HamPLÓ

Odakint már órák óta durrogtatnak, és egyelőre még nem az újévi lencsefőzelék miatt; épp morogni kezdtem volna, hogy mit zajong a sok hülye, aztán rájöttem, hogy régen én is zajongással búcsúztattam az óévet. Persze nem petárdázással, mert az régen is zavart (és megijesztett), de huszonharminc éve apai nagymamám mindig kivitt bennünket trombitálni az utcára, és valahogy tényleg hozzátartozott a feelinghez. Valamikor délután szépen felöltöztünk, felültünk a négyes buszra a Gyöngyösi utcában, és bementünk a világhírű bolthálózatról elnevezett Marks & Engels terekre (mikor melyikre). Valahol az utcán vett nekünk egy-egy papírtrombitát, onnantól kezdve addig tülkölhettünk, amíg kellően át nem fagytunk a hidegben (ami valószínűleg jó sokára történt meg, mert a nagy fújdosástól kimelegedtünk). Meg nem tudom érteni, mi volt a jó benne, de imádtuk! Csak fújtuk, fújtuk... Persze hazaérkezés után nagyi ügyesen eltüntette a sípokat a trombitákról, mielőtt még ott is folytattuk volna a tülkölést :)

-> Ide kattintva elérheted az összes Égitársaság képregénykockát <-
Kattint. Oda fel. Most.

Vasútmániások gyakran elmondják, hogy az osztrák és német vasutak csak annyival jobbak az itthoninál, hogy több pénzől tudják a dolgaikat csinálni; de amikor ott járok, nehéz ezt elhinni. A még csak pár éve átadott berlini főpályaudvar például nyilvánvalóan presztizsberuházás volt, mégis ottragadtunk órákra Jazzcoollal, amikor élőben megláttuk! És az "ottragadást" nem úgy értem, hogy nem jött a vonatunk, hanem úgy, hogy tulajdonképpen nem is lett volna itt dolgunk, aztán meg csak rohangásztunk egyik szintről a másikra :)

Pedig itt is voltak pitty-puttyok, például az első snitten látható ICE-valami (meg nem mondom, hogy ICE3, vagy ICE-T, vagy mi a répa) nem az éppen esedékes ICE volt, hanem az egy órával korábbi. Több késést is bemondtak, pedig akkor sehol nem volt még hó, és asszem nem is sztrájkoltak sehol. A látottakhoz képest erős kontraszt volt az, ahogy másfél nappal korábban kimentünk Ferihegyre: a vonat Zuglóig - ami az első megállója a Nyugatitól - már többperces késésben volt, a peronjára is alig fértünk fel, ráadásul az ott levő vécéből durva bűz ömlött. A ferihegyi megállóhelyen aztán a lift hívógombja le volt hányva, a felüljáró folyosója pedig úgy nézett ki, mint amivel gyerekkorunkban riogattak bennünket, hogy "Amerikában a nyomor vandalizmushoz vezet". Igaz, Ferihegy I. intermodális átszállóközpont nem a főpályaudvarunk, és Budapest se a világ harmadik vezető gazdaságának központja, de akkor is... Igaz, például a Warschauer Strasse S-Bahn állomástól nem áll nagyon távol a ferihegyi broáf, mert azért szutyok Berlinben is van a vasútállomások környékén... és akkor a berlini S-Bahn botrányokról még nem is beszéltünk! De azt megállapíthatjuk, hogy a berlini főpályaudvar dögösebb, mint a budapesti főrepülőtér - és most már nem a vasúti megállóhelyről beszélek, hanem a légikikötőről...

Egyébként asszem ez eddig az egyik leghosszabb youtube videóm. Nem tudtam ellenállni, nem volt kedvem megvágni a szép fehér vonatokat :)

Mostanában szerepelt pár ködös kép és videó itt a blogon, de az ehhez fűződő legszebb élmény kimaradt: az, ahogy a túlpart fotózása közben egyik percről a másikra "eltűnt" a Vár. Alapjában véve a karácsonyi villamost fotózni mentem Ákos barátommal, és amíg az fordult egyet, lementünk a Lánchíd tövébe. Már ez is elég látványos volt: a víz fölött pár méterrel ugyanis vékony ködtakaró húzódott:

