HamPLÓ

A videók asszem már mind szerepeltek itt, de a képek közt azért lesz új :) Képek és videók tavaly augusztusból, a lipcsei főpályaudvarról és Berlin környékéről:

Németországi vonatozgatások II.

Érzem, hogy elégedetlenség venne erőt a blog rendszeres olvasói közt, ha megint csak egy videót dobnék be, úgyhogy az egy szál videó előtt bedobok még egy panorámát is:

A mindjárt következő videón is szereplő Rudolfsheim villamos kocsiszínt látjuk, az osztrák főváros egyik legrégebbi remizét. Videóra, egyetlen képre nem nagyon fért volna rá, ezért inkább svenkeltem egyet. Ezek különben a déli csarnokok, a képhez képest a hátunk mögött futó Mariahilfer Straße túloldalán van egy további nagy csarnok is. Hozzáteszem, hogy nem ez az egyetlen olyan bécsi villamos kocsiszín, aminek a közepén átmegy valami közút: a Favoriten remizt (és egymást) rögtön két utca is keresztezi. Igaz, egyik se a Mariahilfer, de akkor is érdekes hely.

A videó tartalma pedig: a legújabb (már hogy 2012 februárjában nézve) villamosszakasz Kagrannál, egy kis Ring, cikkcakk a Siebensterngasse/Neubaugasse/Mindigelfelejtemgasse találkozásánál, kora délutáni (az iskolai tanítási idő végéhez kapcsolodó) sűrítők állnak ki az imént látott Rudolfsheim kocsiszínből, és egy kis Südtiroler Platz, ahol azt is érdemes észrevenni, hogy az S-Bahn már "rendes" oldalon közlekedik a "Stammstreckén", nem angol stílusban, ahogy korábban - az átállás 2012 augusztusában történt.

A "Muki" néven is ismeretes villamos tehermozdonyok (hivatalos definíció szerint "motoros fedett teherkocsik") gyakran felbukkannak Budapest utcáin, illetve ebben a blogban: szerepeltek itt már régi képek róluk "belszolgálati" szerepben, és "közületi" szállítás közben is. Viszont azt gondolom, hogy soha nem elég belőlük, úgyhogy itt van még néhány :)

Ehhez hasonló menettel akár manapság is lehetne találkozni itt, a Ferenc körúton: a képen látható közelebbi lóré még megvan (talán a távolabbi is, csak annak nem látni a számát), a 7039-es mozdony pedig az, amelyik az elmúlt tizenvalahány évben a legtöbbször a fényképezőgépem lencséje elé került.

A rákospalotai villamosvégállomás voltaképp annyira sokat nem változott első ránézésre (másodikra azért elég igen), de a képen látható kocsik közül már egyik se létezik. A legtovább a Muki bírta - ha jól tévedek, valamikor a kilencvenes évek közepén selejtezték. Érdemes megfigyelni, hogy a "sima" villamosok lírájához képest az ő áramszedője rugós megoldású, hogy bárhol könnyen át lehessen fordítani a másik irányba haladáshoz. Hogy honnan jött, vagy hova ment ez a mozdony itt, az jó kérdés, bár voltaképp én is fotóztam itt már Mukit, ami kimondottan csak a fotózás kedvéért jött ;)

Ez a kép nem Mukit ábrázol, viszont ez az, amit a budapesti villamos "történelem" szerelmesei őszinte pillanataikban "csodálatos életképnek" neveznek: tehervonat kanyarodik a külső Váci útról az Aranyközbe, elöl a 7080-as pályaszámú mozdonnyal, amit a Dózsa Főműhely épített 1957-ben. Néhány éve elbontották a háttérben álló gyárépületet, de az egyemeletes épület még megvan, és tán most is söröző működik benne.

És végül egy nyolcvanas évekbeli kép: a Kelenföld kocsiszín/Füzesi Főműhely vágányain álló Mukin már ICS áramszedő van, de a festése fura: egyrészt az alváz kivételével minden egyszínű (kasztni, tetőszerelvények és az áramszedő is), másrészt az az egy szín is kicsit más, mint amit megszoktam. Vajon csak a dia kékült-lilult be, vagy ez a kocsi tényleg így sikerült?

