HamPLÓ

A Tűzvonalban után a nagytévé a másik műsorát is kidobja, amit rendszeresen néztem: a Beugró-t:

"A Beugró sorsáról senki nem nyilatkozik, az [origo] kérdezte a Cool tévét, a Filmservice-t, de csak az MTV-től kapott egy szűkszavú választ: "A Magyar Televízió őszi struktúráját most készítjük elő. Az MTV az eddig tervezett részeket levetítette. Egyelőre nem sugároz új epizódokat" - jelezték a köztévé felől. Noha ezt nem erősítette meg senki, most nem arról van szó, mint a TV2-nél: az MTV-nél a forráshiány a probléma, azaz drága a közszolgálati csatornának a produkció, míg a TV2-nek akkor még lett volna rá pénze, de nem voltak elégedettek a nézőszámmal - a jó kritika meg a kedvező reakciók pedig nem számítanak annyira egy profitmaximalizálásban érdekelt kereskedelmi cégnél." / origo /

Azt még csak-csak értem, hogy egy kereskedelmi csatorna nézettségben utazik, és sajnos azt is, hogy a nézői közül többen kíváncsiak egymást anyázó celebekre, mint némi értelmes szórakozásra, de hogy az ún. közszolgálatin is így vannak vele..? Mondjuk ezt a műsort is talán nem péntek estére kellett volna tenni, amikor a műsorra fogékony fiatalabb közönség igen kis eséllyel tartózkodik otthon... Kivéve, ha az a cél, hogy a királyi tévében semmi más nem legyen két hiradó közt, mint a tévé saját archívumából bármikor összevagdosható Önök kérték. Mert ha pont a saját tartalom gyártásának kizárása a cél, akkor jelentem, jó úton vannak, az én szemszögemből megint megszűnt létezni a királyi csatorna, mint figyelemmel követendő tévéadó :(

Szünetjelzés helyett (piszkosul ki vagyok merülve, nincs erőm hosszabban írni) ismét képmutogatok. Figyelem: ennek megfelelően ez nem elemzés, nem "cikk", csak egy benyomás rögzítése naplóbejegyzés formájában egy egyszeri látogatás alapján; mittudomén, mi van amögött, amit ott és akkor láttunk :)

Naszóval, nem akarom "túldemagogizálni" a témakört, de a Nyírség környékét a nem-nyíri ember könnyen lebecsüli, mondván, hogy "az az ország Európától legmesszebb levő csücske". Ehhez képest mondjuk Nyíregyháza szerintem teljesen rendben van.

Valaki írta kommentben, hogy "na de csak pár ház az egész belváros", és tény, hogy nem túl nagy (azért "pár háznál" nagyobb; az egy másik kérdés, hogy a Kossuth téren álltam le fotózni), de legalább ezt a kis területet megbecsülik.

Az imént néztem végig újabb négy részt az Így jártam anyátokkal-ból, és mivel ez elég sok reklámszünettel járt, végignéztem egy csomó identet, wish-t, vagy tudom is én, minek nevezik az ajánlók, reklámok, műsorok közti, állítólag figyelemfelkeltőnek és/vagy viccesnek szánt animációkat.

Van köztük olyan, amiben egy disznó - gondolom moslékot - eszik, és Comedy Centralt pukizik tőle. Van egy ló, amelyik kalimpál, közben csillagok jönnek a hátsófeléből. Vannak robotok, akik szado-mazót játszanak Comedy Central alakú kloffolóval. Van rajzfilmfigura, akivel mindenféle baleset történik, de amikor végre a fejére esik egy üllő, akkor Comedy Central logókat lát csillagok helyett, és így végre boldogan ájul el. Egy másik rajzfilmfigurát (talán egy majmot) villamosszékbe ültet egy röfi, és miután szegénykém (már hogy a majom) meghal, a mennyben Comedy Central-lantot penget. De persze a "a műsor megtekintését csak nagykorú felügyeletében ajánljuk"-spotban is torz figurák gubbasztanak, körülbelül olyanok, amilyenektől a gyerekek nagy eséllyel rosszat álmodnak (bár itt lehet, hogy ez volt a cél). Ráadásul olyan humorosak ezek a filmecskék, hogy mellettük egy Adam Sandler mozi is Kurt Vonnegut-i fekete humornak tűnik.

Namármost tudom, hogy nem kell mindenben értelmet keresni, ráadásul a sajátom sem esik egybe a széles tömegek úgynevezett humorérzékével, de azért érdekelne, miért nyomják ezeket a vizuális hasmenéseket (eme csatorna esetében - lásd csatornalogót pukizó malac és ló - szó szerint) az arcomba legritkább esetben is negyed óránként? Ilyen rossz véleménnyel vannak a saját csatornájukról és nézőközönségükről a szerkesztők? Nem vagyok megbotránykozva, vagy ilyesmi, csak nem értem, milyen kereskedő az, aki ilyen cégért választ magának. Tudom, a Music Television már húsz éve is ilyen modoros, ámde értelmetlen rajzfilmekkel reklámozta saját magát (saját magán), de ettől még nem lett értelme ennek a műfajnak...

Még zenében járatos ismerőseim egy része is rosszul tudja, hogy volt ez, úgyhogy mai rövid Zenebutikunkban egy igen hangulatos instrumentális darab kapcsán "szolgáltatok igazságot" :) Róla van szó:

Az előadót, Mike Oldfieldet ismerve legtöbben meg vannak győződve arról, hogy a diszkóbandaként ismert ABBA csak feldolgozta ezt a számot, hiszen ez egy olyan "keltás", sőt: "oldfieldes" szám, holott az igazság az, hogy a darabot négy évvel korábban bizony az ABBA két B betűje, Björn Ulvaeus és Benny Andersson írta:

Amikor elmagyarázom az embereknek, hogy ennek megfelelően Oldfield volt az, aki feldolgozott, valamiért meg szoktak lepődni. Szerintem több ABBA-t kellett volna hallgatniuk, vagy legalábbis alaposabban, akkor tudnák, hogy a vikingek (főleg Benny) mekkora zenei zsenik voltak (szerintem nagyobbak, mint Oldfield, bár ez nyilván izlés kérdése, úgyhogy a demokrácia jegyében aki mást írna kommentként, azt törölni fogom;))). Itt épp a csúcson voltak, kicsit elengedték magukat két megasláger közt (ugyanezen az albumon - az Arrival címűn - szerepelt a Money, money, money, a Knowing me, knowning you és a Dancing queen is, szóval nem kicsit sikeres lemezről beszélünk!) a stúdióban, és ez is jól ment nekik.

Nekem ez a szám amúgy gyerekkorom augusztus huszadiki vizi- és légiparádéit idézi fel: valamiért úgy emlékszem, a bemutatók elkezdése előtt ez a szám többször is lement a hangosbemondóban, talán több egymást követő augusztus huszadikán is. Ha becsukom a szemem a hallgatása közben, még most is visszajön az a feeling, ahogy állunk a tömegben, és várjuk, hogy jöjjenek a repülők :)

És hogy valami poén (még ha nem is az enyém) is legyen eme bejegyzésben, rakjuk egymás mellé a '76-os ABBA és a '80-as Oldfield (kis)lemezborítót:

 Vicces fiú ez a Májk gyerek :)

Összeszedtem magam és összeszedtem egy rakat képet a késő tavasztól július végéig terjedő időszakból, tömegközlekedésice:

 
 
Budapesti tömköz életképek 39.
Üzemi mozgások a Hofherr Albert utcában, Duna-áradás, UV-k, UV-k, UV-k és egyéb különjáratok, budai rakpart és egyéb vágányzárak, stb...

Korábban írtam már arról, hogy Budapest milyen ügyesen herdálja el jó adottságait. Eddig elsősorban idegenforgalmi példák jutottak eszembe, de felebarátforgalmi elherdálásra is van ám példa: gyakorlatilag az egész Budai-hegység.

