A kétezres évek közepén egy időre eléggé ráakadtam a vasúti jegyek, konkrétan a kéregjegynek nevezett kartonlapocskák gyűjtésére. Akkoriban a várható vonalbezárások miatt sok olyan helyre is elvonatoztam, ahová egyébként semmi okom nem lett volna elmenni, és útközben több helyütt csak azért szálltam le, hogy meglátogassam a pénztárt. Persze nem csak emiatt vonatoztam, de a Bzmot zajától felriadó nyulak és őzek, vagy a távolban lecsapó villámok látványát nem lehet a fiókba eltenni, a jegyeket viszont igen.
Pár napja rábukkantam egy rakás 2007 körül bescannelt jegyre, és rámjött, hogy megpróbáljam rekonstruálni, hogyan kerültek hozzám. Lehet, hogy itt-ott tévedek, mert zajlott némi cserebere egy ezzel foglalkozó internetes fórumon, ti. ha az ember elment valahova, és hozott onnan valakinek jegyeket, azért cserébe kapott olyan helyről származókat, ahová ő nem tudott elmenni. És persze ajándékba is kaptam néha. A képek megmutatása előtt még gyorsan leírnám, hogy kérem, senki se keressen meg cserélgetési céllal, hogy neki van ilyenje, én meg adjam oda ezt meg azt cserébe: már felhagytam az aktív gyűjtéssel, és időm sincs ilyesmivel foglalkozni. Ezek a kartonlapocskák nem tárgyak, hanem emlékek, melyektől nem akarok megválni :)
A bal felső sarokban a két abonyi jegy tiszta ügynek tűnik: munka után Zuglóban felszálltam egy szolnoki személyvonatra, és meglátogattam az ottani pénztárat. A rákövetkező jegyek nem időrendi sorrendben vannak, de emlékszem, hogy egy egész napos túrán kerültek hozzám: a szombathelyi vonalon felmentem Bobáig, onnan a jónevű Ukkon át lecsattogtam Sümegig. Ott buszra szálltam, azzal jutottam el Vonyarcvashegyre, mert ha végig vonattal megyek, nem lett volna időm ott jegyet venni. Ezután Keszthely volt a következő úticél, ahol felszálltam a somogyszobi vonatra, és Marcaliig mentem vele. Onnan busszal jöttem vissza Balatonmáriafürdőig, és a déli parton felfelé vonatozva megálltam Balatonszemesen is. A pétfürdői jegy kakukktojás, azt Martonvásárban találtam a peronon.
Látható, hogy a jegyek nem egyformák: kezdvezménytől, kocsiosztálytól és kortól függően eltérő színűek és nyomtatásúak. Azok, amelyeken alul és felül is van sorszám, '93 előttiek; utána a felső sorszám helyére az adószám került. Később az adószám hátulra került, felülre pedig a részvénytársaság, majd a zártkörűen működő vasúti részvénytársaság nevét írták. Vagy legalábbis valami ilyesmi volt az időrendi sorrend, amennyire emlékszem! Mindenesetre a kétezres években még simán lehetett 5-10-15 évvel korábban gyártott jegyekkel találkozni, néha még régebbiekkel is.
Ebben az adagban ott van előbb leírt túra balatonmáriafürdői emléke is. Nagymaros-Visegrád valószínűleg egy "munka után felülök a vonatra és elmegyek Szobig, megállva mindenütt, ahol van kéregjegyes pénztár" menet lehetett. Hódmezővásárhelyi Népkertre már csak a neve miatt is el akartam jutni, az alsó két sort viszont valószínűleg valakitől kaptam, mert ugyan átutaztam ezeken a településeken azokban az években, nem rémlik, hogy leszálltam volna.
Ez megy most