HamPLÓ

A 2012. augusztus huszadikai légiparádé csúcspontja számomra Illés Tamás kötelék-műrepülése volt egy nem azonosított C17-essel:

Ha esetleg nem C17-es lenne a négyhajtóműves dög messze fenn a magasban, mostantól kezdve mégis az ;)

A budapesti villamos 2012-ben ünnepli fennállásának 125. évfordulóját (ami elég szép szám, a fejlett világ nagy részét megelőztük vele), részben ennek is köszönhető, hogy ezen év nyarán annyi nosztalgia- és különmenet volt, mint előtte 20 év alatt se. Ezek néhány pillanatát foglaltam össze ebben a videóban - kiegészítve a kabrió Ikarus 630-assal és kedvenc városom pamorámájával:

Gloggnitz fölött ilyen látványok jönnek szembe az emberrel, ha olyan utakra kanyarodik, amik nincsenek rajta a térképen. A jelek szerint nem érdemes térképet vinni oda (igazából persze csak újabbat/részletesebbet kellett volna), mert az út oda vitt, ahová az elején a tábla írta, ráadásul meg még baromi szép is volt :)

Csak úgy körülbelüli tájékozódási pontokként: középfele az a nagy tömb vélhetően a Rax, jobbra a közelebbi kúpok közt pedig asszem a Sonnwendstein látható - az az a hegy a Semmering-hágó fölött, aminek a tetején az adótorony van.

Vége az olimpiának, vége a szurkolói tuja közlekedtetésének is. Azt nem tudom, hogy a díszfestés marad-e a kocsin még egy darabig, mindenesetre véletlenül sikerült elcsípnem, amint a Deák Ferenc téren tartott lezáró sajtótájékoztatóról a kocsiszínbe megy:

Elnézést, hogy mostanában nem írok bejegyzéseket, de épp ihletet gyűjtök, több műszakban :)

Budapest igenis szép, és kész :)

... de itt most nem borról van szó, hanem arról, amit a Bengálira vadászás közben fedeztem fel, ti. hogy Rákospalotán nem simán üdítőt is árusító boltok vannak, hanem egyenesen minta- és csodaboltok :)

Ahhoz képest, hogy tulajdonképpen nem szeretem ezt a már gyártásakor elavult, kényelmetlen és pályaromboló jószágot, vasárnap azzal töltöttem a nap egy részét, hogy őt fotóztam:

A BKV idei nosztalgia-özöne keretében ugyan a 611-es kéttengelyesnek kellett volna közlekednie a 12-es és a 14-es villamos külső szakaszán, de hordrugó-töréses lett, ezért bedobták helyette a Debrecenből kölcsönkapott "házi csuklóst". Végül a kéttengelyest is megjavították, úgyhogy a villamosbarátok duplán örülhettek.

A villamosmániások se tudják pontosan, miért "Bengáli" a típus beceneve, de többféle magyarázat is van. Az egyik szerint a típus a bengáli tigrisre emlékeztet, ez szerintem zöldség, mert 1) kinézetben nem hasonlít rá és 2) a motorhangja se hasonlít a tigris morgására - ráadásul ez a motorhang a típus bevezetésekor nem volt olyan különlegesség, ami külön becenevet indokolt volna, hiszen a villamosok többségének ugyanilyen motorjai voltak. A másik eredetmítosz az, hogy Bengália az előző századforduló óta a furcsa, egzotikusan-izgalmasan veszélyes lepukkantság szinonímája volt - ez találó lenne a járműre :) Nagyon valószínű ugyanakkor az, amit NZA barátom szokott mondani, hogy a kisebb kocsikból összeállított szerelvényekhez képest ez a jármű egy nagy batár volt, és a "benga" jelzőt cifrázták tovább "bengáli"-ra (ahogy a szilícium-egyenirányító miatt "Szili" becenevett kapott V43-as villanymozdonyt is később "Szilikózis"-ra keresztelték át egyesek).

És még mindig a múltkori hosszú hétvégén készült anyagok következnek: ezúttal a BYD K9B típusú, kínai gyártmányú elektromos busz, melynek utolsó budapesti napját sikerült elcsípnem. Ugye emlékszünk, ő az:

A külseje tipikus modern busz, kis keleti beütéssel, a járgány belső terével viszont nem voltam elégedett: az utasoknak gyakorlatilag csak az akkumulátorok által el nem foglalt helyek jutnak. Ez a próbakocsi kétajtós volt, ha harmadik is lett volna, még kevesebb ülés fért volna el:

Persze lehet azt mondani, hogy nem gáz (és nem is, mert villany:), de sajnos szerintem Budapesten nem lenne nyerő a tömegközlekedésbe olyan 12 méteres buszt bedobni, ami annyi utast tud elvinni, mint egy 7,3 méteres Várbusz. Persze ülésből végülis nem volt nagyon kevés rajta, de a kitett papír 40 állóhelyet írt, ami szerintem valami elméleti érték lehetett, mert az már kemény szardínia feeling lenne. Mindenesetre ha jól tévedek, a hasonló érték az Ikarus 260-asnál 76 fő, ami ennek majdnem a kétszerese. Persze el lehet kezdeni vitatkozni, hogy 4 fő/négyzetméterrel, 5-tel vagy 7-tel számoljunk, vagy hogy ezek mennyire használható számok, de ha nem tesszük, akkor is világos, hogy ez a 12 méteres busz nem tudna egy klasszikus budapesti 12 méterest kiváltani, és engem utasként elsősorban ez érdekel...

Persze videót is csináltam, de mivel a külső felvételeket csúnyán elrontottam (beborult az ég, a fehéregyensúly meg rossz helyen volt, az eredmény valami fura betegzöld busz lett sárgás fényben), csak belső felvételeket tudok mutatni - nem kell megijedni az első pár másodpercnél, utána azért mozgókép is van :) Az is érdekes szerintem; például látszik, hogy elég kemény emelkedőkön másztunk fel, ezen túl a motorhang is megfigyelhető. Kicsit csapágyassá vált hajtású alacsonypadlós villamosokon hallani hasonlót, buszon még szokatlan volt a fülemnek...

A múltkor, a hosszú hétvégén említettem az Olimpiai Villamost, most itt van megint, ezúttal mozgóképen is. De a videó előtt lássunk még egy állóképet, a Magyar jakobinusok teréről:

Egyszer majd oldalról is le fogom fotózni a külső díszítést, csak legyen elég hely hozzá a megvilágított oldalon :) Most pedig mozgassuk meg kicsit a fentebbi képet: