HamPLÓ

Alig több mint egy éve lelkendeztem egy sort a bécsi Südbahnhof helyén zajló építkezésekről. Mi tagadás, lenyűgöző a projekt mérete, azóta se jutott eszembe példa, mikor volt Magyarországon ekkora közlekedésfejlesztési projekt. Ezzel együtt, amikor két hete megnéztem a dolgok állását, rájöttem, hogy ez a főpályaudvar valószínűleg nem lesz a kedvencem. Persze sejtettem ezt a látványtervek alapján, de élőben azért mégiscsak más...

Wien Hauptbahnhof nagyobb térképen való megjelenítése

Mielőtt nekiállok morogni, itt egy térkép, amire körülbelül berajzoltam az építkezést. Jó nagy területről van szó: a két, egymáshoz képest nagyjából derékszögben álló egykori fejállomáson kívül hozzátartozik mindenféle volt üzemi terület is: teherpályaudvar, rendező- és összekötővágányok, tárolók, egyebek. Az új, átmenő jellegű állomás a két régi pályaudvar tengelyének átfogóján fekszik, tőle északra Quartier Belvedere néven iroda- és üzleti, délre pedig Sonnwendviertel néven lakónegyed fog kinőni a földből. A vágányok alatt-fölött pedig összekötögetik a környék utcáit.

És most jön a (szerintem) kellemetlen rész: a főpályaudvar csak részben lesz fedett - ráadásul nem is túl nagy részben. Persze érti az ember, hogy egy mindkét végén lyukas cső nem lehet tökéletes megoldás, de itt nem is erőlködtek vele, csak építettek valami cikkcakkos, hullámos izét, ami ugyan látványos, de messze nem alkot csarnokszerűen zárt képződményt. A fentebbi képen balra már kész a tető az akkor használatban levő két peron fölött, jobbra még építik őket.

Ez a cikkcakkos lefedés vélhetően drágább a sima dongatetőnél, viszont nem sok értelme van: mivel nem üvegből van, a természetes fény nagy részét elfogja, ugyanakkor egy részén a csapadék beesik, a szél meg végig befúj oldalról. Az ilyesmik miatt gondolnak az emberek rosszakat a modern építészetről: a szépségről nem érdemes vitatkozni, de ha valami nem különösebben szép ÉS még impraktikus is, az nem túl szerencsés felállás. De komolyan: egy ekkora projektbe szerintem simán belefért volna, hogy az összes vágányt végig lefedik, oldalról is, nem? Mintha az egész főpályaudvar projektben pont csak a főpályaudvar funkción igyekeztek volna spórolni. Persze tudom, a mi Keletink és Nyugatink se teljesen fedett, a lipcsei óriáspályaudvarról is kilógnak a hosszabb vonatok, de a berlini Hauptbahnhof teteje sokkal praktikusabbnak tűnt.

A múltkor eszpresszókat, bisztrókat (is) ábrázoló képeket válogattam össze Ab van Donselaar felvételei közül, a mostani apropó hasonló: boltok, üzletek portáljai - természetesen villamosos utcaképeken.

Nagytétény, a 43-as villamos végállomása. Kopottság, füstös falak, omladozó vakolat - a Nagytétényi út feliratot azért valaki megtisztította az utcatáblán, nehogy emiatt tévedjen el a vándor. Az "AUTÓSBOLT" felirattól balra az egy ÁFÉSZ logó lehet, de vajon melyik ÁFÉSZ-é? És a "3.sz." alatta azt jelenti, hogy annak a szövetkezetnek ez volt a hármas számú autósboltja? Az alkatrész-kínálathoz jól passzol a jobboldalt elpöfögő, meglehetősen látványos kinézetű Trabant, egyenesen az NDK-ból; ha jól látom, Rostock környéki lehetett - jó nagy utat tett meg idáig! Persze a kép közepén trónoló "ezres" sokkal szívmelengetőbb látvány, ha engem kérdeztek.

