HamPLÓ

Igazán nem lehet azzal vádolni, hogy túl sokszor készítenék kisvasúti oldalakat, és ennek a legfőbb oka az, hogy viszonylag ritkán kerülök kisvasút közelébe. Azt viszont csak mérsékelten értem, hogy annak idején erről a látogatásról miért nem csináltam külön oldalt. Illetve valószínűleg sejtem: mert nem voltam elégedett a képekkel. Előtte pár nappal váltottam le hűséges Casio QV3500EX-esemet (amit ekkor már két cipőfűző, némi szigszalag és egy PC bővítőegység-fedőlap tartott össze:) egy Canon PowerShot Pro1-re, és még egyátalán nem tudtam kezelni.

Gőzösözés a királyréti kisvasúton
2005. október 8.

1987 nyarán három napot töltöttünk Lipcsében, és bár a város nem volt olyan megrázó hatással rám, mint Drezda, pontosabban a romhalmaz, ami Drezdából maradt, nagyon tetszett - úgyhogy 25 évvel később ideje volt visszamenni.

Érdekes, hogy bár annak idején (12 évesen) inkább csak utánfutó üzemmódban működtem, azaz mentem a felnőttek után, egész jól megmaradt bennem a belváros kinézete és alaprajza. Még olyan értelmetlen emlékek is előjöttek, hogy a Tamás-templom mellett, a képen a távolban látható keresztutcában volt valahol egy vasútmodellező bolt (PIKO! H0! ki nem imádta?). Az meg vicces volt, hogy most is beleakadtam egybe, bár szinte biztos vagyok abban, hogy nem ugyanabba, és nem teljesen ugyanott :)

Ahogy emlékeztem, sok új épület és foghíj volt (Németországban ez sajnos alap, pedig Lipcse még egész jól járt más városokhoz képest), de azért a látkép nagy részében mindig volt valami régi. Itt jobbra a szerintem a megcsömörlésig túlcsicsázott belsejű Miklós-templom látszik, balra pedig egy lakóház sarka. Érdekes, hogy egy 12 éves miket jegyez meg: bár annak idején úgy gondoltam, hogy az NDK-ban élni rosszabb lehet, mint nálunk, a lipcsei főutcának határozottan nemzetközi hangulata volt: a mozikban a Beverly Hills-i zsaru ment, amit nálunk csak valamivel később mutattak be (szerintem nem a második rész volt, de lehet, hogy itt már az, csak nálunk maradt ki az első is? mindenesetre itt találkoztam először a "cop" szóval, a mozik bejárata fölött), az üzletekben és éttermekben szóló rádióban leggyakrabban hallott számok pedig a Starship "Nothing's gonna stop us now"-ja és a "Funky Town" című diszkóklasszikus valamilyen feldolgozása volt. Nem mondom, hogy "nyugati időszámításilag" is 1987 volt Lipcsében, de semmiképpen nem 1976, mint az ország más részeiben. Persze azért találkoztunk igazi DDR hangulattal is: talán "Szpartakiád" néven valami keleti-blokkos világifjúsági sporttalálkozót tartottak a városban, és amikor a kelet-német csapat mozgalmi dalokat énekelve átmasírozott a belvároson, annak annyira "mi készen vagyunk a világháborúra" hangulata volt, hogy megállt az ember kezében a papírtányérról evett mustáros kolbász.

A változatosság kedvéért megint síndöcögények következnek, csak sárga helyett (főleg) pirosak. A felső-sziléziai városközi villamoshálózatot valószínűleg sose tudnám megunni, még fél nap alatt is hetekre elegendő élményt lehet szerezni. A múltkor már mutattam a második világháborús német (kein Witz: Kriegsstrassenbahn volt a neve!) villamos lengyel utángyártásaként készült N típusú villamost, amit amúgy menetrend szerinti forgalomban is szoktak használni, de most éppen munkakocsiként láttuk; ez a videó vele indul, ahogy kigördül a hálózat legnyugatabbi pontján, az utolsó látogatásom óta villamostalanná vált Gliwice határán levő kocsiszíből. Gyakorlatilag ő volt a második villamos, amit aznap láttunk itt, úgyhogy azt kell mondjam, meglehetősen jól indult a látogatás. Utána többnyire a Konstal 105-ös különböző verziói jönnek: a kétirányú 111N, mindenféle felújítások eredményei, és még egy kék színű, eredetileg krakkói darab is a kamera elé gurul:

