HamPLÓ

Ettől a számtól mindig elszomorodom, pláne a bevágott képektől, jelenetektől. Pedig a dalt nem is ő írta, "csak" elénekelte...

Az ember kivillamosozik a világból Berlinben, és örömmel látja, hogy egy csilli-villi automata vécé áll a villamosvégállomás mellett. Kivárja szépen a sorát, aztán... aztán ezerrel spurizik vissza arrafelé, amerre egy másik ilyen bódét látta, merthogy ez halacskát játszik:

Na jó, lehet, hogy nem mindig árnyékos, mert valamikor csak süt rá a nap, de amikor le akartam volna fotózni (azaz amikor ráértem volna ilyesmire), mindig rosszak voltak a fények. Ami persze még rosszabbá teszi az összképet, amit be szeretnék mutatni.

Budapest elég jó adottságokkal indul(hatna) a "klasszikus európai nagyvárosok" versenyén. Régi, de azért a látványos - és modern - sugár- és körutas városszerkezet dominál. Főleg Pesten, viszont ezt elég jó kompenzálja a domborzat és a Duna összjátéka a másik parton. Tehát például hiába van Bécsnek méretre nagyobb "múlt századfordulós európai nagyváros" része, ott nincs olyan panorámás összkép, mint itthon (és nincs igazi, várhegyen álló váruk, se városközponti erdős szikladarabjuk;). Ennek ellenére az említett budapesti sugár- és körutak borzasztó képet nyújtanak, városi térből pedig  csak a fősodorból kiesők néznek úgy ki, ahogy ki kell nézniük (kicsiben a Károlyi-kertre, nagyban a Szabaság térre gondolok - a Hősök tere már más kategória).

Illetve a Nagykörút tulajdonképpen rendben van: gyakorlatilag csak a gagyi portálokat és butiktáblákat kellene kiiktatni. Ellenben a Kiskörút mintha nem is létezne, pontosabban mintha még mindig régi formája létezne: az Astoria környékén a Zrínyi kávéház szelleme kísért (ami persze még mindig jobb, mintha a Kálvin téri Két Pisztolyé tenné:), azaz fogyasztani lehet, de mást nem nagyon (esetleg még régi könyveket vásárolni, amit viszont magam is szeretek), maga a körút körút meg a régi "Országút": forgalmas közlekedési útvonal, semmi más. Alapvetően értem én, hogy egy város elsősorban az élet helye, tehát élni, járni, enni-inni kell benne, de azért én szívesebben látnám valami bécsi jellegű bulvárnak a Kiskörutat. Csak azért tenni kellene - mert azért ne gondoljuk, hogy odaát a Graben eleve sétálóutcának épült...

A Múzeum körút viszonylag szerencsés, pláne a felújított egyetemi épületekkel, de a Károly körút nagyon tanácskörutasan néz ki:

Kicsit többről van itt szó szerintem, mint arról, hogy a háború és az utána következő évek megviselték a környéket. Egyszerűen meg se próbálták megbecsülni ezeket a térfalakat! A" két fal közt menjen a forgalom, a falakhoz meg nem nyúlunk, amíg rá nem omlik rá a forgalomra". Változtatni? Hány év kellett a városházi "bazársor" elbontásához, és hány éve áll ott azóta is, félig kiürítve, ideiglenesen? A Károly körút nyugati oldalán klasszikus-klasszicista lakóházak...

... és egész csicsásak díszesek váltják egymást:

... de egy közös bennük: hogy szar állapotban vannak. Úgyse látja senki?

Hoppá, emellett az évforduló mellett majdnem elmentem: 1963. november 23-án a BBC-n egy új műsor első epizódját láthatták a nézők. A történet két tanárról szólt, akik egy furcsán viselkedő diákjuk után kutatva egy szeméttelepre jutnak. Véletlenül épp ekkor bukkan fel a lány nagyapja, akit a tanárok gyorsan lenyomnak, azt gondolván, hogy a tata gonoszságból bezárta az unokáját egy kopott rendőrségi telefonfülkébe. Nagy meglepetésükre a fülke belülről nagyobbnak bizonyul, mint kívülről, a nagypapa pedig rendkívül rossz néven veszi, hogy felfedezték a titkát, ezért némi lökdösődést és kiabálást követően elrabolja a két tanárt:

Elég furán hangzik, de nagyjából így kezdődött a Doctor Who / Ki vagy, Doki? immár negyvenhét éve tartó sikere.