A fényképekért köszönetet szeretnék mondani Ab van Donselaarnak, illetve Tim Castricumnak, aki bescannelte őket!

Ha tetszenek a képek, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm!

Igazán nem lehet azzal vádolni, hogy túl sokszor készítenék kisvasúti oldalakat, és ennek a legfőbb oka az, hogy viszonylag ritkán kerülök kisvasút közelébe. Azt viszont csak mérsékelten értem, hogy annak idején erről a látogatásról miért nem csináltam külön oldalt. Illetve valószínűleg sejtem: mert nem voltam elégedett a képekkel. Előtte pár nappal váltottam le hűséges Casio QV3500EX-esemet (amit ekkor már két cipőfűző, némi szigszalag és egy PC bővítőegység-fedőlap tartott össze:) egy Canon PowerShot Pro1-re, és még egyátalán nem tudtam kezelni.

Gőzösözés a királyréti kisvasúton
2005. október 8.

1987 nyarán három napot töltöttünk Lipcsében, és bár a város nem volt olyan megrázó hatással rám, mint Drezda, pontosabban a romhalmaz, ami Drezdából maradt, nagyon tetszett - úgyhogy 25 évvel később ideje volt visszamenni.

Érdekes, hogy bár annak idején (12 évesen) inkább csak utánfutó üzemmódban működtem, azaz mentem a felnőttek után, egész jól megmaradt bennem a belváros kinézete és alaprajza. Még olyan értelmetlen emlékek is előjöttek, hogy a Tamás-templom mellett, a képen a távolban látható keresztutcában volt valahol egy vasútmodellező bolt (PIKO! H0! ki nem imádta?). Az meg vicces volt, hogy most is beleakadtam egybe, bár szinte biztos vagyok abban, hogy nem ugyanabba, és nem teljesen ugyanott :)

Ahogy emlékeztem, sok új épület és foghíj volt (Németországban ez sajnos alap, pedig Lipcse még egész jól járt más városokhoz képest), de azért a látkép nagy részében mindig volt valami régi. Itt jobbra a szerintem a megcsömörlésig túlcsicsázott belsejű Miklós-templom látszik, balra pedig egy lakóház sarka. Érdekes, hogy egy 12 éves miket jegyez meg: bár annak idején úgy gondoltam, hogy az NDK-ban élni rosszabb lehet, mint nálunk, a lipcsei főutcának határozottan nemzetközi hangulata volt: a mozikban a Beverly Hills-i zsaru ment, amit nálunk csak valamivel később mutattak be (szerintem nem a második rész volt, de lehet, hogy itt már az, csak nálunk maradt ki az első is? mindenesetre itt találkoztam először a "cop" szóval, a mozik bejárata fölött), az üzletekben és éttermekben szóló rádióban leggyakrabban hallott számok pedig a Starship "Nothing's gonna stop us now"-ja és a "Funky Town" című diszkóklasszikus valamilyen feldolgozása volt. Nem mondom, hogy "nyugati időszámításilag" is 1987 volt Lipcsében, de semmiképpen nem 1976, mint az ország más részeiben. Persze azért találkoztunk igazi DDR hangulattal is: talán "Szpartakiád" néven valami keleti-blokkos világifjúsági sporttalálkozót tartottak a városban, és amikor a kelet-német csapat mozgalmi dalokat énekelve átmasírozott a belvároson, annak annyira "mi készen vagyunk a világháborúra" hangulata volt, hogy megállt az ember kezében a papírtányérról evett mustáros kolbász.

