HamPLÓ

Előző évi látogatásunk elég jól sikerült, úgyhogy 2019-re is beterveztem egy brnói utat. Jubileumi év volt ez számukra: 150 évvel korábban indult el a morva főváros első lóvasútja! Több rendezvényt is tartottak ennek tiszteletére, mi az augusztusi utcabált néztük ki magunknak:

Brnói villamos- és troliparádé
A 150. évfordulót ünnepelték 2019-ben

Szerintem már vagy egy éve nem volt demós blogbejegyzés, úgyhogy most megint pár sláger korai verziója következik.

A Roxette "The Look"-jának háttértörténete, hogy a dalszerző/énekes Per Gessle hagyományos rock helyett valami elektronikusabbat, gépiesebbet szeretett volna. Épp akkoriban tett szert egy szintire, és az egyik első dolog, amit a számhoz hozzátett, az az egy ujjal nyomkodott basszus volt, ami a dal lüktetését adja (gondolom a kész számba azért már szekvenszerből kerültek a tizenhatodok). Nem mondom, hogy rossz így a szám, de szerintem jól tették, hogy rájátszották azt a gitárriffet, amivel híres lett - az adja a dal azonnali felismerhetőségét.

Ezt a borzasztóan szóló valamit Eddie Van Halen 1982-ben játszotta be telefonon át egy rádióműsorba. Még nagyon nem állt össze, de így is jól felismerhetően a "Jump" korai verziójáról van szó. Szerintem a műsort hallva sokan elszörnyedtek, hogy ez lett kedvenc rockbandájukból, aztán egy évvel később mégis mekkora sláger lett a dal :)

A Goldeneye című James Bond-film főcímzenéjét Tina Turner adta elő, de magát a számot a U2-s Bono és Edge írta - és értelemszerűen egy demót is csináltak hozzá, hogy körülbelül hogyan kellene az egésznek szólnia. Szerintem a dalon sokat javított Tina hangja :)

Ez itt a KISS "Bad, Bad Lovin'" című száma, vagy ahogy később megismertük, a "Calling Dr. Love". A KISS demói érdekesek abból a szempontból, hogy általában a korai verziók is simán rákerülhettek volna a lemezeikre, de aztán valamiért mégis átírták őket olyanra, ahogy később ismertek lettek.

Szerintem már említettem, hogy amikor édesapám először mesélt arról, hogy régen a HÉV bejárt a Fehérvári úton át a Körtérre, elképedtem. Nekem a HÉV a hosszú NDK-s motorvonatokat jelentette, és el nem tudtam képzelni, hogyan fértek el azok ott, pláne hogyan tudtak a "Gomba" körül megfordulni, ahogy mondta.

Ugyan megpróbálta elmagyarázni, hogy nem ugyanazok a vonatok jöttek be a Körtérre, mint amikkel Szentendrére mentünk, de nem igazán sikerült befognom, hogy a kerületünk kvázi főteréről induló nagytétényi és törökbálinti helyiérdekű vonalak afféle "kigyúrt" - hosszabb szerelvényekkel és 1000V-ról működő - villamosok voltak, melyek együtt közlekedtek a "sima" tujákkal. Itt fentebb néhány zöld szerelvényt láthatunk a Gomba körül - a bal oldali vágányon például egy 1600-as villamosokból készített HÉV ikerkocsit.

Készítette: LaSza - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 2.0, Hivatkozás

Mi több, ez a HÉV - mely egyébként 1942-ig a Szent Gellért térről indult - annyira villamosszerű volt, hogy 1952 és 58 közt konkrétan a Fővárosi Villamosvasút üzemeltette; ezért olvashatjuk az FVV cégjelzést a bejegyzésben látható képeken.

Forrás: villamosok.hu/bhev

A fentebbi fotón balra egy, akkor a Körtér és Budafok kocsiszín közt a HÉV-vel közös pályán közlekedő 47-es villamos látható, mellette egy M.V-ös - más néven BBVV "E" típusú - favázas motorkocsi, amellett pedig egy M.IV-es - más néven BBVV "U" - kocsi, de már acélvázas kocsiszekrénnyel. E két utóbbi típust a tétényi és törökbálinti vonalakat építő Budapest-Budafoki Helyiérdekű Villamos Vasút szerezte be - ha a szövegben valahol a BBVV betűket látjátok, akkor erről a cégről van szó.

