HamPLÓ

A tegnapi hideg, ködös videó után most melegebb vizekre evezünk, ami alapvetően képzavar, de most már mindegy, hiszen leírtam (gépeltem). Tempóját tekintve ez is kikapcsolós-relaxálós filmecske, leszámítva az első snittet, amin egy olyan szirénázós üldözéses-kikerüléses jelenetet láthatunk, hogy még a Derrick című sorozat készítői is megnyalnák utána mind a tíz ujjukat ;)

De a harmadik jelenet lendületből rundózó vízibusza is klassz - valamivel később jött egy másik hajó, annak ugyanez a megközelítés két percig tartott.

Relaxálós hangulatú videó a ködbe burkolózott városról, pontosabban Szabadság hídról, a Károly körúti fasorról, a feldíszített Bartók Béla útról, a 47-esről, és persze a karácsonyi villamosról:

Azért nem semmi, mekkorát huppan a Fénytuja a Fehérvárin a Prielle Kornélia utcánál, ahol a tizenpár éve épített RAFS pálya és a régebbi nagypanel ilyen remek módon ér össze. De sebaj, biztos jót tesz a járműveknek, hogy évek óta minden egyes alkalommal ekkorát esnek...

Megint el akartam szakadni a síndöcögényektől, gondoltam csinálok valami repülőset. Mivel azonban a szliácsi vagy ostravai képek feldolgozásáig még nem jutottam el, a reptéri "fröcskölések" ((C) SzeGa) jó ideje vincseszteren kallódó eredményét rendeztem össze:

Gurulás közben elkapva......

Már mutattam egy rakás régi villamosos képet Ab van Donselaartól, most némi nagyvasút következik. Ezek a képek láthatóan spontán módon készültek (gyanúm szerint talán azért, mert a MÁV fotózása korántsem volt olyan egyszerű akkoriban, mint a villamosoké, úgyhogy nem volt odaállás, fényképezőgép-állítgatás, tökéletes pillanatra várakozás), de azért meglehetősen érdekesek. Mivel a vasútról nagyjából annyit tudok, hogy jelentősen különbözik a földúttól, várom a kommenteket a helyszínek, vagy a képen látható dolgok ügyében!

Ez a fotó eléggé odavágott: kíváncsi vagyok, hányan mondják meg róla azonnal, hogy a Wekerle-telep szélén, a Nagykőrösi úton készült. Itt az akkor még csak kétszer egy sávos út mellett járt az 51-es villamos, a kettő közt pedig volt még egy sínpár, amit a vasutas nyelv Kis-Burma-vasútnak nevezett. Ez a vágány Ferencvárost és Soroksárt kötötte össze, elkerülő jelleggel (hiszen a kettő közt a kelebiai vonal volt a fő csapás), és az M5 bevezető szakaszának építésekor tűnt el (legalábbis innen, mert Pesterzsébet szélén még néhány éve is lehetett maradványokat találni). Ami furcsa a képen, az a Szergej festése: nem a régi csíkos, de nem is a jelenlegi sárga kötényes.

Gyerekkoromban teljesen logikusnak tűnt, hogy a mozdonyok szélvédőit ráccsal védik, aztán a jelek szerint felfedezték maguknak a többrétegű biztonsági üveget, és szép lassan eltűnt a börtön-feeling. A kép készítésének helyszínét nem ismerem, de valamiért Kecskemét jutott eszembe róla. Ez persze csak egy tipp...

... de aztán rábukkantam erre a képre a pakliban, ami biztosan Mekkméten készült - talán ugyanakkor készültek? Elöl a 003-as Szergej, hátul Robur és Barkas - igazi KGST életkép :)

A Bobós Béni után pár kép erejéig visszatérnék az akkor csak videón mutatott Tigrisre és az M.VIII-asra, azaz a budapesti HÉV fennállásának 125. évfordulója alkalmából rendezett nosztalgiamenet madzaghajtású résztvevőire.

Hideg, ködös reggel  volt, mi mást is csinálhatna az ember ilyenkor, mint hogy a világ végén öreg síndöcögényeket fényképez? Persze a kérdés költői, hiszen húsz-harminc jobb dolgot kapásból tudnék mondani, valamiért mégis Csömörön nyomtam a gombot :) Az örömöt kicsit árnyalta, hogy bár sehol senki nem volt az állomáson, a személyzet egy tagjának azért pont az M.VIII előtt kellett elszívnia egy cigit, néha félig fellépve a lépcsőre, néha csak simán a peronon ácsorogva. De szerencsére csak fél tucat fotós várt látótávolságban arra, hogy ember nélkül is lefotózhassa a járművet, nem volt gond.

Az egyvágányos csömöri HÉV szárnyvonal létezése szombat kora reggel még a szokásosnál is indokolatlanabbnak tűnt, de ennek voltak előnyei is, például hogy a megállókban senki sem dühöngött, hogy a különvonat miért nem állt meg neki :)

Ha az ember vonattal megy Bécsből nyugat felé, körülbelül ugyanazt tapasztalhatja, mint amit a mi hegyeshalmi vonalunkon: egyik völgy oldaláról a másikra kanyarodik a pálya, egyik település után a másikon halad át. St. Pölten után ugyan az elmúlt húsz évben egyre egyenesebb pályákkal és egyre több alagúttal találkozhatott az utazó, a Bécsi-erdő kacskaringói azonban megmaradtak:

Legalábbis december kilencedikéig, akkor ugyanis üzembe helyezték a hegységen hanyag eleganciával alulról átvágó alagutat, és a hozzá kapcsolódó nagysebességű szakaszt, ami a Duna melletti, laposabb vidéken halad. Megpróbálom térképen érzékeltetni, miről is van szó - a régi szakasz sárgával, az új zölddel van jelölve, a két kék pötty közt húzódik a Wienerwaldtunnel:

Alte und neue Westbahn nagyobb térképen való megjelenítése

A megoldás rokonszenves - ha lenne pénzünk, nekünk is ugyanezt kellene csinálni pepitában: délről áthaladni a Gerecse vagy a Vértes alatt, és valahonnan Kocstól toronyiránt haladni Győr felé. De mi maximum álmodozhatunk erről, míg az osztrákok nem csak kapásból negyed órát javítottak a menetidőkön, de esélyes, hogy a mi, (papíron) részben 160 km/h-s hegyeshalmi vonalunkkal ellentétben itt nem lesznek egy-két év múlva lassújelek, hanem a kiemelt szakaszokon tényleg marad a 200-250 km/h...

Bár november vége a budapesti villamosüzem 125. születésnapjáról szólt, a BKV a másik ünnepeltről, a HÉV-ről se feledkezett meg: a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság Közvágóhíd-Soroksár vonala - illetve annak hosszabbítása, a dunaharaszti - is ugyanabban az évben indult. Nagy ünneplés sajnos nem volt (pedig a 75. és a 100. évfordulón még gőzvontatású nosztalgia is közlekedett), de néhány kedves járművet azért üzembe állítottak a közlekedésbarátok kedvéért. Kettőről - a Tigrisről és az Uborkáról - már mutattam videót, úgyhogy most jöjjön a másik kettő!

A "Boros Béni" néven emlegetett vonat az Arad-Csanádi Egyesített (vagy Egyesült) Vasutak egykori elnökéről kapta nevét. Ez a társaság annak idején élen járt a motorkocsis üzem bevezetésében, tehát gőzmozdonyos vonatok helyett gőz-, majd benzinmotoros járműveket használt. A képen látható szerelvény - mely eredetileg valahogy így nézett ki - motorkocsija benzin-villamos hajtású volt, tehát a belsőégésű motor egy generátort hajtott, és az az által termelt elektromos energia mozgatta a hajtómotorokat. 

A járműveket a BHÉV már a MÁV-tól vásárolta, a rövid életű Csepel - Csillagtelep - Hárosi iskola vonalra. Itt kaptak új kocsiszekrényt is (egy kocsi kivételével, ami Makón), és végül több HÉV vonalon is feltűntek. A hatvanas-hetvenes évek fordulóján selejtezték őket, egy kivételével. A hozzá tartozó mellékkocsi is rendelkezik vezetőfülkével, és együtt szerintem meglehetősen elegánsan néznek ki, ami pedig nem volt túlságosan jellemző a korszakra.

Melléktermékek jönnek, már úgy értve, hogy amikor valami miatt kiköltöztem a sínek mellé, általában mást is videóztam, mint a tulajdonképpeni témát. A 125 éves vonulgatások és menetek mellett például ez is összejött:

Az Uborkára és Tigrisre várakozás közben pedig néha a mindennapi felszteroidozott zöld villamosokat is megörökítettem:

A budapesti villamosközlekedés megindulásának 125. évfordulóját vasárnap ünnepelte meg a BKV (hogy minél többen el tudjanak menni), de azért november 28-án, a tulajdonképpeni szülinapon se maradtunk fotózni-videózni-rajtautaznivaló nélkül: az Amszterdamból hazahozott, és idén végre elkészült 2624-es kocsi ingázott a 2-esen.

Az ilyen képeken látszik, milyen magas építésű is ez a kocsi, pedig az oldallemezelés lehúzásával ezt még álcázták is valamennyire. A magas építés és a viszonylag kicsi tengelytáv miatt jellegzetes imbolygó mozgása volt, váltón, nem tökéletes sínillesztésen pedig jópofán bólintott.

A vasárnappal ellentétben most néha még a nap is előbújt a felhők mögül, így a citromsárga festés még látványosabban világított. Külön felhívnám a figyelmet arra, hogy az ablakban lógó tábla is elég régi volt, még papírból készült.

Bár kicsit gáz, hogy minden oszlop másfele dől, hogy a korlát kőalapja is púpos, hogy a sínek girba-gurbák, azért ez egy nagyon hangulatos fotóhelyszín!

Videóztam is, mert ez a járgány mind mozgásilag, mint hangilag hálás téma. Morog, csattog, szuszog, billeg - igazi "szakadt pesti tuja" feeling, amire az ember még emlékezhet régről :)