Valahogy ki kell húzni a balatoni hajózási szezon kezdetéig :)
Tudnivalók
Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, hajókra, zenékre. Meg minden másra.
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad, mondjuk link formájában! Köszönöm! A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve.
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollkodás, anyázás, a spammelés és a túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.
Hamster:
@Flankerr: A konkrét dologra reflektálva, nekem pont sikerült egy nem full napot kifognom a KISS-es vonatra, magam mel... (2026.02.08. 21:55)Henschelek jeges hegyek mellett
Hamster:
@Flankerr: Az a baj, hogy még mindig jobb, mint a busz. Igyekszem a Volánt kerülni, de Tihany felé/felől néha nem lehe... (2026.02.08. 21:52)Henschelek jeges hegyek mellett
Flankerr:
@Hamster: én ma délután egy sima sporttáskát, ami szinte üres volt, de volt benne egy kisebb doboz benne apró dobozba... (2026.02.08. 21:38)Henschelek jeges hegyek mellett
Budapest málhásai: a MukikIsmét Tomáš Dvořák képeiből válogatok, témául pedig a guruló fadobozhoz hasonlatos "motoros fedett teherkocsikat" választottam. Persze valószínűleg nagyon ritkán hívták őket így hosszúra nyúlt...
Végállomás, leszállás!Ez itt a bevezető hűlt helye. Normál esetben nyakatekert módon kellene felvezetnem, hogy mi a bejegyzés témája, és miért az, ami, de most egyszerűen csak pár érdekes régi képet szeretnék mutatni Ab...
BUMM nincs, de (majdnem) minden más abból a korszakból itt van :)A jelek szerint az elmúlt hónapokban egy kő alatt éltem (esetleg szatyorban), mert teljesen elment mellettem, hogy az archive.org nem csak elkezdte összegyűjteni az univerzum összes C64-es programját,...
A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje
A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
A Keletitől az Örs vezér teréig Noah Caplin képeinMostanában sokfelé jártunk régi képeken: a Moszkva téren, Soroksáron, a Duna-parton, a Hegyvidéken, de a zuglói hálózat kimaradt - és "zuglói" alatt most az Erzsébetváros északkeleti csücskén át...
Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll:
A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
Tavaly kihagytam, de idén megint elmentem megnézni a Fényfogast. Hó nem volt, köd viszont igen, pontosabban a hegy belelógott a város felett ülő felhőkbe:
Eredetileg nem ide indultunk Jazzcoollal, hanem a 2-esen járkáló FényUV-t akartuk elkapni, de az valamiért épp az este közepén állt ki a forgalomból pihenni vagy 40 percre (egy esti járat mi mást is csináljon az este közepén?), úgyhogy inkább felmásztunk a hegyre.
Közismerten imádom a ködös időt, úgyhogy jól éreztem magam, amíg vártuk a fénybe öltöztetett szerelvényt. A svábhegyi állomás nagyon klassz kis épület, érdekes, hogy egy ilyen előkelő környéken ilyen állapotban van. Persze hirtelen nekem sincs ötletem, milyen funkciót lehetne neki találni, de ha én lennék a kerület, biztos nem hagynám, hogy így szomorkodjon, teljesen függetlenül attól, hogy a BKV tulajdona vagy másé.
Ennél nagyobb gond, hogy amíg fotózgattunk, volt szerelvény, amin rajtunk kívül csak egy utas volt. És az egyik utazás során a fényjárművön is alig lézengtek, pedig azt hittem, hogy minden környékbeli kisgyerek kiköveteli, hogy a szülei elhozzák megnézni. Persze lehet, hogy már mind túl voltak rajta.
A fogaskerekű dolgozói szerintem most is beletettek apai-anyait. Nem állítom, hogy nem giccses az egész fényvillamos-fénytroli-fényHÉV-fényfogas dolog, de aranyosan az, az ilyenek teszik szerethetővé a várost, nem a Bazilika előtt méregdrágán kürtöskalácsot evés.