Egy ilyen hegység pedig szerintem jó a háznál: tiszta levegő szívására, pihenésre ad lehetőséget, anélkül, hogy túl messze kellene menni otthonról. Nem hogy nem kell órákat autózni, de a kék busz, a sárga villamos és a piros fogaskerekű is kivisz oda (lehet, hogy egyesek szemében pont ezért zsenánt?). Nem minden városnak jut ilyen - nekünk jutott, úgyhogy sikeresen el is hanyagoltuk... Kiskoromban még csak Zugliget volt ilyen, ami pedig egy kis Svájc lehetett fénykorában; mára romtemető lett belőle - méghozzá nem is akármilyen :( Hűvösvölgy akkoriban még egész jól vegetált: a Nagyréten lehetett ringlispilezni, célbalőni, az erdőben lehetett kirándulni, a villamosvégállomásnál lehetett lángost enni. A jelek szerint ezek proli szórakozásnak minősültek, mert a rendszerváltás után nem hogy fejlődött volna a környék, de egyenesen visszafejlődött. Aki ma Hűvösvölgyben leszáll az 56-os villamosról, ilyesmi látvánnyal szembesül:

A Balázs vendéglő egyfajta rejtőjenői jelenség volt gyerekkoromban: mindenki tudta, hol van, mindenki egyfajta letűnt dicsőség emlékeként emlegette - és mindenki tudta, hogy nem működik, mert leégett. Aztán felújították, és ma ismét régi fényében...

... nem működik.

Még hogy világválság..! Oké, nem az Enzo-féle erőgépekről van szó, hanem egy névrokonról de azért akkor is jót vigyorogtam rajta, és mintegy mellesleg végre gyakorolhatom kicsit az Index-féle bombasztikus címadást ;)

Épp turkálok a "valamire talán egyszer még jó lesz" cimkével félretett képeim és videóim közt, ott bukkantam rá erre a szösszenetre, ami elég jól leírja a hangulatom:

Úgy érzem, perpillanat éjszakákat el tudnék úgy tölteni, hogy csak ülnék egy töküres pótkocsiban, és nézném, ahogy az ablakon beeső fények táncolnak a padlón. Nem, ennek semmi köze a depresszióhoz, egyszerűen csak jó lenne kint lenni a nyári éjszakában a szobában ücsörgés helyett, de úgy, hogy ne legyen túl sok ember a környéken :)

Itthoni turistáskodásaim során eddig jobbára ember építette dolgokról volt szó, pedig Budapest egyik kedvező adottsága, hogy a budai oldal gyakorlatilag egy erdőkkel benőtt hegység, ahol az ember összes erőfeszítése ellenére még ma is találkozhatunk a természettel. Ráadásul a szokásos szépségek mellett egész meglepő dolgokra is lehet bukkanni, ha az ember maga mögött hagyja a villanegyedeket.

Például egy százhúsz éves libanoni cédrusra, mely azért valljuk be, nem az a kimondottan őshonos faj errefelé:

Ízlelgessük egy kicsit a fa korát! Amikor ültették, a ma "régi szép Budapestként" ismert Budapest még csak alakulgatott: az Országház és a  Szent István-bazilika épülőfélben volt, a Hauszmann-féle Várpalota pedig maximum elképzelés volt, a Hősök terei Milleniumi emlékműhöz hasonlóan. Ady Endre épp csak elkezdte a gimnáziumot, Londonban pedig megszültett Charlie Chaplin (tudom, nem konkrétan 120 éves a fa, csak akörüli, de tegyünk úgy, mintha ez egy konkrét kor lenne). Persze nyilvánvaló, hogy vannak sokkal öregebb élőlények is a földkerekségen (talán még Budapesten is), de nekem már ez a 120 év is alig befogható távlat.

Sok előnye van annak, ha az ember születésnapja augusztus közepére esik. Például, hogy a Sziget miatt mindig "kap" valami "szülinapi koncertet". Két éve a Madness volt ez, tavaly az Iron Maiden, idén a Tankcsapda. Persze a jelenlevő tízezrek úgy tudták, hogy az együttes ünnepel, de talán jobb is volt így ;) A Tankcsapda húsz évében szerintem az a döbbenetes, hogy úgy lettek mára _az_ ügyeletes magyar rockbanda, hogy anno valami egészen másnak indultak. Ráadásul úgy, hogy megmaradtak nem-budapesti együttesnek.