Látunk ex-bécsi kocsit is, a Miskolcon is immár tíz éve használt E1-esek egyik képviselőjét. Érdekes, hogy ránézésre majd ledől a sínről, de ugyanolyan halkan gurul, mintha otthon lenne. Persze mégiscsak DÜWAG-licensz, még ha a kinézetét itt helyben eléggé el is rontották! De éppenséggel a 105-ösök is bírják a sokszor a budapestieknél jelentősen rosszabb pályaállapotokat: billegnek, dübörögnek, bólogatnak, ráznak, de közben azért mennek rendesen, nincsenek sok száz méteres 10 km/h-s sebességkorlátozások. Az egész hálózaton az élni akarás érződik, és az utcákat, lakótelepeket elnézve ez valószínűleg a helyiek hozzáállására is jellemző lehet. Ja, az utolsóelőtti snitten egy csuklós Ikarust is láthatunk, mert hát azért belőlük is van még bőven :)

A deltavágány a villamosok megfordításának egyik legmacerásabb - ugyanakkor hurokvágányhoz képest helytakarékos - megoldása. Gyakorlatilag arról van szó, amit autóvezetéskor ipszilonozásnak nevezünk, csak itt a járművezetőnek a művelet közben többször is át kell mennie a szerelvény másik végére (hacsak nincs fedező személyzet), illetve legalább három kitérőre (váltóra) is szükség van.

Itthon ma már csak Szegeden találkozhatunk deltázós villamos végállomásokkal: Kecskésen, a Vadasparknál, és a Fonógyári úton. A fővárosban Budafok kocsiszín - ami egyébként Albertfalva területén van - oldalában is van egy ilyen delta, de azt 1993 óta nem használják végállomásozásra.

A 41-es villamos 1972 utolsó napjától 1993 májusáig fordult itt, aztán visszahosszabbították a Móricz Zsigmond körtérre. Gyerekkoromban kicsit viccesnek találtam, ahogy 1984 és 88 közt az ember Kamaraerdőről becsorgott idáig egy modern, fűtött Tatra szerelvénnyel, aztán átszállt egy öreg, fűtetlen UV-ra, ami bevitte a belvárosba, de a 41-es már csak ilyen fura járat volt (az 1984 előtti öreg kéttengelyesekkel izgalmasabb lehetett, pláne 1900-as ikerkocsikkal, mint amilyet itt fent is látunk Tim Boric felvételén). A 41-esek a várostól kifelé fordultak, korábban viszont pont fordítva használták ezt a vágányt. Van egy utcai vágóképekből összeállított film, aminek a tekercseit a közlekedésbarátok szájhagyománya szerint egy kukában (más verzió szerint egy lebontásra ítélt ház padlásán) találta meg valaki, és ami tizenvalahány évvel ezelőtt még VHS kazettákon terjedt, míg át nem játszották számítógépre, onnan pedig a youtube-ra, úgyhogy ha állóképet nem is, mozgót tudok mutatni erről a műveletről. Ha minden igaz, a lejátszás itt lent pont ennél a deltánál fog kezdődni (ha nem, akkor tekerjünk 4 perc 36 másodperchez):

Egy motor+pót+pót - még pontosabban pót+pót+motor :) - szerelvényt látunk kitolatni a deltából, a motorkocsi eleje a belváros felé mutat - valószínűsíthetően egy 4-es villamost látunk, aminek akkor itt volt a déli végállomása (az északi pedig a Margit híd budai hídfőjénél). Persze járt egy időben a 47-es is ide, de mondjuk azt, hogy 4-est látunk. Ennek az állapotnak a kettes metró teljes hosszban (Fehér út - Déli pályaudvar) átadása vetett véget, amikor alaposan átszervezték a város közlekedését (ha engem kérdeztek, ekkor vesztette el hálózatszerűségét a budapesti villamos). Helyileg ez azt jelentette, hogy a 4-es már csak mai végállomásáig, a Bocskai útig járt, nem kanyarodott rá a Fehérvári útra, a 47-es külső végállomása is ekkor került a budafoki Városház (akkor Varga Jenő) térre. A 43-as is ugyanoda került át a Körtérről, csak neki a belső végállomása volt a budafoki (a külső pedig Nagytétény). A 41-es szintén elkerült a gombaépület körülről, ide, a kocsiszín melletti deltába.

Kétféle budapesti ember van: az egyik szerint a fővárossal az a baj, hogy még mindig minden ugyanolyan, mint harminc-negyven-ötven éve volt, a másik csapat szerint viszont végleg elveszett belőle valami, és semmi sem olyan, mint amilyen akkor volt, amikor még jó volt. Ha igazságos akarok lenni, mindkét meglátásban van valami, ha pedig bölcs, akkor inkább nem nyilvánítok véleményt, csak idepakolok néhány képet Ab van Donselaartól, és hagyom, hogy mindenki maga eldöntse, mit gondol ;)

A Nagyvárad téren vagyunk, 1976 októberében. Bőszen folyik a hármas metró építése, de még zajlik a felszíni síndöcögés is az István kórház előtt. Balra az UV szerelvény talán 50-es, talán a Kálvin tértől kifele tartó 42-es vagy 52-es - az aluljáróépítés miatt ezek a járatok ekkor már nem a Madách térről, illetve a Nyugatitól indultak. Az előtérben az acélvázas motor+pót+pót szerelvény 51A-ként éppen elindult a Használtcikk piac felé, a kerékcsikorgást hozzá lehet képzelni...