A Mikulás is velünk utazott, a pótkocsi bicikliszállító végén. A downhillesek ilyenkor máshol vannak, szóval nem zavart senkit :)
Így az év vége közeledtével vissza-visszanézek, hogy mik voltak az idei legnagyobb vonatos élményeim. Bár több ezer kilométert utaztam a Balatonra/ról/nál, aminél nincs itthon jobb vonatozós hely :) azért a lajosmizsei vonalon Szergejezés biztosan dobogós. Én eddig csak Csörgő-pótlóként láttam itt Szergejt, ilyen sokat meg abszolút nem. Külön klassz volt, hogy két külföldi gép is dolgozott. Nem tudom, hogy mennyire nehéz az ilyesmit megszervezni, de érdekes volt a csehszlovák zászlót látni a magyar kocsiból. A nagy piros vonalon nem mentem túl, de Pesten belül is ki lehetett mindent próbálni:
A Szergej-üldözés közben természetesen nem csak a vadul szép tájat figyeltük, hanem a sima vonatokat is. Ahhoz képest, hogy november vége volt, egész gazdag volt a felhozatal: dupla Szili, Cirmos, Taurus, Vectron, és még Gigant is, aminek mindig örülni szoktam, pedig nyár vége óta megint egész sokszor találkozni velük a déli parton. Azt viszont továbbra is szomorúnak találom, hogy az IC ilyenkor egy vagy két darab távolsági forgalomban értelmezhető színvonalú kocsit (a Tópartban egy másodosztályút, a Balatonban egy első és egy másodosztályút) jelent, a többi halberstadti. Ráadásul jó tarka összeállításban, nehogy egységes kinézete legyen a vonatoknak. A videóhoz természetesen magyarázó feliratok is tartoznak:
A vonatfotózás lehet unalmas, ha letáborozunk egy helyen, és ott várjuk, hogy jöjjenek a fotótémák, és lehet nagyon kellemes, például ha különmenetet üldözünk, folyamatosan változtatva a helyünket. A november végi Szergejes fotótúra utóbbi kategóriába tartozott.
A Fonyód-Bélatelepnél levő panorámasétány például remek hely, de eszembe se jutott volna a viharos szélbe kiállni itt, ha nem "kellett" volna megvárni a különvonatot. Sajnos a fotó nem adja vissza az élményt, de gyönyörűen vad volt, ahogy a hullámok néha még a partra is kicsaptak, miközben a szél megpróbálta letépni a fejemet :) A képen egyébként nem látszik, hogy további 20-30 fotós is jelen volt, csak ők a sínek felé néztek.
Eleinte nem tűnt jó ötletnek, hogy Badacsonyban akartuk megvárni a Tapolcáról Pestre visszainduló különvonatot, mert az csak nem akart jönni, eközben a peron fák által kevésbé védett részén a kisebbfajta hófúvás egyre jobban befehérített mindent. Elvileg ott lett volna jó fotózni, de féltem, hogy elcsúszom és összetöröm magam, mert nem volt rajtam téligumi. Aztán megjött a vonat, és hirtelen karácsony lett:
Ez a kép olyan, mint egy rajz, pedig ilyen volt a valóságban. 2025 egyik csúcspontja volt számomra ez a túra, pedig igazán nem volt unalmas évem!
Na, ez egy vicces sztori, az útibeszámoló, amit 11 éve elfelejtettem megcsinálni. A szobi kisvasúton csak egyszer jártam, 2014-ben. Mivel a keskeny nyomtávú dolgok viszonylag hidegen hagynak, a jelek szerint csak pár rövid blogbejegyzést csináltam róla, rendes weboldalt nem. Most pótlom ezt, mert nagyon jó kirándulás volt, nagyon odatette magát az azóta (vissza)hosszabbított vonal személyzete: fotómegállások, zsíroskenyér-osztogatás az erdőben, és persze ott voltak a vonatok is! Például a dízel-villamos "Bömbi" és a Budapestről vásárolt UV pótkocsi, amit egy vicces kinézetű ipari mozdonyka húzott. Bár igyekeztem felkészülni az élményre, azért eléggé odavert, amikor az erdő közepén egyszercsak beállt elénk a 49-es villamos közepe :) Szerintem ez volt az a kisvasúti nap, amit még a kisvasútért nem annyira érdeklődők is élvezhettek, és talán a beszámolóra is igaz ugyanez:
A nyár végén is igyekeztem minél több időt a Balatonon tölteni, ami elég jól sikerült. Idén is megpróbáltunk hosszában végighajózni, de csak vonatozás közbeiktatásával lehetett, mert a járatokat tekintve kettévágták a tavat. Kicsit javított a hangulatomon, hogy közben összefutottunk a vízibuszok 1930-as évekből származó ősével. Ezen felül voltunk katamaránnal csillagokat nézni, de azt nehéz lett volna fotózni, illetve az utolsó szemesi járattal mentünk fagyizni, mert szeretem a kellemeset a hasznossal - de főleg a még kellemesebbel - összekötni :)
Továbbra se vagyok kibékülve viszont azzal, hogy csak kétóránként van normális (IC szintű kocsikat tartalmazó) vonat Pestig, illetve hogy a Füred - Tapolca személyek Bézék. És ez a nyári csúcs, mert azon kívül "halálhörgés, siralom zajlik már helyettek", merthogy csak helyjegyfoglalás és légkondi nélküli elővárosi kocsikkal lehet arrafelé zötykölődni. Tényleg nagy különbség van nyár és nemnyár közt a tónál, de az közös bennük, hogy nem igazán kínálati a menetrend! De nem csak a Balatont nézzük meg ezen az oldalon, hanem a Gyermekvasút (egyik) gőzmozdonyát is. Meg Kelenföldet (megint), hogy aztán a valódi vasútját rég elvesztő Galvani utcában fejeződjön be a képmutogatás:
Amikor októberben elkezdtem írni ezt a bejegyzést, épp nem lehetett tudni, hogy lesz-e jövőre Sziget fesztivál. Azóta kiderült, hogy lesz, de persze csak az biztos, ami már megtörtént. Például az, hogy idén volt. Engem nem a rendezvény fogott meg, mert az már jó huszonéve kiment alólam: nem nekem szól, nem az én zenéimmel. - viszont hajózásilag remek néhány nap volt!
Valamikor réges-rég, az utolsó néhány alkalommal, amikor kimentünk szigetezni, hajóval tettük, mert az volt a legkényelmesebb. Bár kétségtelenül van hangulata annak, ahogy az ember besétál a K-hídon, a HÉV-en tolongáshoz és a Mozaik utcai, korlátok közti városnézéshez már akkor is öregnek éreztem magam. A hajóval érkezés fájdalommentes volt: megvettük előre a jegyet, beszálltunk a belvárosban (azt hiszem, a Batthyány téren), kiszálltunk a Hajógyári-szigeten, és rögtön ott voltunk a fesztivál közepén, nem kellett sorban állni.
Őszintén szólva már fogalmam sincs, hogy annak idején milyen hajókkal vitt ki bennünket milyen cég, csak azt tudom, hogy 2025-ben a BKV csinálta a Jászai Mari tér - Hajógyári-sziget ingajáratot, többek közt két váci vízibusszal: az időnként rendes menetrendbe is beszálló Lágymányossal, ...
... és a BKK hajózás megszűnése óta ritkán látható Budavárral. Mindkét hajót még a Fővárosi Kishajózási Vállalat szerezte be 1966-ban, két évvel később onnan kerültek az egyesített közlekedési vállalathoz. Sajnos eredeti áramvonalas formáját mindkettő elvesztette akkor, amikor "tetőterasz" került rájuk, de a hajótest változatlan maradt, a Budaváron pedig a lendületet sugárzóan előredőlő keretű ablakok is hátul.
Két hajó persze nem elég, úgyhogy BKV kockák (100-as - az egykori "héttörpék" - és 130-as típus) is dolgoztak a járaton. Ezek utasszempontból jobbak, viszont én a vízibuszokkal vagyok :)
A forgalom gyakorlatilag egyirányú volt: szinte mindenki a Szigetre ment, visszafelé alig páran jöttek, úgyhogy a fentről gyorsan lecsorgó hajóknak mindig kicsit várniuk kellett, amíg a felfelé induló felvette az utasait. Ezen a képen két szigetes hajó is várakozik: hozzánk legközelebb az egyik BKV 100-as (Várhegy, ex-Morgó), távolabb középen pedig a Budavár vízibusz. Bónuszként jobbra a ma már maszek kézben levő Margitsziget vízibusz is látható, annak idején ez is a BKV-nál dolgozott. Nehezebben érzékelhető vendégszereplő leghátul az Országház mellett egy további BKV 100-as, mely a rendes városnéző körjáratot csinálta.
Jópofa volt egyszerre egynél több vízibuszt mozgásban látni: a műszakilag talán jobb állapotban levő Lágymányost, ...
... és a belülről szerintem látványosabb Budavárat! Kár, hogy ezeket a gépeket egy olyan korszakban tervezték, amikor a beszállás kényelme nem volt szempont, mert azért erről a padlószintről a pontonra felmászni nem épp esélyegyenlő. Másrészt viszont ezeken a hajókon kényelmesebb a fent levő nyitott fedélzetre felmenni, mint a "héttörpéken", márpedig ilyenkor ott van az ember helye. Meg a pókoké: akkora nyolclábúak mászkáltak a tető vasai közt, hogy rendszám kellett rájuk :)
Ki tudja, hányszor lesz még alkalom vízibuszokat munkában videózni: a Balatonról már teljesen eltűntek, a Dunán még tartják magukat, bár már csak tartalékként. A videóhoz magyarázó feliratok is tartoznak, amiket a "CC" gombbal lehet bekapcsolni.
A Balatonfüreden gyártott "héttörpék" is megérdemelnek némi említést! Bár nem állítanám, hogy szépek, a tetőteraszra vezető lépcső kivételével kényelmesebbek, mint a vízibuszok, bár nem olyan mozgékonyak. Ez a hajó épp a Sziget felől érkezik vissza a Jászaira a lefelé tartó nap fényében.
Hajómániásként élményszámba megy a "szigeti inga", mert már nagyon régen volt, amikor rendszeresen mentek a BKK, még régebben pedig a BKV járatok. Mondanám, hogy a turisták lehet, hogy valami vadonatúj áramvonalas csodának jobban örültek volna, de ezek a régebbi jószágok jobban illenek a nem éppen elegáns rendezvényhez, mely kapcsán látványos porfelhő terjengett a Duna fölött. Azt hittem, hogy a por felrugdosása eltűnt a kilencvenes évekkel együtt, de persze mitől is tűnt volna el, ha a por maradt :) Ezen a videón egyébként jól látszik, ahogy a Jászainál egymást "kergették" az érkező és induló hajók.
És persze nem csak a járművek miatt volt klassz menni egy-két kört, hanem a panoráma miatt is. Nem tudom, hogy mitől függött, hogy a hajók a pesti vagy a budai oldalon kerülték meg a Margit-szigetet, de amikor utóbbin tették, fantasztikus volt a Margit híd alá érkezés! A videón bónuszként ráadásul kedvenc ex-csavargőzösömet, az Attilát is láthatjuk.
A múltkori Szergej-fotózós bejegyzés finoman szólva nem váltott ki nagy érdeklődést, de nem baj, most itt egy másik videó, amin Badacsonyból indul vonat. Több is. Csak nyáron. Az elmúlt 2-3 évben nem sok olyan balatoni vonatos videóm volt, amiben nem szerepelt legalább egy csörgős indulás Badacsony megállóhelyről - esetleg bézés vagy nohabos - és még mindig nem fogytam ki belőlük :) A videóhoz magyarázó felirat is tartozik, amit a "CC" gombbal lehet bekapcsolni:
Ez megy most