HamPLÓ

Sok előnye van annak, ha az ember születésnapja augusztus közepére esik. Például, hogy a Sziget miatt mindig "kap" valami "szülinapi koncertet". Két éve a Madness volt ez, tavaly az Iron Maiden, idén a Tankcsapda. Persze a jelenlevő tízezrek úgy tudták, hogy az együttes ünnepel, de talán jobb is volt így ;) A Tankcsapda húsz évében szerintem az a döbbenetes, hogy úgy lettek mára _az_ ügyeletes magyar rockbanda, hogy anno valami egészen másnak indultak. Ráadásul úgy, hogy megmaradtak nem-budapesti együttesnek.

Először '93-ban, a Körcsarnokban rendezett Moby Dick koncerten találkoztam velük, itt a Csapda még csak előzenekar volt, melyről mindenki csak annyit tudott, hogy "valami punkok Debrecenből" (thrash metálos közönségről beszélünk). A punk-thrashrocker elkülönülés olyan látványos volt, hogy amíg bent Lukácsék játszottak, a rockerek jó része kint az előtérben khm... büfézett, aztán amikor vége lett a Csapda programjának, a küzdőtérről punkok özönlöttek kifelé, hogy helyüket rockerek foglalhassák el. Biztosan voltak sokan, akik csapdáztak és mobidikkeztek is, de a többség ránézésre nem "keveredett", vagy csak pár szám erejéig.

Persze a Legjobb mérget (a számot) már ismerte mindenki, PeCsa-beli metálkoncertek után az akkor még létező 1-es buszon ez szólt a csordavokáltól a Széchenyi fürdőtől a Körtérig; de nem ismertem senkit akkoriban, aki azt mondta volna, hogy a TCS a kedvenc zenekara, vagy hogy kimondottan a rajongójuk. Ha zeneileg nézem, punk-ból eddigre már áttevődött a hangsúly a "dirty rock"-ra, de azt a műfajt a akkoriban Sex Action és a Sing-Sing uralta, és nem úgy tűnt, hogy elférne még valaki a piacon. Csakhogy a Csapdánál ott voltak Lukács dalszövegei, melyek nem kicsit voltak jobbak (szellemesebbek, fülbemászóbbak), mint az Action és a Sing hőskölteményei. Ennek eredményeképp az ember először megtanulta a már említett Legjobb mérget, a Tudok egy munkát-ot (ez de hülyén hangzott:), majd szépen sorban a többit is. A szöveg jópofa volt, a zene bulis, úgyhogy elég gyorsan "nagy névvé" vált a Tankcsapda.

A Jönnek a férgek borítója még punkosnak tűnt (a zene a metálosokat azért már jobban megszólította, szerintem), aztán jött az Ember tervez, és ekkor mindenki megvette magának a bandát. Én itt valahol szem elől is tévesztettem őket, a Konnektor album nem igazán jött be, a következőt (illetve a közbenső koncertet, EP-t, mittudoménmit) meg se vettem. Valahol az Agyarország táján lettek minden értelemben profi banda, amikor a slágerek is magától értetődőek lettek, és mára eljutottunk oda, hogy édesanyám is tudja, hogy van egy ilyen nevű együttes - és nem azért, mert a fia ilyen pólóban jár, hanem mert a rádiókban is találkozni velük. Persze melyikben melyik számmal ;)

Azt, hogy a rádiók, tévék játsszák őket, és hogy akkora bulikat tudnak csinálni, mint ez a tegnapi a Szigeten, nem érzem negatívumnak: az lenne a gáz, ha húsz év elteltével még mindig kis klubokban játszanák a Johnny a mocsokban huszonnegyedik részét! Inkább örülök, hogy a magyar pop(uláris) kultúrában végre van egy vidám, alapvetően bulizós rock'n'roll csapat, mely elmondhatja magáról, hogy "több évtizedes" történelemre tekinthet vissza (nem csak holmi Nagy Művészek, alterosok, búvalszexuáltak, költők). A tegnapi koncert számomra erről szólt: egy best of válogatásról, amire sokan jól érzik magukat. Voltam már jobb koncerten (jobb Tankcsapda-koncerten is), de - bár hosszúnak és kicsit talán szaggatottnak tűnt az előadás (ilyet, hogy számok szünetében eltűnnek, fény le, semmi szöveg, szerintem nem kellene csinálni) - azért jó kis nyári buli volt, és alapjában véve ezért mentünk ki. És a fene egye meg: de durván öregszünk..! :)

A hétvégén megpróbáltuk Riannával behozni mozi-elmaradásunkat. Ez valamennyire sikerült is, plusz jól megfáztak az ízületeim, olyan rohadt hideg volt a meglátogatott filmszínházakban. A városban kószáló jegesmedvék lennének a célközönség, vagy mi ez, hogy hosszú farmerben  és hosszujjú ingben is fázik az ember?

G.I. Joe

No mindegy: míg nézőtérben a jégkondicionált a divat, témailag a régi sorozatok felmelegítése megy. Pár hete a Transformers második része volt terítéken, most egy másik Hasbro-indukált mű következett, a G.I. Joe. A nyolcvanas évek végi műhold-áradatból annak idején két akció-rajzfilmsorozat ragadt meg bennem a Sky és a Super Channel műsorából: előbbin az átalakuló robotok, utóbbin a Cobra ellen harcoló szuperkommandósok futottak. Mindkettő borzasztóan megrajzolt sorozat volt, a vélhetően olcsó munkaerővel készített, kevés kocka per másodperces animációkban rendszeresen csúnyán összeveszett a "kameramozgás" és a szereplők mozgása, ugra-bugráló, torz jeleneteket eredményezve. Ennek ellenére valahogy mégis ottragadtunk előttük 12-13 évesen, bár nem voltunk jó célcsoport: soha nem lett Transformers vagy G.I. Joe-bábúnk - igaz, nem is nagyon hiányoztak, lévén LEGO-ból azt építhettünk magunknak, amit akartunk (például Csillagok háborúja folytatást, a Darth Vaderként meghalt, majd jó emberként feltámadt, de továbbra is géppel légző Anakin Skywalker kalandjaival). Ezzel együtt hatással volt rám a csillagos-sávos kommandó, olyan formában, hogy megcsináltam paródiáját, a magyar szuperkommandót. "I.Á. Joe" néven. Jól van, tudom, nem valami szellemes, de mondom, 13 éves voltam ;)

Aztán elfelejtettem ezt a sorozatot, egészen a Transformers első részének megjelenéséig. Akkor volt egy olyan gonosz gondolatom, hogy "mi jöhet még, filmet csinálnak a G.I. Joe-ból is?". Amikor egy újabb Sky Channel-en látott sorozatból, a Get Smart-ból is film lett, ismét felötlött bennem ez a gondolat - aztán az imdb.com-on rákeresve kiderült, hogy nem tévedtem, már forog is ez a film.

És most itt van. Háááááát... Reméltem, hogy ennél jobb lesz, végülis az a Stephen Sommers rendezte, aki a Múmia első és második részével - szerintem - klasszikust teremtett (újra); illetve a főgonoszt játszó Christopher Ecclestone, az első "újkori" Dr. Who miatt is kíváncsi voltam rá. Az elég hamar világos lett, hogy a rendezőnek megmaradt egy adag számítógépes trükkje a Múmia filmekből, emiatt a történet egy része a sivatagban játszódott, de persze ennél feltűnőbb volt, hogy szereplőként bennragadt a Múmiát játszó fickó, de még két perc erejéig Brendan Fraser is... Kár, hogy ez a maximális párhuzam, ami a tényleg szellemes és látványos Múmia-filmekkel húzható. A számítógépes trükkök szerintem helyenként gyengék voltak, de leginkább fárasztóak, a techno-blabla pedig olyan szinten zavaros volt, hogy szerintem egyszerűen hagyni kellett volna. Egy érdekes dolgot azért megjegyeznék: a globalizáció oda-visszahatásaként a "real american hero"-ból mára nemzetközi csapat lett!

Star Trek

A Start Trek-mánia igen nagy ívben kerülte el Magyarországot, és bár a nyolcvanas évek végén a SAT1-en a Raumschiff Enterprise formájában alkalmam volt belepillantanom ebbe az univerzumba is, nem igazán fogott meg. Ismertem, elismertem, de akkor már inkább a Dr. Who vagy a Csillagkapu :) Ehhez képest a J.J. Abrams-féle új film kifejezetten tetszett! Nem tudnám pontosan meghatározni, miért, de talán azért, mert képesek voltak humorosra venni a stílust. Persze van nagyívű történet apáról és fiúról, illetve van köldöknéző bölcselkedés vulkáni módra, de jól vannak adagolva a látvány, az izgalom és a röhögés közé. Így kell(ene) ezt csinálni!

Igazából persze ez is csak nyári limonádé, de ezt a filmet jobb szívvel tudnám másoknak ajánlani...

(Hááát, ez a poén valahogy jobbnak tűnt, amikor kitaláltam...)

