HamPLÓ

A karácsonyi villamos új megközelítésben:

Ha fejfájás és nyak-elalvás miatti nemalvás van (a fene az időjárásba, hogy nem tud nyugton ülni a képzeletbeli fenekén!), akkor újabb weboldal keletkezik, ezúttal a repülőgépekre fogékonyaknak próbálva kedveskedni:

 
 
Utókarácsonyi (retró)válogatás innen-onnan
Jobb sorsra váró Ancsák és Kamovok, kisebb és nagyobb vasak, és pár elszúrt kép Hradec Kralovéból :)

Tudom, épp eleget dícsértem már a Youtube-ot, ami szerintem manapság a legátfogóbb és leghozzáférhetőbb audiovizuális archívum, de már megint találtam egy sor klassz videót azokból az időkből, amikor még nagyon nem volt magától értetődő, hogy ha valami tetszik, akkor azt megörökíted videón. Természetesen a dícsőség nem nekem, hanem a videók készítőinek és feltöltőinek jár.

Kezdjük ezzel: sok ICS és ZIU - no meg Ikarus, Robur és egyéb keleti gépsárkány:

No, ez még a Földre érkezésem előtt készült - az új Erzsébet híd már áll, a Corvin áruház már (majdnem) olyan randa mint ma, de még mindenfelé tuják tekeregnek:

-> Ide kattintva elérheted az összes Égitársaság képregénykockát <-
Lécciléccilécciiii!

... főképp tömegközlekedés-mániásoknak :)

 
 
Karácsony(környéki) retró képcsokor
Szoknyás Tátra, millió UV és MUV, narancs-zöld Ik411T, Ikarus Angliában, kockaköves Bartók Béla út, még "szűz" Kőérberek, meg ilyesmik...

Ti akartátok - most ennyire futja tőlem :)

 -> Ide kattintva elérheted az összes Égitársaság képregénykockát <-
Rákattint. Most.

Szünetjelzés helyett pár jópofa öreg vas. Nem különlegesek, nem ritkák, de azért jópofák, főleg ha manapság találkozik velük az ember.

Nem gondoltam volna, hogy valaha is jópofának fogom tartani a kombi Varnyút (fiatalabbaknak: Wartburg), de ha ma meglátok egyet, nem bírok csak úgy elmenni mellett...

Régebben fel se tűnt, hogy mekkora batár nagy dög ez a masina! Majdnem mint egy 245-ös Volvo, pedig az tényleg nagy!

Na, a duplalámpás Skoda mindig is unikum volt a szememben: szerintem Magyarországra nem sok került belőlük, Csehszlovákiában viszont bőven lehetett velük találkozni. Sőt, ha az ember Szlovákia Pozsonytól messzebbi területein halad át, még ma sem ritkák. Pedig ez volt az a Skoda-sorozat (a 105/120/130), amiről oly kevés jót hallott az ember, míg a régi Octaviát, az MB1000-et, de még az S100-ast is elég nagy becsben bírták tartani. Azt azért valaki megsúghatná, hogy ez a duplalámpa melyik sorozathoz tartozott, illetve hogy szériaelem volt, extra kiadás, vagy átépítés.

Na igen, a "Nagypolák" (Polski FIAT 125p). Itt épp a Szervita tér átépítése során bújkál a paraván mögött, de 20-30 évvel korábban a háttérben látható bankfiók helyén levő Merkúr-szalonban még felsőkategóriás autónak számított. Sokáig úgy tudtam, hogy ezek mind eltűntek, mert fénysebességgel szétrohadtak, de manapság nyaranta többet látok belőlük, mint húsz évvel ezelőtt. Állólámpásat és fekvőt is, ami a hátsó lámpákra vonatkozik - azt sajnos meg nem mondom, a képen milyet láthatunk.

A Trabi élt, a Trabi él, a Trabi élni fog. Annak idején kettő is volt a családnak, sok száz kilométert megtettünk vele, amikor pedig egy alvó osztrák kamionos belénkgurult piros lámpánál a Szirmai István, leánykori nevén Nagyszőlős úton, épségben ki tudtunk szállni a hátsó ülésről tesómmal, bár utána a csomagtartót újra kellett építeni - miután lefeszegették a lemezeket a koffereinkről. Ezek után nem hiszem, hogy tudnék rá rosszat mondani :)

A csőrös Tátra (igenis "Tátra", nem "Tatra" - a villamost is magyarítottuk, lévén a névadó hegységnek ez volt a neve mifelénk:) igazi aduász, főleg a "kagylós hűtőrácsú" (T138?), mint ez. A legkarakteresebb teherautó volt gyerekkoromban - illetve ma is az. A cseh cég masinái mindig is a legdögösebb nehézvasak voltak (a személyautóik se voltak épp csúnyák), és valószínűleg a legjobb terepjárók is.

Mai értelmetlen videónk azt illusztrálja, miért kevés önmagában egy olcsó állvány ahhoz, hogy az ember esti fotót készíthessen a kivilágított Erzsébet hídról:

UI.: Persze igazából ettől még lehet ilyet csinálni, csak türelmesnek kell lenni :)

Nem tudom pontosan, mikor volt, de valamelyik decemberi hétvégén 1987-ben: a tévéhiradót néztük a magyar egyesen, ahol a színes hírek közt Moldoványi Ákos (emlékszünk még rá?) bejelentette, hogy a gazdagréti lakótelepen kísérletként bevezették a Sky Channel műholdas csatornát a háztartásokba. Abban a pillanatban elkezdtük tekergetni az Orion Viking (ez volt a tévé márkája) csatornaállítóját! Addig összesen hét csatorna volt betekerve: az MTV1, az MTV2, a szlovák kettes, a szovjet tévé, a helyi kábeltévé (GKTV), a mozicsatorna (bizony, ilyenje is volt a lakótelepnek), és a videó helye (nem volt még olyan, hogy "AV"). Asszem összesen 8 vagy 9 hely volt a tévén összesen - a tervezői nyilván nem számoltak azzal, hogy valaha is lesz több. Naszóval, tekergettünk, találtunk, és nem is sejtettük, hogy részünkről csatlakoztunk az ún. fejlett világhoz:

Persze a csatlakozás eleje nem volt valami élvezetes: amennyire emlékszem (valószínűleg elég jól, ha még a tévéhiradó műsorvezetőjére is emlékszem:), az Emergency című tűzoltós-mentős sorozat ment, majd elkezdőtött a wrestling, azaz pankráció, ami láttán az emberben felmerült a kérdés, hogy "lehet, hogy mégis igazat mondanak a nagyfejűek, és a kapitalizmus tényleg haldoklik?". Nagyon gáz volt, el is tettük magunkat inkább másnapra, amikoris aztán tesómmal jó korán felkeltünk, hogy lássuk, mi van az új csatornán. Nos, az aznapi műsor listázása pörgött... aztán valamikor nyolc körül végre mozgás támadt, és elkezdődött az adás, egy akkoriban nagyon dögös technikájúnak tűnő ön-reklámmal:

Hogy mekkora hatással volt ránk az, hogy "nyugati" tévéadást nézhettünk otthon (előtte az NDK-ban már láttunk egy Schwarzwaldklinik-et a ZDF-en, illetve mindenki tudta, hogy a nyugati végeken mindenki az ORF-et nézi, sőt, talán Fehérváron valamelyik lakótelepen is volt valami német csatorna - na de nem a Sky Channel, ahonnan a magyar zenei műsorokban bemutatott videóklipek 80%-át lopták!), azt elég jól mutatja, hogy a mai napig szinte szóról-szóra el tudom mondani a filmecske alatt hallható szöveget, ha látom.

Az önreklám után aztán belecsaptak a lecsóba, és elindultunk megismerni az angolszász popkultúrát - legalábbis a gyerekeknek szóló részét - a Fun Factory című műsorral:

Nem szándékom elvenni a "Csak a szépre" blog kenyerét, de korábbi elhatározásomnak megfelelően időről-időre átmegyek turistába, hogy úgy lássam a várost, mintha először járnék benne. Ez egyrészt jó szórakozás, másrészt általában meggyőz arról, hogy nem is olyan rossz a helyzet, mint ahogy azt a blog.hu egyes kommentezői gondolják. Nem keresek különleges képkivágásokat, nem mászom fel a másfeledik emeleti párkányra, hogy három óra várakozás után - de csakis a holdtölte utáni negyedik napon -, különleges objektívvel, HDR utómunkával művészi produktumot tölthessek fel a fotófanyalgós fórumokra, hanem egyszerűen csak megyek, és ha látok valamit, lenyomom a gombot. Mesélni se mesélek, hiszen egy turista csak ritkán azonos az idegenvezetővel :)

Még mindig a nyáron készült képeket szortírozgatom, közülük párból nehéz lenne önálló bejegyzést csinálni, ők kerülnek most ide...

Jókora klisé, de többek közt ezért szeretem ezt a várost, mert a történelmi magot, a lakóterületeket gyönyörű zöld díszletként veszi körbe a természet - főleg a budai oldalon.

A Köztársaság térről a magyarok valószínűleg túlnyomó többségének a balszélen látható épület (ti. a pártszékház) jut eszébe, pedig áll itt pár klassz ház is!