HamPLÓ

Az előző bejegyzés fogadtatása után további hőbörgésektől tartok, hiszen most egy még kultikusabb vasdarab következik: az egykori Fővárosi Villamosvasutak Füzesi Árpád Főműhelyének csúcsmodellje, a "Bengáli". Ez egy (jó állapotban tartás esetén) elég pofás jármű, mely jellegzetesen mélyen morgó hangjáról ismeretes - illetve rettenetes futásminőségéről. Évente párszor elmenni a vidéki villamosüzemekbe nosztalgiázni egyet, na, arra tökéletes - igazi vicces járgány:

A fentebbi videó Miskolcon készült, ahol már 2004 óta nem járnak menetrend szerint Bengálik. Vélhetően kevesen sírják vissza komfortjukat a naptár szerint öregebbnek számító bécsi villamosoknak köszönhetően. De azért egyszer-egyszer végig kell csattogni vele a 2-es vonalon :)

Rosszabb helyzetben vannak ebből a szempontból Szegeden, ahol még a mindennapok része a fűtetlen, gyakran beragadó ajtajó porhüvelycentrifuga:

Sokszor filóztam azon, hogy hogyan futhat ennyire rosszul villamos még viszonylag jó pályán is (tegyük hozzá: a fentebbi videó nem ilyenen készült). Meg azon, hogy vélhetően arról lehetne észrevenni, hogy kisiklott, hogy hirtelen kicsit nyugodtabban fut :) Amúgy ha minden igaz, nemsokára már itt is csak iskolaidei hétköznapokon lehet velük találkozni, aztán pedig már akkor sem. Szeged a legerősebben fejlődő közösségi közlekedéssel fejlődő város az országban, de ezt a helyiek nehezebben veszik észre, mint én a fővárosból, mert nekem csak hébe-hóba kell utaznom a Bengálikkal, nekik meg perpillanat mindig, ha 3-as villamos jön.

Budapesten közlekedik egy olyan tömegközlekedési jármű, mely akkor komfortosabb, ha tele van. Ez a ZIU-9-es trolibusz, melynek remek rugózása üres utastérrel kész kalanddá teszi az utazást. Ha viszont tele van, nem pattan akkorákat. Tudom, hogy egyes trolimániások megsértődnek ezen, de 2010-ben elég gáz, hogy ilyennel kell utaznunk... Az a tíz ember, akinek hiányoznának, vigye haza őket és járjon velük, mindenki más kapjon valami jobbat :)

Persze közlekednek még hasonló trolibuszok másfele a világban, de a budapestiek a legöregebbek tán, még ex-SZU tagköztársaságokban is újabb gyártásúak járnak. Egyszer vicces utazni vele, de gyakran... Fú, de jó lenne már ezt a típust is csak nosztalgiajáratként látni! Akkor tán tudnám értékelni a másfeles üléseit is, melyek olyan közel vannak egymáshoz, hogy csak széles terpeszben leülve fér el a lábam. Részvétem a járművezetőknek, akik ilyent hajtanak...

Nagyon tetszett, ahogy a villamoson megbeszélte a napi programját egy idős házaspár. Aranyos volt, hogy konkrét információkat nélkülözve is értették egymást, mert tudták, mire gondol a másik:
-Te, én akkor először bemegyek a postára.
-Ott az izé mellett?
-Ott. Te meg majd megvársz ott a...
-Meg, persze.

:)
 

A BKV-n belül a jelek szerint elindult egy kezdeményezés, hogy egy esetleges jövőbeli (bárcsak minél hamarabb lenne!) villamosbeszerzés esetén pontos elvárásokat tudjanak megfogalmazni olyan járművekkel kapcsolatban, melyek mindenhol elférnek a budapesti hálózaton. Mert - a világ legtöbb nagy villamosüzeméhez hasonlóan - jelenleg nincs teljes átjárás a hálózaton, vannak szó szerinti szűk keresztmetszetek. Ráadásul nem csak arra kell gondolni, hogy 1980-ban az addig bevett 2300 mm-es szélesség mellé bedobták a KGST konfekcióméret 2500 mm-es Tatrákat, hanem arra, hogy más egy négytengelyes jármű kilógása ívben, mint egy hagyományos csuklósé, vagy éppen egy modern alacsonypadlósé.

A legtöbb útszűkületet persze meg lehet oldani találkozási tilalommal (mint Hűvösvölgyben, a "hídnál" - meg még kisszáz helyen), vagy a tükör behajtásával (mint a Lánchíd budai hídfőjénél levő aluljárónál), de vannak évtizedek óta nehéz esetként elkönyvelt helyek is. Az egyik ilyen a Szabadság híd, a másik a 2-es villamos "viadukt" része. És persze ott vannak a Széchenyi Lánchíd aluljárói, ahol a sínek a híd láncainak lehorgonyzását és az egyéb (a budai oldalon részben már nem is létező) tereptárgyakat kerülgetik. Idén nyáron különféle elméleti (számolgatás-rajzolgatás) és gyakorlati (keskenyebb típusok megfigyelése) előkészítések után elkezdték 1:1 méretarányban kipróbálni a 2300 mm-nél szélesebb típusokat ezeken a helyeken.

Az első videón a 19-es és 41-es villamosok lánchídi aluljárója (budai oldal) próbálódik ki két ex-hannoveri csuklós által:

A másodikon a pesti oldalt látjuk. Ezt az aluljárót nagyjából negyven évvel a budai oldali után építették, ráadásul házakat se kellett kerülgetnie a rámpákkal, ezért ívek és emelkedő viszonylatában kicsit kímélőbb, de maga az "alagút" viszonylag szűk. Azért itt is átmentek a TW6000-esek, ezután Combinóval is kipróbálták:

A budai oldalt a tapasztalatszerzés után a még szélesebb Tatrával is bejárták, alapvetően sikeresen. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak úgy rá lehetne utasokkal teli szerelvényeket engedni, de az esetleges átépítések fő irányát jól megadhatja.

A ma délutáni remek időjárásnak küldöm az Axl Rózsi Band "November rain" c. számát. Na jó, nem teljesen az eredetit :)

Nagyot változtak az idők: 1990-ben még hatalmas dolog volt, hogy halandó civilek csak úgy bemehettek a kecskeméti katonai reptérre, ahol mindenféle magyar repülő vasak mellett láthattak földön (betonon) álló MiG-29-est és F-16-ost. El se hittük, hogy végre nálunk is lehet ilyesmi, pedig ekkor már túl voltunk az első szabad választáson, és már a Dallas is ment a tévében :)

Nem is tudom, melyik gép volt a nagyobb sztár, hiszen F-16-ost rengeteg filmben láthattunk már, de MiG-29-est csak akkor, ha véletlenül jó helyen voltunk szovjet katonai repterek környékén...

Bevallom, én annyira nem tudtam, milyen egy "katonai repnap", hogy nem mertem a fényképezőgépemet magammal hozni, mondván katonai létesítmény, biztos nem szabad fotózni odabent. 2010-ben persze már profi repnapjáróként tértünk vissza apuval ugyanide, sokadszorra - fényképezőgéppel. Persze az F-16 és a MiG-29 továbbra is a leglátványosabb gépek közé tartozik, ez nem változott, viszont azért nem mindegy, hogy ezek mellett annyi más szereplő volt, hogy a program klasszikus nyugat-európai repülőnapokhoz képest sem maradt szégyenben!

Ami most nagyon más volt: végre saját szememmel akartam látni a repülőprogramot. Nem azért, mert én vagyok Darth Vader, aki eddig a sisakja optoszenzorain keresztül nézte a világot, hanem mert amióta digitális fényképezőgépem van, a repnapokon állandóan fotóztam-videóztam, és mindig utólag jöttem rá, hogy a program nagy részét csak a gép keresőjén át láttam. A döntésnek köszönhetően rekord kevés képet csináltam: mind a statikus sor, mind a repülőprogram hiányosan lett megörökítve részemről... És mivel születésnapom jegyében édesapám vett nekem egy kopott katonai távcsövet, még a normálisnál közelebb kerültem a mindenféle dübörgő vasdarabokhoz, kit érdekelt az, amit a sokkal gyengébb zoomommal láthattam volna! Tisztára visszamentem gyerekbe, és jó volt :) Mindennek köszönhetően bár az időjárás elég rossz volt (de legalábbis repülőnaphoz nagyrészt kedvezőtlen), és emiatt a program is szétcsúszott, a szokásosnál jobban éreztem magam. Itt egy képes beszámoló azokról a dolgokról, amiket mégis lekaptam:

 
 
Kecskemét, 2010
Hivatalosan: a kecskeméti Nemzetközi Repülőnap és Haditechnikai Bemutató, de ez túl hosszú címsorba :)

Küldöm a fentebbi, nyugtató jellegű videót "mindenkinek, aki szereti", illetve a gazdasági világ-úgynevezett-rendszer üzemeltetőinek és haszonélvezőinek, akiknek köszönhetően a több mint másfélszeresére nőtt törlesztőrészletem nagy eséllyel tovább fog nőni, hiszen már nem csak az amúgy is krónikus beteg forinthoz képest emelkedik állandóan a frank:

"Történelmi mélypontra került a forint a svájci frankkal szemben. A frank eddigi csúcsárfolyamát 218,98 forinton érte el az idén július elsején, ma délután fél három tájékán azonban egészen 219,07-ig erősödött a hazai valutával szemben. " / Index /

Szóval a videót nekik küldöm - őket meg a feslett erkölcsű felmenőik különféle testnyílásaiba. Mert az egy dolog, hogy egy közép-kelet-demenciai országban ki mit közösül el, de az anyag- és energiamegmaradás törvényszerűségeinek megfelelően biztosan lehet tudni, hogy semmiből nem lesz valami, ergo amikor zseléshajú brókerek és zsírosfejű örökösök boldogan koccintanak valahol:

"Négynapos veszteségsorozat után ismét emelkedéssel zártak szerdán a New York-i értéktőzsde vezető indexei." / Index /

Van, aki szerint mindegyik úgy sz*r, ahogy van, és van, aki összehasonlítgatja őket. Én utóbbi csoportba tartozom, ennek örömére összevágtam egy kétperces videót pár fontosabb alacsonypadlós tujáról. Basel, Genf, Amszterdam, Rotter...amszterdam, Bécs, Budapest. Jól megfigyelhető szerintem, hogy a svájci villamosok mennyivel kifinomultabb szín- és formavilágúak, mint mondjuk a bécsiek, még akkor is, ha ugyanarról a gyártóról van szó (illetve hát igazából a genfi Cityrunner (tudom: Flexity Outlook C) is Bécsben készült). Az viszont nem biztos, hogy kivehető, hogy a rotterdami Citadis belseje milyen műanyagorgia volt. Mintha csak cse'szlovák lett volna ;)

Közkívánatra megint repülős videó következik (Rocko, figyelem: ez nem a tegnapi bejegyzés!), a zajosabb fajtából: egy svájci, majd egy spanyol F-18-as után egy belga F-16-os illegeti magát a kecskeméti égen. A svájci gép gyors áthúzásánál ráadásul megjelenik az a jópofa, kúp alakú páraleválás, amit videókon már sokat láttam, de élőben még nem:

Több videó előreláthatólag majd akkor lesz, ha ráveszem magam egy képes beszámoló megírásához, nem akarom az összes patront előre ellőni...

Az olaszok remek sportgépeket csinálnak, csak valamiért teherszállítónak álcázzák őket. Azért a közönség így is megtapsolja őket :)