HamPLÓ

Az utóbbi bő egy évben azt vettem észre, hogy kedvenc csatornáim egyre ritkábban publikálnak videókat, vagy legalábbis olyan videókat, amilyenekkel eredetileg megfogtak. Például saját tartalom helyett gyorsan összedobható reagálós videókat csináltak ("kibírod-e nevetés nélkül", "guitarist reacts to XYZ"). Ez nem volt baj, legalább kevesebb időt bambultam a gép előtt, viszont amikor karácsonykor elkaptam ezt a koronás cuccot, és megint sokat ültem a gép előtt, rájöttem, hogy nem csak képzelem, nem Az_Algoritmus(TM) rejti el előlem kedvenc kontentgenerálóimat, hanem tényleg elkezdték visszafogni magukat. De még mindig nem gondolkodtam el a témán, mert emiatt rábukkantam pár új csatornára.

Aztán Tom Scott bejelentette, hogy neki már kicsit sok ez az elmúlt néhány év, és egy időre abbahagyja. Aztán Adam Neely vallotta be, hogy ő lényegében feladta, és csak lendületből youtube-ozik, Rick Beato pedig azon filozofált, hogy meddig akarja ezt az egészet csinálni. Közös pont ezekben a videókban a végső következtetés, miszerint nem lehet a végtelenségig youtubernek lenni. Bár sokan váltanak pályát, az orvosok többsége orvosként megy nyugdíjba, az írók, költők se mennek el csontkovácsnak, és az informatikusok többsége is megmarad informatikusnak. Viszont a youtube egy minden irányba lejtő pálya: hol van bevétel, hol nem, hol sok képernyőre odateszi a tartalmukat Az_Algoritmus(TM), hol nem, hol sok zavaros elme ír gyalázkodó kommenteket, hol még több zavaros elme ír gyalázkodó kommenteket. Ezek az emberek talán már évekkel korábban abbahagyták volna a youtuberkedést, csak jött a karantén, és felfutott a nézettség, mert mindenki a gép előtt ült. Egyrészt nem nagyon lehetett mást csinálni, másrészt a felfutásra ráugrottak a szponzorok, ezért megérte youtuberkedni. Viszont mostanra nem csak simán elfáradtak, hanem ki is égtek.

2000 nyara óta csinálok budapesti tömegközlekedési életképeket bemutató oldalakat, elsősorban kötöttpályás, kisebb részben gumikerekű járművekről. Kimaradtak viszont a hajók. Részben azért, mert míg buszból és villamosból több száz pörög a városban, belőlük nem nagyon van egyszerre harminc-negyvennél több a vízen, részben meg azért, mert azt gondoltam, hogy a villamosos fórumokból idetaláló embereket nem annyira érdeklik a hajók. Most megpróbálom pótolni 24 éves lemaradásomat ezzel a "hajós életképes" oldallal - tetszik, akinek tetszik, nem tetszik, akinek nem :) Aki rákattint az alábbi linkre, részleteket láthat két augusztus huszadikai parádéról, valamint egy csomó szárnyashajót is, a megszokott magyarázó és/vagy hangulatfestő szöveggel:

Budapesti hajók 2001 és 2018 közt, első oldal
Tulajdonképpen a Duna is tömegközlekedési eszköz :)

Lassan már hagyománynak tekinthető, hogy egy őszi hétvégén teljesen a villamosoké lesz a Szabadság híd és a Vámház körút, és 2023 szeptemberében is ez történt. A "fellépők" ismerősek voltak, egy favázas pótkocsit leszámítva, amivel még nem találkoztam azóta, hogy felújították. Nagyon szépen nézett ki, de persze a többi tuja se volt piskóta. Külön öröm volt, hogy az előző évvel ellentétben most az időjárás is remek volt, emiatt sokan kimentek megnézni őket:

