A Héviz (sic!) vízibusszal utazás és a tó hosszában végighajózása során már összefutottam a két balatoni fehér szépség egyikével, a Helkával, de fel nem jutottam rá. Mivel azt hittem, hogy augusztussal véget fog érni a balatoni nyaram, a második MÁV retróhétvége programjába gyorsan beleillesztettem egy egyórás kört vele:
A két hajó közül a Kelén Siófokról, a Helka pedig a tó másik végében Keszthelyről sétahajózott. Az itteni kikötő kialakítása miatt könnyebb volt oldalról lefotózni, éltem is ezzel a lehetőséggel.
Bár a hajó felépítménye és technikája - eredetileg gőzös volt - sokat változott 1891-es vízrebocsátása óta, a hajótest alakja nem igazán.
Eredetileg a kormányos a szabadban dolgozott, a negyvenes évek második felében aztán fülkét kapott. Egyes források szerint 1955-ben a hajtáshoz is hozzányúltak, de ekkor még csak másik gőzgépet kapott. 1961-ben viszont eljött az ideje a dízelesítésnek, egy Láng motorral.
Ekkor kapott egy nagyméretű zárt belső teret is, nagy ablakokkal a régi, kisebb, és sötétebb belsejű utastér átépítésével. A mai utastér azonban nem akkori, ...
... mert volt egy majdnem két évtizedes közjáték. A hajót 1978-ban selejtezték, majd '80-ban kirakták a 71-es út mellé diszkónak. Aki járt Balatonfüreden a nyolcvanas években, biztosan emlékszik rá, aki nem járt, annak itt van ez a részlet a Pogány Madonna című filmből. Jól láthatóan nem volt szempont a múzeumi megőrzés, úgyhogy amikor a kilencvenes évek közepén visszavásárolta a Mahart, a felépítményt újra kellett építeni.
Ez megy most