HamPLÓ

Különösen, ha egy fiatal, szőke leányzó ül melletted:

-> Ide kattintva elérheted az összes Égitársaság képregénykockát <-
Kattint. Oda fel. Most.  

A múltkor eposzi jelzőt kerestem volna Budapestnek. Lett volna egy jelöltem, de nem igazán pozitív: "foghíjas". Bár a foghíjtelkek száma csökken, főleg a szem előtt levő helyeken (leszámítva a Baross teret, melynek Józsefváros felé eső oldala továbbra is úgy néz ki, mintha most ért volna véget a város bombázása), másfajta foghíjakat is találhatunk. Nem üres telkeket, hanem olyanokat, melyeken a környezetbe nem illő építmények állnak. Vagy valami olyasmit csinálnak, ami hasonlít az állásra:

Ez a falusias kompozíció a Margit utcában omladozik két, amúgy nem kimondottan új bérház közt. Az látszik, hogy valószínűleg már száz éve is a lebontás volt a neki szánt sors (a beépítettség vonala az újabb házaknál már előrébb húzódik, illetve az utcával is más szöget zárnak be), de valahogy megmaradtak. Nem, nem gondolom, hogy pusztán attól, mert régiek és megmaradtak, meg kéne tartani őket (főleg, mivel gyakorlatilag romokról van szó), de azért valahol vicces, hogy pont a Rózsadombra felvezető út mentén ennyire így bírtak maradni. Kicsit feljebb is vannak földszintes, urbánus idők előtti épületek, de azok - állapotuknál és annál fogva, hogy többen vannak (felülről jöve az itt baloldali bérház tűnik oda nem illőnek) - inkább jópofa zárványnak tűnnek, mint ez az udvar...

Az ilyen írásokat a művelt svédek unauthorised fan fiction-nek hívják. A műfaj célja semmiképpen sem az eredeti alkotók kenyerének elvétele, hanem a tiszteletadás előttük. Meggyőződésem, hogy ha a kreatív elmék ezen csapata pár ezer kilométerrel nyugatabbra talál egymásra, ma nem Bauer ügynökről írnának a világ tévéújságjai, hanem Bordás Attiláról. Ehelyett nálunk a sorozat további sorsa erősen kérdéses. Amíg a helyzet rendeződik, valamikor réges-rég, egy távoli galaxisban az alternatív folytatás tovább gördül.

Az előző rész

-Kovalik, a csörtetésed miatt majdnem lebuktunk!-ingadozott tegezés és magázás közt Bordás, ahogy végre megérkeztek a fedezékdomb mögé.
-Bocs, főnök, én igazán megpróbáltam! Legutóbb akkor osontam ilyen halkan, amikor az építőtáborban egy reggel felébredve rájöttem, hogy mégse álom volt, hogy a púpos Lizivel kuforicoltam lámpaoltás után.
-Te még jártál építőtáborban?-döbbent meg Mike.
-Hát persze: apámék anno lecsapolták a Hanságot, mi meg lecsapoltuk az összes Tuborgot a falu kocsmájában.
-Hülyéskedés helyett inkább azzal foglalkoznátok, hogy miért maradt abba a lövöldözés!-szólt közbe Otyó.
-És ismét egy jó gondolat!-helyeselt Bordás.
-Hiányzik a kerületi kapitányság!-motyogta a félájult Miklós-Miért is nem maradtam meg a kocsmai verekedéseknél, meg a lakásfeltöréseknél?!
-Mert beálltál rendőrnek, és ott ezt nem nézték jó szemmel?-találgatta Juli.
Hirtelen Ilcsik tűnt elő a sötétből:
-Lenindzsáztam a sznájpert a dombtetőről, de a nyomok szerint még van belőlük!-jelentette ki csillogó szemmel.

Főcím.