Újpest, a mai városközpont, az elképzelhető legvárosiasabb szögből fotózva. Nem látszik ugyan a Centrum, de látszik a tőle északra levő bérház, és a felállványozott tornyú városháza. Elég színes volt errefelé az útburkolat: az UV alatt betonpaneles pálya van, a másik vágány hagyományos kockakőben fut, a maradék részen pedig valami érdekes színű dologgal (keramittal?) van fedve az István út. A megállóban várakozó utasok mögött - akinek öltözködése meglehetősen jellemző a korra - pedig egy szép "Papír Írószer" neont láthatunk.

Az előző helyszíntől néhány méterre kimondottan kisvárosias a látkép. Még jár az 55-ös az Árpád úton, IFA viszi a palackozott kristályvizet, az üzletek portáljai pedig a korszak legjellemzőibbjei közt vannak: Aranypók, Főfotó, fodrász. És persze elsőre kiszúrható hátul két Nagypolszki is, mert nélkülük nem létezhet budapesti utcakép a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején :)

Hát ez se ma volt, amikor vonattal lehetett a Nemzetibe menni. Konkrétan 2003 szeptemberében járunk, és a megoldás nem igazán volt átjárható/fenntartható: a ma már nem létező összekötővágányon át két dízelmozdony csorgott le a csepeli HÉV vágányaira a vidékről érkező vonat kocsijaival, ahol ezalatt azon a vágányon nem volt forgalom. De azért fotótémának nem volt rossz:

Persze nem idegen a környéktől a nagyvasút, hiszen a Boráros térig tartó területen a rendszerváltás környékéig teherpályaudvar volt, de egy kék, személyszállító szerelvény mégiscsak más :) Az más kérdés, hogy a mozdonyok csatolgatása (ami személyzetet is igényel) és a tili-toli önmagában lehet, hogy tovább tartott, mintha 5-6 busszal idehozták volna az utasokat a pályaudvarról... Az árat nem találgatnám, de azt nézve, hogy milyen bonyolult és drága manapság a BKV-nak MÁV-vágányon HÉV-eket szállítania, az is lehet, hogy emiatt se érné meg :-/ Mindenesetre akkor egy ideig (valaki nem emlékszik, hányszor?) volt ilyen is: "közvetlen" vonatok a Nemzetihez.

Az egyszerűség/biztonság kedvéért a vonat mindkét végére jutott dízelmozdony (dupla költség, dupla személyzet - akkor persze nem ezt figyeltem), de ez a kép nem erről szól, hanem a Déli összekötőről éppen lerobogó gépmenetes Gigantról.

Itt pedig egy link a teljes beszámolóhoz

Gmunden városa arról híres, hogy 1. szép, 2. ott született Szörényi Levente, 3. ott működik a világ egyik legkisebb villamosüzeme. 2003 nyarán itt vendégeskedett egy nordhauseni Bambino (rövid Combino), Ícé pedig elcibált megnézni - életem első tisztán villamosos-vonatos kirándulása volt. A kép a remiz udvarán készült, amin a két és fél kilométeres vonal menetrend szerint áthalad. A szomszéd vágányon a két normális kocsi egyike, a csarnokban a nosztalgiakocsi, a másik "normális" kocsi pedig a vonal végén, a pályaudvarnál pihent, szabad ég alatt: csak így fért el a vendég esténként :)

A hangulatos miniüzem egyik legviccesebb szakasza a tópart előtti sikátor, a Combino itt éppen ezt hagyja el. Egy darabka mediterrán varázs Ausztria közepén, nem kevés német technikával körítve :)

És egy újabb link: a Combino-látogatás meglátogatása

Megint régebbi fotók, csak úgy: a Thököly út már a 67-es megszüntetése után, de még akkor, amikor a vágányok használhatóak voltak.

A nagytestű villamos-cet utat tör a Thököly úton tömött rajokban úszkáló olajoshalak közt 2003 áprilisában. Mint azt látni lehet, a villamosközlekedés megszüntetése után a közúti forgalom sokkal jobban tudott haladni. Immár bárki számára egyértelmű lehet, hogy itt bizony a villamosok tartották fel az autókat.

A festői belső-Thököly út látképét annak idején teljesen tönkretette a villamos, a közlekedés leállítása után minden sokkal jobb lett. Azóta a közúti forgalmat is elbarikádozták innen, úgyhogy a komfortérzet lassan megközelíti a háború utáni Szarajevóét. A kitűzött cél Felső-Volta, Burma és a K.u.K.-monarchia hangulatainak vegyítése. Már nincs messze.

A képen azt láthatjuk, hogy a korszerűtlen villamosok helyett mennyivel jobb a buszok közlekedtetése, mert bár azok is beszorulnak a dugóba, de legalább állás közben a levegőt is szennyezik. Ezen túl azt is látni, hogy a villamospálya micsoda szégyenfolt volt a jó minőségű útfelületben. Pfujj.

Pár hete kerestem valamit a régi képeim közt, és ha már ott voltam, félreraktam pár, az akkori témához nem illő, de azért talán érdekes képet. Most itt van kettő közülük.

A Stuka villamosokról már írtam néhányszor, anno az akkor aktuális életképes oldalon szerepelt is, hogy a két megőrzött példányt Kelenföldről átszállították Zuglóba, de ez a fotó kimaradt a már akkor is huszonöt éve selejtezve kallódó 7650-esről és 3612-esről. A környezet is illik az állapotukhoz - azóta a síneket felújították, a múzeumi kocsik még pihennek.

A "középkori lovagsisak arcú" Hargita motorvonat vezetőfülkéjét se tettem fel a kapcsolódó Füstis weboldalra annak idején. Persze a kép nem is sikerült különösebben jól, de a jellegzetes alakú ablakkivágás és a biztonsági rács azért látható rajta. Nem volt különösebben ergonómikus munkahely - különösen, ha hozzávesszük, hogy az ülés mögött ott dolgozott a 12 hengeres Jendrassik V-motor :)

Gyerekkoromban viszonylag kevés kávéház és pub jött szembe az emberrel a budapesti utcákon, viszont annál több eszpresszó és bisztró. Sose tudtam, hogy színvonalilag vagy kínálatilag pontosan mit jelentettek ezek a megjelölések (vagy hogy jelentettek-e egyátalán valamit), úgyhogy a vendéglátóiparban járatosabbak kommentjeit szeretettel várom!

Valamiért mindig azt gondoltam, a "bisztró" gyors, egyszerű táplálkozási (és ivási) lehetőséget jelent, de a pesterzsébeti Nagy Sándor (ma Nagysándor József) és Ady Endre utca sarkán álló "Aranybárány" mintha ennél egy fokkal éttermebb lenne közös B betűvel összefogott ajánlatával, miszerint birkapörkölt és bográcsgulyás.

Ránézésre - nagymamám szavaival élve - talponfekvő minőséget sugall a "Nefelejcs" bejárata,  Tétényben, a 43-as villamos végállomásától száz méterre. Pedig cukrászdaként hirdeti magát: kávé (eszpresszó!), fagylalt, cukrászsütemények... Valakinek van esetleg emléke erről a helyről? Néhány éve még egy ugyanilyen nevű kocsma működött itt, ami mára eltűnt. A távolban balra a Tétény Filmszínház bejárata is látszik kicsit. Az 1003-as pályaszámú tuja egyébként maga is egyfajta túlélő volt: bár 1984-ben selejtezték, jó ideig megvolt, emlékeim szerint a tűzoltók vagy műszaki mentők gyakorlatoztak rajta, míg valamikor 1997 körül szét nem bontották.

Óbuda Eszpresszó, a Kísérleti Lakótelep tövében. Tulajdonképpen ma is megvan, csak McDonald's-nek hívják :) Jól látom, hogy a mai parkoló helyén ekkor még terasz volt? Itt, a Vörösvári úton ma is vannak sínek, bár 5-6 méterrel arrébb tették őket a jelenlegi, meglehetősen széles úttest kialakításakor. A képen látható 2000-es iker viszont eltűnt; a 2000-es, és az alapjául szolgáló 2700-as sorozatból hírmondó se maradt, bár Szegeden és Debrecenben is van egy-egy hasonló - de 2500-as - szerelvény.