Ez az acélvázas M.IV-es Nagytéténybe indult a fotó készítése után. Maga az M.IV sorozat 1912-ben épült, a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) 1000-eseinek kvázi testvéreként, azaz favázzal, de ez a konkrét kocsi egy balesetben súlyosan megsérült másik jármű helyett épült újonnan  1942-ben, acélvázas kocsiszekrénnyel és tartalékkészletből aktivált villamosberendezésekkel. Ami a kinézetét illeti, nem tervezték túl :)

Mostanában elég sokat időztem a Fortepanon. A régi képeket nézegetve már régóta várok arra, hogy egyszer viszontlátom magamat, és most egész közel kerültem ehhez, ezen a fotón ugyanis akár rajta is lehetnék, mert az általános iskolám hátsó udvarát ábrázolja 1984-ben:

Sőt, a felbontás és a téli ruhák miatt még én se tudom 100%-osan kizárni, hogy szereplek a fotón, inkább csak sejtem, hogy nem, mert bár korcsolyáztunk a suliban, nem rémlik, hogy valaha is jéghokiztam volna ott.

Iskolatársakat se sikerült felismernem, de az ott balra szerintem Dani bá', a tornatanárunk. Aztán persze lehet, hogy mégse, bár logikusnak tűnik, hogy ott legyen.

Na mindegy, egyszer majd csak felfedezem magam ténylegesen valami régi fotón :)

Kisgyerekként minden gép tetszett nekem, ami pedig "magától" működött, azt egyenesen csodának láttam. A tömegközlekedésben viszonylag kevés dolog működött automatikusan akkoriban: ilyenek voltak a "tökönverős" kapuk* a metróban, és a mindenfelé sorakozó étel- és italautomaták. Róluk van szó:

Ma is gyakran áll egy-két nem kimondottan hívogató automata az aluljárók, metróállomások félreeső sarkaiban, de a nyolcvanas években még egész sorfalakat lehetett belőlük látni - legalábbis a nyolcvanas évek elején, amikor elkezdtem felfedezni a várost:

Igaz, ez a két fotó még 1970-ben készült, de ezt csak azért tudom, mert oda volt írva a fortepan adatlapjukra; az emlékeimben teljesen ez a kép él a Batthyány téri aluljáróról! Ma ugyanitt kézzel adják ki a pogácsát és a szendvicset. Bár nem voltak ezek az automaták valami nagy számok, például gyakran nem vették be a pénzt, vagy bevették, de nem adtak semmit, az italokat meg elfolyatták, ennek ellenére nem gondoltam volna, hogy a gépesítés általános trendjével szembemenve az utasellátásban pont visszatérnek az emberi erőforráshoz :) Érdekes egyébként, hogy mintha csak az automaták előtti két métert mosták volna fel, attól jobbra elég mocskos a padló. Vagy csak az automaták előtt jobban lekopott a burkolat a tébláboló felhasználók cipőitől?

Leggyakrabban kakaót vételeztünk a képen látható úr mögött látható gépből, de ezekre a forgós-oldaltkivevős automatákra is emlékszem. Nagyon izgalmasnak tűnt az ilyenből vásárlás, egyfajta szerencsejáték hangulata volt, hogy jól kipörög-e a szalámis zsemle :) Egyébként konkrétan pont a Batyiról van olyan emlékem, hogy az automaták környékén volt egy ajtó, amely mögül időnként előkerült valaki a vevőknek segíteni vagy hibát elhárítani, szóval azért ezekhez is kellett személyzet.

Ez a kép a Blaha Lujza téri aluljáróban készült, és valószínűleg régebbi, "egy ablak - egy áru" elven működő gépeket mutat. Tudom, hogy ma is van kajaárus itt lent, de azt kell mondjam, hogy ehhez az űrhajó-feelinghez képest nagyon sokat romlott a hely színvonala!

Ilyen szabadtéri automatablokkokra viszont egyátalán nem emlékszem, szerintem ezeket gyerekkoromra már lecserélték emberrel működő hotdogosokra. A Wittenborg nevű cég egyébként ma is létezik, és ma is gyárt automatákat! A Vendéglátóipari Múzeum szakemberei, vagy a témára nálam fogékonyabb emberek biztos többet tudnának mondani arról, hogy minden automata nyugati importból származott-e, vagy voltak keletiek is (én valami együttműködésre tippelek a tőkés világgal: ők adták a gépeket, mi meg hússal, tejjel vagy valami egyéb mezőgazdasági termékkel fizettünk értük), én csak annyit tudok hozzátenni, hogy a fotó a Marx téren, a trolivégállomásnál készült.

A Fortepanon több képet is lehet látni az automatákról, de nem akarom az összeset feltenni, csak még a kedvencemet, ami ez itt. Megismerjük, hol van? A szentendrei HÉV Margit hídnál levő végállomásán! Ha minden igaz, a fotó '65-ben készült. Huszonegykét évig tarthatott az automaták fénykora, a rendszerváltás környékén szerintem már nem sok volt belőlük. Ha valakinek ennél konkrétabb emlékei vannak a köztéri étel- és italautomaták "bukásáról", kérem, írja meg kommentben! Nem lepődnék meg, ha a növekvő rongálás és fosztogatás is szerepet játszott volna az eltűnésükben...