-> Ide kattintva elérheted az összes Égitársaság képregénykockát <-
Kattint. Oda fel. Most.  

Múltkoriban értekeztem arról, hogy a Corvinus Egyetem Közraktár utcai új épülete este másodállásban grafikus kivezérlésjelzőként (esetleg fényorgonaként) üzemel. Eme funkciójában vélhetően elég kevesen látják, hiszen csak naplemente után vedlik át azzá - addig csak egy átlagos modern épület. Tovább rontja az észrevehetőség esélyét, hogy sötétben sem mindig villog, és ha villog is, nem mindig ugyanúgy. Néha percekig nem változik rajta semmi, néha csak egy színből világít sok a homlokzaton, máskor viszont diszkó-fénykavalkádot játszik.

Ilyen a "visszafogott fényorgona" üzemmód - amikor késő este figyeltem, jellemzően ez volt a maximum, amit láttam:

Ehhez képest elég megdöbbentő volt, amikor hajnali háromnegyed egykor véletlenül arrajárva kiszúrtam, hogy "rave party üzemmódja" is van:

Egyre jobban érdekelne, hogy tulajdonképpen mi vezérli a villogást, és mi alapján!

2009 júniusának második szombatján Budaörsön ünnepelt a magyar mezőgazdasági repülés - meg én:

 
 
A Repülőgépes Növényvédő Állomás 50. szülinapja
Amikor még a laikus is nosztalgiázik, avagy a repülőnappótló járat

Az átlagnál is csapongóbb lett az oldal - elnézést kérek, ha ez valakit zavar, de tudásanyagom kicsit hiányos a magyar mezőgazdasági repülés történetét és technikáját illetően...

Vagyunk páran, akik időnként felhőket fényképeznek. Mert szépek, jól esik rájuk nézni. vagy mert a velük való foglalkozás kirángat a mindennapok földhözragadt unalmából. De sajnos eme égi tünemények nem csak akkor vannak jelen, amikor rájuk vagyunk kíváncsiak.

Német vasútfotós berkekben teljesen bevett kifejezés a "Fotowolke", azaz "fotófelhő". Meteorológiai eredete ismeretlen, csak annyit lehet róla tudni, hogy mindig akkor jelenik meg, amikor az ember fotózni szeretne - ráadásul mindig a Nap és a fotótémának kinézett objektum között. Ez statikus tárgyakat, mondjuk épületeket megörökíteni kívánó fotós esetében nem annyira vészes, de amikor a vasútmán beütéssel rendelkező fotongyűjtő fél napot utazik a téma miatt, mely kétóránként egyszer (vagy még ritkábban) jár arra, akkor nevezett légköri jelenség egész komolyan el tudja az ember kedvét rontani. De tegyük hozzá, rohanó világunkban egy negyedóránként járó villamos esetében sem csal mosolyt az arcunkra, ha pont arra a tíz másodpercre romlanak el a fények, amikor elhussan a várva várt jármű.

Fentebbi képen a fotófelhők egy különösen idegesítő alfaja látható: viszonylag kicsi, épp csak elég a nap kitakarására - és ezáltal a fényviszonyok elrontására -, viszont akár félórákat is képes egyhelyben maradni. Ez a fotó konkrétan akkor készült, amikor egy órát gyalogoltva a napon, felforrt agyvízzel végre valami kedvemre valót látva elővettem volna az apparátot. Még át se kattant "ON" állásba a kapcsoló, amikor ez a habos-babos szerzet máris fakó beállítássá változtatta az imént még tündöklő színekben pompázó látványt. Kicsit persze vártam, hátha elmegy, de nem mozdult, úgyhogy inkább feladtam...

UI: A modorosblogba illő megfogalmazásra azért volt szükség, hogy szalonképes tudjak maradni ;)

UI Ep2: Természetesen könnyen meglehet, hogy van bevett magyar szó erre a jelenségre a szakzsargonban, de se fotós nem vagyok, se fotósfórumokba nem járok, hogy ezt tudhassam...

Nem, az égadta világon semmi rosszat nem akartam mondani a címválasztással. Kíváncsi vagyok, észreveszik-e egyesek, hogy ezt ideírtam, mielőtt bekommentelnek, hogy "most miért kell fikázni a szelektív hulladékgyűjtést" ;)

Évek óta minimális szerepe van az életemben a tévének. Amikor anno elköltöztem otthonról, évekig nem nagypn tévéztem, mert először nem volt tévém, aztán amikor kaptam egy használtat nagyitól, az a harmadik használatkor füstölni kezdett, én meg inkább nem kapcsoltam be többet. Utána is inkább csak videóztam.