Ezt a helyszínt már láttuk egyszer, az 1500-as típus kapcsán, de akkor nem nagyon foglalkoztunk a jobb oldali "kerthelyiség" neonfelirattal. Emlékszik valaki, mihez tartozott ez? Amúgy pedig klassz az UV tetőtáblája: még fekete alapon fehér a viszonylatszám.

A régi képek nézegetésébe belefáradtak most kicsit pihenhetnek, most csak két rövid videó következik, vonatokról. Az első a székesfehérvári vasútvonal feljavítása kapcsán Budafokon kiépített vágánytengelyugratást mutatja. Ahogy sejthető, ez csak ideiglenesen néz így ki, de azért meglehetősen dögös látvány:

Bár itt egy vonalnak látszik, és tulajdonképp részben úgy is használják, Kelenföld és Érd közt igazából két vonal fut hol közelebb, hol távolabb egymástól: a pécsi (40-es) és a kanizsai (30-as) elővárosi szakasza (azaz 40a és 30a). Előbbi eddig is kétvágányos volt, utóbbi viszont csak egy sínpáron közlekedett itt, kitérővel Albertfalvánál. Most ez is kapott egy második vágányt, amíg viszont építgetik a Tétény körüli részt (is), még nem használható mind a négy vágány: Kelenföld és a videón látható flikk-flakk közt a "balatoni" két vágányon megy minden forgalom, innentől Érdig pedig a "pécsin".

A másik videó az elmúlt egy év resztlije: felvételek, amik nem kerültek be egyik videóba se, de nem akartam őket nyom nélkül törölni. Kelenföldön magányosan csoszogó Gigant, "Csaurusz" (hogy utálom én ezt a becenevet - de az "Elektroputri" se jobb), TRAXX, nyári emlékek a 80-as menténről, egy kis 1-es vonal, Campona, meg még több Campona:

Van úgy, hogy leragad az ember egyetlen képnél, a múltkor láttunk is erre példát, de persze az egy jókora panorámát ábrázolt. Néha viszont kisebb kivágásokkal is elvan az ember. Például ezzel:

A helyszín világos, erre még én is jól emlékszem kiskoromból: a külső Váci út és az Árpád út torkolatában vagyunk - előttünk van észak, hátunk mögött dél, balra a nap nyugszik, jobbra pedig Újpest városközpont. Villamosmániásként érdekes, hogy a tábla szerint még a Nyugatiig jár a 3-as villamos, de ikerkocsi van rajta a megszokottabb látványnak számító pótkocsis szerelvény helyett. Hurok nélkül kellett a járatnak fordulnia, vagy hétvégéken is előfordultak esetleg ilyen típuscserék?

Autómániásként viszont még érdekesebb az a kavalkád, ami a sínek körül örvénylik! Ott van például balra az a gyönyörű Tatra daru, amiből szerencsére még ma is látni néha egyet-egyet. Jobbszélen sajnos kilóg a képből a Robur busz, de azért így is látszik, micsoda tükörfény festése van :) A belső sávban egy nekem szokatlan festésű Barkas porol, valószínűleg hazafelé, hiszen NDK-s; előtte egy Nysa. Hanem az a piros-fehér valami tőlük jobbra...! Nekem gyanús, hogy az egy GAZ-66-os, amit ilyen festéssel (asszem) az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet logójával ellátva láttam sokat. Valaki meg tudja ezt erősíteni? Gyerekkoromban a lakóhelyünk közelében parkolt pár ilyen - azóta nem láttam egyet se, most viszont hirtelen déja vu-m lett. Nem jut viszont eszembe a távolabbi platós IFA ponyváján látható betűk feloldása, pedig biztos triviális, hisz sok ilyen járta az utakat. A kék busz előtti, ránézésre tengelyre ülésig terhelt Wartburg is elég vicces - akinek volt ilyen gépsárkánya, mit gondol, normális az a szög, ahogy itt látszik? :)

A fényképért köszönetet szeretnék mondani Ab van Donselaarnak, illetve Tim Castricumnak, aki bescannelte azt!

Ha tetszenek a képek, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm!

Már írtam arról, hogy amikor augusztusban megérkeztem Lipcsébe, olyan vacak idő volt, hogy az első háromnegyed órát a pályaudvaron töltöttem. Ami persze nem volt rossz, de azért idővel csak otthagytam a nagyvasúti síneket - hogy villamosvasútira cseréljem őket. Persze sétáltam egy jót a belvárosban, megnéztem a Tamás-templomot, a Miklós-templomot, az Új Városházát, meg még pár régi és új épületet, de már csak azért is sokat tujáztam, mert néha olyan rosszak voltak a fényviszonyok, hogy sok mást úgyse tudtam volna csinálni (ezért maradt ki például a Népek csatája emlékmű is).

Ezen a képen három jellegzetes lipcsei dolog is látszik: balra a főpályaudvar melletti toronyház (legalábbis egy része), jobbra egy Bach-képmás a zeneszerző (gy.k.;) és családja múzeumát hirdetve egy villamos oldalán, középen pedig egy sárga-kék Tatra "Grosszug". Ráadásul nem is akármilyen: míg a forgalomban levő szerelvényekben a harmadik kocsi részben vagy teljesen alacsonypadlós szokott lenni, ez a különjárat egy mérsékelten modernizált, teljesen magaspadlós jószágot vonszolt magával (sajnos nem lehetett felszállni rá). Ezen túl talán az is kivehető a fotóról, hogy elég combos villamosforgalom van errefelé. És tényleg: bár Lipcse alig több, mint félmilliós város, nagyobb villamoshálózattal rendelkezik, mint Budapest! Vonalból persze látszólag nincs sok, viszont ezek átmérős jelleggel járnak, ráadásul korántsem állnak meg a városhatáron, hanem kibumliznak közeli településekre. A belvárosi körúton mindez halmozottan jelenik meg, itt két négyvágányos állomás is van, ahol minden vágányhoz kettős megálló tartozik. Elég kemény :)

Persze egy ekkora hálózatot szó szerint lehetetlen bejárni fél nap alatt, úgyhogy nem is erőltettem. Kimaradt pár attrakció is, mint például a villamosított nagyvasúti vágánnyal való kereszteződés (tudom, a Hungexpónál nálunk is volt ilyen, de azt csak időszakosan használták, és a MÁV-tól kapcsolgatták a felsővezeték betáplálását a technikailag trükkös 600V= / 25kV~ találkozásnál), cserébe viszont utazhattam olyan szakaszon, ahol normál esetben nem jár tuja: a 9-est terelték be a helyenként elég elhagyatott állapotban levő Wittenberger Straße/Apelstraße útvonalra. Ezen felül egy újítással is próbálkoztam a videón: mivel a fehér betűs szövegek nehezen olvashatók, ha felülre kell tenni őket, némi kísérletezés után ezek most feketével vannak írva, sárga körvonallal. Kicsit X-aktás, de nem találtam más kombinációt, ami olvashatóbb lett volna. Mi a véleményetek?

Az "Ezerötszázas" egy legenda. És most nem a Ladáról beszélek, bár érdekes (jellemző?) módon a bejegyzés tárgyául szolgáló villamostípusnak is van egy kicsi szovjet vonatkozása: a járművek beceneve "Rata" volt, az ország légterében akkoriban megjelenő szovjet vadászgépek (melyek közt valódi "Rata" egyébként nem volt) után.