A változatosság kedvéért megint síndöcögények következnek, csak sárga helyett (főleg) pirosak. A felső-sziléziai városközi villamoshálózatot valószínűleg sose tudnám megunni, még fél nap alatt is hetekre elegendő élményt lehet szerezni. A múltkor már mutattam a második világháborús német (kein Witz: Kriegsstrassenbahn volt a neve!) villamos lengyel utángyártásaként készült N típusú villamost, amit amúgy menetrend szerinti forgalomban is szoktak használni, de most éppen munkakocsiként láttuk; ez a videó vele indul, ahogy kigördül a hálózat legnyugatabbi pontján, az utolsó látogatásom óta villamostalanná vált Gliwice határán levő kocsiszíből. Gyakorlatilag ő volt a második villamos, amit aznap láttunk itt, úgyhogy azt kell mondjam, meglehetősen jól indult a látogatás. Utána többnyire a Konstal 105-ös különböző verziói jönnek: a kétirányú 111N, mindenféle felújítások eredményei, és még egy kék színű, eredetileg krakkói darab is a kamera elé gurul:

Látunk ex-bécsi kocsit is, a Miskolcon is immár tíz éve használt E1-esek egyik képviselőjét. Érdekes, hogy ránézésre majd ledől a sínről, de ugyanolyan halkan gurul, mintha otthon lenne. Persze mégiscsak DÜWAG-licensz, még ha a kinézetét itt helyben eléggé el is rontották! De éppenséggel a 105-ösök is bírják a sokszor a budapestieknél jelentősen rosszabb pályaállapotokat: billegnek, dübörögnek, bólogatnak, ráznak, de közben azért mennek rendesen, nincsenek sok száz méteres 10 km/h-s sebességkorlátozások. Az egész hálózaton az élni akarás érződik, és az utcákat, lakótelepeket elnézve ez valószínűleg a helyiek hozzáállására is jellemző lehet. Ja, az utolsóelőtti snitten egy csuklós Ikarust is láthatunk, mert hát azért belőlük is van még bőven :)

A deltavágány a villamosok megfordításának egyik legmacerásabb - ugyanakkor hurokvágányhoz képest helytakarékos - megoldása. Gyakorlatilag arról van szó, amit autóvezetéskor ipszilonozásnak nevezünk, csak itt a járművezetőnek a művelet közben többször is át kell mennie a szerelvény másik végére (hacsak nincs fedező személyzet), illetve legalább három kitérőre (váltóra) is szükség van.

Itthon ma már csak Szegeden találkozhatunk deltázós villamos végállomásokkal: Kecskésen, a Vadasparknál, és a Fonógyári úton. A fővárosban Budafok kocsiszín - ami egyébként Albertfalva területén van - oldalában is van egy ilyen delta, de azt 1993 óta nem használják végállomásozásra.

A 41-es villamos 1972 utolsó napjától 1993 májusáig fordult itt, aztán visszahosszabbították a Móricz Zsigmond körtérre. Gyerekkoromban kicsit viccesnek találtam, ahogy 1984 és 88 közt az ember Kamaraerdőről becsorgott idáig egy modern, fűtött Tatra szerelvénnyel, aztán átszállt egy öreg, fűtetlen UV-ra, ami bevitte a belvárosba, de a 41-es már csak ilyen fura járat volt (az 1984 előtti öreg kéttengelyesekkel izgalmasabb lehetett, pláne 1900-as ikerkocsikkal, mint amilyet itt fent is látunk Tim Boric felvételén). A 41-esek a várostól kifelé fordultak, korábban viszont pont fordítva használták ezt a vágányt. Van egy utcai vágóképekből összeállított film, aminek a tekercseit a közlekedésbarátok szájhagyománya szerint egy kukában (más verzió szerint egy lebontásra ítélt ház padlásán) találta meg valaki, és ami tizenvalahány évvel ezelőtt még VHS kazettákon terjedt, míg át nem játszották számítógépre, onnan pedig a youtube-ra, úgyhogy ha állóképet nem is, mozgót tudok mutatni erről a műveletről. Ha minden igaz, a lejátszás itt lent pont ennél a deltánál fog kezdődni (ha nem, akkor tekerjünk 4 perc 36 másodperchez):

Egy motor+pót+pót - még pontosabban pót+pót+motor :) - szerelvényt látunk kitolatni a deltából, a motorkocsi eleje a belváros felé mutat - valószínűsíthetően egy 4-es villamost látunk, aminek akkor itt volt a déli végállomása (az északi pedig a Margit híd budai hídfőjénél). Persze járt egy időben a 47-es is ide, de mondjuk azt, hogy 4-est látunk. Ennek az állapotnak a kettes metró teljes hosszban (Fehér út - Déli pályaudvar) átadása vetett véget, amikor alaposan átszervezték a város közlekedését (ha engem kérdeztek, ekkor vesztette el hálózatszerűségét a budapesti villamos). Helyileg ez azt jelentette, hogy a 4-es már csak mai végállomásáig, a Bocskai útig járt, nem kanyarodott rá a Fehérvári útra, a 47-es külső végállomása is ekkor került a budafoki Városház (akkor Varga Jenő) térre. A 43-as is ugyanoda került át a Körtérről, csak neki a belső végállomása volt a budafoki (a külső pedig Nagytétény). A 41-es szintén elkerült a gombaépület körülről, ide, a kocsiszín melletti deltába.

Kétféle budapesti ember van: az egyik szerint a fővárossal az a baj, hogy még mindig minden ugyanolyan, mint harminc-negyven-ötven éve volt, a másik csapat szerint viszont végleg elveszett belőle valami, és semmi sem olyan, mint amilyen akkor volt, amikor még jó volt. Ha igazságos akarok lenni, mindkét meglátásban van valami, ha pedig bölcs, akkor inkább nem nyilvánítok véleményt, csak idepakolok néhány képet Ab van Donselaartól, és hagyom, hogy mindenki maga eldöntse, mit gondol ;)

A Nagyvárad téren vagyunk, 1976 októberében. Bőszen folyik a hármas metró építése, de még zajlik a felszíni síndöcögés is az István kórház előtt. Balra az UV szerelvény talán 50-es, talán a Kálvin tértől kifele tartó 42-es vagy 52-es - az aluljáróépítés miatt ezek a járatok ekkor már nem a Madách térről, illetve a Nyugatitól indultak. Az előtérben az acélvázas motor+pót+pót szerelvény 51A-ként éppen elindult a Használtcikk piac felé, a kerékcsikorgást hozzá lehet képzelni...

Titokban remélem, hogy lesz még lehetőségünk újra villamost fotózni a Szent István-bazilika mögött - gyerekkorom egyik élesen megmaradt emléke, ahogy a kocsiból nézem, amint bontják a vágányokat a Bajcsy-Zsiliniszky úton; valahogy már akkor is szomorúnak találtam a dolgot, pedig nem rémlik, hogy valaha is tujáztunk volna itt.

A változás lehet jó és rossz, gyakran pedig mindkettő egyszerre. Ennek a képnek a helyszínét sokan talán fel se ismerik elsőre, pedig ami régi épületet látunk rajta, mind megvan, és a villamos is jár még (bár már nem a Nyugatiig). Csak a nagyvárosiasság hiányzik róla (ebből a szögből), pedig van itt busz, metró-logó, ufólámpa... És igen, ez az Astoria.

Nem Mikszáth regényének frissiben előkerült folytatásáról lesz szó ebben a bejegyzésben (pedig nem is lenne rossz, ha lenne ilyen), csak valami hangzatos címet akartam adni neki - mégse járja, hogy minden második bejegyzés úgy kezdődjön, hogy "képmutogatás megint"!

A ferencvárosi Szent Vince templom oldalról, két Mester utcai villamosos snitt közt. Nem sok hó, de a kopasz ágakon ennyi is jól mutat.

Mint mondottam volt, nem sok hó, de azért nem is kevés. És ez tényleg a Mester utca. Az itteni vágányokat egy darabon mesterséges fűvel borították, javaslom, hogy a járdát meg borítsák műhóval :)

Tudom, nem nagy újság, hisz a jelek szerint más városi bloggerek már évekkel ezelőtt felfedezték, de engem azért meglepett a minap a Kempinski előtt:

Túlságosan sokat nem tudnék hozzátenni, és nem is akarok (szerintem az a fa, amelyik itt életben tud maradni, nem két tucat rajzszögtől fog kipusztulni). A jelek szerint még télen is van, aki virágot hoz ide, az meg világosan látható a képen, hogy nem ez a fura zarándokhely fogja elcsúfítani a belvárost...