Titokban remélem, hogy lesz még lehetőségünk újra villamost fotózni a Szent István-bazilika mögött - gyerekkorom egyik élesen megmaradt emléke, ahogy a kocsiból nézem, amint bontják a vágányokat a Bajcsy-Zsiliniszky úton; valahogy már akkor is szomorúnak találtam a dolgot, pedig nem rémlik, hogy valaha is tujáztunk volna itt.

A változás lehet jó és rossz, gyakran pedig mindkettő egyszerre. Ennek a képnek a helyszínét sokan talán fel se ismerik elsőre, pedig ami régi épületet látunk rajta, mind megvan, és a villamos is jár még (bár már nem a Nyugatiig). Csak a nagyvárosiasság hiányzik róla (ebből a szögből), pedig van itt busz, metró-logó, ufólámpa... És igen, ez az Astoria.

Nem Mikszáth regényének frissiben előkerült folytatásáról lesz szó ebben a bejegyzésben (pedig nem is lenne rossz, ha lenne ilyen), csak valami hangzatos címet akartam adni neki - mégse járja, hogy minden második bejegyzés úgy kezdődjön, hogy "képmutogatás megint"!

A ferencvárosi Szent Vince templom oldalról, két Mester utcai villamosos snitt közt. Nem sok hó, de a kopasz ágakon ennyi is jól mutat.

Mint mondottam volt, nem sok hó, de azért nem is kevés. És ez tényleg a Mester utca. Az itteni vágányokat egy darabon mesterséges fűvel borították, javaslom, hogy a járdát meg borítsák műhóval :)

Tudom, nem nagy újság, hisz a jelek szerint más városi bloggerek már évekkel ezelőtt felfedezték, de engem azért meglepett a minap a Kempinski előtt:

Túlságosan sokat nem tudnék hozzátenni, és nem is akarok (szerintem az a fa, amelyik itt életben tud maradni, nem két tucat rajzszögtől fog kipusztulni). A jelek szerint még télen is van, aki virágot hoz ide, az meg világosan látható a képen, hogy nem ez a fura zarándokhely fogja elcsúfítani a belvárost...

Tavaly decemberben nyugdíjba mentek Budapestről a ZiU-9-es trolik, NZA barátom ekkor keresett meg, hogy lenne egy listája az általa vezetett kocsikról. Ő besegítőként trolizott, és majdnem minden műszakja végén feljegyezte a tapasztalatait. Tanulságos olvasmány, erősen árnyalja a "mindent kibírt, sose volt vele baj" című mítoszt :) az ember pedig még jobban elkezdi becsülni azokat, akik így keresik a kenyerüket. Hogy ne legyen olyan száraz olvasmány, hozzátettem pár magyarázó linket, no meg huszonvalahány fotót a szövegben szereplő némelyik kocsiról:

Egy besegítő emlékei a ZiU-9-esekről
Száz alkalom lenyomata

Remélhetőleg senki se fikázásnak veszi az oldal létét, ez inkább a totalcar-féle "'Népítélet" távoli rokona akar lenni :)

A múltkor már láttunk néhány variációt a BSzKRt F1A típusú villamosainak lehetséges kinézetére, de mivel maradt még kép a tarsolyomban, folytatnám a képmutogatást. Hogy ne nézzetek teljesen autistának ("szegecsszámláló talpfacsókolgatónak"), igyekeztem úgy összeválogatni a fotókat, hogy a technikai részletek iránt nem annyira érdeklődők is élvezhessék őket :)

Talán az eső miatt lett ez a kép alulexponálva, talán a dia sötétedett meg, de így is hangulatos életképet látunk az Üllői út/Ecseri út sarkáról. Épül a hármas metró, de a 13-as épp a teljes útvonalán végig tud menni - korábban volt, hogy szó szerint kettévágta a munkagödör, és olyan is, hogy az egyik "fél vonal" elment a Nagyvárad térig, a másik pedig innen indult Pesterzsébet felé. Sőt, amikor Kőbánya belvárosában építkeztek, három 13-as is volt: egy az Örs vezér terétől a Pataki István (ma Szent László) térig, egy a Mázsa tértől a Nagyváradig, egy pedig a Nagyváradtól Pacsirtatelepig. De később is voltak módosítások a szerencsétlen számjelzésű járaton, érdemes elolvasni NZA barátom vonatkozó weboldalát! Mi pedig foglalkozzunk inkább az 1526-os motorkocsi kinézetével: alapvetően a korai kialakítást látjuk, de az ablakok fölötti szellőzőnyílásokat már megszüntették. Így ugyan harmonizál a pótkocsival, de alapvetően elég hülyén néz ki, el lett csúfítva. A jobbfelé látható kacsacsőrű Csepel teherautó, és az előtte látható sárga Skoda 110R viszont hibátlan - meg a Zil billencs gömbölyű feneke is :)

Ez tulajdonképpen ugyanaz a helyszín, csak látványosan máskor, más szögből. A 1514-es kézi ajtós, oldalfalba süllyesztett parázslámpás, egyirányú kocsi volt - hasonlított mondjuk az 1504-esre, csak ezen az áramszedőt nem középen helyezték el, hanem kicsit előretolták a kocsi eleje felé. Érdekes lehetett villanyváltó előtt mindig felidézni, hogy az adott kocsin épp hol van az áramszedő, bár lehet, hogy ennyi különbség még nem volt vészes...

Az 1512-est '74-ben modernizálták, ekkor már indexet is kaptak a kocsik, de érdekes módon másmilyet, mint később: míg mondjuk az 1551-esen az oldalablakok fölé került a villogó, itt az oldalfal és a homlokfal sarkára tették. A helyszín az Erzsébet királyné útja és az Edison köz sarka - ez az útvonal ma se rettentően forgalmas, de itt szinte üresnek tűnik. Ami még tetszik, az a fénycsöves utcavilágítás. Valaki nem tudja, ez milyen technológiájú volt pontosan? Mennyire különbözött a Bécsben ma is használttól?

Elég rendesen megváltozott a Bosnyák tér a fenti kép készítése óta! Ekkor a Nagy Lajos király útján még itt is 2x1 sávon haladtak az autók, a templom előtt park volt. A vágányok viszont ugyanazok ma is, pontosabban egy részük már nincs meg, például a jobbfele kanyarodó irány, amit a 68-as villamos használt. Az 1525-ösről valaki meg tudja a fotó alapján mondani, hogy jön a remizből, vagy éppen oda tér vissza? Vagy a 64-es villamos végállomásozáskor így állt félre, a 44-esre kanyarodó vágányra? Ez a kocsi egyébként kétirányú volt - más nem is lett volna jó a 64-esre -, távműködtetésű ajtókkal.

A "hó a városban" olyan téma, ami tekintetében látványosan másképp gondolkodom, mint családtagjaim, illetve az autósok nagy része. Legtöbbjük szerint a hónak csak magas hegyek közt, sípályán van joga a létezésre, a városban kizárólag akadály lehet a téli csapadék. Én nem síelek, de úgy vagyok vele, hogy a hó, amennyiben megmarad (a havas/ónos esőnek, azonnal latyakká olvadó égi áldásnak tényleg nincs "értelme"), bárhol klassz. Jó lépkedni benne, imádom a ropogását, megszépít minden tájat, és még az autók, villamosok is halkabban futnak benne. Egész más ilyenkor a város! Az meg, hogy nálunk minden évben kifelejtik a télre felkészülésből a hóeltakarítás időben és megfelelő kapacitásal megkezdését, nem a hó hibája. Ebben a szellemben a mostani télen is ha épp ráértem, amikor esett, azonnal elhagytam a lakást, csak úgy csavarogni egy jót, a talpam alatt ropogó havat hallgatni - és a villamosokat videózni. Ebben a szellemben: havazás a 47-esen, 51-esen, 24-esen, 50-esen és a Határ úti metróállomás környékén:

A Mester utcai snittek teljesen idilliek, általában nem ilyen látvány jut eszünkbe az utca nevének hallatán... az 50-es mentén pedig végképp kisgyereknek éreztem magam. Az más kérdés, hogy a kamera nem tudott a fehéregyensúllyal mit kezdeni - a presetek se adtak jó eredményt, a minden felvétel előtt fehér papírlappal bohóckodást pedig a legnagyobb tisztelettel inkább hanyagoltam: így is elfagyott a kezem, meg a gép is majdnem szétázott :)

Utóirat: Mivel nem lehetek biztos abban, hogy ez a bejegyzés nem kerül ki az Index címlapi blogrollba, és emiatt nem esik be ide kétszáz hókáosztól sújtott kommentelő, gyorsan leírom, hogy 1. a budapesti, idei, enyhe télről beszélünk, nem Zala-, Győr- vagy Vas-megyéről 2. tök mindegy, mit gondolok a hóról, nem emiatt esett a hó, és nem miattam volt valakinek rossz - az én hó utáni vágyakozásomnak a valóságban nincs semmilyen ráhatása arra, hogy a végén tényleg esik a hó. Ez utóbbit egyébként én magától értetődőnek gondolnám, mégis sok autós nekem szokott esni, amikor kiderül, hogy én örülök, ha havazik Budapesten ;)