Ez nem kimondottan ritka jelenség, úgyhogy a megfigyelése helyett nekiálltam panorámát csinálni a Várról. Ez több fotó készítését jelenti, és ahogy balról jobbra haladtam, mintha egyre homályosabb lett volna a kép:

Ekkor még nem volt vészes, de amikor készíteni akartam egy második sorozatot is (az elsőt nem éreztem jónak), akkor már észrevehetően, pillanatról-pillanatra vastagodott a fátyol, míg hirtelen csak ennyi maradt a Szilágyi Dezső és a Batthyány térből:

Méghogy dugók, tolongás, meg ilyesmik... :)

(Akinek combosabb gépe van, kipróbálhatja HD minőségben is, mert az eredeti .wmv fájl marha jól nézett ki úgy, csak én nem bírom a jútjúbot HD-ben használni. Amúgy nincs valakinek ötlete arra, hogyan tegyek az ellen, hogy állandóan ferdén tartom a kamerát?:)

Wuhletal S- és U-Bahn megálló, Berlin. Középre a metró kunkorodik oda (elég izgalmas vonalvezetéssel egyébként, 1989 óta), kétoldalt S-Bahn, és egy villamosítatlan vasútvágány is elmegy még mellette, bár nem tudom, azt használják-e. Ez most nem videóminőségellenőrző videó, csak simán tömegközlekedési örömködős:

Az ennyire patent átszállás gondolom nem mindig megy (hiszen ehhez az is kell, hogy a metró és az S-Bahn is pont ugyanolyan gyakran járjon, vagy valamelyik követése a másikénak pont többszöröse legyen), nekünk mindenesetre sikerült elcsípni egyet. Nálunk ilyesmiről sajnos csak álmodozni lehet, pedig a Népstadionok állomást az ötvenes évek legelején hasonlóra tervezték: kétoldalt a gödöllői/szentmihályi HÉV, középen a kelet-nyugati metró végállomási peronjai (a berlini példánál mindkét vonal átmenő jellegű, csak itt fonódnak egy állomás erejéig). Átszállás gyaloglás, aluljáró, paprika- és esernyőárusok hada nélkül.

A héten néztem a távolból a Puskás Stadion pályavilágítását, ami nagyjából fél Zuglóban napkeltei világosságot csinált, és az jutott eszembe, hogy a filmekben, amikor ilyen nagy fényeket kapcsolnak be, az mindig robbanásszerűen pukkan egyet, aztán rögtön teljes fényerővel működik. Vajon tényleg így van? Durran egy nagyot bekapcsoláskor? Vagy csak a kapcsolók reléi csattannak, aztán gyengén világítani kezdenek, és pár perc alatt érik el a teljes fényerejüket? Látott itt már valaki ilyet közelről bekapcsoláskor?

Még egy pici Rothenburg ob der Tauber. Na jó, nem is annyira pici, hisz embernagyságú :)

Odaát a Táj-kert-ben esett szó erről a szép német kisvárosról, úgyhogy fejest ugrottam a régi fotóim közé, hogy azoknak is bemutathassam ezt a várost, akik eddig még nem is hallottak róla.

Bevallom, 1990-ig én se tudtam róla, így aztán volt némi megdöbbenés, amikor egyszercsak ott álltunk egy középkori városban, úgy, ahogy azt addig maximum filmekben láttam:

Ez a fentebbi kép 12 évvel az első megdöbbenés után készült, de nagy különbség nem volt a látványban - és az ember úgy képzeli, ez az utca fél évezreddel (!) korábban is körülbelül így nézett ki. Na jó, talán a McDonald's rézből készült logója akkor még nem volt ott - tessék megkeresni a képen, mert mi is csak véletlenül vettük észre a sok csillogó cégér közt :)

Állítólag a város a harmincéves háború után vesztette el jelentőségét, és emiatt valahogy "úgymaradt". Amit hozzátettek, azt a városfalakon kívül tették, ami belül volt, azt inkább csak kiegészítették, de nem bontották le. Ez aztán oda vezetett, hogy Rothenburg ob der Tauber már a XIX. századra kedvelt turisztikai célponttá vált, és ez a népszerűség máig töretlen.