Bordás hátradőlt, végig a porban. A távolban már világosodott az ég alja. Legszívesebben lóra ült volna, hogy elvágtasson a messzeségbe, de itt lóból csak egy bizonyos alkatrész jutott nekik.
-Norbert, te sejted, kik ezek?-fordult Ilcsik felé.
-Nem, nem sejtem.-jelentette ki komoran amaz-Viszont tudom! Amikor leütöttek, egy pillanatra láttam a főnöküket, régi ismerős a briefingekről.
-Akkor talán felvilágosítanál..?
-Egy Günter nevű őrült és a hülye bandája.
-Günter? Hogy lehet egy gerillavezérnek ilyen hülye neve?
-Szerintem meg a sok szlávos hangzású név után jól jön egy kis sprehhenzídajcs.-vélte Johhny.-Günter Sparhelt orosz-francia nyelvtanár a Karl-Marx-Stadt-i Klausjürgen Wussow általános iskolából. Nem rosszabb, mint egy Jana Kovac vagy egy Malek!
-Kovalik, húzz bőrt a fogadra, Norbi, te meg meséld el, ki ez a fickó, és miért akar megölni bennünket.
-Utóbbit nem tudom.-vont vállat Ilcsik-Amúgy egy szimpla őrült. A tesóját valami piszlicsáré ügy miatt lecsukták, a tárgyalási szakasz alatt rákot kapott, de nem engedték ki az előzetesből, így a börtönkórházban halt meg. Ettől Günter barátunk teljesen bekattant, és átment darkszájdba. Pontos motivációja nem ismeretes, csak azt tudjuk, hogy egy ideig idegenlégiós volt, majd az itthoni alvilág pártatlan, de anyagiakkal bármikor meggyőzhető zsoldosa lett. Aztán Herceg...
-Miaf..?!-rezdült össze Bordás. A többiek arcáról is erősen hiányzott az őszinte mosoly az egy ideje már ritkán emlegetett, de el nem feledett név hallatán.
-Herceg be akarta szervezni, egy nemzetközi fegyvercsempész útvonal leleplezését remélte tőle.
-És mi lett a dologból?-türelmetlenkedett Mike.
-Szerinted Herceg elmesélte nekem?-húzta fel az orrát a titkosszolga-Kicsit segítek: nem.

Legyen buli - de ésszel, gyerekek, ésszel!

A címben szereplő kérdés akkor merült fel bennem, amikor láttam, hogy az ismert energiaital-gyártó ma ismét a budai oldal közepébe beletenyerelés útján reklámozza magát (igen, a Szopi Szörpről van szó). Pardon, milyen szemét vagyok, hiszen nemes sporteseményről van szó: Palik László, és egyéb jól fizetett médiasztárok parádéznak egyet a Várban, Forma-1-es és egyéb gépsárkányokkal. Meg Besenyei Petit is megreptetik a Vár felett. 2000-3000-5000-10000 autórajongó nyilván helyben magához nyúl, hogy ilyesmit láthat a témához amúgy kicsit sem illeszkedő környezetben... a többiek meg a környék dugóiban állva elmélkedhetnek a világ nagy kérdésein:

Korábbi elhatározásomnak megfelelően időről-időre át fogok menni turistába, hogy úgy lássam a várost, mintha először járnék benne. A jelszó az, hogy nem keresek különleges képkivágásokat, nem mászom fel a másfeledik emeleti párkányra, hogy három óra várakozás után, de csakis a holdtölte utáni negyedik napon, különleges objektívvel, HDR utómunkával művészi produktumot töltsek fel a fotófanyalgós fórumokra, hanem egyszerűen csak megyek, és ha látok valamit, lenyomom a gombot. Mesélni se mesélek, hiszen egy turista csak ritkán jól tájékozott: ő csak néz, és keresi azt, ami valamilyen szempontból megfogja :)

Eredetileg a Várnegyeddel akartam kezdeni, de az túl egyszerűnek tűnt, ezért inkább az lett a vezérfonal, hogy olyan turista vagyok, aki benézte a térképet, és valahol egy sarkon rossz irányba fordult. Szerintem ez jó móka, Barcelonában, Bécsben és Zürichben egyaránt bármilyen előjelű meglepetés is érheti az embert, ha nem arra fordul, amerre az útikönyvek ajánlják - mindenképpen többet láthatunk egy-egy városból, mintha csak a buszról kattogtatnánk...

Tehát a Múzeumkertnél "véletlenül" befordulunk a Bródy Sándor utcába. Ezt a környéket Józsefváros-Palotanegyednek is hívják, amin valószínűleg sokan kiakadnak első hallásra, hiszen a Józsefváros névről manapság inkább az Orczy térre vagy a Bérkocsis utcára asszociálnak az emberek, nem pedig az egykori "Mágnásfertályra".

A tegnapi hangulatot elmulasztandó álljék itt most körübelül 50 másodperc egy olyan bemutatóról, ami jól kezdődött, és jól is végződött. Egy Kamov-26-ost látunk, amint demonstrálja (megfelelő távolságban a nézőktől, ami miatt sajnos néha eltűnt a kordon túloldalán várakozó gépek mögött), hogyan szokott permetezőként üzemelni. Imádom ezt a típust, relatív alulmotorizáltsága ellenére úgy tud virgonckodni, hogy ihaj (lásd pl. azt a kézifékes kanyarodáshoz hasonlatos fordulót), éljenek a koaxiális rotorok! 

Sajnos a videó hangsávja a nem éppen normális hangrögzítésre kitalált, teljesen fedetlen mikrofonok miatt tele volt szélzajjal, ezért megint rátoltam egy kis házi zenét (ezúttal rockot, mert az illik hozzá, bár fájdalmamra a gitár nagyon sz*rul szólt a dobokhoz képest, és még basszusgitár sincs alatta, ami miatt nagyon vékony a hangzása:) - de azért időnként így is belehallatszik a helikopter jellegzetes hangja! Imádom ennek a gépnek a sivítását, legközelebbre, ha lesz ilyen bemutató, szereznem kell egy rendes kamerát...