* Aki nem emlékezhet ezekre (aki járt akkoriban a metróban, szerintem tutira nem felejtette el őket:), annak némi magyarázat. Annak idején ilyen gépszörnyek álltak a mozgólépcsők tetején pecsételők és humán erőforrások helyett:

Az utazni szándékozónak 1 forintot kellett ezekbe bedobnia (később talán 2-t), aztán nagy levegőt venni, és átmenni a kapun. Ha valaki nem dobott be pénzt, az automaták oldalából egy-egy kar csapódott ki, elzárva az utat, de igazából inkább csak alhason/oldalba bokszolva az embert - és néha akkor is ez történt, ha dobott be pénzt az istenadta. Kisgyerekként borzongató érzés volt átmenni rajtuk, hogy lesz-e valami, kicsapódnak-e a karok, vagy rendben átjutok. Ha jól tévedek, a bérletesek az üvegkalickában ülő ellenőrnek mutatták fel a dokumentet, az ő kapuikon nem voltak tökönverő karok. Vagy abban a kuckóban csak ügyeletes ült, nem ellenőr? Túl kicsi voltam akkoriban, és nem volt még bérletem, ezért nem tudom. Mindenesetre ma a budapesti metró mozgólépcsőinek tetején is több embert látni, mint akkor...

Jólmúltkorjában mutattam pár villamosos teherszállítós képet, úgyhogy most nézzük meg, hogy mi zajlott a "nagytestvér" vágányain, azaz a HÉV-nél. A fotókat ezúttal is Tomáš Dvořák készítette.

A villamoshoz képest a HÉV közelebb áll a nagyvasúthoz, és nem meglepő módon a tehervonataik is komolyabbak voltak a városi utcákon felbukkanóknál. Itt például a Helsinki út mentén látunk egy szerelvényt, ...

... mely ha jól látom, épp a Pesterzsébeti Papírgyárba készül betolatni (ha a ráckevei vonalat nálam jobban ismerő van az olvasók közt, nyugodtan javítson kommentben!). A képeken látható mozdonyok az L.II típushoz tartoznak, melyet az 1910-es évek elején gyártottak Kistarcsán, majd az 1950-es évek végén újrakarosszáltak acélvázas mozdonyszekrénnyel. Szerintem a HÉV kis mozdonyai közül ezek voltak a legszebbek, és még most is egész modernnek tűnnek. Ráadásul a kilencvenes évekig használták őket, így néhány meg is maradt.

Ennek a soroksári Haraszti úton haladó tehervonatnak az élén egy 1922-es gyártású L.III-ast láthatunk - ez a típus a selejezéséig megtartotta "lambériás" kinézetét.

Ugyanez a szerelvény a milleniumtelepi Erdért-telep iparvágányán. Szép magasra meg lettek pakolva ezek a teherkocsik!

Egy másik L.III-as a szentendrei vonal régi Filatorigát állomásán. Ezek a járgányok teljesen kimaradtak a gyerekkoromból, úgyhogy rettentő egzotikusnak tűnnek számomra.

És ha már Filatorigát: ott állt ez a két L.VII-es is, mely típus beceneve "Tigris" volt a hasonlóan drabális kinézetű harckocsik után. Ezek a járművek alapvetően mozdonynak készültek, de utasteret is kaptak, így személyforgalomban is felbukkantak annak ellenére, hogy a magasan levő egyetlen utastéri ajtónak köszönhetően borzasztó lassú utascseréjük lehetett.

És itt van két másik Tigris tehervonatozás közben - ahogy látható, ezek egy másik egyenfestést viselnek. A tíz példányban épült típusból a kocsik több mint fele ma is megvan, néha látni őket munka- vagy nosztalgiavonatokkal.

Követett youtube-csatornából még nem fogytam ki, blogbejegyzés-ötletekből viszont igen, úgyhogy megint egy ajánló következik :)

Kezdjük rögtön egy olyan csatornával, amit ezen sorozat első részének kapcsán ajánlott a figyelmembe IC kolléga. A Let's Game It Out! alapötlete az, hogy a számítógépes játékokat lehet úgy játszani, ahogy a készítők elképzelték, vagy meg lehet próbálni szembemenni a mesterséges logikával, és direkt mindent rosszul csinálni. Ha hullámvasutat kell építeni, telepítsük úgy, hogy a lejtő vége a sorban várakozók között érjen véget, ha pizzát kell csinálni, akkor tegyünk rá húsz kiló sajtot, ha turistaparadicsomot kell felvirágoztatni, építsünk minden sarokba repülőteret (a tengerpartra pedig atomerőművet), és nézzük meg, lépést tud-e tartani velünk a gép! Bevallom, elsőre nem szippantott be a csatorna, de aztán a harmadik videó után - miután abbahagytam a röhögést - valahogy csak rákattintottam a "subscribe" gombra.

Az őrült tudósokat mindig őszhajú öregemberként szokták ábrázolni, pedig néha egy feltúrt hajú fiatal srácról van szó: Sam, a LOOK MUM NO COMPUTER csatorna főhőse néha Furbykből csinál orgonát, máskor basszgitárból C64-est, de a legjobb projektje mostanában szerintem az ezer oszcillátorból álló zajgenerátor volt. Fantasztikus, ahogy a kaotikus morgásból egy idő után hirtelen összeáll valami furcsa harmónia!

A múlkori összeállításban szerepelt egy magyar csatorna, de közben rájöttem, hogy van egy másik is, amit követek: az Aeropark Budapest. Magas színvonalú, érdekesen prezentált videókat gyártanak, egyszerűen nem értem, miért nincs százszor több követőjük.

A fekete-fehér hangulatképek és ősöreg motorkocsik után most egy kicsit újabb járművek következnek: az UV-k, melyek 1956 és 2007 közt számítottak a városkép szerves részének. A most következő fotókat a holland Balt Korthals Altes készítette a hetvenes évek második felében.

A Szabadság híd még a "régi" színében. Mivel így nézett ki gyerekkoromban, évekig tartott, mire megszoktam a mostani zöld színét, mely elvileg az eredeti. De nem a háború után kapott új színt először, mert valahol azt olvastam, hogy 1938-ban kékre festették. Aztán jött az újjáépítés, amikor szürke lett, de szerintem az még nem az itt látható szín volt, amit én színtévesztőként világos kékesszürkének látok, hanem valami sötétebb. Igazából persze ez a híd még ebben a színben is, a díszei nélkül se volt csúnya.

Néhány méterrel arrébb, a Fővám - akkor még Dimitrov - téri megállóban állunk. A dátum beazonosításában segíthetne az, hogy a Gellért-hegy tetején éppen renoválják a Szabadság-szobor talapzatát, de nem sikerült megtalálnom a neten, hogy ez mikor történt. Ha valaki tudja, ne tartsa magában!

És itt a híd a Szent Gellért tér felől nézve. Abból a szempontból nem volt szerencsés ez a szín, hogy nagyon meglátszott rajta a kosz, lásd a kép jobb szélét.

9-es villamos halad észak felé a hídfőnél. Az előtérben látható üres hely az egykor a hídra kanyarodó, illetve onnan észak felé lejövő sínek helye, merthogy régen ilyen irány is létezett.

Villamosozás helyett most megint privát emlékek kapcsán youtube-ozunk egy kicsit. Biztos más is emlékszik, hogy '86 körül mekkora sláger volt ez a szám:

Az előadó Paul Simon neve ismerős volt, viszont mindig Simon & Garfunkelként emlegetve, ezért meg voltam győződve arról, hogy a magasabbik fickó Garfunkel, hiszen jól láthatóan ő is énekel. Csak később döbbentem rá, hogy az ott bizony Chevy Chase, akit valamikor akkoriban láttam életemben először a "Vakáció" sorozat  valamelyik részében - és aki természetesen csak tátog és hülyéskedik a klipben.

A "Don't Worry, Be Happy" 1988 egyik legnagyobb slágere volt. Itt világos volt, hogy ki az előadó, de ki akkor a másik két fickó? Csak később jöttem rá, hogy az egyikük Robin Williams, aki Amerikában akkor már hatalmas sztár volt, de itthon még csak az "Egy úr az űrből" című sorozatban láthattam, és ott még teljesen másképpen nézett ki...

És még mindig nem fogytam ki a bélyeg méretű, ráadásul hang nélküli videók felkonvertálásával készült filmecskékből! A színes pixelkavargásba tett első mai kiruccanásunk az újbudai SZTK rendelőintézet előtti "rendezőpályaudvarra" vezet, pontosabban annak 2002-es állapotába:

A Bartók Béla út felújítása miatt 2002 nyarán és kora őszén a 41-es, a 47-es, illetve a 18-as fordult ezen az elég furcsa elrendezésű ideiglenes végállomáson. Ahogy látható, normális utastájékoztatás nem volt, úgyhogy a várakozó utasok mindig oda futottak, ahova látták, hogy a következő villamos begurul. Ha meg lemaradtak, kicsit kilépve még utol tudták érni a szerelvényt az első rendes megállóban, a Bocskai sarkán. Most pedig ruccanjunk ki külföldre: