HamPLÓ

Nemrég megmutattam, hogy mitől pörögnek olyan jól a balatoni kockakatamaránok, most pedig itt van legkedvencebbik régi kompom a Balatoni Hajók Képtárának videóján, ahogy 2013-ban téli álomra indul, de előtte egy kicsit búgócsigát játszik. A múltkor láttuk, hogyan kormányozzák, valószínűleg ehhez a manőverhez is kellett egy kis aerobic :)

Balatonföldvár már ki volt állomásépületileg és környezetileg vesézve, illetve voltak tisztán vonatos videók is (lásd itt és itt), de biztos nem fog senkit meglepetésként érni, ha iderakok még egy filmecskét róla. Az itteni a kedvenc kikötőm, és mivel több irányba is indul hajójárat innen, Siófokot leszámítva ezt az állomást (azt hiszem, hogy technikailag csak megállóhely, bár láttam ennek ellentmondó információt is) használtam a legtöbbet, és még mindig nem untam rá! A videóban a vonatok mellett egy szép nagy fa ledarabolását is láthatjuk: valami csatornaépítés miatt kellett a tűzoltóknak hozzányúlni, alaposan beterítve a környéket fűrészporral. Talán a gyökerei akadályozták/veszélyeztették az építkezést... sajnos elfelejtettem, amit egy helyi hölgy mondott róla.

UI: Valaki nem tudja, hogy az állomás nyugati végénél a víz felüli oldalon, már az állomáson kívül eső létesítmény kiosztása csak véletlenül hasonlít a Déli Vasút által eredetileg emelt állomásépületre? A benne működő sörfőzde weboldala szerint is vasúti eredetű épület.

Nincs még egy hete se, hogy mutattam egy videót a Balaton "tengeri" vízibuszairól, aminek kísérőszövegében említettem, hogy egyikük, a Héviz (eredetileg így, rövid i-vel) idén már csak tartalék volt, jövőre pedig már egyátalán nem számolnak vele, úgyhogy ki tudja, mi lesz a sorsa. Azóta kiderült, mi: eladósorba került. A Bahart itt árulja az 1960-ban épített veteránt. És ez most nem reklám, mert nincs kozöm a hajózási céghez, csak örülnék, ha jó helyre kerülne a masina. Aki hallja, adja át - hátha van egy unatkozó milliárdos az olvasók vagy ismerőseik közt :)

Róla van szó. Idén tudtommal csak egyszer dolgozott, akkor sikerült is utaznom vele - ezek szerint lehet, hogy utoljára :(

Amikor legutóbb a balatoni kockakatamaránok kormányzásáról írtam, említettem a régi kompok Voith-Scheider-hajtását. Utóbbit ugyan körül tudtam írni, de nem találtam videót arról, ahogy vezetni kell, pedig cifrán néz ki - semmi másra nem hasonlít! Most viszont lett hozzá videó, bár sajnos nem saját. A képen látható doboz két oldalán levő karokkal azt lehet beállítani, hogy a hajótest két végén (átellenes sarkain) forgó Voith-Scheider-propellerek jobbra-balra irányban merre húzzanak, a khm... térd közé vett harmadik kar pedig a hosszirányú tolóerőt állítja, kvázi előre-hátra irányú gázkarként viselkedve. A valódi gázkarok a videó végén a balszélen láthatók, a propellerek fordulatszámát lehet velük beállítani; a másik három (négy) kar mozgatásával a propellertollak állásszöge változik, hogy milyen irányba "tolják" a vizet az adott fordulatszámon. Laikusként ennél jobban nem tudom körbeírni, de talán így is érthető - és talán jön valaki, aki pontosabban tudja :)

Ezt a videót már vagy egy éve keresem, mert egyszer láttam, be is lájkoltam, aztán soha többé nem találtam semmilyen keresőkifejezéssel. Ezúton is köszönet kommentelőtársunknak, hogy megkereste nekünk!

Annyira belejöttünk Jazzcoollal a kompozásba, hogy a visegrádi után gyorsan levonatoztunk Vácra, az ottanit is megnézni:

Ez az átkelő méretre komolyabb a visegrádinál, első ránézésre inkább a Szántód-Tihany révhez áll közelebb. A járművek is hasonlók, ami nem annyira meglepő, mert ugyanott épültek: Balatonfüreden.  A képen látható Toldi Miklós 1968 óta dolgozik, és érdekes módon megmaradt kétoldali felépítményesnek, viszont a kettő közt feszülő "parancsoki híd" már a múlté.

Az egyik oldali felépítményt nem használják, legalábbis utasforgalmi célra. Érdekesen szűk érzés bejönni az "utastérbe", egyfajta cső hangulata van a hajónak. Mivel a komp nem járt túl gyakran, nem maradtunk a szigeti oldalon, hanem egy gyors partraszállás után mentünk is vissza. Gyalogosként nem sok mindent lehet ott csinálni...

Mivel a Duna vízállása folyamatosan változik, a komp rámpája nem rövid és teljesen felhajtható, mint a balatoniaké, hanem hosszú, és csak kicsit van megemelve: a hajó mindig annyira közelíti meg a parti rámpát, hogy a szerkezet vége kiérjen a szárazra. Ahogy írtam, a jármű hasonló a balatoniakhoz, de nem azonos azokkal: úgy hallottam, hogy hajtásuk nem az ott megszokott Voith-Schneider-propeller, hanem valami "Z jellegű". Hogy Mahartos Z-hajtás vagy eredeti Schottel, azt sajnos nem tudom.

Pár napja láthattunk egy kis sugarú körben forgó vízibuszt, ami a legtöbbet kihozta a két hajócsavaros konstrukció lehetőségeiből. Náluk is nagyobb királyok a Balaton vizén pörgésben a Z katamaránként is emlegetett hajók. Például ez itt, az 1979-ben épült Badacsony:

Ezek a jószágok nem csak kettős törzsükkel és jellegzetes formatervükkel különböztek az addig megszokott személyhajóktól, hanem a típusnevükben jelzett Z-hajtással is. Ennél a megoldásnál a teljesítmény nem egyenes vonalban kerül átadásra a hajócsavarra, hanem szöghajtásos áttételek segítségével:

By Tosaka - Own work, CC BY-SA 3.0, Link

Az áttételek nem csak azt a célt szolgálják, hogy a csavar mélyebben legyen, mint a motor kihajtása, hanem a hajócsavar körbe is forgatható, ezáltal nem csak hajt, hanem kormányzásra is alkalmas. Pláne, ha kettő van belőle, mely egymástól függetlenül mozgatható:

A fentebbi videón szereplőkkel ellentétben a Z katamaránok csavarjai teljesen körbe tudnak fordulni, de olyan videót nem találtam. Természetesen a végeredményt korlátok közé szorítja, hogy milyen kialakítású a hajótest, illetve hogy milyen gyorsan forog körbe a csavar a függőleges tengely mentén (a hidraulikus mozgatásnak van némi késleltetése).

Nemrég arra figyeltem fel a siófoki zsilipparkban járva, hogy a Badacsony csavarjai ki vannak emelve a vízből - ugyanis ki lehet "egyenesíteni" őket karbantartási/szerelési/szemrevételezési célból:

Az üzemi állapotban függőleges tengelyt fedő takarólemez ilyenkor szerelőjárdaként funkcionál, amihez a létra segítségével akár kint a vízen is le lehet jutni. Egy időben, amikor a Balaton vízállása nagyon alacsony volt, szükség is volt erre, mert gyakran megsérültek a hajócsavarok, néha menet közben (!) kellett cserélni/javítani/tisztítani őket.

2023-ban még mindkét 303-as típusú - kialakítása miatt tengeriként is emlegetett - vízibusz közlekedett a Balatonon, őket láthatjuk itt. A Keszthely 2025-ben még járni fog, de állítólag a Héviznek (ami már 2024-ben is csak tartalék volt) ezzel az évvel lejár a vizsgája, és nem valószínű, hogy megújítanák.

Ezek a klasszikus és modern formatervezés határán épült gépek szerintem mindig gyönyörűen néztek ki a kék ég alatt, és Rába-MAN motorjaik olyan kellemesen rotyogtak, hogy amiatt már önmagában megéri meghallgatni a videót :) A balatongyöröki kikötőben előadott vízibalett, ahogy kis késleltetéssel egymás után kihátráztak a betonnyelv mellől, majd némi forgás után továbbindultak, mindig élmény volt!

Ebben a videóban nincsenek új felvételek, de mivel eddig három vagy négy videóban voltak elszórva a jelenetek, gondoltam, hogy összerakom őket egybe. Aki nem akar három vagy négy külön videót végignézni, annak elég, ha ezt az egyet végignézi :)

Az idei két alkalom után még egyszer mennem kellett a Keszthely vízibusszal, méghozzá utolsó 2024-es üzemnapján. Idén eléggé rákattantam az utolsó menetekre, melyeknek sajátos hangulata van, és melyek során induláskor helyben pörögnek a hajók, ami valamiért úgy szórakoztat, mintha ötéves lennék :)

A hajó idei utolsó menete Badacsonyból indult, ahová ekkor még helyjegyes vonattal lehetett lejutni. Ezt kifejtem kicsit: másnaptól élt a téli menetrend, melyben az addig expresszként (főszezonban pedig IC-ként is) közlekedő vonat sebesvonattá változik, amiben kevesebb kocsi van, helyfoglalási lehetőség nélkül. Fogalmam sincs, hogy miért kell ezt csinálnia a MÁV-nak: legalább az egyik kocsi legyen helyjegyes, hogy ne szerencse kérdése legyen, hogy Kelenföldön felszállva talál-e még ülőhelyet magának az ember! Ez persze egy átlagos őszi napon általában nem téma, de volt már, hogy szombaton a Déliben kellett felszállni, hogy biztosan legyen helyünk. És jó, hogy ez időben eszembe jutott, mert voltak, akik késve érkeztek, és már a Délitől állva utaztak. Mondom, ez valószínűleg nem túl gyakran fordul elő, de ha belefutsz, akkor elég kellemetlen.

Persze nem akarom, hogy valaki azt higgye, ez a mostani helyjegyes vonat kényelmes volt, ugyanis elővárosi, azaz maximum egyórás utakra épült "Fecske" kocsikból állt, és a fentebbi képen látható ülésekre kellett plusz pénzért (igaz, az IC árának csak a feléért) helyjegyet vásárolni. Mit mondjak, csupa öröm és boldogság volt 2 óra 50 percet utazni ezen a színvonalon! És ez nem valami utolsó pillanatban előkapott pótló szerelvény volt, hanem a normál üzem. De eltértem a témától, térjünk vissza vízibuszunkhoz :)

Szóval fehér hajónk ott állt a badacsonyi kikötőben, vezérpálcáján az utolsó menetet jelző bokrétával. Néhány ismerőst is láttam az indulásra várakozók közt, szóval nem csak én jöttem ki ebben a szép időben megnézni ezt a kicsit kopott, kicsit horpadt, de így is szép gépet!

Meglepően sokan voltak a járaton, többek közt külföldi turisták: részben civilek, részben pedig cseh hajósok, akik odahaza váci gyártású vízibuszokkal dolgoznak valamelyik víztárolón! A civilek nem nagyon értékelték a kikötőkből való kifutás utáni körbeforgást, pontosabban az azt kísérő háromperces kürtszót :) Ez utóbbiak meghallgathatók a bejegyzés végén látható videón!

Szigliget mindig is tüchtig település benyomását keltette bennem, amit most megerősített, hogy milyen sokan fogadták az utolsó menetet. Ott volt a polgármester, ajándékot kapott a személyzet, az utasok közt pedig pogácsát kínáltak körbe. Mintha nem is Magyarországon lettünk volna: itt az emberek örülnek a dolgoknak, és hálásak értük!

2017 szeptemberében az osztrák szövetségi vasút linzi főműhelyének nyílt napján az egyik csarnok mellett állt ez a kék behemót:

Az ÖBB 1020-as sorozata eredetileg a Német Birodalmi Vasút E 94-eseként kezdte pályafutását Németországban, ahova akkoriban Ausztria tartozott. Nehéz tehervonatok vontatására szánták, amire szükség is volt nyugati szomszédunk hegyipályáin. A mozdonyoknak persze csak egy része került ide, mert másutt is kellettek, de negyvenegynéhány példány a második világháború után is itt maradt.

Az E 94 a harmincas években gyártott E 93-es sorozat frissítése volt. Mivel mindkét típus emlékeztetett a sváciak hosszan előrenyúló elejű mozdonyára, a Ce 6/8 II-re, melyet "Krokodil" néven emlegettek, a német gépek a "Német Krokodil" becenevet kapták a vasútbarátoktól. Az NDK-s személyzet később viszont inkább Vasmalacként emlegette őket; kicsit szigorúbban fordítva írhatnék Vasdisznót is, de az szerintem nem hangzik olyan jól. Egyébként érdekes, hogy a keletnémetek a sínbuszaikat Malactaxinak ("Ferkeltaxe") hívták, vajon mi volt náluk ez sertésfétis? :)

A forgóvázhoz rögzített, tehát a középső résztől függetlenül elmozdulni tudó orrészek jelentősen rövidebbek, mint a svájci mozdonyoké, és a hajtómotorok szellőztetését, a légsűrítőt és légtartályt, illetve az akkumulátorokat rejtik.

A villamosberendezés nagyobb darabjai - például a transzformátor és a bütyköstengelyes kapcsolómű - a két háromtengelyes forgóváz közt feszülő, hídszerkezet jellegű tartókon nyugvó középső részben vannak.

A nyitott vezetőfülke előtt kisebb sor állt, amibe kivételesen beálltam, mert kíváncsi voltam, hogyan néz ki egy ilyen régi villanygép belülről.

A megfejtés: egyszerre régiesen és újan. A sorozat hosszú életet élt a "birodalom" utódállamaiban: az NSZK-ban a nyolcvanas évek végéig, az NDK-ban a kilencvenes évek elejéig, Ausztriában pedig a kilencvenes évek közepéig dolgoztak, ezalatt többször modernizálták őket. Ez a konkrét osztrák gép '95 után különböző magántulajdonosoknál hol külön-, hol pedig tehervonatokat húzott. Legutóbb 2018-ban látták dolgozni, de az internet szerint ma is megvan; a működőképessé tevés szándékával őrzi jelenlegi tulajdonosa.