HamPLÓ

Annyi mindenből tudnék válogatni témailag, hogy nem bírok választani, és inkább alszom helyette, meg tévézek. Hogy azért kapjatok egy kis ízelítőt, van olyan, hogy

meg

valamint

illetve

ezen túl pedig

.

Több ezer képet készítettem olyan utcákról, ahol a házak megmaradtak, de a villamossín eltűnt, most lehetőségem volt az ellenkezőjére is...

A német főváros mellett a mai napig működik három, a berlinitől független villamosüzem, mely egy-egy S-Bahn állomástól indulva a környező településeket tárja fel. Valahogy úgy kell elképzelni, mintha a törökbálinti vasúti megállóhelytől méteres nyomtávú tuja járna Budakeszire, a biatorbágyi vasútállomástól normál nyomtávú Sóskútra, Etyeken át... Az egyik ilyen Berlin-Friedrichshagentől Schöneichén át Rüdersdorfig halad, 1912 óta (két évvel korábban még Schöneiche volt a végállomás, ezért a vonalat a mai napig leginkább "schöneichei villamos" néven emlegetik, holott voltaképp viszonylatszáma is van: 88-as).

A vonal 1977-ben érte el mai hosszát, akkor hosszabbították meg Alt-Rüdersdorfig. Ez azonban nem sima hosszabbítás volt, hanem az eredeti vonal egy szakaszának feladásával járt - a megszűnt szakasz egyetlen vágánya azonban mai is a helyén van a kockaköves úton! Normál esetben egy rácsos kapuban végződik pár száz méter után, most nyáron azonban a megnyitó századik évfordulóján ünnepséget rendeztek a régi végállomáson, és tovább lehetett menni (illetve a vágányon lóvasút is járt). Naná, hogy ezt látnom kellett!

Az egész utca olyan, mint valami  fura horrorfilmben: van úttest, van padka, vannak lámpák, ott a sín (felsővezeték azért már nincs), de az egész nem vezet sehova. A magyarázat egyszerű: ami itt erdei útnak tűnik, egykor kisvárosi utca volt:

Sajnos a régi képeket csak a látogatás után kaptam, úgyhogy nem tudok rendes "régen és most" képpárokkal szolgálni, de a fenti házsor talán valahol itt lehetett:

Az egykor Kalkberge néven önálló településre kezdetben benzolmotoros mozdonyok vontatták a kocsikat, egy ilyen szerelvényt látunk ezen a képeslapon:

Hány hajó van a képen?

(Ha még ezután se lesz időm bejegyzést írni, akkor lesz "kössétek össze a pontokat" játék is;)

Úgy néz ki, a vonatos videók (na jó, ebben az esetben csak egyetlen vonatos videó) nem szolgáltatnak elég kommenteznivalót, úgyhogy következőnek egy véletlenül összejött panorámával próbálkoznék - a hídon látható több tuja nem a tipikus panorámás ismétlődés, tényleg torlódás volt:

Lelkendeztem itt már korábban, hogy milyen klassz a Semmering-hágón áthaladó vonalon vonatozni, most egy kicsit kívülről - a környező hegyoldalakról - is meg tudom mutatni, milyen. Persze nem az egész Semmering-vasutat, de ízelítőnek az "északi rámpa", még pontosabban az Eichberg környéki rész is megteszi:

Elnézést, hogy továbbra is kénytelenek vagytok a blogbejegyzéseim nélkül élni (nem lehet egyszerű, sejtem:), de továbbra se bírtam rászánni magam, hogy feldolgozzam az elmúlt időben keletkezett blogbajegyeznivalókat, mint például:

no meg:

és persze:

meg még:

A napokban ismét lapátkerekes gőzös szelte a habokat a Duna budapesti szakaszán: az Osztrák Vasúttörténeti Társaság (ÖGEG) által megmentett és üzemeltetett "Schönbrunn" századik születésnapját ünnepelendő érkezett hozzánk:

A hajó 1912-ben épült a bécsi Erste Donau-Dampfschiffahrts-Gesellschaft óbudai hajógyárában, és több átépítés és felújítás után 2002 óta közlekedik az osztrák vasútbarátok üzemeltetésében.

Érdekes volt megint olyan hajót látni, ami nem a végétől (ti. a hajócsavaroktól) kelt hullámokat, hanem oldalt. Gyerekkoromban a "Petőfi" gőzös révén még sokszor láttam ilyet, de őt valamikor '83 környékén nyugdíjba küldték, és a kicsit később múzeumnak induló, majd inkább étteremkomplexummá váló "Kossuth" már nem hozta ugyanazt a hangulatot, hiszen csak szobor volt (van).

Azok számára, akik már azon gondolkodtak, hogy a hosszú bejegyzésnélküliség miatt kiszedik bookmarkból/RSS-ből a blogot, gyorsan egy kis életjelzés: nem voltam gépközelben, aztán meg gépközelben voltam, de erőm nem volt rá, mert

meg

illetve

valamint

.

Teljesen érthető, hogy az augusztus huszadikai parádé legfőbb szereplői a repülőgépek, hiszen maximum repülőgép-hordozók, légpárnások - és esetleg szárnyashajók - versenyezhetnek a repülőszerkezetek látványosságával, de idén úgy éreztem, hogy a kelleténél jobban háttérbe szorultak a hajók. Konkrétan az utolsó repülőgép elhúzása után a narrátor valami olyasmit mondott, hogy vége a tévéközvetítésnek, de ők még maradnak kommentálni a víziparádét, majd ezt sok percnyi monoton, idegesítő és TÚL HANGOS zene(utánzat) követte a hangosbemondókból, nulla kommentárral. Ráadásul a hajók ekkor valahol a Parlament előtt forgolódtak, így nem volt csoda, hogy a nézők 90%-a elindult haza. Hogy lelki békémet helyreállítsam, most ezekről a hajókról következik néhány kép, hátha érdekel valakit, miről maradt le.

Kezdjük rögtön a "Zuhatagi Tigrissel", azaz a Sopron vontatóval. Remek kis hajó, egyetlen baj volt vele: hogy nem voltam rajta :) Remélem, egyszer még sikerül feljutnom rá, hogy levideózhassam a két Láng motort munka közben mindenféle szögből - annak idején, amikor volt rá lehetőségem, még nem volt kamerám...

A Hófehérke gerincét még 1895-ben fektették (na, ez jó siklamlósra sikerült:), csavargőzösként. Azóta néhányszor átépítették, '56-ban például dízelmotorossá, aztán '76-ban mostani állapotára, de még mindig itt járkál köztünk.

Rám fog punnyadni, annyi videót csináltam mostanában, úgyhogy most az ágyam helyett videókat fogok beágyazni :) Kezdjük nosztalgiavillamosokkal, mert azokat nem bírom megunni, és ahogy a múltkor írtam, mostanában igazán nem kellett keresni az alkalmat, hogy az ember találkozzon velük. Persze néha az előkészületeket is érdemes megnézni, nem csak az utasos meneteket - például hogy micsoda tili-tolival jár az, hogy a járgányok a helyükre kerüljenek a kies Széll Kálmán téren:

A múltkori hosszú hétvégén tuják és hajók mellett helikoptereket is láthatott, aki jó helyen volt - bár nem annyit, mint néhány éve:

Interszitivel és Jazzcoollal a minap a GySEV használtan beszerzett Ludmilla (a.k.a. Nagyszergej) mozdonyát akartuk volna megnézni, de mivel nevezett nagyvas műszaki problémák miatt műhelyben maradt, inkább továbbmentünk a nyugat felé vezető úton. A naplemente a Semmering aljában ért bennünket, de most inkább az út elejét, Burgenlandot és Alsó-Ausztriát mutatom pár vonat erejéig:

Bónuszként pedig álljon itt egy elég értelmetlen videó: a szokásos lassú, akciót nem tartalmazó relax videóm Budapestről szólt volna, a Citadellából nézve, de rámjött, hogy kipróbáljam, mi változik, ha a felvételt három-négyszeres sebességgel játszom le. A jelek szerint nem sok minden, bár az NKH-t valószínűleg a frász törné ki, ha a villamosok és hajók így száguldoznának :)