HamPLÓ

Ma is csak egy relaxálós videóra van erőm, aminek darabjai a villamosokra és/vagy helikopterekre várakozás közben jöttek össze:

Gyerekkoromban, amikor Nagyi barátnőjéhez mentünk a Havanna lakótelepre, mindig drukkoltam, hogy jöjjön vonat ennél a sorompónál, mert tetszett, ahogy a bakterek tekergették a sorompókat (talán nem csak az útnak volt ilyenje, hanem a villamosnak is... és talán a gyalogosoknak?). Akkoriban valószínűleg gyakrabban járt itt vonat, mint manapság, mert elég gyakran előfordult, hogy végignézhettem a rituálét, míg mostanában csak hosszabb várakozással sikerül elcsípnem egyet-egyet (a vasúti menetrendet természetesen ismerem, csak éppen baromi ritkán fordulok elő errefelé). És már a szakállas sorompó sincs meg, helyette fénysorompó villog:

Úgy döntöttem, megpróbálom rendeltetésszerűen használni a blogot: naplóbejegyzést írok. Nem kell félni, az "Anett elgáncsolt az osztályteremben, ezért meghúztam a haját" korszakból már kinőttem, inkább multimániás képkavalkádra számíthattok.

Már hetek óta közlekedett egy kínai elektromos busz a városban, én meg ugyan kíváncsi lettem volna rá, de valahogy mindig úgy döntöttem, hogy nem kell sietni, ráérek. Aztán pénteken véletlenül belefutottam egy facebook üzenetbe, miszerint másnap fog utoljára járni. Nem lehetett halogatni, irány a 112-es! Az élmény felemás volt: egyrészt meglepett, hogy 30-31 fokban milyen vidáman felvágtatott a Thomán István utcához, másrészt viszont az utasoknak nem sok hely volt benne, mivel az aksikat nem a tetőre, hanem a kerekek fölé épített tornyokba tették. Dizájnra és haladási élményre azért jobban tetszett, mint a tavaly próbált cseh elektrobusz.

A magamfajta tömegközlekedésmániás néha a kellemetlen dolgokban is talál érdekeset - például fotótémát: a Király utcánál egy troli leszedte a felsővezeték-keresztezést, ezért a nagykörúti villamosok a Széll Kálmán tértől csak a Jászaiig jártak. Milyen jó, hogy a híd felújításakor berakták ezt a váltót ide, két oszlop közé - előtte évtizedszámra volt olyan, hogy hasonló esetnél semmi se mozdult a Nagykörúton a Blahától északra...

Pénteken elindult az olimpiai drukkervillamos is, mely hol itt, hol ott jár. Szombaton a 61-es volt soron, itt épp Hűvösvölgyből indul a város felé.

Amennyire a fényviszonyok engedték, a belsejét is lekaptam. Harsány jószág, de a drukkolás ritkán visszafogott tevékenység, nem? Az ajtó melletti gyűrű plusz pontot érdemel! Az azért kicsit fura volt, hogy olimpia helyett Forma-1 ment a fedélzeti monitorokon - igaz, ott is lehetett szurkolni: a Hungaroringnek :)

Comandante en Jefe beszólt a múltkor, hogy igenis könnyű rendesen "pontra állni" a kamerával/fényképezőgéppel, hisz a háttérben mindig van oszlop, ami függőleges. Ez így van, néha a bőség zavarában szenved az ember:

Megannyi függőleges... ami a végtelennél kicsit hamarabb találkozik a többi függőlegessel. És most nem (csak) az optika torzítására gondolok, mert akkor legalább lenne benne rendszer, de itt a felsővezeték-tartó erre ferde, a közvilágítás arra, az egyik tábla emerre, a másik amarra... legyél okos ott helyben a bélyeg méretű keresőn... aztán meg ha ferde lett, találd ki, hogy mihez képest vízszintesítsd utólag a gépen :)

A múltkor megígértem valakinek, hogy az elmúlt hétvége nosztalgiavillamosos beszámolójával nem fogok egy hónapot várni, úgyhogy itt az idő némi képmutogatásnak. Ilyen eseménydús nyara még sose volt a budapesti villamosbarátoknak, de július harmadik vasárnapja különösen mozgalmas volt, mivel ekkor közlekedett egyrészt a favázas "ezres" Hűvösvölgybe, másrészt premierje volt a Deák térről a Széll Kálmánra "ráhordó" Bengálinak is.

A Benga egy órával az 1074-es után állt ki, itt éppen a Széna térre érkezik a kocsiszín felől. Kicsit furcsa ugyan a budapesti szememnek a debreceni kék csík (a kocsi - egyelőre még - a DKV tulajdona), de azért vidám látvány.

Ez a típuskavalkád kicsit olyan, mint amit az 50-es, 60-as években készült fotókon láthatunk, bár van pár vágány, amire rá lehetne állítani még pár tuját :) A trükk ebben a felállásban az, hogy a középső vágányról dél felé indulhat a Bengáli, észak felé az 1074-es, a dél felé tartó 59-esek és 61-esek pedig a hegy (Várfok utca) felőli vágányon ("rozsdás") kerülik ki őket.

És elindulnak céljaik felé az öreg vasak. Elvileg nem egyszerre teszik ezt, van köztük két perc (mielőtt valaki megkérdezni: a normál forgalom zavarásának elkerülése végett), de egy kis tolatgatás miatt késés volt, így mégis lehetséges volt ilyet fotózni.

Tabán... az egykori Szarvas téri végállomásnál még mindig három vágány széles pálya fölé fák borulnak... egyik oldalról, mert a másikról oszlopok. De komolyan, a következő fényképezőgépemben lesz a keresőben műhorizont, hogy rendesen vízszintesen-függőlegesen fotózzak, mert ez a környezet semmi támpontot nem ad arra vonatkozóan, hogy hogyan tartsam :)

Videózni is próbáltam - állványról, hogy közben fotózhassak. Kicsit jobban is sikerülhetett volna, ha nincs ekkora szél, mert így nem csak szélzaj volt, de a kamerát is belengette néha... de sebaj! Az idő kicsit elromlott délutánra, úgyhogy akkor utaztam is másfél-másfél kört, és jó volt. És ami még jobb volt: rengeteg érdeklődő volt, messze nem csak az ismerős villamosbarát arcok. A kisgyerekek különösen élvezhették, hogy egyik régi villamosról a másikra szállhattak - ilyesmi a mi gyerekkorunkban csak menetrend szerinti forgalomban volt lehetséges :)

Amúgy: aki lemaradt erről, vagy nem volt elég neki ez az egy nap, augusztus 26-án ugyanez lesz a nosztalgiavillamosok programja!

Idilli nyári éjszaka volt, a meleg levegő lágyan cirógatta azt, aki kimozdult otthonról. A majdnem teli Hold fénye élesen vetült az óbudai vasútállomáson ácsorgó öreg villamoskocsikra, amik...

Hogy micsoda? Ja, igen: tényleg villamosok álltak a vasútállomás vágányain. Sajnos nem tram-train szerelvényekről volt szó, de így is legalább két tucat lelkes ember fotózgatta őket.

Nem akármilyen tujákról volt szó: ezek múzeumi célból megőrzött kocsik, melyek az elmúlt évtizedeket a szentendrei HÉV kocsiszín hátsó udvarán - a "parajosban" - töltötték. Utólag már nehéz lenne megmondani, annak idején mi volt a ráció abban, hogy a villamoshálózattól távol, a szabadba száműzték ezeket a járműveket (valószínűleg nem akarták, hogy megismétlődjön az, ami az újpesti remizben tárolt gyűjteménnyel történt), mindenesetre a BKV-n belül is sokan érezték, hogy nem jó ez így, és most végre pénzt is tudtak szerezni arra, hogy visszahozzák őket onnan. Elsőre ugyan voltak nehézségek, de szerencsére nem adták fel.

Persze az idő nyomott hagyott rajtuk, például az előbbi képen látott, 2806-os pályaszámú kocsi láthatóan gyűröttebb harmincöt évvel ezelőtti önmagánál - összehasonlításként álljon itt Peter Haseldine képe a hetvenes évek Váci útjáról. Ez a motorkocsi 1911-ben kezdte pályafutását a Budapesti Villamos Városi Vasút "K" típushoz tartozó, 382-es pályaszámú járműveként, és 1977-ben vonult nyugdíjba. 

