Mondjuk az előkelősködő/angoloskodó celebeken nevelkedő tömegek mellett örülhetnek, hogy nem lett belőlük RB Pety meg Veresh Zolee...

Voltak Redbull madarak is, ez itt a Lightning és a Corsair. Gyönyörű hangon dübörögtek, de az is szép volt, ahogy együtt bukfencezgettek-fordulózgattak!

A magyar eredetű villamosok amszterdami szerepléséről szóló bejegyzésben említettem, hogy szeretnék írni a régi képek mögött álló emberekről is. A sorozatot Ab van Donselarral kezdeném, aki e-mailben mesélte el nekünk emlékeit.

Az elveszett sínes oldalaimon és a tematikus blogbejegyzésekben is több holland közlekedésbarát felvételeivel találkozhat az olvasó. Ők egy 1940 és 45 közt született amszterdamiakból álló baráti társaság tagjai, akiknek a nagyvárosi villamoshálózatok voltak a hobbijai. Budapestre mások képei alapján figyeltek fel, végül 1976-ban jutottak el hozzánk. Balt Korthals Altes még júniusban "felderítette" a terepet - feltérképezve a vonalakat, és hogy hol mi jár -, aztán augusztusban már csoportban jöttek, többek közt Ab is.

A budapesti villamosüzem egyik varázsa az volt számukra, hogy a korszerű járművek (ipari csuklós, metró) mellett nagy számban jártak még régi, első világháború előtti tuják is, volt tehát egy érdekes kettősség a régi európai metropolisz díszletei közt. Ez a kép a Mester utca/Ferenc körút torkolatánál készült, ahol akkor még három vágányon végállomásoztak a favázasokkal kiadott 20-as és 30-as viszonylatok, és szerintem elég jól bemutatja, mit szerettek az akkori BKV-ban.

Az István út és az Árpád út kereszteződése Újpesten, hármas UV szerelvénnyel, műanyag csibilámpával és FIAT 850 Sport Coupe-val

Már az első látogatáskor felmerült, hogy szerezniük kellene egy budapesti villamost a gyűjteményükbe. A kéttengelyesek mellett a nagy kedvenc az UV volt, néha elképzelték, milyen klassz lenne egy ilyen hármas szerelvénnyel Amszterdamban járkálni, de persze ezek a kocsik akkor még csak húsz évesek voltak, messze attól, hogy eladósorba kerüljenek.

1700-as iker a Váci és az Árpád út torkolatában, a háttérben csuklós Ikarus 620-assal

Viszont az 1700-as ikreket éppen akkoriban selejtezték, reménykedni kezdtek, hogy meg tudnak egyet vásárolni. Sajnos hiába, a BKV nem állt szóba velük; "nincs eladó villamos" - hangzott a kérvényre adott válasz. Gondolom, akinek foglalkoznia kellett az üggyel, nem nagyon tudott mit kezdeni azzal, hogy kapitalista magánemberek kereskedelmi kapcsolatba akarnak lépni egy szocialista állami céggel...

2000-es iker érkezik a rákospalotai Czabán Samu térre a Bácska utcából

Ennek a képnek egy testvérét már mutattam korábban, akkor rácsodálkoztam a sarki őrs előtt álló Volga rendőrautóra. Mint kiderült, annak idején a Volga személyzete is rácsodálkozott az "őket" fényképező külföldire, rögtön be is invitálták. Nagy baj szerencsére nem történt, hiszen még a vasútfotósokat fenyegető minimális retorzió, a negatív gépből való kitépése is elmaradt; mindössze meg kellett várniuk, amíg egy magasabb rangú tiszt odaér. Az ezt követő beszélgetésben tisztázódott, hogy utcát, villamost szabad fotózni, de rendőrt nem. Mindenesetre ezután elővigyázatosabbak voltak, a közelben futó váci vonal fotózását is inkább hanyagolták, pedig tetszettek nekik a már kék színű személykocsikkal pöfögő 424-esek.

Mivel világosan látszik, hogy ha nincs villamos egy bejegyzésben, akkor lájkot sem fog kapni, meg komment se lesz sok, egyértelmű, mit kell tennem: rászoktatni titeket a másfajta bejegyzésekre, például a repülősökre ;)

Ez itten egy Ancsa, amint lecsap a prédájára - ami rendszerint valami zöldségekkel kapcsolatos tevékenység, például kukacbombázás.

Ez meg itt egy Zlin 142-es, általában ilyennel repül Feri a képregényben :)

Ez is egy 142-es - sőt, lehet, hogy kettő, mert meg nem mondom, nem az lóg-e be jobbról (mögötte biztos nem az van, mert a 142-es lógó soros motoros, az meg boxeres). A kép érdekessége, hogy fel vannak kapcsolva a budaörsi reptér pályafényei, amit elég ritkán látni.

Ez meg... no nídda... hogy kerül ez ide? De ha már itt van, tessék neki örülni, meg minden ;)