Villamosparádé az Európai Mobilitási Hét(vége) alkalmából
... 2023-ban is

Gyerekkoromban a magyar vasút relatív színes volt az elég szürke, de legalábbis enyhén füstszínű országban - néha szó szerint, mert még nem minden mozdony kapott egységfestést. Még utaztam fapados kocsival a Balatonra, de gőzöst már csak a Keleti hátsó végében láttam; forgalomban soha nem találkoztam vele, mert nem mentünk olyan helyre, ahol ilyen járt. Gyerekként az agyam eldobtam volna, ha egyetlen hétvége alatt annyifajta vonattal utazthattam volna, mint itt: Nohab, Szergej, vékony csík, vastag csík, zöld vezérlő, ABbmot, komfortkocsi... és még Li-2-es meg Utasellátó csokirolád is volt :)

2023 első balatoni retró hétvégéje
Kirobbanó erejű Nohabok és lerobbanó Szergejek

Tavaly is kapkodhatták a fejüket a közlekedésbarátok (meg a kisgyerekes szülők:), hogy májustól októberig mindenfelé régi villamosok és buszok szaladgáltak a fővárosban. A tényleg régitől a közelmúltban eltűntig mindenki találhatott valami neki valót a sárga különböző árnyalataiban - meg még pár további színben! Ezen az oldalon pár kedvenc pillanatot villantok fel ebből az időszakból:

2023: ismét nosztalgiaözön!
Bár most nem követtem úgy, mint tavaly, azért így is volt mit fotózni!

Az 1927-ben Balatonfüreden épített Csongort Almádiban sikerült elcsípnem a nyár folyamán, az ugyanakkor épült tesójáért, a Tündéért viszont meg kellett dolgoznom, mert nem bírtam egyik utamba se beilleszteni. Végül egy reggel a tervezettnél korábban levonatoztam Balatonlellére, ahonnan sétahajózott, és vártam egy órát a napon, csak hogy mehessek vele egy kört. Aztán vissza a vasútállomásra, és tovább az aznapi valódi úticélomhoz. Mit meg nem tesz az ember hamszter azért, hogy kipipálhasson egy hajót a listáról :)

Ez a hajó kicsit modernebb kinézetű a szögletes kormányállásával, mint tesója. Érdekes módon a két hajó soha nem volt teljesen egyforma, mert a Csongornak eredetileg nem volt zárt fülkéje, míg a Tündének igen. 

Még érdekesebb, hogy mindkét hajó fatesttel készült; a bejegyzés témáját 1950-ben építették át szegecselt, a másikat '57-ben hegesztett vas testűre. Ennek megfelelően ma pláne nem egyformák, se kinézetre, se elrendezésileg.

'45-ben mindkét hajó megjárta a tó fenekét: a Csongort a visszavonuló németek süllyesztették el, a Tündét pedig a saját személyzete, nehogy felrobbantsák a németek. Utóbbival jobban jártak, mert a front elvonulása után kiemelték, és pár nap javítás után újra munkába tudott állni, elsőként a személyhajók közül. A Csongor ehhez képest csak '46-tól járt újra. Érdekes az is, hogy a Tündét a hetvenes-nyolcvanas években vontatónak is használták, uszályokat mozgattak vele.

A Lelle - Boglár (gyerekkoromban ez még egy hely volt: Boglárlelle) partszakasz nem a Balaton legingergazdagabb része, úgyhogy hátradőltem és élveztem az szép időt, miközben megittam a kötelező védőitalt (limonádé). A távolban balra a fonyódi hegyek látszanak, jobbra a Badacsony.

(Feliratozás is van hozzá, tessék bekapcsolni!)

Legutóbb mutattam egy sor '79/80 körüli fotót Balt Korthals Altestől, most pedig folytatnám a témát, egyszerűen azért, mert tetszik a fekete-fehér képek hangulata. 

A címben írt "változások" szó nem konkrét dátumokra utal, hanem egy kb. nyolc éven át tartó folyamat eredményére: elkezdték átadni a hármas metró újabb és újabb szakaszait, aminek köszönhetően fontos belvárosi főútvonalakról (Üllői út, Bajcsy-Zsilinszky út, Váci út) tűntek el a villamosok. Eközben elkezdtek érkezni a csehszlovák Tatra szerelvények is, melyek onnan is "elüldözték" a háború előtti típusokat, ahol megmaradtak a sínek.