Az elmúlt vasárnapot ugyan átnosztalgiavillamosoztam, de még nem volt erőm videót és képeket editálni a rögzített anyagból, úgyhogy megint konzerv cucc következik, a 61-es felső szakaszáról, ami nekem reflexből továbbra is 56-osként szerepel, mert a 61-es az az, ami a Villányin és az Alkotáson jár :)

Nem hallatszik más, csak a város tompa morgása, némi madárcsicsergés... meg ahogy a szél odacsapkodja a rövid zsinóron lógó lencsevédő sapkát a kamera oldalához :-/

Az INXS soha nem tartozott azon együttesek közé, akiket magamtól hallgattam volna; gyakorlatilag csak azért jegyeztem meg, hogy kik ők, mert 1988-ban meglehetősen megleptek azzal, amikor a Sky Channelen felbukkant a Never Tear Us Apart című számuk klipje, ami gyakorlatilag egy turisztikai reklámfilm volt Prágáról:

Az együttes rajongói biztosan meg tudnák mondani, mit kerestek az ausztrálok a csehszlovák fővárosban, választás volt, vagy sem, mindenesetre ennél hatékonyabb propagandát keresve se találhatott volna magának Prága, hiszen a szám hatalmas sláger lett, és biztos rengeteg nyugati fogyasztóban elültette a gondolatot, miszerint a száztornyú város romantikus hely, oda egyszer el kell menni. Már akkor, 13 évesen irigyeltem a csehektől ezt a lehetőséget, azt azonban csak ma vettem észre, hogy a csapat első olyan számához, amire emlékszem, is ott készítettek klipet:

Ez a dal egyébként bizonyos fokig még tetszett is, a klip pedig jópofa volt, színes és emlékezetes. A másikkal ellentétben egyátalán nem nyomta az ember arcába a környezetet, nem csoda, ha nem volt ismerős a látvány. És ha már ezt felfedeztem, utánaguglizva kiderült, hogy egy harmadik klipet is forgattak Prágában, bár azt eddig sose láttam, ráadásul szerintem aki erről megmondja, hogy hol készült (nagy eséllyel ugyanott, ahol az előző), az csak azért tudja, mert ott volt a forgatáson. Mindenesetre gyanús, hogy a csehszlovák turisztikai hivatal annak idején azt a feltételt szabta az ausztrál bandának, hogy csinálhatnak annyi klipet, amennyit akarnak, ha csinálnak egy reklámfilmet is :) Egyébként ezt csak félig gondolom tréfának, mert amikor 1987-ben először jártunk Prágában, azt láttuk, hogy mindent elkezdtek felújítani: gyakorlatilag minden torony zárva volt, minden fel volt állványozva - készültek arra, hogy turistaparadicsom legyen belőlük. Ahhoz ugyanis le kell mosni az ablakokat, ki kell pókhálózni a sarkokat, nem elég csak a markunkat tartani. Velük ellentétben Budapest se sokszor játszott klipben nem szerepelt, se a felújításba nem kezdett bele. Azóta ugyan voltak próbálkozások, de sajnos csak a klipek terén - a nagyvonalú renováció még mindig várat magára...

Az utóbbi években a korábbinál gyakrabban járok ki a ferihegyi Skanzenbe, mert végre nem csak statikus látnivalók várják az embert ott, mindig van valami új is. Először ott volt a Malvinka névre (HA-MAL) keresztelt Il-14 részleges feltámasztása: Zsaludek Endre vezetésével egy maréknyi lelkes ember gyönyörű állapotba hozta a sárkányt, működőképessé tette a gép motorjait és elektromos rendszereit. A jelek szerint ezután unatkozni kezdtek, és újabb tennivaló után néztek ;) a legújabb attrakció néhány gép elektromos rendszerének életre keltése volt. Ennek eredménye különösen este látványos, ezt próbáltam megörökíteni az alábbi képeken:

Karácsonyfa üzemmód, avagy műszerfalak sötétben