HamPLÓ

Lehet, hogy a blog olvasóinak egy része nem fog tudni mit kezdeni vele, de azért idelinkelem ezt a Bruce Schneier-blogbejegyzést, mert csomó jó - és érthető - megállapítást tartalmaz a biztonság és a biztonságérzet közti különbségről:

"Most of the time -- and this is important -- our feeling of security matches the reality of security. Certainly, this is true of prehistory. Modern times are harder. Blame technology, blame the media, blame whatever. Our brains are much better optimized for the security trade-offs endemic to living in small family groups in the East African highlands in 100,000 B.C. than to those endemic to living in 2008 New York. If we make security trade-offs based on the feeling of security rather than the reality, we choose security that makes us feel more secure over security that actually makes us more secure." / Schneier on Security / 

Bár a jelek szerint a minapi lengyelországi túra képeire van igény, most mégse azok jönnek. Azért remélem ezeknek is lesz majd, aki örül*

 
 
Sárga, piros és szürke csodák a fehér csodában
Pár villamosos kép a 2007/08-as télről

*ha másért nem, mert az egészségemet kockáztattam a képek elkészítéséért, miszerint többször is kockára fagytam közben :)

A lengyel képek is jönnek, de ez nem megy olyan gyorsan, hiszen először ki kell válogatni a hatezer kép közül azokat, amelyek felkerülnek a webre - márpedig itt már ez is nehezen megy, hiszen a kimondottan rossz képek többsége is érdekes. Aztán a kiválasztott képeket át kell méretezni, javítani, feliratozni. Aztán megírni a szöveget, ellenőrizni az egészet, aztán újraellenőrizni - hogy aztán még hülyébb érzés legyen, amikor valaki felhívja a figyelmemet arra, hogy mennyi hibát hagytam benne :) Tudom, van aki csak feldobja őket úgy, ahogy kijönnek a fotóapparátból, de nekem az a perverzióm, hogy az még nem az igazi. És valamiért a slideshow készítő progikat se szeretem - inkább ragaszkodom a saját shellscripteimhez és tooljaimhoz. Persze nem sajnáltatni akarom magam, csak leírtam, hogy miért nem megy egyik percről a másikra. Aztán persze lehet, hogy holnap megszáll az ihlet, és gyorsan lazavarom az egészet, de ez jelen pillanatban felettébb valószínűtlennek tűnik ;)

... és pár mondatban (opcionálisan képekben is) elmeséli, merre járt.

Szóval NZA-val és Jazzcoollal kiugrottunk Lengyelországba, konkrétabban Varsóba, az ottani villamosüzem századik szülinapját megünneplendő. És ha már ennyire északra jutottunk, visszafelé megálltunk egy napra Katowice környékén. Hát, utóbbi tanulságos volt... és kicsit sokkoló. De azért ha lehetne, még eltöltenék pár napot arrafelé, mert a villamosközlekedés olyan megközelítésével találkoztam itt, ami valamikor az 1930-as és 50-es évek közt kiment a divatból. Itt viszont még mindig él, ha nem is virul. De erről majd később.

Varsóval kapcsolatos ismereteim - bevallom - felületesek voltak, de körülbelül stimmeltek. Az egykori Varsóból csak pár tömbnyi maradt (a fentebbi képeken értelemszerűen ez látható, némi villamossal körítve), a maradékot a nálunk leginkább a Gyöngyösi utca környékén fellelhető, különböző méretű és fajtájú lakótelepek teszik ki. A belvárosban pedig a moszkvai Lomonoszov Egyetem toronyépületének mását modern felhőkarcolók próbálják semlegesíteni. Valahogy hiányoltam a harmóniát a város egészéből, ennek persze történelmi okai lehetnek, de nekem nem jön be ez a sztálini víziókat utánérző városszerkezet. Persze biztosan van, aki csak a felhőkarcolókat látja az egészből, és azt irigyli is tőlük, nekem inkább az tűnt fel, hogy a jelek szerint a rendszerváltás óta itt mindenki kocsit váltott: alig láttunk pár Kispolszkit (Polonezt pedig annál is kevesebbet), ellenben minden tele volt nyugati márkákkal. Döbbenetes módon a legtöbbet látott "keleti" típus a VW-motoros Wartburg volt. Láttunk aztán még rengeteg aluljárót, elmondhatatlan mennyiségű vasbetont, kerületnyi méretű "lengyelpiacot", és befalazott ablakú és ajtajú házakat egy külső Bartók Béla útra hajazó főútvonalon.

Átadtak egy majd' két évtizeddel korábban építeni kezdett, majd félbehagyott, majd az újrakezdéskor kicsit áttervezett metróvonalat.

Na nem a négyesmetrót; a 2-es (piros) metróvonalról van szó, amit 1970. április 3-án adtak át az utazóközönségnek.

De azért vannak párhuzamok: a 2-est is régebben, a harmincas években kezdték tervezgetni (a 4-est a hetvenesekben), és ebbe is mindenféle lokális érdekeket belevettek, például egy kanyart a Parlament felé; de eredetileg még nagyvasúti űrszelvényű alagúton is gondolkodtak, hogy a katonai szállítmányok adott esetben a föld alatt keresztülroboghassanak a Duna két partja közt (manapság ebből a népszokásból annyi maradt, hogy az M4 majd megáll a Bocskai úti piacnál - és leendő plazánál -, alig háromszáz méterre a körtéri megállótól, viszont messze elkerüli a Kosztolányi Dezső teret, aminek közelében a XI. kerület közigazgatásának nagy része (önkormányzóság, rendőrség), és a véleményem szerint a kerület egyik legkellemesebb helye, a Feneketlen tó is fekszik). De persze vannak különbségek is: a hatvanas években az újrakezdett verzióba plusz állomásokat tettek (Astoria, Pillangó utca, Fehér út), míg most azt mondják, hogy ha gáz van az építkezéssel, legfeljebb nem építik meg a Fővám téri állomást.

Az persze szintén lényeges különbség, hogy 1954-ben még le merték állítani az építkezést, amikor rájöttek, hogy nem bírják pénzzel. Akkor is biztosan pórul járt emiatt jópár vidékről feljött kubikos és bányász, és a helyiek is tujázhattak tovább a villamosok nyitott peronján, de akkor ezek nem voltak PR-szempontok. Ha most kiderül, hogy fogyóban van a pénz, legfeljebb szerződtetnek jópénzér' valami tanácsadót, aki majd megmondja, hogy milyen létfontosságú szolgáltatást építsenek le spórolás céljából...

Tudom, mintha csak abbamaradt volna ez a blog, annyira nem foglalkoztam vele. Pedig nem maradt abba, csak annyi más dolgom volt... No meg nem vagyok benne biztos, hogy jól jártatok volna, ha minden leírok, ami eszembe jutott. Mert jobb hellyé vált volna a világ azáltal, ha leírom, mennyire idegesít az a reklám, aminek a végén egy dagadt pasi autómosó kefével dörzsölgeti magát a zuhany alatt, az ismert magyar népdalt énekelve, miszerint "Ááááj du it mááááj véééj"? Vagy hogy mennyire idegesít, hogy milyen idegesek az emberek körülöttem? Vagy hogy milyen jó ez a tavaszodás, mivelhogy egyre több csaj jár miniszoknyában? :)

Szóval nem maradtatok le semmiről. Aki pedig mégis nagyon akar valami user generated content-et, az nézegesse ezt a videót, ma csináltam a Duna-parton:

Semmi értelme, de legalább nyugtató hatású. Legalábbis rám nyugtató hatással van most is - csak kicsit le kell halkítani :)

Mit mondjak, nem az elmúlt két hét volt életem legtermékenyebbje! Nem csak blogilag: az egyéb tennivalók teljesen kiszikkasztották az agyamat, talán jobb is, hogy esetleges szabadidőmet nem ide írogatással töltöttem :)

Most mindenesetre kaptok egy jó adag képet az elmúlt hónapokból. Van itt villamos, busz, villamos, HÉV, villamos, MÁV... és még egy kis villamos is:

 
 
Budapesti közösségi közlekedési életképek 34. I-II.
Mukik, Csufi-szállítás, siklott TW6000 a Bosnyák téren, LEDes-monitoros TW6000, egy rakás Tátra, HÉV, MÁV, Ganz csuklósok a napsütésben, ráncajtós Ikarusok az éjszakában, meg még ez+az

A jobb átláthatóság érdekében csináltam tartalomjegyzéket, de azért ti csak szépen nézegessétek végig az egészet az elejétől a végéig, jó? :)

Nem, nincs semmi baj, egyszerűen csak nem volt időm a bloggal foglalkozni. Talán hétvégén lehetett volna valamennyi, de szombaton konkrétan a császárvárosig menekültem haverokkal a mindennapok elől (=kikapcsolódásként villamosozni-vonatozni-metrózni), ettől meg annyira elfáradtam, hogy a vasárnapot átaludtam. Így jártunk :)

Amúgy szép napsütéses hétvége volt, és remélem más is kihasználta ezt, mert a jelek szerint most egy ideig megint szürkeség meg loccs-poccs lesz.

Ma nagyon nyeszlettül éreztem magam, mindenem fájt, levert voltam. Már azon gondolkoztam, hogy beállok valami tévéreklámba szereplőnek, de szerencsére felbukkant a közelben Rianna, és együtt elmentünk ebédelni - a szokásos menza helyett így egy kínai kajáldában kötöttem ki. A hun-tun leves, egy csípős-fokhagymás szószos tavaszi tekercs, egy jókora adag palacsintatésztába csomagolt pekingi hagymás csirke és némi sült banán után aztán máris sokkal jobban voltam! Úgyhogy függetlenül attól, mit népszavaznak az emberek majd hétvégén, de követelem a TB-támogatást a kínai kajákra!!! ;)

Gondolkoztam egy sort azon, hogy ezt a bejegyzést ide tegyem, vagy inkább a VárosKözbe. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy biztosan lesz, aki lefikáz a téma miatt, és azt a blogot nem kellene kitenni ennek. Viszont valamiféleképpen szeretném eljuttatni ezt a - szerintem - örömteli hírt azokhoz a közlekedésbarátokhoz, akik még nem hallottak erről. És még egy rövid disclaimer: ez nem fizetett hirdetés; sem tál lencsével, sem mással nem kenyereztek le azért, hogy azt írjam, amit írni fogok :)

A világ boldogabbik felén a közlekedési vállalatok arculatukat és jóhírüket nem csak a médiában igyekeznek ápolni, hanem megbecsülik azokat is, akiknek a lelkesedését nem kell hirdetésekkel "megvenni", mert az eleve adott: a közlekedésbarátokat. Ők azok, akik képesek akkor is elmenni egy típusváltás után álló vonalra, ha nincs ott semmi dolguk, ők fotózgatják a járműveket minden elképzelhető irányból, csak úgy, mert jól esik nekik. És ők azok, akik néha egy-egy darabot szívesen hazavinnének mániájuk tárgyából. Mostantól kezdve végre Budapesten is megtehetik ezt, ugyanis nemrég megnyílt a BKV ajándékboltja az Akácfa utcai ügyfélszolgálati irodában.

Persze olvastam blogkommenteket, melyek beküldői háborogtak ("miért foglalkozik ezzel a békávé?"), illetve nem értették, kinek kellhet ilyesmi, de ez vélhetően azért volt így, mert ők a/ nem közlekedésmániások b/ nem bolyongtak még fél órát a London for Transport Covent Garden-i múzeumának boltjában, félpercenként hangos "ez de jó! hogy ilyen miért nincs otthon? eh, miért nincs elég pénzem ilyesmire!" felkiáltásokban kitörve :) Szóval ez külföldön teljesen bevett dolog: a bécsi Tramwaytagok alkalmával, Amszterdamban, Innsbruckban, vagy éppen a stuttgarti régi villamosmúzeum búcsúztatásakor én is erős kísértésbe szoktam kerülni, hogy hozzak onnan ilyesmit. Persze a városi közlekedési múzeumoknak legtöbbször automatikusan része egy-egy ilyen boltocska: a közlekedési vállalatnak ezek a tárgyak már nem kellenek, más viszont örül nekik - ráadásul némi (jelképes mértékű) bevétel is "realizálódik". Mindenki jól jár - ilyesmire se sok példa van manapság!

Először egyébként nekem is csak az UV villamosos bögre tűnt fel a hírben, mint "kell-kell-kell" kategóriába eső dolog, aztán kiderült, hogy villamos- és busztáblákat is árulnak. Ezt hallva elrohantam az ajándékboltba, és még sorba is kellett állnom: előttem ketten vettek táblát, és az utánam jövők is "gyanúsak" voltak, mert nagyon nézegették, mit cipelek :) Ez tényleg nem a reklám helye, de 720 forint elég baráti ár a táblák darabjáért! Ráadásul a hozzám hasonló mániások teljesen boldogok tudnak lenni egy-egy ilyen műanyagdarabtól, ami mégiscsak jobb a Föld bolygó karmájának szempontjáből, mintha simán szeméttelepre vinnék őket (már hogy a táblákat). Annak idején a Városi Tömegközlekedés-Történeti Egyesület Nosztalgia Bizottságának tagjaival (is) hányszor kértük a BKV-t, hogy árusítsa ki az ilyen közlekedésmániásnak való szuvenírokat - ha nem is miattunk, de végre elkezdték! Igaz, mi az UV villamosok, és a selejtezésre kerülő egyéb járművek egyes alkatrészeit is bevontuk volna a kínálatba, de hát mi már csak ilyen telhetetlen mániások vagyunk, akiknek mindenképpen hiányzik egy csíkos fa lécülés, vagy UV műszerfal a lakásból :)

Amikor ott jártam az Akácfában, busztáblából már nem mindenfajta volt a listából, a villamososokból viszont még bőven lehetett válogatni. Főleg budai vonalak oldaltáblái voltak (18, 19, 118, 47, 49, 56, 59, ilyesmik), plusz a 42-esé; jó részük különféle ideiglenes terelések és rövidítések idejéből. A 86-os busztábla a fentebbi képen kakukktojás: annyi rossz élményem fűződik ehhez a ritkán járó, emiatt zsúfolt, de legalább lassú viszonylathoz, melynek sajnos nem sok alternatívája van, ehhez képest mégis el akarják vágni a Batyinál, hogy mindenképpen akartam otthonra valami tárgyi emléket róla. Remélem később lesznek majd további táblák is (ahogy feleslegessé válnak), és nem lesz vége az akciónak akkor, amikor a mostani garnitúra elfogy!

Szóval én most örülök, számomra ez is fontos fejlődés a BKV részéről :)

Arra a rendkívül valószínűtlen  esetre, ha valaki nem figyelné rendszeresen a villamosos oldalaim frissítéseit ;) ide is berakom:

 
 
Hó nélküli januári látogatás Szegeden
Tátra, Bengáli, Tátra, Bengáli, Bengáli, Tátra. Motorosított pótkocsi a remizben, pár esti fotó-kísérlet, plusz pár keresetlen gondolat a Volánok utastájékoztatási szokásairól :)