Róla van szó: az F1A típusról. Pontosabban ez itt a képen az F1A típus egyik inkarnációja: egy variáció arra, ahogyan egy 1500-as kinézhetett. A sorozat életútja ugyanis meglehetősen kalandos - bár ez minden második budapesti villamosra igaz -, a kocsik számtalan átalakításon átestek. De kezdjük az elején: 1938-ban a BSzKRt budai főműhelye kísérletképp átalakított egy F1 típusú villamost, amit még a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság vásárolt 1897-ben. A kocsi eredetileg körülbelül így nézett ki, majd a Beszkártnál (hadd írjam így!) besárgult, valahogy így. Az átépítés után viszont már így nézett ki:

Bár letagadhatatlan, hogy ez a forma a későbbi FVV acélvázasok őse, ez a kocsi -  a későbbi 1500-asokkal ellentétben - még favázas volt. Viszont modernebb, erősebb lett, a dupla szélességű teleszkópos tolóajtó pedig komoly pozitívum volt az addigi kocsikhoz képest, hiszen gyorsabb utascserét tett lehetővé. Erős a gyanúm (bár csak gyanú), hogy külföldi példák lebegtek a tervezők szemei előtt, például bécsiek. Az 1506-os után még két átalakítást végeztek: az 1504-est és az 1516-ost, de ezek valójában teljesen újonnan épültek, a további kocsik pedig már papíron is újnak számítottak. A második világháború alatt a gyártást széttelepítették: volt 1500-as, amit a budai főműhelyben építettek, volt, amit a Miskolci úti Beszkárt buszműhelyben, és volt, amit a győri Magyar Waggon- és Gépgyárban. Egy részüket nem is tudták befejezni, így a motorok és menetkapcsolók nélküli motorkocsik pótkocsiként üzemeltek, saját testvéreik mögött:

Szerény nyomott véleményem szerint ezek voltak talán a legharmónikusabb kinézetű kéttengelyes szerelvények; sajnos a villamosberendezések beszerelése után eltűntek a forgalomból, minden motorkocsi szólóban vagy "rendes" pótkocsival járt. A képen (vajon hányan ismerik fel, hol járunk?) elöl haladó 1520-as egyébként az 1506-os "prototípus", csak átszámozták; érdemes még megnézni, hogy a tolóajtót is lecserélték a pótkocsikon használt dupla lecsapható rácsra, amik mögé a téli ajtók is felkerültek. A hatvanas évekig így néztek ki az F1A kocsik, avagy - pályaszámuk alapján - az "ezerötszázasok" (az eredeti 1500-asokat - az F1 sorozatot - 1949-ben 1600-ra számozták át, tehát a két típust már nem lehetett összekeverni szám alapján).

És most jön Ab van Donselaar a képbe, ugyanis - mivel ezeket a kocsikat '84-ig selejtezték -, ő elég sok fotót készített róluk, amelyekkel bemutathatom a jellemzőbb átépítéseket. A képekhez direkt nem írok helymeghatározást: bár egy részük szerintem elég egyszerű feladvány, ezek kitalálása az Olvasóra vár!

Ezen a képen az 1551-est látjuk 1977-ben, majdnem abban az állapotban, ahogy 1943-ban kijött a győri vagongyárból. De csak majdnem, mert például a kalapos lámpás viszonylattábla helyett már zárt doboz trónol a szélvédő felett. Érdekes látvány, hogy a rácsos ajtajú, szellőzőablakos motorkocsi egy teleszkópajtós, szellőzőablak nélküli pótkocsit vontat, és hogy az indításjelző lámpák se "passzolnak" egymáshoz.

Ugyanaz a kocsi kicsit később: ő volt az utoljára átépített 1500-as: 1977 decemberében gördült ki a főműhelyből új, már tolóajtós kasztnijával. Míg némelyik 1500-as kétirányú volt, ez megmaradt egyirányúnak, ugyanakkor pneumatikus ajtómozgatást kapott, és indexlámpákat az ablakok fölé. Érdemes még megnézni a pantográf áramszedőt is. Vagy a zárlámpa hiányát (csak előre mehet, minek rá?). Vagy hogy nincsen indításjelző lámpa az ajtóknál. Ez gyakorlatilag a típus "de luxe" kivitele volt :)