HamPLÓ

Így pénteken ismét kikapcsolódás jelleggel vésnék fel valamit ezekre az elektronból készült lapokra. Mivel a múltkor már volt "cukiság", most egy városos-képmutogatós bejegyzés következik.

A "megyek az utcán és ami tetszik, lekattintom" jellegű otthoni turizmus a jelek szerint a véremben van, mert annak idején apu is hajlamos volt az ilyen fotózgatós csavargásra - a hetvenes évek elején például végigfotózgatta a Vár épületeit, a kapualjakat, ülőfülkéket, az utcákat, tereket. Pár hete ezeket a képeket akartuk megkeresni együtt az otthoni fiókok mélyén, azonban csak nagyon kevés ilyen témájú diát találtunk. Konkrétan valami azt súgja, a tulajdonképpeni képek nincsenek is meg, amit megleltünk, csak a "resztli". Ennek ellenére ezek a képek is érdekesek, hol ezért, hol azért, úgyhogy megosztanám őket a világgal:

Itt van például ez a fotó akkoriból, amikor a Nemzeti Galéria még nem költözött be a Palotába. A Savoyai-teraszra vezető átjáró előtt egy drótkerítéses kapu látszik, és a kép párja (amit most nem tennék be), szintén arra utal, hogy a Palota még építgetés alatt áll. Profán megjegyzésként felhívnám még a figyelmet a baloldalt látható Skoda 1000MB-re is :)

Kapualjak. Valahol tök durva, hogy teljesen hasonló képeket csináltam tavaly nyáron.  A Varga-család a tudtán kívül dokumentálja a város történetét? :)

Sajnos a képek az NDK titkos fegyverére: ORWO diafilmre készültek, így mára a színeiket elkezdték összekeverni (például nagyon szép lila zöldeket és bíbor kékeket látni némelyiken), besötétültek, és itt-ott meg is repedtek (az apró foltokra és karcolásokra most oda se figyeljünk!).

A budapesti Tatra villamosok nem igazán szoktak a Kiskörúton előfordulni, mivel a Szabadság hidat a XIX. század végén még nem ilyen széles járművekre tervezték. És mivel a főváros nem vállalta be, hogy a közelmúltbeli felújítás után kizárólag tömegközlekedési+gyalogos+biciklis híd lesz belőle, és itthon szokatlan forgalomszervezési eljárásokba sem vágott bele, a helyzet még ma is az, hogy ha két Tatra akarna átkelni egymás mellett elhaladva a hídon, akkor legalábbis a tükreiket alaposan ledarálnák - meg valószínűleg azt is, aki kihajol az ablakon.

A ma kora hajnalban (igazából éjfél után valamivel) lezajlott próbamenet alapján azonban a Kiskörúton egyébként elférnek a széles jószágok. És persze egy ilyen menet a magamfajta villamosmániásokra mágneses hatással van, szóval pár képet tudok is a menetről mutatni :)

Tatra a Fővám téri villamosmegálló bejáratánál - és elfér! :) Persze előbb kiszámolták, hogy elfér, de a puding próbája akkor se maradhat el.

Egyébként kérném a kommentek közt a "micsoda balkán, ilyen is csak nálunk fordulhat elő" c. közhelyek elkerülését - másutt, nálunk boldogabb-gazdagabb helyeken is vannak hasonló korlátozások. A kérdés igazából az, hogy a hetvenes évek végén miért vettek a szokásosnál szélesebb járműveket, illetve hogy az idén már harminc éve futó típus indokolttá tenné-e még mindig a további átépítéseket - a nemzetközi szokásokhoz képest ugyanis a 2500 mm-es szélesség nem kimondottan szabványos, pár kivételtől eltekintve leginkább a Tatra gyárra volt jellemző (egy csomó NDK város emiatt keskenyebb Tatrákat rendelt). Manapság Európában szélesebb (2650 mm), de talán még gyakrabban keskenyebb (2300-2400 körül) típusokat üzemeltetnek. Persze az új üzemeket azért általában már eleve szélesebb járgányokhoz építik ki.

A Tatra-iker a Deák téren, jól hátrahúzódva a sínek végébe, hogy ne akadályozza az éjszakai buszokat. Érdekes látvány volt itt, kíváncsi vagyok, milyen gyakran fogunk ilyesmit látni!

Kivételesen nem Yngwie J. Malmsteenről lesz szó :) Nyilván már sokan látták ezeket a videókat a neten, de én csak most botlottam beléjük, a Doctor Who (mi más?) kapcsán, úgyhogy most osztom meg őket azokkal, akik idetévednek. Naszóval, 2005-ben Amerikában egy csapat geek kitalálta, hogy mindenféle kockafejeknek való kütyükkel fog zenét pénzt csinálni, például egy speciálisan kialakított, MIDI-vezérelt dupla Tesla-tekerccsel. Ezt aláfestik egy Moog-gal, egy dobgéppel, pár lámpával, a cirkuszi hatást fokozandó pedig beküldenek egy teljesen agyament fickót Faraday-kalitkaként viselkedő fémláncos ruhában a két villámgenerátor közé, és már kész is az attrakció.

Tudományosnak nem mondanám a dolgot, maximum az alapját (de azt meg már százvalahány éve kitalálták), az itt látható zenék raádáasul nem is sajátok, hanem klasszikusok (diszkóritmusban), viszont az élmény ott helyben valószínűleg elég fantasztikus lehet. Eddig még csak a müncheni Deutsches Museumban láttam "villámgenerátort" (mindenki menjen el oda, ha érteni akarja azokat a dolgokat, amikről fizikaórán szó volt), az elég hangos volt; ez szerintem a sokáig tartó kisülések miatt valószínűleg büdös is lehet, már amennyiben az ózon illatát büdösnek mondjuk (egészségtelennek mindenképpen egészségtelen). Viszont ki foglalkozik ezzel, ha a Doctor Who főcímzenéje szól?

Vagy a Birodalmi induló? (Tényleg, a szikrák között bohóckodó figura hova tűnt? Elment bekenni magát naptejjel, hogy ne égjen le az ívek mentén keletkező UV sugárzástól?:)

Vagy hogy még egy gyerekkori kedvencet említsek, a Vissza a jövőbe zenéjét is játsszák. Persze igazán jól nem szól a dolog, de azért itt még uniszónót is játszik a két ív, ha jól hallom:

Mivel hozzá vagyok szokva, hogy a kommentelőim mindenhez értenek, én meg amúgy is elég hülye vagyok a fizikához, valaki elmagyarázhatná, pontosan milyen tulajdonságát szabályozzák a cuccnak, hogy a kisülések meghatározott hangot adjanak ki!

Szakértőink hosszas kutatással kiderítették a lentebb látható gimnáziumi jegyzet-részlet keletkezésének körülményeit: egy történelemórán készült. Még azt is megkockáztatták, hogy az óra témája a francia forradalom és a jakobinus diktatúra volt. Hogy miből gondolhatják mindezt... Talán a "Bestsellerek 1789-94" feliratból? :)

Mit mondjak, lehetett egyfajta lelkiállapotom; csak vigyorgok, ahogy olvasgatom az elképzelt könyvek és újságok feliratait: "Emberi és polgári jogok nyilatkozata (lektorálta T. Jefferson)", "Nemzetőr (szerkesztő: La Fayette)". Aztán ott van a "Boulevard-lap" Delacroix "A Szabadság vezeti a népet" c. festményével, melyen a cilinderes mellékalak "Oh La la!" felkiáltással bámulja a szabadságot jelképező nőalak melleit (most tekintsünk el attól a ténytől, hogy Delacroix eredetileg nem is az 1789-es forradalom tiszteletére festette a festményt (évtizedekkel később) - ezt már szerintem maguk a franciák se tudják). Meg Robespierre elképzelt horrorregénye, az "A fém éle" (újrakiadás), illetve a "Sajtószabadság" című kiadvány, "betiltva - szamizdat kiadás" felirattal. A kedvencem mégis a "Jakobinus kiskönyvtár" sorozat "Kis matematika" című kötete, rajta a főbb témakörökkel: hogyan osszuk meg a népet? ha egy láb 33 centi, mennyi egy fej? új naptárrendszer átszámítása.

Nem akarom fényezni magam, de szerintem teljesen korrekten összefoglaltam a francia forradalmat, nem? :)

Pénteken egyszerre leesett a csizmám mindkét talpa (már hogy a bal és jobb oldali is), emiatt szombaton sima félcipőben mentem ki az utcára, ennek viszont az lett a vége, hogy jót zakóztam egy rejtőzködő jégfolton. Jobban mondva nem zakóztam, hanem farmeroztam: letérdeltem a Télistenség előtt, némi anyaghiányt okozva úgy a farmerben, mint a térdemen. Emiatt ma nyugis, itthon ülős napot tartottam, sok tévénézéssel, zenehallgatással.

Eközben ugrott be, hogy pár zenétől egy az egyben visszajönnek hangulatok, jelenetek a gyerekkoromból. Az egyik ilyen szám Amii Stewarttól a "Húúúú huhhu hu hú húúú", eredeti nevén a Knock on wood:

Erről egészen pontosan az ugrik be, ahogy apuval hazafele jövünk a Közlekedési Múzeumból, az Egressyről a Thökölyre kanyarodva a Trabanttal. Mellettünk még jár a 44-es és 67-es villamos, a Trabi meg még nem rázkódik szét a kockakövön, mert a kockakő még nincs teljesen szétnyomódva-megsüppedve-foghíjasra cakkozva. Én még tök lelkes vagyok a múzeum élményétől, a villamosra nem is nagyon figyelek oda, pedig... :)

Nem tudom már, a Trabantban hogyan volt akkoriban zene, de valahogy sok zenei emlékem kapcsán autókázás rémlik - még az is lehet, hogy tévesen. A második Trabantunkban már biztosan volt egy idő után rendes rádió (6 voltos Videoton, magnó nélkül), de úgy rémlik, mintha sokáig csak egy kis elemes kézirádió lett volna odarögzítve a műszerfal mellé. Egy időben konkrétan az a klasszikus dizájnú, lekerekített műanyag Phillips recsegő volt, amit talán ma is lehet kapni retróként (pár éve láttam valahol külföldön egy boltban), de mintha más is lett volna korábban, valami régiesebb. Na mindegy! Egy másik szám, amit akkoriban nem lehetett kikerülni, a "Van még cigi" című volt, ettől is teljesen nosztalgikus hangulatba kerülök:

Legalábbis más magyarázatot nem nagyon tudok kitalálni az alábbi képen látható járműre. Pontosabban a jármű és a körülötte - mit körülötte: benne! - uralkodó időjárás közt feszülő ellentétre.

Persze nyilván nem csupán a lilára fagyásból áll a szolgáltatás. Például rá van írva, hogy "hop on, hop off" - a többi ilyen szolgáltatóval ellentétben ők nyilván nem állnak meg ehhez ;)

PS: Hogy ne mondhassák, hogy nem haladok a korral, a népszerű vizuális mém (ez a "kockafejű majomkodás" kibermodoros megnevezése, bár a logopédia, izé, wikipédia másképp gondolja), az "epic win/fail" mintájára (de)motivációs plakát formátumban is megcsináltam:

Heh, besz*rás, miket rajzoltam 19-20 évvel ezelőtt: autókat! Igaz, egy Audi-szappant már láttunk korábban, de úgy látszik, akkoriban tényleg csak repülőgépeket és autókat skiccelgettem... Igaz, a villamosokon és vonatokon ekkor már régesrég túlvoltam: azokat 4-5-6 éves korom környékén rajzoltam leginkább (az egyik rajzon, ami talán megvan valahol anyuéknál, a MÁV-ot MÁW-nak írtam, mert még nem ismertem a betűket); az élet periodikus ismétlődése miatt érthető, hogy 15 évesen visszajöttek az autók, amiket 3-4 évesen nem rajzoltam, csak szerettem (nagyi mindig mesélte, hogy ahogy gyalogoltunk az utcán, mindegyik autóról megmondtam, hogy micsoda - kivéve a Peugeot-t, mert azt nem tudtam kimondani:). Naszóval, ez itten a "Varga Firecracker", 1990 decemberéből:

Úgy sejtem, hogy a tetejét és a fenekét valamelyik Porsche 911-ről vettem, az orra meg talán Ferrari 308... Mindenesetre annyira belefeledkeztem, hogy még a belsejét is megrajzoltam :)

(Remélem legalább Rocko örül a tematikának egy kicsit;)

Az igazság új hogyvolt odaát van:

Ki vagy, Doki? NS1x03 - "The unquiet dead"

Csak úgy, szünetjelzés helyett - meg mert jó ;)

Csak szerintem tapsol félre a közönség, például az elején eléggé? És vajon azon mosolyog Moore úr, amikor valakire kinéz oldalra?

Lehet, hogy elvesztek pár olvasót, de akkora volt az érdeklődés ;) hogy megint berakok egy sor firkát a gimnáziumi harmadik-negyedik éves magyar-történelem jegyzetfüzetemből (igen, két év két tantárgyának összes jegyzete elfért egyetlen füzetben - és még a rajzok elől se foglalták a helyet).

Akkoriban kezdtem gitározni (Jolana rulez!), akkoriban kattantam rá a keményebb zenékre úgy igazából; naná, hogy a rajzok témái is leggyakrabban ezek voltak. Nehezítő körülménynek volt tekinthető, hogy nem volt szabad túlságosan belefeledkezem a rajzolásba, mert az már a tanárnak is feltűnt volna.  Itt jegyzem meg, bizonyos tanárok időről-időre beszedték a füzeteket, hogy lássák, hogyan jegyzetelnek a diákok - én kivétel voltam, mert tudták, hogy ha esetleg véletlenül jegyzeteltem is volna, úgyse tudják elolvasni :) Ezúton is köszönöm a türelmüket, és azt, hogy nem piszkáltak feleslegesen!

Ehh, asszem egységnyi méretűre kellett volna vagdosni a képeket, mert így elég hülyén fog kinézni a bejegyzés :D