HamPLÓ

... avagy le akartam fotózni a Falk Miksa utca karácsonyi díszkivilágítását, de jött egy autó, ezért a hosszú expozíció közben arrébb kellett mennem az állvánnyal :)

PS: Gyalázatos, sőt, egy kicsit még annál is szarabb ez az új blog.hu adminfelület. Anno, amikor elkezdték csinálni, kipróbáltam, de gyorsan visszajöttem; most átkényszerítettek rá, és konstatálnom kell, hogy nem lett jobb. Semmi se ott van, ahol előtte, semmi nem tűnik logikusnak x évnyi blog.hu használat után - szerintem tanítják interface tervezésnél, hogy ilyet nem szabad csinálni, kivéve, ha örömödet leled abban, hogy idegesíted a felhasználóidat (vagy kvázi monopólium vagy a piacon, mint a Microsoft). Nem mondom, hogy minden rosszabb benne, de hogy lassabb is, idegesítőbb is, és nem ad semmi új, plusz, de jóhogyilyenisvan érzést, az tuti :(

Pestnek, még pontosabban Ferencvárosnak a Petőfi  és a Rákóczi (született: Lágymányosi) híd közti része elvileg a Milleniumi Városközpont névre hallgat, nekem viszont sajnos nem megy, hogy városrészként tekintsek rá, holott a Duna és a Soroksári út közti rész még jelenlegi állapotában is sokkal városiasabb, mint húsz évvel ezelőttig volt, amikor egy teherpályaudvar terült el rajta.

Mivel a Nemzeti Színház és a MüPa nem tette kulturális negyeddé a Duna-parti sávot, jobb híján - a Morgan-Stanley és a K&H miatt - csak bank-korzóként szoktam emlegetni a fura zárványt. Figyelem: nem bankárkorzóként, mert nem nagyon tudom elképzelni, hogy a bankárok korzózni akarnának rajta :)

Egyébként már csak azért se tudnának korzózni, mert a partot a csepeli HÉV vágányait szegélyező drótkerítés választja el az irodaházaktól.

Annak idején, úgy 10-12 éve volt a Indexnek egy olyan magazinja/aloldala, hogy Pilóta. Ezt Daka Olga szerkesztette, aki néha egy-egy írásomat is betette - amire elég büszke voltam, hiszen ő mégiscsak egy Nagy Név volt gyerekkorom repülőnapjairól és a Repülés újságból :) Akkoriban nem nagyon foglalkoztam az ilyen, különösebb erőbefektetés nélkül készült írásaimmal, úgyhogy pár évvel később, amikor a magazin megszünt, rájöttem, hogy egy pár közülük nincs is meg már. Most mégis rájuk bukkantam, és nagy hirtelen fel is rakok kettőt közülük. Nem nagy számok, de azért kordokumentumnak jók:

Budaörsi repülőnap, 2001. június 10.

Ez volt az utolsó előtti budaörsi repnap, amin kint jártam, illetve az is lehet, hogy azóta nem is volt már ilyen jellegű rendezvény, pedig sokáig ez volt nekem _a_ repülőnap. Sajnos ekkor már csak a helyszín volt azonos a régivel...

Zilált beszámoló egy zilált repülőnapról: Siófok-Kiliti, 2001. augusztus

Balatoni nyaralás Siófokon (vagy talán Szabadi-Sóstón?), és véletlenül pont van egy repülőnap itt a szomszédban... hát, nem mindig voltam biztos abban, hogy érdemes volt kimenni, de utólag persze sajnáltam volna, ha nem vagyok ott...
 

A héten volt villamos, volt helikopter, itt az ideje némi gumikerekűnek is (bár természetesen tudom, hogy a tegnapelőtti Mi-24-nek is van kereke). A múltkori csilli-villi oldtimerekhez képest most kevésbé csillogó jószágok jönnek, olyanok, melyek gyerekkoromban meglehetősen megszokottnak számítottak, most viszont már felkapom a fejem (no meg a fényképezőgépem), ha látok egyet-egyet.

Régebbi képeim közt keresgélve jöttem rá, hogy a Nagypolszkik megörökítése régebb óta szokásom, mint gondoltam. Ezt a példányt például egy elveszett villamossínes túra közben láttam, két fényképezőgéppel ezelőtt:

Úgy megtetszett, hogy rögtön nem is egy kockát elvesztegettem rá. Persze nem gondolom, hogy elvesztegetés lett volna, a digitális tekercs meg eléggé jóárasított termék volt már akkor is :)

Inkább úgy értem, hogy ha még filmre fotóztok, és az előhívást is fizetni kellett volna, akkor nem biztos, hogy még a műszerfalát is lekaptam volna. Pedig eléggé rendben volt:

Az ember ritkán lát harci helikoptert repülés közben felülről, úgyhogy amikor hallottam, hogy a Véres Trikó V. forgatásához a tervezettől eltérően késő délután is berepül a Magyar Légierő egy Mi-24-ese a város fölé, már tudtam, hogy a Citadellán a helyem!

Ugyan a beharangozott hat órás kezdéshez képest vagy háromnegyed órát várni kellett, gyakorlatilag a budaörsi felszállástól kezdve végig látni lehetett a két madarat: a nagyobbikat - a légierő Mi-24P típusú,  335-ös oldalszámú gépét - és egy kisebbet, amiből az előzőt filmezték. Utóbbi orra alatt, a fehér gombócban van a mindenféle irányban stabilizált kamera, ami simán lehet, hogy drágább, mint a helikopter :)

A kötelék csinált egy rakat áthúzást a Duna vonalában, majd a Mi-24-es produkálta magát: felhúzások és harci fordulók következtek a Parlamenttel, a Lánchíddal, majd a Citadellával a háttérben. A fenti képről nem tudom megmondani, mi fog belőle filmen látszani, de talán érdekes, hogy milyen jól kivehető a távolban a ferihegyi reptér, irányítótornyostól, Sky Court-ostól.

A gép jó ideig ott forgolódott előttünk, és ismételten meg kellett állapítanom, hogy roppant hatásos kinézetű masina. Hogy az "utastérben" ülő dublőrök mit érezhettek, azt nem tudom, de tippem szerint a középerős tengeribetegség tüneteit :)

Pár napja a városban felbukkanó ipari szállításokról láttunk néhány képet, most következzék egy-két BKV-s fuvar, nem kevésbé érdekes járművek elmúlt pillanatairól!

Ha csak simán megkérdezném, hogy "a Budapest-Budafoki Helyiérdekű Villamos Vasút 1912-ben gyártott, eredetileg 2-es számú, "szolgálati járat" feliratot viselő motoros fedett teherkocsiját hol látjuk a fentebbi képen", akkor egyrészt sokan megkérdeznék, hogy mi bajom van, másrészt viszont aki az elmúlt harminc évben nőtt fel, lehet, hogy nem is tudná megmondani.

Így talán már kicsit ismerősebb, nem? Hm, bárcsak ma is a Nyugati - leánykori nevén Berlini, majd Marx - térig járna a 49-es villamos! A jobb oldali UV motorkocsi már nincsen meg, de a kis tehermozdony - melynek egyébként "Zoli" volt a beceneve - még igen: a szentendrei Városi Tömegközlekedési Múzeumban.

Manapság is találkozni néha a villamosvágányokon fura, faburkolatú járművekkel, melyek villamosokat, alkatrészeket, néha teherkocsikat vontatnak. Ezek már csak "belszolgálati" célokat szolgálnak, a BKV saját szállításait végzik. De 1996-ig, amíg határozattal beszüntették a BKV vágányhálózatának ilyen célú használatát (pedig állítólag a HÉV teherszállítása konkrétan nyereséges volt), másféle szállítmányokkal is lehetett találkozni, szinte napi szinten.

"Muki" a Nagykörúton - de pontosan hol is? És miért kérdezem ezt?

A városban ez a tevékenység a lóvasúti időkben kezdődött, és a villamosvasúti időkben is megmaradt. Több helyen volt kapcsolat a MÁV vonalaival, a Déli pályaudvar és szentendrei HÉV közti szakasz pedig a jobbparti körvasút része volt. A második világháború közben és után a hidakon átmenő villamosvonalak is szerepet kaptak (az 1950-ben átadott Árpád híd például a csak 1955-re elkészült Újpesti vasúti hidat pótolta), és bár a Budapest erősen átalakult, és az ipar kiszorult a város belsejéből, bizonyos iparvágányok kiszolgálása egészen a nyolcvanas-kilencvenes évekig a villamosvasút dolga maradt.

Tehervonat a budafoki kocsiszín kihúzójában

Nem csak hagyományosan ipari területekre kell gondolni, hiszen például a Fehérvári úti BHG (Beloiannisz Híradástechnikai Gyár) is célállomása volt a vonatoknak:

A Galambóc utca sarkán levő épületbe még a kilencvenes években is érkeztek teherkocsik, bár a fentebbi két kép - Jakob Kyndy Holm felvétele - ennél régebbi. A másik végig megmaradt, ma már kicsit meglepőnek tűnő szállítási hely a Kisrókus utcai Ganz Villamossági Művek volt, itt még 1996-ban is jártak teherkocsik.

Igazából persze csak a panorámakép készítésének vicces mellékhatását láthatjuk. A hosszú "szendvicsvonat" amúgy a 2010-es kisvasúti nap alkalmából bukkant fel, ezen a linken további képek és videók is láthatók róla.

Úgy gondolom, hogy az elmúlt tíz évben Magyarországon csak Szeged tömegközlekedése fejlődött példaértékűen. Új, alacsonypadlós villamosok az új, füvesített pályájú villamosvonalon, felújított trolik az új és felújított trolivonalakon, modernizált és bővített kocsiszín, plusz egy rakás nosztalgia jármű... a szegediek valószínűleg nem is tudják, hogy mennyire pozitív irányba lógnak ki a káeurópai átlagból! Persze ott se ment minden elsőre, fennakadások nélkül, de azért ha körülnézünk... hát... én budapestiként bizony elcserélném a négyes metró lassan tíz éve tartó remek "ideiglenes" megoldásait, no meg a sok éve tartó konkrét turkálásokat (Körtér, Kálvin tér, Baross tér) arra az intervallumra, ami alatt Szeged vágányzata és csomópontjai megújultak! Vagy azt, hogy ott már csak nosztalgiaként van ZiU trolibusz, itt meg még tucatjával járnak. Más méretek, más stílus, de a Tisza Lajos körúti tömegközlekedési sávról, vagy a Széchenyi téri füves pályáról hamarabb eszembe jut Svájc, mint a pesti Nagykörútról vagy a Széll Kálmán térről :-/

Március 3-án a 2-es villamos megnyitójára mentem le, de ezen túl kocsiszín- és troligarázs látogatás is volt, szóval most van pár mutogatnivaló képem. Aki pedig végigkattintgatja a szövegben levő linkeket, az elmúlt 10-12 év változásait is végignézheti - szerintem látható a pozitív változás:

Szeged, 2012. március 3.
Új villamosvonal, a PESA-k debütálása, látogatás a villamos kocsiszínben és a troligarázsban

Figyelem: ez a blogbejegyzés nem a Malév csődjéről, illetve az azt követő változásokról szól, és nem is arról, hogy ki mit csináljon a micsodájával, ha nem azt gondolja a témáról, amit ő! Ez egy személyes jellegű blogbejegyzés gyerekkori élmények színhelyéről, semmi több.

Május 29-én bezárják Ferihegy 1-et, teljes nevén a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér egyes terminálját. Megint. A déjà vu érzés miatt nem is vagyok képes véglegesen, lezárt múlt időben gondolkozni a témáról, de azért csak rámtört a nosztalgia! Például előjöttek az emlékek azokból az időkből, amikor ez volt az egyetlen Ferihegy... ahogy kisgyerekként beléptem a nagy csarnokba, és úgy éreztem, filmben vagyok, mert volt valami olyan elegancia az épületben, amit addig csak filmen láttam...

Persze a belső térnél sokkal érdekesebb volt a terasz, még ha túl nagy választék nem is volt repülőgépekből akkoriban: a legtöbb emlékemben Il-18-asok és Tupoljevek szerepelnek. Amikor megnyílt Ferihegy 2, az valahogy sokkal érdekesebbnek tűnt - voltak beszállófolyosói, a terasza is egész nagy volt, plusz több nyugati gépet lehetett látni - miért is mentünk volna máshova repülőgépeket nézni?

Ferihegy 2B megnyitása után az 1-es terminálról áttették a forgalmat oda, emiatt teljesen eltűnt a köztudatból, hiszen csak a kisgépek (pontosabban general aviation) használták. Egyszer jártam is benne, amikor Li-2-essel jöttünk haza Hradec Kralovéból, még Schengen előtt. Leszálltunk, bementünk a földszintre, lepecsételték az útleveleket, visszaszálltunk a gépre és átlebegtünk Budaörsre. Ekkor jártam először végre repülőutasként Ferihegy I-en - nem volt különösebben emlékezetes tartózkodás :)

Szerencsére nem sokkal később felújították az épületet, és fapados terminálként újra megnyitották - néha indultam és érkeztem is ide. Egész más élmény volt sok géppel és sok utassal látni! A terasz viszont valahogy kimaradt, egészen a kicsit félresikerült Airbus 380-"spottolásig". Amikor aztán felröppent a hír, hogy a Malév csődje után bezárhatják az egyes terminált, Jazzcoollal kiugrottunk kicsit nosztalgiázni oda, ahol a magyar gyerekek 99%-a először látott utasszállítót.