Először '93-ban, a Körcsarnokban rendezett Moby Dick koncerten találkoztam velük, itt a Csapda még csak előzenekar volt, melyről mindenki csak annyit tudott, hogy "valami punkok Debrecenből" (thrash metálos közönségről beszélünk). A punk-thrashrocker elkülönülés olyan látványos volt, hogy amíg bent Lukácsék játszottak, a rockerek jó része kint az előtérben khm... büfézett, aztán amikor vége lett a Csapda programjának, a küzdőtérről punkok özönlöttek kifelé, hogy helyüket rockerek foglalhassák el. Biztosan voltak sokan, akik csapdáztak és mobidikkeztek is, de a többség ránézésre nem "keveredett", vagy csak pár szám erejéig.

Persze a Legjobb mérget (a számot) már ismerte mindenki, PeCsa-beli metálkoncertek után az akkor még létező 1-es buszon ez szólt a csordavokáltól a Széchenyi fürdőtől a Körtérig; de nem ismertem senkit akkoriban, aki azt mondta volna, hogy a TCS a kedvenc zenekara, vagy hogy kimondottan a rajongójuk. Ha zeneileg nézem, punk-ból eddigre már áttevődött a hangsúly a "dirty rock"-ra, de azt a műfajt a akkoriban Sex Action és a Sing-Sing uralta, és nem úgy tűnt, hogy elférne még valaki a piacon. Csakhogy a Csapdánál ott voltak Lukács dalszövegei, melyek nem kicsit voltak jobbak (szellemesebbek, fülbemászóbbak), mint az Action és a Sing hőskölteményei. Ennek eredményeképp az ember először megtanulta a már említett Legjobb mérget, a Tudok egy munkát-ot (ez de hülyén hangzott:), majd szépen sorban a többit is. A szöveg jópofa volt, a zene bulis, úgyhogy elég gyorsan "nagy névvé" vált a Tankcsapda.

A Jönnek a férgek borítója még punkosnak tűnt (a zene a metálosokat azért már jobban megszólította, szerintem), aztán jött az Ember tervez, és ekkor mindenki megvette magának a bandát. Én itt valahol szem elől is tévesztettem őket, a Konnektor album nem igazán jött be, a következőt (illetve a közbenső koncertet, EP-t, mittudoménmit) meg se vettem. Valahol az Agyarország táján lettek minden értelemben profi banda, amikor a slágerek is magától értetődőek lettek, és mára eljutottunk oda, hogy édesanyám is tudja, hogy van egy ilyen nevű együttes - és nem azért, mert a fia ilyen pólóban jár, hanem mert a rádiókban is találkozni velük. Persze melyikben melyik számmal ;)

Azt, hogy a rádiók, tévék játsszák őket, és hogy akkora bulikat tudnak csinálni, mint ez a tegnapi a Szigeten, nem érzem negatívumnak: az lenne a gáz, ha húsz év elteltével még mindig kis klubokban játszanák a Johnny a mocsokban huszonnegyedik részét! Inkább örülök, hogy a magyar pop(uláris) kultúrában végre van egy vidám, alapvetően bulizós rock'n'roll csapat, mely elmondhatja magáról, hogy "több évtizedes" történelemre tekinthet vissza (nem csak holmi Nagy Művészek, alterosok, búvalszexuáltak, költők). A tegnapi koncert számomra erről szólt: egy best of válogatásról, amire sokan jól érzik magukat. Voltam már jobb koncerten (jobb Tankcsapda-koncerten is), de - bár hosszúnak és kicsit talán szaggatottnak tűnt az előadás (ilyet, hogy számok szünetében eltűnnek, fény le, semmi szöveg, szerintem nem kellene csinálni) - azért jó kis nyári buli volt, és alapjában véve ezért mentünk ki. És a fene egye meg: de durván öregszünk..! :)