Azóta persze időnként beficcent egy-egy sorozat, főleg, mivel Rianna sokmindent szokott nézni, és amikor fáradt vagyok, néha ottragadok mellette a meseláda előtt (címszavakban: CSI, NCIS, Csillagkapu, és az új Dr.Who-k (a régiek valamelyikét még ezer éve a Super Channelen láttam, bár nem nagyon értettem a sztorit)). De igazán csak a Dr. House-ra szoktam rá, a közelmúltban pedig a Tűzvonalban-ra (ez egész a rajongásig fajult, saját magamat is meglepve).

Az utóbbi hetekben stresszesebb vagyok a sokévi átlagnál, a hétvégéket jószerivel csak a két munkahét közti pihenésre használom (ami a weboldalaim bővülésének visszaesésén meg is látszik), eközben sikerült rászoknom az Így jártam anyátokkal (How I met your mother) című sitcomra, amit a Comedy Central négyes adagokban ad hétvégén. Részemről gyakorlatilag megvan az új Jóbarátok - ami az egyetlen sitcom volt, aminek az összes részét láttam, és azt hiszem ugyanazért: mert szerethető szereplői voltak. Erről jutott eszembe, hogy bár ezek a sorozatok is patentekből építkeznek, mégse sikerült itthon leutánozni őket eddig. Pedig jó lenne, ha az első jó magyar akciósorozat (igen, a Tűzvonalban, mi más:) után végre sikerülne egy jó magyar sitcomot is csinálni. Vagy talán mégse, mert akkor még több dolog miatt kellene a tévé előtt csücsülnöm :)

-> Ide kattintva elérheted az összes Égitársaság képregénykockát <-
Kattint. Oda fel. Most.  

Az ilyen írásokat a művelt svédek unauthorised fan fiction-nek hívják. A műfaj célja semmiképpen sem az eredeti alkotók kenyerének elvétele, hanem a tiszteletadás előttük. Meggyőződésem, hogy ha a kreatív elmék ezen csapata pár ezer kilométerrel nyugatabbra talál egymásra, ma nem Bauer ügynökről írnának a világ tévéújságjai, hanem Bordás Attiláról. Ehelyett nálunk a sorozat további sorsa erősen kérdéses. Amíg a helyzet rendeződik, valamikor réges-rég, egy távoli galaxisban az alternatív folytatás tovább gördül.

A fekete Audi csikorgó gumikkal fékezett az angyalföldi rendőrkapitányság előtt. Jobban mondva látótávolságban tőle, mert tovább nem tudott volna menni, lévén az utca le volt zárva.
-Nahát, egy ismerős! Avasson be, mi történik itt!-szólította meg a legközelebb álló alakot a hátsó ülésről meglepő frissességgel kipattanó Kolonics.
-Bomba- és terrorfenyegetés miatt kiürítették és körbezárták a kapitányságot.-válaszolt Alter, akin szokásához híven nem látszott, hogy hivatalból van itt, vagy csak véletlenül járt erre. Mindenesetre most automatikusan elkezdte követni az idős férfit, aki megindult a belső kordon irányába, közben folytatva a kérdezősködést:
-A terrorelhárítók és egyéb speciális szakszolgálatok elfoglalták a helyüket?
-Á, őket már nem engedték be!
Kolonics egy picit lassított.
-Nem engedték be őket? Miért?
-Már mondtam: bomba- és terrorfenyegetés miatt kiürítették és körbezárták a kapitányságot!
-De ha nem ők, akkor kik?
-Bordásék.
Kolonics egy picit megállt, majd továbbindult.
-Azt hittem, Attiláéknak szabadságot adtam.
-Erre jártak, és szolgálatba helyezték magukat.-vont vállat Alter, aki igazából Vida volt.
-De miért nem adták át a terepet a specialistáknak?
-Mert velük csak egy őrnagyot küldtek, Bordás meg kijelentette, hogy ezredesként ő a rangidős, a Különleges Műveleti Csoport portfóliójába belefér az eset kezelése, aki meg mást gondol, keresse meg Bokrost.
-Ez nem normális.-állapította meg Kolonics.
-Az lehet, de nem ő adott saját magának egy majdnem mindenki felett álló különleges egységet.-emlékeztette a titkosszolga.
-Azt lehet tudni, milyen fenyegetésről van szó?
-Telefonosról. Az embereink már dolgoznak rajta, hogy kiderítsék, ki és honnan hívott.
-Miért nincs eredmény, miért csak "dolgoznak rajta"?
-Mert sose fogják tudni azonosítani a mobilomat.