Bár az első 2900-as és 3000-es ikerkocsikat '77 körül selejtezték, a BVVV eredetű favázasok csak '80-ban tűntek el végleg. A 66-67 éves járművek ekkor már borzasztó öregek voltak ahhoz képest, hogy végig megtartották eredeti szerkezetüket, tehát nem lettek acélvázasítva. Igaz, ezzel az ősi kinézettel jól mentek a háttérben látható felsővezetéktartó oszlophoz :)  A helyszín egyébként Pesterzsébet.

Itt egy másik ikerkocsi a Csengettyű utcai megállóban. Az előbb említett 66-67 éves kor rettentő soknak tűnhet, de azért érdemes megemlíteni, hogy 2024 januárjának elején, ezen sorok írásakor még forgalomban van az 1301-es pályaszámú Ganz csuklós, amit 1967-ben állítottak forgalomba, tehát már 57 éve közlekedik. Amikor 2007-ben selejtezték az utolsó UV-kat, reméltem, hogy soha többé nem fogunk normál forgalomban 50 éves villamosokkal utazni. Hát, a jelek szerint nem reménykedtem eléggé :-/ Ráadásul amikor ezeket a favázasokat kidobták, ezerrel épült a hármas metró, meg volt rendelve több száz Tatra, érkeztek az NDK-ból a ma is közlekedő HÉV-ek, és épp elkezdték bővíteni a trolihálózatot is.

Az előbb a trolihálózat bővítését említettem, és az itt látható 64-es villamos voltaképp ennek áldozata volt: '79 októberében elcsörömpölt az utolsó tuja a Vezér utcában, '80 januárjában pedig elindult a 82-es troli. A kép a Bosnyák téren készült.

Ismét egy hajót szeretnék bemutatni, még ha nem is a legszebbet, amivel 2023 során utaztam. De nem csak a szépség számít egy hajónál!

A tó vízén a közforgalmat alapvetően a Bahart üzemelteti. 2023-ban két járatot találtam, melynél nem így volt: a Balatonszemes (néha Földvár) - Akali vízibuszt, és a Balatonfenyves és Szigliget köztit. Utóbbi viszonylatot egy elég különleges hajó járta. Nem váci vízibusz :) de ettől még különleges, mert egyedi:

Szerintem első látásra felismerhető, hogy a Szent Benedek nem utasszállításra készült, és ez így is van: 1982-ben a nem túl fantáziadús Biológia néven épült, úszó hidrobiológiai laboratóriumnak. Nem sokat tudok további életéről, de képek alapján 2004-től Siófokon közlekedett mai nevén, és 2017-ben került mai tulajdonosához?

Bizonytalan volt, hogy sikerül-e vele utaznom, mert azt írták, hogy ha nincs elég utas, nem indulnak el. Kérték, hogy a biztonság kedvéért telefonáljak oda két órával korábban - csakhogy akkor nekem már rég a Fenyvesre tartó vonaton kellett ülnöm:) A remek időjárás szerencsére mellém állt: elegen várakoztak a mólón, úgyhogy hamarosan úton voltunk az északi part felé.

Annak ellenére, hogy egy sima utassszállító hajóhoz képest kicsit többet kellett lépcsőzni a különböző fedélezetek közt, én nagyon élveztem. Például nagyon kényelmesen ki lehetett könyökölni a hajóorrban a víz fölé, és a világ nagy dolgain elmélkedni, miközben egyre közelebb kerültünk a szigligeti várhoz.

Néha unalmamban nézegetni szoktam kirakatokban tükröződve a villamost, amin ülök. A Fénytatránál este ez egyfajta lézeranimációnak tűnt, mint amilyeneket a nyolcvanas-kilencvenes években vetítettek koncerteken vagy a Lézerszínházban: felületek helyett vonalakból összeálló forma, ami kicsit hullámzik, ebben az esetben a nem teljesen sík üvegtáblákon: