HamPLÓ

Gyorsan (=két nap alatt:) összedobtam egy rövid videót a vasárnapi UV túrát pár órán át kísér(t)ő Bengáliról. A kezdő snittnél jól megfigyelhető az UV Stuka-, és a Bengáli "marokcsapágyas" hangja. Később viszont már semmi sem figyelhető meg, mert mindig belezajong valami más jármű :)

Bár már több száz "régen-most" képpárt készítettem életemben, gyakorlatilag nulla az esélye annak, hogy az ember ugyanazt a járművet le tudja fotózni ugyanott évtizedekkel később. Tegnap mégis ez történt! A BKV vasárnapi, egész napos UV túráján ugyanis meglepetésvendégként részt vett egy darabon a Debrecenből kölcsönzött 492-es pályaszámú Bengáli villamos, így a Bosnyák téren elkészíthettem ezt a fotót:

Persze nem véletlenül akartam itt lekapni az öreg jószágot - ismertem ugyanis egy régi képet, ami ugyanezt a járművet ábrázolja ugyanitt, csak akkor még budapesti pályaszámmal. Egy holland villamosbarát, Ab van Donselaar készítette 1976. október 17-én:

Sajnos az eredeti kép nem volt nálam, ezért emlékezetből lőttem meg a beállítást, de ahhoz képest szerintem nem is sikerült rosszul. Egyébként ha 35-40 perccel később érkezik meg a villamos, az időjárás is ugyanolyan lett volna, mint a régi fotón :)

2000. július 14-én, az 50. vasutasnapon nyitotta meg kapuit a Magyar Vasúttörténeti Park, ismertebb nevén a Füsti. Azért emlékszem a dátumra, mert aznap fedeztem fel, hogy még mindig érdekel a vasút: munka után az Index közlekedésbarát topicjainak tagjaival ott voltam a megnyitó utáni járműparádén... aztán szombaton is kimentem, majd vasárnap is! Pörgős hétvége volt, mert úgy rémlik, hogy valamelyik nap még a szolnoki repülőmúzeumban is jártam, este pedig koncerten a PeCsában - és a kettő közt volt a VEKE alapitó közgyűlése is a BME-n... hiába, akkoriban még volt erőm nem unatkozni!

De visszatérve a Füstire: teljesen laikusként csodálkoztam rá, hogy ilyesmi létezhet itthon. Nem nagyon tudtam, melyik mozdony micsoda, hiszen csak azt ismertem, amivel gyerekkoromban találkoztam, és azok közt gőzös csak egy fajta volt (424-es a Keleti hátsó fertályán - meg mindenkinek a sztorijaiban), Ganz motorkocsiból pedig csak az Árpádot ismertem, mert az pöfögött el '88-ban a balatonboglári SZOT tábor előtt, amikor épp kapuőrségben voltunk. Fellelkesedtem hát, és persze kattogtattam rendesen a szappantartómmal - mindenféle lejárt szavatosságú filmekre, amik halomban álltak otthon. Emiatt persze nagy értéket nem képviselnek ezek a képek, én mégis közreadom őket, hátha valaki örül nekik. A lexikális tudásom az elmúlt 12 évben nem fejlődött túl sokat a vasút terén, úgyhogy kommentben el lehet mondani, hol mit látunk, és miért nem azt látjuk, amit írok, de azért remélem, ennél pozitívabb hozzászólás is érkezik ;)

Kezdjük mondjuk az 1900-as gyártású 204-essel, azaz a 220,194-gyel!

A mellékvonalak királya, a 375-ös szintén a XX. század elejéről származik, de láthatóan modernebb jószág -  egészen '59-ig gyártották, és a meglevő példányokat is folyamatosan korszerűsítették. Az előző gőzöstől eltérően ő szertartályos, azaz magával hordja a tüzelőanyagát. Szoborként minden harmadik vasútállomáson van belőle, befűtve viszont nem is tudom, mikor láttam utoljára.

És ő az, akit mindenki ismer, vagy ismerni vél, vagy legalábbis tudja a számát. A megnyitón egy másik (befűtött) példány is volt, de csak ezt a képet rakom be, mert jól látszik rajta, hogy a gyalogosfelüljárón állók milyen extra élményekkel lettek gazdagabbak :)

A Déli Vasút 109,109-ese is itt volt, és talán érdemes megemlíteni, hogy perpillanat tudtommal ő az egyetlen működőképes "nagygőzös" itthon. Igen, nincs működőképes 424-es, a 411-es is leállt, a 242-est se használják. A gőzmozdonyok üzemeltetése drága dolog, és ha lejár a kazánvizsga, akkor durván a zsebbe kell nyúlnia valakinek. Pontosabban kellene.

A négyes metró alagútjának építésekor (ez a munkafázis már vagy két évvel ezelőtt befejeződött) az ország valószínűleg legkorszerűbb kisvasútja üzemelt Budapest alatt, de ebből a földi halandó nem sokat láthatott, az üzem jellegéből adódóan. Egy helyen azonban, az Etele téren, ahol a fúrópajzsok által kitermelt földet kiemelték (hogy aztán jó nagy teherautókkal vigyék tovább, mert túl jó minőségűek voltak a környékbeli utak), nem csak hogy a szabadban voltak a sínek, de még egy jó kis kilátóterasz is az érdeklődők rendelkezésére állt a Volán-végállomás mögött. Sajnos ezt nem reklámozták eléggé, de azért mindkétszer, amikor kijöttem ide, voltak más nézelődők-fotósok is (persze lehet, hogy a terasz amúgy a buszállomáshoz tartozott, de az odavezető ösvényen ki volt tacepaózva, hogy látogatóterasz erre - én is így találtam oda):

Hogy világosabb legyen, mit látunk: egy felszíni bevágással épített alagútrészt, kicsivel a leendő végállomás előtt. Balra van a Kelenföldi pályaudvar, jobbra a két vonali alagút csöve indul; úgy gondolom, valahol itt lehet ma a kocsiszínbe vezető kiágazás. A kisvasút vágányzata teljesen merevnek tűnt onnan fentről, gondolom, csak lerakták, és már használhatták is, cserébe nem lehetett rajta gyorsan menni, és nem csökkentette a zajt. A két alagút kijárata közt volt pár vágány, ahol a kocsikat, mozdonyokat ápolták, de a videón alapvetően azt látjuk, ahogy megérkezik egy földszállító vonat valahonnan Buda alól, a helyére pedig már slisszol is be ellenirányban egy üres. A földszállító kocsikat bepozicionálják a megfelelő helyre, és daruval egyenként leemelik a konténereket róluk, a tartalmukat a középen látható betonfal mögé öntve. A betonfal körül szépen felstócolt tübingeket láthatunk, ezeket befele viszik majd, belőlük lesz (lett) az alagút fala.

Hosszabb ideig is elnézegettük a rakodást Almár Ákos barátommal, de az akkori fényképezőgépemmel csak ennyit tudtam rögzíteni, ilyen minőségben (a másik alkalommal meg épp nem mozdult semmi). Ma azért már örülök annak, hogy legalább ennyit felvettem! Később a földrakodást áttették a Szent Gellért térre, ott nem tudom, volt-e hasonló látogatói létesítmény (a Műegyetem Ch épületének bizonyos ablakai gondolom hasonló látvánnyal szolgáltak:). Egyébként amikor a Gotthard-hágó környékén jártam, az ottani bázisalagút építkezésénél teljesen hasonló kinézetű mozdonyokat láttam, szóval ez tényleg nem levetett vacak volt. Az is érdekes, hogy ezek a mozdonyok dízelüzeműek, míg a másik két metró építésénél előbb kézi csilléket, később pedig troliszedős bányamozdonyokat lehetett látni a képeken. Persze a négyes metró építéséhez nem kellett keszon, de elsőre meglepődtem, hogy nem akkumulátoros jószágokat hoztak. Vagy lehet, hogy csak a felszín környékén járt a dízelmotor? Aki többet tud, ossza meg velünk kommentként! Kiféle-miféle vonatok voltak ezek?

Vonatozós-villamosos túrát csinálni klassz dolog, de azért alapjában véve nem igazán rock'n'roll, ezért amikor jósorsom Ícé és czzf50 társaságában Lausanne-ba sodort, javasoltam, hogy ugorjunk át az onnan csak huszonpár kilométerre levő Montreux-be, utazzunk egyet a Genfi-tó partján járó helyközi trolibusszal, és nézzük meg a keskeny nyomtávú hegyivasutak végállomását. Is:)

Aki még nem járt arra, annak elmondom, hogy a Genfi-tó környéke - más svájci tóparti üdülőhelyekhez hasonlóan - igazából egy alaposan eltévedt mediterrán tengerpart, buszos turisták és hőség nélkül, viszont cserébe több ezer méter magas hegyekkel körülvéve. A települések ennek megfelelően olyanok, mint Franciaországban és Olaszország északi részén, csak tisztábbak és rendezettebbek. Meg drágábbak.

Mivel január volt, nem strandolni jöttem, csak megnézni a vizet. A képen látható köd rögtön emlékeztetett arra, hogy miért rock'n'roll hely ez - ha füstöt képzelünk a helyére, megkapjuk a világ egyik leghíresebb számát: Smoke on the water. Már hogy a Deep Purple-től:

Nemrég írtam a Hofherr Albert utcai összekötővágányról, amit viszonylag ritkán használnak. Nos, nem sokkal nevezett bejegyzés után ismét volt forgalom rajta: az 50-es belső szakaszán útátjárókat építettek újjá, így a Villanytelep és a Béke tér közé visszaszorult villamosok csak erre tudtak a kocsiszínig eljutni. Ugyan embertelen forróság volt, de azért kimentem megnézni:

Banán kanyarodik az Üllői útról a Hofherr Albert utcába, a vasút mellé. Már eleve gondjaim voltak azzal, hogyan tartsam a fényképezőgépet (lehet, hogy a napszúrás első jele volt?), de a kép feltöltése előtt is vacakoltam egy sort, hogy hozzávetőlegesen vízszintes legyen. A környezet nem nyújtott nagy segítséget ebben: az egyik oszlop erre dől, a másik arra, a kerítés meg megint másfelé... :)

Kispest, vasútállomás, a hajam még mindig tökéletes... de hogy az oszlop tényleg görbe, vagy csak a gépem objektívje torzít ennyire..? Ezzel a kivágással egyébként idillinek tűnik a környék.

Azért az nem kicsit komoly, hogy összevágok egy videót, fel is teszem a youtube-ra, aztán több mint két hónappal később fedezem csak fel, hogy elfelejtettem publikusra állítani :) Ez most egy igazi vegyesfelvágott, forgóvázszállító Mukikkal, eltévedt utastájékoztatórendszerű csepeli HÉV-vel, kúszóváltóval az Éles saroknál, és hasonló életképekkel:

A 2011/12-es tél utolsó nekibuzdulása Budapesten...

Virtuális frissítőként pár szegedi kép, ami még a "meseországi villamosozás" melléktermékeként került memóriakárty... hű, de kihozza belőlem a modorosságot ez a meleg, inkább abbahagyom... szóval képek egy szép városról, egy szép februári szombaton :)