Mivel tudom, hogy viszonylag kevesen hiányolják az Airway - Égitársaság c. képregényemet az utóbbi időben kissé megkomolyodott blogból, aktív alkotás helyett pár hete  bespájzoltam pár képregénykockát, mondván, majd kiteszem őket később, mondjuk hetente egyszer. Ma lett volna időm és kedvem is hozzá, aztán hallottam a hírt a dunakeszi repnapon történt balesetről, és meggondoltam magam. A halál, a baleset mindig szörnyű, de amikor valami olyan örömtelinek szánt eseményen történik, mint egy repülőnap, ahol a laikusok végre közelebb kerülhetnek érdeklődésük misztikus tárgyához, akkor még kiakasztóbbnak találom. A sors gonosz fintora. Nyugodjék békében a halálos áldozat, és épüljenek fel minél hamarabb a sérültek!

Hogy ki halt meg, illetve ki sérült meg, és mennyire, pláne hogy ki tehet az egészről, nem tudom, csak a repülőgépet ismerhetem. Az összetörése nyilvánvalóan nem hasonlítható az emberi áldozatokhoz, de azért egy 2001-es képet hadd tegyek be róla - a  HA-SGI volt az:

Ráadásul ez a gép pont egy Zlin-142-es, amilyen a légibohóckodással kapcsolatos képregénykockák egy részén is szerepel, úgyhogy még kevésbé van kedvem viccelődni a témával :(

Ilyen "tévéműsor" szokott menni a Lugano felé tartó vonaton - tiszta unalom, mindig csak hegyoldalak meg felhők.... felülről:

Az imént egy fórumban véletlenül sikerült megfogalmaznom azt, hogy mit szeretnék Budapest kapcsán látni, úgyhogy gyorsan leírom ide is: hogy legyen egy állandó, mondhatni eposzi jelzője, amit az is hozzá társít, aki még sose járt itt. Mert ez különbözteti meg az igazán nagy turistavonzó helyeket a többi nagyvárostól - hogy közismert márkának számítanak, nem csak helységnevek a térképen:

Róma például örök.

Párizs romantikus. (Tudom jól: "A Fény Városa". De ki megy ezért oda, és ki azért, mert kézenfogva akar sétálni a párjával a Szajna-parton, a Latin negyedben, vagy egymást lefotózni az Eiffel-torony előtt, stb, stb?)

Amszterdam bulis. Ha egy amerikai filmben valaki azt mondja, hogy "most jöttem Amszterdamból", azonnal a buliélményeit kérik rajta számon.

Barcelona lüktet, él.

New York sose alszik.

Arra kellene ráérezni, hogy mi is valamilyenek legyünk - lehetőleg olyanok, mint senki más. Ne csak egy épület, egy képeslap-beállítás, ne egy koncertsorozat, egy étel vagy ital definiáljon bennünket! Párizsba nem csak az Eiffel-torony miatt mennek, Rómában sem csak a Colosseumot keresik...

Persze kellenek vágóképek, cégérnek, hogy mégis mire számíthat az, aki idejön, de lássuk be, hogy a "szebb fekvésű, mint Bécs, eklektikusabb, mint Prága, tisztább, mint Szófia, és vidámabb, mint Birmingham" nem elég az egészséges önkép kialakulásához.

Nem tudom, mi lehet az, amivel pontosabban "pozicionálni" tudnánk magunkat a világ turizmusában, de hátha egyszer rájövünk! A mosolygós közlekedési lámpák - annak ellenére, hogy politikusok gyorsan le akarták nyúlni őket - például egész jó kezdet lehetnek (mondom kezdet... nem kész produktum!). A "kutyagumis", "büdös", "élhetetlen", és egyéb örök negatív jelzőket pedig kérem a kommentekben hanyagolni, mert bár ezek tartalmazzák az igazság bizonyos szilánkjait, akkor is csak szilánkok maradnak ;)

UI.: Természetesen úgy gondolom, hogy nem egy jelzőt, azaz egyetlen szót kellene kitalálnunk, hanem azt, hogy milyenek szeretnénk lenni , vagy hogy milyennek szeretnénk, ha mások gondolnának. Világhírű példák mutatják, hogy pusztán a zaj, a kosz, a káosz önmagában még nem akadálya annak, hogy egy hely sokak álmává váljék!

Előzmények:
Változzunk turistává Budapesten!
Mit kellene jobban megbecsülni Budapest(b)en?
Miért akarjuk mindig újra kitalálni Budapestet?
Mit szeretsz Budapest(b)en? 

Előzetes eredményhirdetés:
A jelek szerint Budapest eposzi jelzője: "a város, amit leginkább imádnak gyalázni a lakói". Ezzel nem tudok vitatkozni, lehet, hogy kár volt felvetni az egész kérdést :(