HamPLÓ

Néhány éve csodaként éltem meg, hogy nem csak hogy lett egy hetvenes évekbeli BKV állapotú favázas motorkocsija a városnak, de még egy hozzá passzoló pótkocsit is felújítottak, mellyel együtt közlekedhet.

Mindez azért volt hatalmas dolog, mert évtizedeken át álmodozni se volt érdemes arról, hogy pótkocsis nosztalgiavillamos közlekedjen Budapesten. Valószínűleg fel se merült, hogy felújítsanak egyet a meglevő motorkocsikhoz, pedig mi civilek például szerettük volna, ha a típus 75. születésnapjára talpra állítanak egy középbejáratút. Aztán a közelmúltban szépen sorban felújítottak egy sor régi kocsit, és egyszercsak mégis rendszeres lett az ehhez hasonló szerelvények közlekedtetése, lásd itt és itt. (A középbejáratú továbbra is felújításra vár, viszont már nem tűnik sci-finek, hogy egyszer majd azzal is utazhatunk)

Szeptember végén a Városi Tömegközlekedés Történeti Egyesület (VTTE) hívott meg egy ilyen pótkocsis különjáratra, keresztül-kasul a városon, gondosan ügyelve arra, hogy a motorkocsi végig elöl legyen, ne kelljen visszaforduláshoz megbontani a szerelvényt. Bizonyára klassz logikai játék volt megtervezni az utat, menet közben meg lehetett reménykedni, hogy ne legyen baleset vagy fennakadás, ami elszúrja az itinert :)

Ezen a Pacsirtatelepen készült képen jól látható, hogy a motor- és a pótkocsi gyártása közt eltelt néhány évtized: a 2806-os (balra) 1911-ből származik, amikor a járművek a motorok mérete miatt magas építésűek (995 mm padlómagasság) voltak, a hozzájuk tartozó pótokkal együtt. Az 1939-től gyártott típushoz tartozó 5884-es (jobbra) hozzá képest szinte alacsonypadlós (728 mm).

Ahogy egyszer már írtam, nem lehet az egész nyarat a Balatonon tölteni, de azért törekedni kell rá. A meglehetősen hideg és barátságtalan május után a meteorológiai nyár során igyekeztem a legtöbb hétvégére ráugrani, néha pedig sima estékre is. A Kékszalagot idén nem sikerült rendesen elcsípnem, viszont láttam máshol, máskor vitorlásokat. Voltak naplementézések, illetve kicsit jobban meg tudtam nézni a Balaton-átúszás kapcsán zajló extra forgalmat, és még a vasútnak se sikerült elrontani az élményeket, pedig próbálkoztak :) Ebben a válogatásban igyekeztem kerülni a korábbi "ilyen és ilyen típusú hajó hátrázik balról, miközben ekkor és ekkor épült hajó kormányállásából ad kürtjelzést a hajóvezető" jellegű képaláírásokat, és inkább élménybeszámolót készíteni:

2025 nyara a Balatonon
Kékszalag-üldözés, naplementék, Balaton-átúszás és random elkapott életképek

Valakinek "a Balaton a Riviéra", nekünk gyerekkorunkban meg a Velencei-tó volt a Balaton. Pontosabban Balaton-pótló, mert tapasztalatból tudtuk, hogy ez a kisebb víz csak fékezett habzású utánzat :) Viszont Trabanttal kényelmesen el lehetett érni: később indulhattunk, hamarabb hazaértünk, a kettő közt lehetett fürdeni, főtt kukoricát, később gofrit enni, gusztustalan nyilvános vécére menni, bögöly által megcsípődni, meg ilyesmik. Egyszer pedig hajóra is szálltunk, arra, ami itt lent a képen látható. 2024-ben ez a járgány sajnos nem közlekedett, helyette egy aranyos úszó szappantartóval mentünk, amiről viszont jól körbe lehetett fényképezni a szárnyashajóból átépített vízibuszt:

Egy rövid forduló Agárdon az Agárddal 2024 augusztusában
Szárnyashajóból lett vízibusz és mini átkelők

Ezek a hajós oldalak kezdenek olyan rendszeres beszámolók lenni, mint a villamosos életképeim, bár itt ritkábban van vágányzár miatti buszos pótlás, kúszóváltózás pedig szinte soha. Egyszer majd ha valaki össze akarja rakni, hogy mi minden mozgott a Dunán eme időszakban, itt képet kaphat róla - nem is egyet, hanem sokat :) Idén is jöttek új hajók a Dunára, de egyelőre nem láttam, hogy eltűnt volna valami régi helyettük, ami az én szempontból persze nem baj. Ebben az adagban még nem siratom a szárnyashajók meglepően gyors visszavonulását, csak egy képen bukkan fel az egyik Bíbic, van viszont dízel-villamos lapátkerekes, ex-holland masinák, és persze nincs hajós oldal vízibuszok nélkül:

2025 első fele a Duna budapesti szakaszán
Lapátkerekes, partraszállító és vízibusz

Nem sok útitársam volt, amikor egy különösen barátságtalan reggel áthajóztam Fonyódról Badacsonyba, de nagyon szép utazás volt! Amikor elindultunk a fonyódi kikötőből, gyakorlatilag nem is látszott a Badacsony, csak a Gulács és az Örsi-hegy volt sejthető, aztán szerencsére előkerült a kedvenc északi parti vasúti megállóhelyem fölötti hegyecske :) A videóhoz magyarázó felirat is tartozik, amit a "CC" gombbal lehet bekapcsolni.

Megint volt busztalálkozó az Aeroparkban. Az idő nem volt szép, a buszok igen :) A videóhoz elég sok magyarázó feliratot írtam, ehhez a buszok adatait a netről vettem, remélhetőleg stimmelnek. Például az, hogy az indexképen jobbra látható Ikarus 66-os fiatalabb, mint a balra látható kockabusz!

Az elmúlt két évben lazára vettem az immár csak évi egy balatoni retróhétvégén részvételt, igaz, a program is soványabb lesz évről-évre. Vagy csak nagyon el voltunk kényeztetve az első néhány alkalommal? 2025 a most hatvanéves Szergejekről szólt; kár, hogy úgy ünnepeljük ezt a kort, hogy közben még aktívan dolgoznak! Persze volt Nohab is, meg Púpos, de nem volt például gőzös, úgyhogy a kora hajnali lemenetel és kései hazaindulás helyett csak addig nézelődtem és utazgattam, amíg jól esett. Idén elég aktívan szerepeltek a régi buszok, az aktívat úgy értve, hogy amikor lerohadt egy vonat (egy Csörgő miatt - a Szergejek a két évvel ezelőttel ellentétben most szépen muzsikáltak), a pótlásba bevonták az egyik faros Ikarust, igaz, nem modern buszok helyett, hanem mellett. Eredetileg gondolkoztam azon, hogy velük is utazzak, de az az igazság, hogy a napon álló klímátlan 266-os ugyan szép látvány, de rajta ülni nem annyira jó :) De buszozás nélkül is klassz két nap(közben) volt:

A 2025-ös balatoni retró hétvége
Szergej, Csörgő, meg néha más is :)

A budapesti Váci utat a hetvenes évek végétől kezdve belülről indulva felásták Újpestig a hármas metró építése miatt. 1981-ben már az Árpád hídnál tartottak, az iparnegyedi sugárút villamosait ekkor a Nyugdíjbiztosító felhőkarcolójának tövében vágták el. Arra az egy évre, amit a tuják még kaptak, nem építettek rendes fordulási lehetőséget - hurkot, deltavágányt - az ott addig közlekedő pótkocsis szerelvényeknek, inkább kétirányú járműveket hoztak a helyükre az innen induló 3-as és 55-ös vonalakra:: különböző sorozatú ikerkocsikat és Bengálikat. Október első szombatján pont eme két villamosfajta egy-egy példánya járta a szegedi 2-es vonalat: 

Szeged nosztalgia évadzáró 2025
Bengáli, ikerkocsi, meg egy kis Tatra

Érdekes, hogy már az én életemben mekkorát változtak a dolgok: kiskoromban még csak épült a Duna-Majna-Rajna-csatorna, amitől akkoriban a világ megváltását várták, de azóta elkészült, és azt mondják, hogy leginkább a szállodahajók működését forradalmasította, az összeurópai szállítmányozást nem. A csatornán most konkrétan nem jártunk, de elmentünk mellette, és ennek kapcsán utánaolvastam, hogy hányszor nekiveselkedtek a kapcsolat megépítésének. Sokszor, úgyhogy írtam kicsit róla. A turistaút célja persze nem ez volt, hanem például a weltenburgi áttörés, amin átkanyarogva egész hihetetlennek tűnt, hogy ez ugyanaz a Duna, aminek rakodópartjának alsó kövéről József Attila az elúszó dinnyehéjat nézte. Szintén érdekes volt Passau, bár ott már jártam, csak nem a hajókat figyeltem. A legjobb pedig az volt, amikor a Duna itthoninál extrémebb kanyargásain áthaladva virslivel tömtük a fejünket, majd átzsilipeltünk az aschachi gáton/erőművön. Ezt az oldalt szerintem az is simán megnézheti, aki unja a dízelmotorhangos-kikötős-mármegint-itt-egy-váci-vízibusz oldalaimat, mert ez most inkább útileírás sziklákkal, hegyoldalakkal, régi városházákkal, nem pedig hajós képmutogatás:

Ez is Duna, csak Németországban és Ausztriában
Kirándulások 2024 júliusában

2024 novemberének utolsó napján végre olyan vonattal utazhattam a Gyermekvasúton, amit az a mozdony vontatott, ami gyerekkoromban a Széchenyi-hegyi állomáson szoborként volt kiállítva. Jó hosszú út vezetett a talapzattól a talpraállásig: ha jól számolom, akkor kb. húsz év eltelt közben, de felmutatható eredménnyel, hiszen most ott pöfögött előttem! Egyébként nyugtassatok meg, hogy nem csak szerintem néz ki úgy ez a gép, mint az első Volkswagen Transporter sorozat, a "hippibusz" :)

Mk49: gyerekkoromban szobor volt, most újra él
Ez a mozdony a cukiság kategóriába tartozik :)