HamPLÓ

Volt egy kis vita a múltkor, hogy hogyan is működött az indításjelzés kiskorunk tujáin. Én most csak azt tudom megmutatni, hogy a frissen felújított 2624-esen hogy működik. Meg hogy milyen hangja van meneten és féken. Meg hogy milyen a pályacsengő hangja, valamint milyen korabeli hirdetések díszitik az utasteret:

Az ember a dugóban csoszogó buszon ácsorog, esetleg baleset miatt nem közlekedő villamosvonal mentén sétál, vagy a szélvédőn keresztül az előtte álló autó féklámpáját bámulja, és azt hiszi, csak vele történik ilyesmi. "A nagyiék mindig odaértek mindenhova, nem volt ilyen rohanás"... Pedig régen is megállt néha a közlekedés, csak senki se jegyezte fel az ilyesmit (a közlekedési vállalatok naplóit leszámítva) - a kis dolgok eltűntek a történelem nagyobb léptékű eseményei közt. Nagyon ritkán mégis fennmaradt az emléke egy-egy hektikus reggelnek, például amikor a tétényi/törökbálinti HÉV negyvenöt perc késéssel érkezett a Szent Gellért téri végállomásra:

Sajnos nem emlékszem, kitől kaptam ezt a fecnit, pedig egyrészt ismét megköszönném neki, másrészt megkérdezném, nem tud-e esetleg többet keletkezésének körülményeiről. Vajon felnőtt kapta az igazolást, vagy egy kisgyerek, aki elkésett az iskolából? Időpontra behívott ügyintéző-ügyfél a hivatalban/bíróságon? Esetleg egy műegyetemista lobogtatta a professzornak, hogy nem holmi előző esti tivornya miatt nem jelent meg időben a vizsgán? És mi lehetett a késés oka? Talán akkor még nem bombázás (néhány korábbi, demonstratív támadást leszámítva a légitámadások több mint egy évvel később indultak csak be)... lehet, hogy egy teherautó fordult rosszkor a sínekre, lehet, hogy az áramszedő tört le?

A pecsét elhalványult festékét valaki utólag tollal vagy tussal kihúzta, így duplán is tudhatjuk, hogy az eset 1942. október 27-én történt, tehát már több mint hetven éve. Két hónappal később a pecsét érvénytelenné vált, hisz ez év karácsonyán a HÉV végállomása a Gellért Szálló elől átkerült a mai Móricz Zsigmond körtérre, a "Gomba" köré...

A mai napon végre - éjszakai próbamenetek után - nappal is kimerészkedett az utcára a 2624-es pályaszámú motorkocsi, a budapesti nosztalgiaflotta "legújabb" tagja. Érdekes életútja volt: 1906-ban építették, favázasként, majd '59-ben acélvázasították. Utolsó általános főjavítását '77-ben kapta, majd '81-ben selejtezték, de nem vágták szét, csak félretolták, és végül 1986-ban egy holland villamosbarát Amszterdamba vitte. 2004-ben került vissza Budapestre, ahol a közlekedési vállalat munkatársai több évi munkával helyezték ismét működőképes állapotba. Szép munkát végeztek:

Végre megint van Füzesi-kasztnis tuja a városban, olyan, amilyenre én is emlékezhetek még, és amilyent sokszor hiányoltak az emberek! Mert ugyan a szentendrei múzeumban van két acélvázas kocsi is, de azok nagyobbak, és extra tengelytávjuk miatt nem közlekedhetnek akárhol. De a 2624-es bárhova elmehet, és remélhetőleg el is fog :)

Még fogok írni róla (képek is lesznek), addig is következzék egy videó egy korábbi, éjszakai próbafutásról. Jó hangos kis jószág :)

A budapesti villamosközlekedés megindulásának 125. évfordulóját ünnepelendő nagy villamosfelvonulás lesz november 25-én délelőtt a 4-esen: a menetrend szerinti Combinók közt a tervek szerint mindegyik nosztalgiakocsi, minden szolgálatban levő típus(ból egy szerelvény) és munkakocsi végig fog haladni a vonalon. Akkor lehet majd utazni végre a 2624-essel is, mindenki vésse fel a naptárba!

Nem tűntem el, csak van jobb dolgom is, mint blogot írni el vagyok havazva. Hogy addig is legyen apropója annak, hogy elbeszélgessetek egymással kommentekben :) megint bedobok pár képet:

Kezdjük egy újdonsággal: Halottak napján a BKV végre bevetette legújabb járművét, az aszfalton is közlekedni képes villamost. A biztonság kedvéért az első meneteken még felvezetéssel közlekedett, ezt látjuk itt fentebb.

Amikor megszüntették a hurkot a Gránátos utcánál, majd felszedték a harmadik sínpárt, túl egyszerű lett volna egyenesben meghagyni két vágányt, és arrébb tenni a váltót (meg amúgy is túl sok görbe sín volt raktáron), úgyhogy inkább ezt csinálták.

... úgy 106 métereset. Építve 1970 és 72 közt, rögtön a pályaudvar mellé, mint Szolnokon vagy Debrecenben. Tényleg, ezt sose értettem, abban a paranoid politikai rendszerben senkinek nem jutott eszébe, hogy egy esetleges háborúban az ellenséges tüzérséget segítik azzal, hogy ilyen fontos helyre ekkora nyilat raknak, miszerint ide lőjjetek? :)

Amikor '87-ben pár napot Lipcsében töltöttünk, többször érintettük a belvárost körülvevő körútat, és bár én leginkább a híres vásárt reklámozó dupla M betűt figyeltem a mai szemmel is jókora toronyház tetején, azért feltűnt, hogy van ott valami bazi nagy régi épület is az úttal párhuzamosan:

Anyuék mondták, hogy az a pályaudvar, én meg kicsit furcsának találtam, hogy egy Budapestnél kisebb városnak ekkora pályaudvara van. "Biztosan ez a sínekkel párhuzamos oldala", tértem napirendre a téma fölött, és tizenpár évig el is voltam ebben a hitben (finoman szólva nem volt létfontosságú információ, hogy milyen pályaudvara van Lipcsének), míg valahol olvastam, hogy nem, ez bizony fejpályaudvar, és a 298 méter széles homlokzat, amit láttam, merőleges a vágányokra. Hoppá:

Csak összehasonlításképpen: a Keleti pályaudvar csarnoka 42 méter széles, míg Lipcsében a vágányok végénél levő keresztperon 270 méteres! Ekkora helyen elég sok vágány elfér - több is, mint amire szükség van: eredetileg huszonhat sínpárra futottak be vonatok, ma csak huszonkettőt használnak (az elmaradhatatlan összehasonlítás: a Keletinek tizenhárom forgalmi vágánya van, de ebből csak négy fut be a csarnokba). Tudom, a New York-i Grand Centralnak hatvanvalahány vágánya van, és még Németországban is vannak a lipcseinél nagyobbak (a müncheni például 32, a majna-frankfurti pedig 25 vágányos - ráadásul a münchenivel ellentétben még szép is), ezzel együtt is lenyűgöző az épület, mert valahogy tágasabbnak tűnik azoknál. Valószínűleg jóval több vágány is elférne az egymás melletti csarnokokban, csak nincs rá igény.

Ahogy az a XIX. század közepén szokás volt, Lipcsében is külön pályaudvarokat építettek maguknak a városba befutó vonalakat üzemeltető társaságok. A mai Hauptbahnhof helyén a porosz és szász vasutak fejállomásai feküdtek, valahogy úgy, ahogy a fentebbi képen látható.

A gazdag kereskedőváros azonban többre és jobbra vágyott, úgyhogy hosszas tárgyalások után 1909 és 1915 közt felépülhetett az új, központi pályaudvar - bár az elkészülést utóbbi dátumtól számítják, az első vonat már 1912-ben befutott az elkészült részbe. Érdekesség, hogy bár 1920-tól működött a közös német vasúttársaság, a pályaudvar valójában csak '34-től került egységes kezelésbe, addig az egykori porosz "oldalt" Halléból, a szászt pedig Drezdából igazgatták. A fentebbi, archív képen a már emlegetett vágányvégi keresztperont láthatjuk, balra a belváros van (egy emelettel lejjebb, a várótermeket, pénztárakat és irodákat magába foglaló homlokzati szárny után), jobbra pedig a sínek. Erre megyünk tovább:

A sok tematikus pószt után itt az ideje egy kis vegyes képsalátának. Kezdjük mondjuk egy váracskával, Antwerpenből - ez a Het Steen. Nem olyan régi, mint rokona, a villamosok által kerülgetett Gravensteen Gentben, de azért elfogadnék egy ilyet:

Aztán ugrunk egyet, Kölnbe, ahol az állatkerttől kabinos függővasút visz egy parkba, át a Rajna fölött, közben sréhen el egy híd felett:

Budapestre is sokszor terveztek lanovkákat, de azok végül nem épültek meg. Pedig klassz lenne egy ilyenben ott lebegni a Duna felett... közben lehetne gyönyörködni mondjuk az Erzsébet híd látványában. Hogy az milyen lenne? Körülbelül ilyen:

Na jó, az ott nem a mi Erzsébet hídunk, "csak" annak előképe, az 1951-ben elkészült második Mülheimi híd. Állítólag a magyar hídépítők annak idején konzultáltak ennek a hídnak a tervezőivel, tehát nem véletlen a hasonlóság. Kölnben egyébként van még egy másik Erzsébet híd is, aminek érdekessége, hogy 1990-ben megduplázták a szélességét, így egyfajta "analóg photoshop" érzete van, ha az ember átmegy rajta :)

A tegnapi bejegyzéshez kapcsolódnék egy plusz képpel. Nem akarom utólag betenni ugyanabba a bejegyzésbe, mert ugyanazt ábrázolja, de nem is akarom nem megosztani, mert pont az az érdekessége, hogy ugyanazt ábrázolja, csak pár méterrel arrébbról, más szögből, más fotós által megörökítve, másfajta filmen:

Tim Boric diapozitívja nem zöldült-sárgult úgy be, mint Balt Korthals Altes-é, amin utólag se tudtam érdemben javítani. És ezen a képen az a bizonyos kivilágítható bicikliút tábla is jobban látszik :)

A fényképért köszönetet szeretnék mondani a fotósnak, Tim Boricnak!

A halottak estéjén (a Halottak Napja előtt) egy, a temetőbe járáshoz (is) köthető, mára eltűnt szokást mutatnék be néhány képpel; bár biztosan sokan emlékeznek még rá, korántsem csak a nevezett ünnep alkalmából:

Vajon ma meg lehetne tenni, hogy a temetőbe látogatók (temetésre menők, temetésre koszorút szállítók) a villamosok elejére-végére akasztják a koszorút, hogy azzal ne zavarják a többi utast? A hetvenes évek második felében még meg lehetett: itt az Új Köztemetőbe tartó 28-as villamost látjuk ott, ahol ma a Könyves Kálmán körút keresztezi a Kőbányai utat (akkor még csak egy viszonylag keskeny aluljáró volt ott, 1-es villamos helyett trolival).

Ez a kép a Farkasréti temetőből lefelé tartó acélvázas ezrest ábrázol - a koszorút vélhetően a temető mellett vásárolták, de máshova szánták. Az 1971-ben készült fotón a villamosmániások elcsámcsoghatnak egy ideig: a viszonylatszám még fekete alapon fehér, a tujának fényszóró helyett "sugárvetője" van, az indításjelző parázslámpa nem az oldalfalba van süllyesztve, hanem egy átlyuggatott hengerben a lépcső fölött ül, a leereszthető ablaktáblák fémkeretbe vannak foglalva, az oldalfal nem egy darabban van összehegesztve, a szélvédő feletti árnyékoló lemez a homlokfal teljes szélességét átéri, felette ott a két rácsos szellőzőkopoltyú... az ennyire nem megszállottak pedig az 59-es villamos dzsungelszerű környezetére figyelhetnek fel.

1969-ben még háromkocsis UV szerelvények közlekedtek a 6-oson, és a koszorút itt is fel lehetett akasztani a tuja orrára, nem lopta el senki.

Itt is egy 6-ost látunk, csak kicsit arrébb, a Westend-ház előtt - ennek az UV-nak az elejére rögtön két koszorú is jutott. Vajon a mai KRESZ mit szólna ehhez? A korabeli beszámolók szerint egyébként a pótkocsi mögött épp csak kivehető Cukrász Sarokban remek sarokház süteményt lehetett kapni :)

Virtuális sétánkat a Kálvin téren fejezzük be, egy újabb "egykoszorús" UV vonattal (a pótkocsi érdekesen áll, vélhetően az aluljáró fölötti pályahibának köszönhetően).

Köszönetet szeretnék mondani a fotósoknak: Balt Korthals Altes-nek, L. F. Folkardnak és Roy Makewellnek, illetve Geoffrey Tribe-nak és Tim Castricumnak, hogy eljuttatták a képeket hozzánk!

Mindig írom, hogy gondom van a kamera vízszintezésével, hát, most megpróbáltam elég közel kerülni a vízszinthez :) Amúgy klassz, hogy a vízibuszok követési távolsága néha nem sokkal marad el a gumikerekű kollégáiktól: