HamPLÓ

A múltkor szó volt arról, hogy Baja szárnyashajóval "közelebb" van, mint vonattal. Utasszállító repülőgéppel vélhetően még közelebb lenne, csak az a baj, hogy nincs lehajtó a légi útvonalról :) Igaz, a képen látható kondenzcsíkok létrehozói vélhetően úgyse Budapestről indultak, hisz csak átutazók az ország felett:

Ezen a képen nem egyszerű megkülönböztetni, hogy melyik csíkot csinálta repülőgép, és melyik csak szétcincált felhő, úgyhogy itt van még egy, három órával korábbról, amikor még tiszta volt az ég:

Amikor ilyen kondenzcsíkokat látok, pont ugyanazt csinálom, mint gyerekkoromban: elgondolkozom azon, vajon honnan jönnek a gépen ülők, hova mennek, mekkora részük néz ki éppen az ablakon, és veszi észre azt a települést, ahonnan én nézem őket. Ebben az esetben amúgy kivételesen nem irigyeltem őket: ők lemaradtak arról a jó kis halászléről, amit mi betermeltünk idelent Mariannommal :)

A szárnyashajók gyerekkorom óta foglalkoztatnak, de fel kellett nőnöm ahhoz, hogy végre utazhassak is eggyel. Nem Bécs felé, ami a fő bevetési területük volt eredetileg, hanem Bajára és vissza, de azért ez az út se semmi! A hajózásról ugye leginkább azt tudja a szárazföldi ember, hogy nagy tömegek szállítására alkalmas, viszont nem kifejezetten gyors. Nos, a szárnyashajó kifejezetten gyors, még akkor is, ha most mi csak hatvannal mentünk - de még így is lent voltunk két és fél óra alatt a Sugovica torkolatánál, míg vonattal ez a leggyorsabb verzióban is három óra tíz perc lett volna (ami persze elég lesújtó képet mutat a MÁV-ról, hiszen 140 kilométerről beszélünk, síkságon).

Fotózni túl sokat nem lehet egy ilyen utazás alatt - a hajó belülről körülbelül olyan, mint egy rövid Tu-154-es, csak nagyobbak az ablakok -, videózni viszont érdemes, mert a vízen a sebességérzet duplája a szárazföldinek. Nem semmi feeling motorcsónakok mellett úgy elhúzni, mint az ICE3-assal a Frankfurt-Köln autópálya mellett :) Az indulás maga szintén gyönyörű volt, a reggeli fény által megvilágított Lánchíddal, Várral, aztán hídról-hídra lettünk egyre gyorsabbak, és még egy IC-t is követtünk egy darabig Budafoknál:

A visszainduláskor a hajó kicsit előrement, majd leállt, és egy darabon csak csorgott hátrafelé, hogy az uszadék lejöjjön a szárnyfelületekről. Na, de aztán rendesen megindult, a Türr István híd előtt már fel is emelkedtünk a hordfelületekre, amint azt a videón hallani is lehet. Aztán volt némi meglepetés is: nem tudom, hogy a  délutáni nagyobb forgalom miatt, vagy mert ebből az szögből jőve zavartak csak be a hegymenetben levő hajók hullámai, de időnként hullámvasutaztunk egyet-egyet: felfutottunk a hullámokra, majd placcs, felfutottunk, majd placcs. Persze élveztem rendesen :) Visszafelé is filmeztem a hidak alatt áthaladást, illetve azt, ahogy megérkeztünk Budapest belvárosába. Nem tudom, mennyivel mentünk, de szerintem biztosan kielőztük volna a velünk párhuzamosan járó 2-es villamost...

Nekem nagyon bejött az utazásnak ez a fajtája, és örülök, hogy végre belföldi utak is vannak szárnyashajóval. És így, hogy már utaztam vele, a csúnyácska Bíbíc típust is megszerettem :)

Aki eddig lemaradt volna a bazinagy csillagmotor indításáról, vagy esetleg nem maradt le, csak meghallgatná-megnézné újra:

"Kedves Címzettek! A Ferihegy Repülőgép Emlékparkban lévő Il-14-es repülőgép újabb motorindítás időpontja szeptember 3. szombat 14:30. A tervek szerint ekkor nyomjuk a gombot. Lehet hírdetni mindenkinek, mindenhol."

Ha valaki lemaradt volna az eddigi ilyen témájú bejegyzéseimről :) erről van szó - ha valakinek nem megy a videó, akkor lehet, hogy azért, mert HD:

Nem minden nap építenek új villamosvonalat Magyarországon, még pontosabban sajnos már nem is minden öt évben. Legutóbb 2005 elején adtak át pár száz méternyi  vadonatúj pályát - a 18-as budafoki (albertfalvai) hosszabbítását a Savoya Parkhoz, előtte 2000 decemberében volt az 1-es villamos kicsit komolyabb hosszabbítása, a Salgótarjáni utcától a Lágymányosi hídig (azóta nem sok változott ezen a vonalon, azon túl, hogy előbbi megállót már Hidegkuti Nándor Stadionnak hívják, a hidat pedig Rákóczi hídnak). Azelőtt (1998-ban) a 14-est hosszabbították mai végállomásáig, de azért akkoriban megszüntetések is gyakrabban voltak (97: 67-es, 2000: 23-as), úgyhogy nem teljesen volt pozitív a mérleg.

Évek óta EU-s pénzből finanszírozott tömegközlekedés-fejlesztési beruházások hírével van tele a média, de konkrét sínen konkrét vaskerék csak most - pontosabban tegnap - gördült végig első alkalommal olyan helyen, ahol korábban nem járt tuja. Szegedről van szó, az 1-es villamosból kiágazó 2-es vonalról, melynek próbamenetéről NZA barátom küldött fényképeket:

Az új vonalrész még nincs teljesen kész, de első képnek egy olyat választottam, amin a körítés (megállóperon, vágányburkolat) is egyben van. Itt pont díszkövezést láthatunk a sínek körül, a még nem teljesen befejezett részeken füvesített vágány lesz, amit a képek alapján még nem telepítettek.

A vadonat síneket-felsővezetéket-mindent nem csak a mindennapi forgalomban használatos járművekkel érdemes bejárni, hanem mindennel, ami ott valaha is előfordulhat, és ezek közé tartozik a 12-es replika nosztalgiakocsi...

A mai blogbejegyzést konyhanyelvészkedéssel kezdem: helytelenben közlekedni magyarul annyit tesz, hogy a megszokotthoz képest a másik, a "rossz" oldalon menni. Azért írtam, hogy a megszokotthoz képest, mert minden relatív: bár a magyar vasúton alapvetően jobbra hajts van, azért a Déli és Kelenföld közt, illetve asszem Kőbánya-Felső környékén "bal sodrással" közlekednek - az őrület határát súroló gödöllői HÉV-ről nem is beszélve. Persze a kétvágányú vasútvonalakon vélhetően mindenütt megvan a lehetőség arra, hogy szükség esetén oldalt cseréljenek, ezzel ellentétben a villamosnál, ami sokkal kevésbé van elszigetelve más forgalmi módusoktól (hű, ez de modorosra sikerült!), ritkán látunk ilyet, és akkor is csak rövidebb távon.

51-es villamos az Epreserdő utcai homokbányai kitérőben, 1950 körül (forrás: NZA gyűjteménye)

Mostanában több helyen is volt/van ilyen. A Gellért rakparti vágányzat felújítása (végre!) miatt kettévágott 18-as villamos északi részén a végállomás a Döbrentei téren van, de a legközelebbi útba eső váltó csak a Szarvas térnél, ezért ezen a szakaszon egy darabon mindkét irány ugyanazon a sínpáron megy, ami azt jelenti, hogy indulás után egy ideig helytelenben megy a tuja. Nem tudom, azóta változott-e a módi, de pár hete még váltóbottal (=seprűnyél átadásával; majdnem úgy, mint a fentebbi képen, csak állandó földi személyzet nélkül) védekeztek az ellen, hogy véletlenül szembemenjenek egymással. A másik helyszín a Kolozsvári utcai sínek felújítása miatt volt, itt a nem kimondottan gyakran járó, de ezen a szakaszon legalább ritkán túlterhelt 37-es villamos fordult az Őrháznál, pár tíz métert helytelenben megtéve. Azóta itt is helyreállt a forgalmi rend, és a vonalat használó tömegek immár tökéletes vágányokon haladhatnak ezen a pár száz méteren (a hintázás és lassújelezés pedig marad az olyan kihasználatlan vonalak sajátja, mint a 61-es vagy a 4/6-os (ahol a múlt héten körülbelül 5 km/h-val mentünk át a Petőfi hídon valami pályahiba miatt - azzal csináltak azóta valamit?)).

A fentebb említett két ideiglenes végállomási fordulást öntöttem nyakon egy kis városnéző úszóbusszal, a folyamatosan búgó Fehérvári úti falurádióval, a Pápay István utcánál visszafogó (ez is egy érdekes szó!) 2-es és 24-es villamosokkal, illetve egy FLIRT motorvonattal (aminek csak egyetlen baja van: hogy nem mindenütt ilyen jár az elővárosban:):

Annyi vonatos-villamosos és repülős bejegyzés volt mostanában (megint), hogy itt az ideje valami másnak. És kivételesen nem középöreg autókról beszélek, hanem hajókról. Bár Budapest rajongói hajlamosak azt hinni, hogy a Duna csak esztétikai elem a város látképében (az is), én a rajta zajló forgalmat is szeretem. Különösen az öreg munkagépeket - bár szerintem ezen a bejelentésen senki nem lepődik meg, aki ismeri az egyéb járműveknél alkalmazott preferenciáimat :)

Itt van például ez az összecsukott transzformer robot (vélhetően valami mederkotró alkalmatosság - de ha nem, tessék kommentben megmondani, micsoda!), amit a fantáziadús nevű Jégtörő III vontat. Ha jól emlékszem, éppen a Kiskörút lezárása miatt a Batthyány térre terelt 19-49 című villamosjáratot fotóztam a Bem rakparton, amikor megláttam, és nem bírtam nem megörökíteni.

Elsőre nem hittem volna, de átfért a Lándhíd alatt :) Dunához szokott szemmel nézve borzasztó nagynak tűnik ez a gép, és a kinézete is olyan, hogy egy James Bond filmben ez lehetne a főgonosz titkos prodzsektjét kivitelező hajó, ahol a főgonosz samesza majdnem megöli a főhöst, de aztán végül mégis ő esik bele valami nagy és durva gépbe... nem?

Bár a fényképezőgépem gyakorlatilag alkalmatlan magasan és gyorsan mozgó dolgok megörökítésére, ez sosem akadályozott meg abban, hogy újra és újra próbálkozzak. Budapest felett szerencsére ritkán lehet katonai gépeket látni, úgyhogy az augusztus huszadikai eskütétel tisztelgő áthúzásai, pontosabban annak főpróbái jellemzően kiváltói az ilyen próbálkozásoknak, és idén sem volt ez másként. Tavalyelőtt és azt megelőzően az Erzsébet híd környékén próbálkoztam, de többen állították, hogy a Hősök tere mögül sokkal jobb képeket lehet készíteni.

Hááát, én meg azt mondom, ha most is a Március 15. térre mentem volna ki, akkor legalább a Duna feletti áthúzást gyakorló gépeket elkaphattam volna, mert így csak három gyors áthussanás (Minyó + Mi-24, An-26, Gripen) jutott, a kigondolt fotóhelyre ugyanis nem lehetett odamenni a főpróba miatt, a tó feletti hídról viszont csak kis szögtartományban lehetett rálátni a gépek pályájára.

Végülis az Antonovot sikerült szinte normálisan elcsípni, a többiből inkább az élmény jutott.

Van valami bája annak, hogy egy német fórumban találtam linket egy cseh YouTube-fiók magyar tartalmára, mely egy remix, de egyrészt lehalkított hanggal kibírható ;) másrészt maga a film jó (bár narráció nélkül elég hatásvadász)! És azok a mozdonyok, azok az autók... azok a bajszok! Nem tudom, miből voltak az autókat vezető kaszkadőrök idegei, illetve hogy volt-e valami spéci felkészítése a kocsiknak (vélhetően igen), de az, amikor a Zsiguli oldalra vágódva fékez az átrobogó vonat előtt, meg amikor a közeledő vonat előtt hajtanak át a KGST-s csodákkal, meglehetősen ütősek:

Az utolsó snitteken látható koszorúk az 1982-es szárazréti tragédiára emlékeztetnek, amikor egy busz került a vonat elé. Tizenhat áldozat volt, köztük gyerekek is.

Bár most épp nincs nagyon kibírhatatlan meleg, azoknak, akiknek nincs légkondijuk, talán jól jön egy téli videó, némi miskolci villamosozással. Elég rövid és viszonylag lassú, de a hangulathoz ez illett. A Tiszairól indulunk egy ex-bécsi E1-essel, átzötyögünk a valószínűleg betegeskedő kocsiszíni kiágazáson, aztán ahogy meglátjuk a szembejövő Tatrát a selyemréti strand előtt, snitt, és máris kanyarodunk az újgyőri piac mellett a Vasgyár felé. Az egyvágányos óriáshurok felfelé vezető ágát végig is videóztam a kedvenc kanyarom utánig. A videó maradékán aztán a karácsonyi vásár még álló bódéi által kicsit átláthatatlanná tett Széchenyi utcában vagyunk, és többek közt azt is látjuk, ahogy a Nagyszínház falától másfél méterre haladnak el a sétálóutca jelleg miatt nem kimondottan siető villamosok:

Mivel nem akarom elveszíteni a blog törzsközönségét, azaz Rocko-t ;) gyorsan itt van valami másik kép:

Ilyet se lehet már Szegeden fotózni - és kivételesen nem csak arról van szó, a hogy a baloldalt látható, olasz gyártmányú pörgetős kijelzőt lecserélték színes-szagosra.