Szerencsénkre a nagyfater gyorsan megszerette a földlakókat: az elején még csak unokája - Susan - miatt volt hajlandó hosszabb időre megállni ezen a primitív bolygón, később viszont már rá merte bízni a lányt egy másik földlakóra (ideje is volt, mert nagyon idegesítő karakter volt szegényke), ekkor végleg beállva a kék bolygó megmentőjének (már amikor épp nem egy másik bolygót kell megmenteni - az egész Világegyetem megmentése csak kicsit később vált hobbijává).

Érdemes figyelni a párbeszédet: ekkor még nem heroikus űrkalandor a Doktor, csak egy nagypapa, aki elvitte kirándulni az unokáját, és aki el szeretné tüntetni ott jártának nyomait (később kiderül, hogy nem csak az emberek elől).

Tulajdonképpen jó, hogy változtak a színészek, mert William Hartnell eléggé "öreg genyóra" vette a figurát, így pedig nehéz lett volna hosszú távon főhősként tisztelni...  Mindenesetre már a legelső részben elhangzik a TARDIS neve, halljuk a TARDIS hangját (bár még kicsit másként, mint később),  ott a kerek minta a falon, a sokszög alakú konzol a fel-alá mozgó hengerrel, illetve  kiderül az is, hogy a Doktor nem földlakó, és senkinek sem árulja el a nevét. Sőt, még ugyanebben a történetben, a második részben elromlik a "kaméleon áramkör" is, beragadva a kék fülke képébe. A második történetben - ami az ötödik résszel kezdődött - aztán a Dalekok is megjelennek. Sokmindent árnyaltak a Doctor Who "mitológiában" azóta, de az alapok már 1963-ban megvoltak.

Annak idején, amikor még gimnáziumba jártam, reggelente korán keltem, és elindulás előtt tévét néztem: általában az MTV-t, ahol ebben az idősávban még viszonylag normális zenék, mentek (és néha CNN-t). Egyik reggel későn ébredtem, és kimaradt a tévézés, viszont a konyhában a rádió ment. Ott mondták, hogy Freddie Mercury sajtószóvivője bejelentette: az énekes AIDS-es. Szomorú voltam, mert a Queen zenéjét szerettem; bár az aktuális lemez depressziós hangulatát nem bírtam. Egyszerűen nem értettem, mi ez a sötét hangulat, és inkább vidámabb, rockosabb dolgokat szerettem volna hallani tőlük. Ehhez képest a Show must go on ment mindenütt (pár héttel korábban adták ki a kislemezt). Utáltam.

A nap eltelt, hazaérve az ebédeléshez bekapcsoltam az MTV-t. Éppen híreket mondtak, talán Steve Blame volt a műsorvezető, talán Pip Dann, csak a szokásosnál kisebb vigyorral. A hang le volt véve - már nem tudom miért, úgyhogy nem értettem, miért van a képre az "1946-1991" felirat kitéve. Basszus... oké, bevallotta, hogy AIDS-es, de máris temetik? Hang fel, és akkor szembesültem azzal, hogy reggel a Danubius még az előző napi hírekből szemlézett, de délutánra már az volt a hír, hogy Freddie meghalt.

Másnap reggel az iskolarádió az első óra előtt a Show must go on-nal indított, és máris jobban becsültem a számot, hiszen már tudtam, miről szól. Még aznap megkértem Levente barátomat, hogy adja kölcsön a régi Queen kazettáit. Akkor kattantam igazán rá az együttesre.

19 évvel ezelőtt óriást vesztettünk el: a legjobb énekesek egyikét, sé egy utolérhetetlenük szuggesztív előadót. Freddie személyisége és életvitele miatt más volt az esemény kicsengése, mint annak, amikor John Lennont lelőtték (arra is jól emlékszem, még a tévéhiradóban is percekig foglalkoztak vele, anyuék meg eléggé döbbentek voltak), de azért mindenkit lesújtott. Belinkelt videónak viszont a legtöbb bloggal ellentétben nem balladát szeretnék mutatni, pláne nem a Queen utolsó éveiből! Inkább valahogy így kellene emlékezni rá ma, erősnek és dinamikusnak:

Harmincvalahány éve kerülgetem a Déli pályaudvart, és soha nem tudom eldönteni, hogy utálom-e ezt az épületet, vagy sem. Mert végülis a maga stílusában nem rossz. Nem hivalkodik, nem akar monumentális lenni - például nincsenek benne hangárnyi értelmetlen terek, mint a mostanában lebontásra került bécsi Südbahnhofon.

A nagy üvegezett pénztárcsarnok is nagyon kellemes váróterem lehetne a sötétített üvegen át látható panorámával... ha nem lenne az állandó masszív húgyszag. (Az ott dolgozók hogyan bírják? Vagy csak a közeledtem hírére spriccelik tele eau d'hólyaggal a beépített hajléktalanok, és egyébként rózsaillat és tömjénfüst kavarog felváltva?) Ráadásul tök jó helyen van: az ember régen leszállt a bécsi vonatról, és rögtön a Várat látta, a Mátyás-templom tornyával. Ide érdemes a külföldieket hozni, nem a Keletibe, a Baross tér posztapokaliptikus romjaihoz...

Ugyanakkor funkcionálisan elég gagyi fura az egész: a peronok felett eredetileg nem nagyon volt tető, most is csak egy van, ha jól tévedek (gondolom mutatóba, mert más értelme nincs, hogy nem mindegyik peron kapott). A tömegközlekedési kapcsolatok pedig a jó adottságok ellenére gyalázatosak: lehet lépcsőzni, illetve még többet lépcsőzni. Mert mozgólépcső, lift nincs. A villamosmegállók elhelyezésénél is valószínűleg az volt a lényeg, hogy mindegyiktől pontosan egyforma távolságra legyen. Ráadásul háromból kettő (elvileg) aluljárón közelíthető meg, amiben az a jó, hogy lemész a föld alá, hogy utána még feljebb jöhess.

És mégis: amióta a homlokzat évekig nyers betonnal tüntető-büntető csonkaságának vége (bár ha jól sejtem, a kőlapok helyett valami olcsóbb cucc került oda; de mindegy, távolról nem látszik), a lépcsők mellett csak az odafigyelés hiánya idegesít. Azaz ha kitakarítanák a komplexumot (több értelemben is), mozgólépcsőt raknának bele, nem érezném szégyenfoltnak. És nem csak azért, mert a Keleti még rosszabb állapotban van...

Idősebb repülős ismerőseim többször sztorizgattak egy filmről, amiben Tu-134-essel autópályára szállnak. Most véletlenül beleakadtam a Youtube-on, mert hát miért is ne lenne fenn. A szóban forgó mozi címeként az "Olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban" rémlett, és most, hogy rátaláltam a részletre, emiatt meg utánakerestem, kiderült, hogy még magyar nyelvű Wikipedia oldal is van róla... Szóval még keresnem se nagyon kellett volna, hogy mi ez :) Hogy valami aktualitást keressünk a pósztnak, a szovjet-olasz film egyik producere a múlt héten elhunyt Dino de Laurentiis volt.

Update: Levették a videórészletet, és ami fent maradt még, nem is ágyazható be, úgyhogy csak az eredeti Moszfilm youtube csatornára tudok hivatkozni, 17 perc 15 másodperc környékétől érdemes nézni (a link elvileg pont oda visz).

Az világos, hogy egy reptér betonjára festették fel a sávokat, illetve hogy üres pályára szállnak le, aminek a szélére odaállítottak pár autót, de akkor is le a kalappal a kaszkadőrök előtt, akik ott cikáznak a guruló gép körül a mindenféle négykerekűekkel! Az öreg coccjalista autók barátai meg kiélvezhetik a sok eredeti Volgát, Moszkvicsot, Zsigulit és miegymást :)

Gent ugyan jóval kisebb Brüsszelnél, de sokkal kellemesebb is. Kőburkolatú utcák, öreg házak, csatornák forgóhidakkal, katedrálisok... és persze villamosok. Már 1994-ben is tetszett a hely, és most jó volt látni, hogy nem valami furcsa álommal keveredtek az emlékeim, hanem tényleg van a belvárosban egy vár, amit körbefolynak az utcák, bennük villamossal:

 
 
Gent / Gand /Ghent
A PCC-től a Hermelijn-ig