HamPLÓ

Valaki a múltkor azt írta kommentben, hogy "Róma unalmas", amin azóta se tettem túl magam. Persze lehet, hogy én voltam túlságosan Róma-mániás gyerekkoromban, de szerintem ha sokkal több időm lett volna, akkor is mindig találtam volna valami néznivalót itt.

Például hol másutt fordulhat elő az emberrel, hogy bemegy egy mellékutcába, és egy onnan nyíló mellékutcában egy négyoldalú ókori diadalívet talál? :) Rendben, ez eléggé a régi város központjában volt, csak oda akarok kilyukadni, hogy útiterv nélkül is mindig belebotlottunk valamibe, amin le lehetett döbbenni.

Talán csak a Circus Maximus volt csalódás, hiszen az ma nem több, mint egy kutyafuttatónak kinéző bemélyedés a Palatinus domb szomszédságában. Úgy kétezer éve kicsit urbánusabb környék volt ez...

... a palotadomb oldalában a romok például ma is magasabbra emelkednek, mint az átlagos budapesti házak.

2017-ben tizanvalahány alkalommal érkeztem meg Pozsonyba, vagy haladtam át rajta, és ennyi alkalom alatt értelemszerűen vonatos képek is készültek szép számban:

Pozsony és környéke I-II-III.
Pozsonyban, Pozsony szélén, Pozsony felé, Pozsony felől...

Valamikor '97-ben futottam össze egy weboldallal, melyen teljes komolysággal vesézték ki Darth Vader egészségi állapotát, a filmekben látott mozgása, illetve azon "röntgenképek" alapján, amikor a Jediben az Uralkodó villámai miatt a csontjai átvilágítottak a ruháján. Pont olyan őrült élmény volt, mint ahogy hangzik :) És ennél csak egy őrültebb dolog van: hogy az oldal ma is létezik, sőt, az azóta kijött filmek alapján még bővítették is!

:O

A régi képek kapcsán foglalkoztam már az utcaképpel, a villamosok mellett látható autókkal, a hirdetésekkel, de még az emberek öltözködésével is. Ez persze mind csak apropó volt egy-egy bejegyzés elkészítéséhez, hiszen egy hozzám hasonló villamosmániásnak a sárga síndöcögények látványa az érdekes, különös tekintettel arra, hogy jó részüket már nem láthatjuk, maximum kiskanál vagy lavór formájában. A most következő képek azonban olyan villamoskocsikat ábrázolnak, melyek ma is velünk vannak.

Mi mással is kezdhetném, mint a kerek ezressel, azaz a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság egykori 1080-as pályaszámú, "V" sorozatú kocsijával, mely itt éppen a 17-es nemrég eltűnt hurokvégállomásán fordul.

Az 1983 végén selejtezett villamos valószínűleg a pályaszáma miatt maradt meg; ma a BKV szentendrei múzeumában látható (a kép Budafokon készült).

Nem volt jellemző, hogy egy sorozatból több kocsit is megtartsanak, az ezreseknél mégis ez történt. Az itt a Moszkva téren várakozó 1074-es ugyanis szintén megvan, ...

... bár első látásra ez nem feltétlenül látszik, hiszen '91-ben visszaépítették eredeti, favázas kivitelére. "Ő" manapság a városban pihen, néha különjáratokat teljesítve. Talán érdekes még, hogy nem csak ez a két kocsi maradt meg a sorozatból, hiszen megvan még az 1031-es, jelenleg Pécsett, az 1043-as és az 1061-es a zugligeti kemping bejáratánál, az 1049-es egy kőbányai fémfeldolgozó telephelyén, az 1055-ös presszóként Szegeden... és akkor a típussal rokon HÉV-kocsikról még nem is beszéltünk!

A fentebbi képen az 1233-as pályaszámú Bengálit láthatjuk az Egressy útról a Nagy Lajos király útjára kanyarodni a rég megszűnt 64-es vonalon.

Ez a kocsi budapesti selejtezése után Debrecenbe került, ahol 492-es pályaszámmal használták. Néhány éve aztán visszahozták a fővárosba, ahol évekig változatlan kinézettel közlekedett. Amennyire tudom, jelenleg épp felújítják, budapesti kivitelűre helyreállítva. Már nagyon várom, hogy láthassam!

Az 1531-es 1941-ben épült a villamosvasút budai főműhelyében, és egészen 1984 márciusáig szolgálta az utazóközönséget. Szerencsére ezután se vágták szét, ...

... hanem Szegedre került, ahol munkakocsiként használták. Legutóbb talán ideiglenes végállomási tartózkodóként láttam a kocsiszínen kívül, úgyhogy fogalmam sincs, mekkora munka lenne működőképessé tenni, pedig érdekes lenne.

Újpest kocsiszínben számos villamost (Bengálit és 1500-ast) bontottak el a nyolcvanas években, de szerencsére az 1977-ben selejtezett 2806-ost csak tárolni tolták be az udvar végébe, ...

... így ő is megmaradt nekünk. A fentebbi kép néhány éve készült, amikor a szentendrei HÉV telepről Budapestre szállították - azóta a felújításának is nekiláttak, idén talán már utazhatunk is vele!

Igazából nem is volt olyan rövid ez a bécsi látogatás, csak hosszabbnak tűnt az elviselhetetlen hőség és a klimatizálatlan, ám legalább nyitható ablakokkal is szegényesen ellátott tömköz járművek kölcsönhatása miatt :)

Bécs egy forró augusztusi napon, 2015-ben
Villamos, hőség, metró, hőség, még több villamos, még több hőség

Bár a 41-es viszonylat a Fonódó révén immár Óbudáig jár, a "41-es villamos" kifejezés számomra még mindig a némileg falusias környezetben közlekedő déli szakaszt jelenti Rózsavölggyel, Kőérberekkel és a Kamaraerdővel.

Az eredetileg HÉV-nek épült vonal fekvés és forgalom szempontjából is kívül esik a fősodorból, de valahogy mindig van miért kinézni oda!

Most például megint alámosta a töltést a Hosszúréti-patak, ezért Rózsavölgy felső és Kelenvölgy-Péterhegy közt...

... csak a víztől távolabbi vágány használható. Az így kapott egyvágányú szakasz biztosítása jelzőbottal történik.

Ismét belemerülünk a hetvenes-nyolcvanas évek budapesti utcáinak forgatagába Ab van Donselaar képei segítségével. A válogatás apropójaként az akkor még közlekedő ikerkocsikat szeretném bemutatni.

Ikerkocsi alatt olyan, forgalomban nem megbontható szerelvényt értek, melynek tagjai, azaz az egyes kocsik önmagukban nem tudnak közlekedni. A gyakorlatban ez legtöbbször azt jelentette, hogy egyetlen motorkocsi villamosberendezéseit dobták szét két kocsira - kényszermegoldás volt ez olyan vonalakra, ahol a szóló kocsi kevés lett volna, pótkocsival fordulni viszont nehézkes lett volna hurokvágány híján. A végeredmény egy kicsit lomha, de egyszerűen kezelhető szerelvény lett, és ez a megoldás elég jellemző volt a magyar villamosüzemekre, különösen Budapestre.

Az újpesti Baross utcában járunk 1976. augusztus 2-án, az egyvágányos 8-as villamos egyik kitérőjében, ahol rögtön két 1700-as ikerkocsit is láthatunk. A BKVT 1907 és 1909 közt gyártott, favázas "S" sorozatát az ötvenes évek elején kezdték ikresíteni, eleinte a két kocsi két-két motorját megtartva, majd a bevezetőben említett módon csak egy-egy motorral. A helyszínről csak annyit jegyeznék meg, hogy a Vasminiszter nevével fémjelzett helyek és a villamos nem fértek meg jól: itt is megszűnt a villamos, akárcsak a pesterzsébeti és a józsefvárosi Baross utcában, illetve a nagytétényi Baross Gábor telepnél...

1976 októberében már igazi őslénynek számított a képen látható "lőrinci ikerkocsi" is, ezeket ugyanis 1911-12-ben építették, és a '20-as évek második felében ikresítették. A helyszín Közvágóhíd végállomás.

És az iménti ború után következzék egy napsütéses kép az Árpád útról! Itt egy 2000-es ikret láthatunk, melyet két 2700-as motorkocsiból állítottak össze 1964-ben. Igazi budapesti tuja kinézete van: nyitott, lecsapható ajtós peronok, kis szellőzők az oldalablakok fölött, pantográf-rács a kocsik közt! Szintén jellegezetes, ahogy a szélső tengelyek felé bólintanak a kocsik, azokon volt ugyanis a motor; valószínűleg a nagyobb tömegtől hamarabb elfáradtak a laprugók, mint a belső, motor nélküli tengelyeken, ezért lógtak ennyire látványosan.

Egy másik 2000-es ikret látunk itt, még mindig az Árpád úton. Ennek a párnak később acélvázasították a tagjait, ezért másként néz ki a kocsiszekrény: a szélvédő fölött kis árnyékoló trónol, afölött pedig két szellőzőkopoltyú, melyeknek köszönhetően már nem volt szükség a szellőzőnyílásokra az oldalablakok fölött. Ja, és már nem nyitott a peron, rácsok helyett tolóajtó van.

Tíz éve írtam egy bejegyzést a C64-es játékok elé akasztott zenés-grafikás névjegyekről, a cracktrókról, most viszont azt kellett látnom, hogy az abba beágyazott videók mind eltűntek. Újra megkeresni őket elég reménytelen lenne, úgyhogy inkább az alábbi egyórás válogatással pótolnám őket. Jó pár ismerős van közte, gondolom nem csak nekem:

A kedvenc zenéimtől indul, aki az egészet látni-hallani akarja, az tekerjen vissza az elejére. Egyébként eredetileg valami komolyabb bejegyzést terveztem mára, de aztán rájöttem, hogy ünnepnap van, biztos mindenki nyaralni ment, minek erőltessem meg magam, úgyhogy maradt a laza nosztalgiázás :)

Azt hiszem, a Magas-Tátrát mindig szeretni fogom. Régen hegyeket mászni meg lanovkázni jártunk ide, most csak némi kötöttpályázásra volt idő, de így is imádtam :)

Szürke időben a színes Magas-Tátrában
Vonat, fogaskerekű, elektricska kutyafuttában

Előzmények: Gibson Les Paul - a világ legsikeresebb sikertelen hangszere

A Gibson manapság azzal került címlapra, hogy csődközelben jár, és persze a nagyérdemű közönség rögtön tudja is az okát, hogy miért: mert nem fejlesztettek eleget, leragadtak a régi időkben. Legalábbis a gitárosok egyik része ezt mondja, a másik meg azért haragszik a cégre, mert súlykönnyített testekkel, önmagát behangoló kulcsokkal és hasonló fejlesztésekkel "szentségtelenítette meg" a klasszikus típusokat. Hiába, nem egyszerű a vevők kedvében járni! Pedig túl azon, hogy Gibson szabadalom a nyakmerevítő pálca, illetve hogy náluk találták fel a humbucker hangszedőket, a különleges kinézetű gitárok közül a leggyakrabban másoltak formái is hozzájuk kötődnek!

1958 elvileg jó év volt a cég számára, ekkora állt össze a tökéletes Les Paul receptje a hangszedőkkel és sunburst festéssel. Ezzel együtt a végeredmény egy régimódi hangszer volt, mely elavultnak tűnhetett a konkurens cégek kínálatához képest, a cég elnöke, Ted McCarty ezért papírra vetett pár futurisztikus formát is, hogy a piacnak ezt a szeletét is ki tudják szolgálni.

A fejlesztés még '57-ben kezdődött, ekkor három új típust kísérleteztek ki a Kalamazoo-i gyárban. A leglátványosabb a beszédes nevű Flying V volt. Az ember beleláthat szuperszónikus vadászgépet, űrhajót, de az biztos, hogy rendhagyó forma. Ma is az, milyen lehetett '58-ban?!

Néhány zenész - például a fentebb látható Albert King - ugyan hamar megszerette a fura kinézetű hangszert, de az eladások nem mentek, így '63-ban abbahagyták a gyártását. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy azért volt sikertelen, mert ekkor még nem volt "feltalálva" az a zene, amihez igazán illett: a hard rock és a heavy metál!

By Monika Fischer - ASH_2015_FlyingV01, CC BY-SA 2.0, Link

A típust '67-ben feltámasztották, más faanyaggal (korina helyett mahagóni), másfajta híddal, nagyobb fedlappal, de a formát mások is átvették, így a V alak az általános "gitáresztétika" részévé vált.

Volt aki hűbb maradt az erdetihez, mások tovább és tovább ragozták, mindenesetre egy ilyen hangszerrel ma is feltűnést lehet kelteni.

By Ozone Ferd from Dallas, USA - Gibson Explorer, CC BY 2.0, Link

Míg a Flying V kinézete akár praktikus szempontokkal is indokolható volt (balkezesek is játszhattak rajta, illetve oda lehetett támasztani a falhoz és stabilan megállt;), a Futura nevű modell alakja teljesen absztrakt volt. Ebből csak pár bemutató példány épült, majd '58-ban kicsit módosítva már Explorer néven mutatták be.