HamPLÓ

Valószínűsíthető, hogy - Berlinhez hasonlóan - Bern nem a medvékről (Bär, Bären) kapta a nevét, mégis érthető, hogy a helyiek szeretik úgy hinni: a legenda szerint az alapító Berchtold herceg megfogadta, hogy arról az állatról nevezi el leendő települését, amit először lő a környéken - és ez a kétséges dicsőség egy medvének jutott. Ez persze nem túl vidám sztori, úgyhogy a nép kitalált egy másikat is: a lakók addig biztonságban vannak, amíg a városban lakó medvék jól érzik magukat. 1513-tól egy ideig a belvárosban épített veremben éltek a brummogók, majd néhányszori költözés után 1857-ben kerültek az Aare völgyének túloldalára, mai helyükre:

2009-ben a vermet kibővítették: a medvék a völgy oldalában kialakított kifutóban élnek, de 2004-ben még a gödör aljából szuggerálták a turistákat némi kajáért :)

A medvefuttató bővítése az állatvédők kérésére történt, hiszen a kikövezett verem valóban nem volt túlzottan méltó a nagytestű állatokhoz. Ennek ellenére ők maguk nem tűntek különösebben depressziósnak - bár persze volt köztük visszafogottabban viselkedő...

... de vidám bohóc is - őt meg kellett zabálni! És ez nem debil gügyögés, hanem kölcsönös érzelem: valószínűleg ő is szívesen megkóstolt volna bennünket ;)

Aki pedig azt hiszi, hogy a medvefotózás teljesen inkompatibilis a villamosfotózással, az téved: a berni medveverem mellett rögtön egy régi remiz áll. Tujákat ugyan már nem látni benne, de jót enni-inni azért lehet benne ;)

A gyülekezésen, felvonuláson és pendlizésen túl 2012. november 25-én a Széll Kálmán tér is kiállítóhellyé változott. E helyről sok mindent elmondhatunk - a "sokban" nincs benne, hogy szép lenne, vagy akár csak kényelmesen használható -, de ilyesmire használható vágány bőven van:

A statikus kiállításon nem (csak) a nosztalgiák jutottak szerephez, hanem a modernebb, vagy éppen ritkábban látható járművek is. Plusz fel lehetett rájuk szállni; a vezetőt kérdezgetni, hogy mi mit csinál, hangosbemondani, csengőt csapdosni...

A BKV Unimogjával (jobbra) például viszonylag ritkán lehet találkozni, hótoló lappal felszerelve pedig asszem még én se láttam.

Kis villamoshatározó: ez itt egy KCSV7, azaz Korszerűsített Csuklós Villamos. A villamosok osztályának csuklós rendjének Ganz családjának egyik alfaja, mely a sima Ipari Csuklósból fejlődött ki. Vagy valami ilyesmi - a taxonómusoktól ezúton is elnézést kérek :) Mindenesetre belőle csak harminc darab van ...

... míg az eredeti típusból 121+1 (a +1 a tanulókocsi). A képen látható 1313-as ráadásul az első sorozat (GCSM-1) tagja, 1968-ban gyártották.

Az ICS és a KCSV7 közti láncszem pedig ez a kocsi, a 1303-as. Őt egy nagyobb baleset után parkolóvágányra tolták, amíg a rendszerváltás után a Ganz-Hunslet (a Ganz-MÁVAG utódja) és a Ganz-Ansaldo (a Ganz Villamossági Művek örököse) elő nem szedte, és fel nem újította. Máig nem tudom, hogy a baleset miatt, vagy mert telepakolták a tetejét kütyükkel, de viccesen görbe alakja volt, messziről fel lehetett ismerni. 2009-ben selejtezték, de nem vágták szét: a MAVITE vásárolta meg, hogy talpra állítsák. Azóta az egyik végén az átépítés utáni állapotra utaló festést visel.

Szakadjunk el egy kicsit a villamosoktól, és ugorjunk vissza augusztusra, amikoris Berlinben éppen... villamosokat fotóztam. Na jó, akkor ne szakadjunk el olyan nagyon :) Mindenesetre egyik nap alaposan megjártam, mert bár előtte teljesen jó fotóidő volt, a herzbergei parknál megjelent az a felhő, ami az Irigy Hónaljmirigy együttes kreatív korszakának egyik elfeledett alteregójának (ezen a néven léptek fel saját maguk előtt az E-Klubban) nevét ihlette: a Mennydörgő Vattacukor:

Szépnek persze szép volt, de sejtettem, mi következik: mire Köpenickbe értem, már leoltották a lámpát, legalábbis ami a fényképezést illeti - a városháza mögötti utcában emiatt a felhőréteg miatt alig tudtam mozgó villamost fotózni:

A köpenicki S-Bahn állomáson pedig már csak a perontető alól tudtam kifotózni, mert nem akartam, hogy elázzon a fényképezőgép...

A fotósok főleg az ünnepi villamosparádét várták (a mazochisták a gyülekezőt is), de az is jól érezhette magát november 25-én, aki csak utazni akart az öreg tujákon, délután egykor ugyanis beindult a pendlizés a Széll Kálmán tér és a Blaha Lujza tér közt, öt nosztalgia járművel, a menetrend szerinti forgalomban közlekedő csatolt csuklósokkal, plusz a néha átvonuló hármas UV-val.

A maiakhoz képest meglehetősen apró járgányok teltházasan jártak, úgyhogy a feljutáshoz kellett némi elszántság. A normál forgalmat azáltal is igyekeztek távol tartani, hogy a kocsik a nagykörúti próbavasút emlékére a két végállomás közt csak a Nyugatinál, az Oktogonon és a Király utcánál álltak meg.

A nagykörúti Európa egyik legklasszikusabb villamosvonala, de normálisan fotózni csak néhány helyen lehet. A Margit híd nem tartozik ezek közé :) az viszont talán így is látható, hogy a százéves 1074-es áramszedője nem modern darab - annak ellenére, hogy a ma emberének csak a líra áramszedő tűnik autentikusnak, bizony régen is volt ilyen.

A nap sztárja hivatalos és nem hivatalos szinten is az idén elkészült 2624-es nosztalgia kocsi volt; világos festése mellett a hangja is erős figyelemkeltő hatással bírt. Egyébként, hogy - szerencsére - még nem mindenki tompult el a jó dolgok iránt, az abból is látszott, ahogy az emberek a mellettük elhaladó tujákra reagáltak: az első megdöbbenés után gyakorlatilag mindenki azonnal mosolyogni kezdett :)

A dél-budai gyülekező után elindult a villamosfelvonulás a Bocskai úttól a Széll Kálmán tér felé. Hogy érdekesebb legyen a dolog, a 125 éves budapesti villamosközlekedést ünneplő tuják a menetrend szerinti Combinók közt robogtak végig a 4-es útvonalán, minden megállóban megállva, az ott várakozók örömére-döbbenetére:

A sort az Amszterdamból hazahozott 2624-es vezette; a citromsárga járgány feltűnő jelenség volt, messze nem csak a villamosbarátok fordultak meg utána.

Öreg verdák, ha találkoznak: Zsiguli balra, a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság "S" típusú kocsija jobbra. Utóbbi a színe miatt az egyik legnehezebben fotózható nosztalgia villamos, pláne ilyen szürkeségben. Egyébként ennek a festésnek az emlékére került a klasszikus budapesti flottaszínbe (mely ma már kezd eltűnni) az ablak alatti barna csík.

Szerencsére az 1910-es évektől a BKVT gondolt a jövő fotósaira is :) és világosabb festéssel látta el járműveit, például ezt a "V" sorozatú kocsit, az 1074-est. A háttérben a nagy konkurencia, a Budapesti Villamos Városi Vasút egy 1913-as gyártású "L" kocsija látszik - a cég sárgája máig dominál a városi kötöttpályán.

A 125 éves budapesti villamosközlekedés tiszteletére rendezett felvonulás résztvevői vasárnap kora reggel Budafok kocsiszínben gyülekeztek. A résztvevő aktív és nosztalgia járművek egy része a Petőfi hídon jött át Budára, ezeket az Irinyi József utcában vártam be:

Az első jármű egy - az alkalomhoz illően 125-ösre táblázott - UV szerelvény volt, melyben középen végre ismét volt pótkocsi. Ezek ugyanis a típus kivonása óta pecsétes papír hiányból kifolyólag ki voltak tiltva a nosztalgiaüzemből. Hiába, 1957 és 2007 közt nem volt elég idő ahhoz, hogy biztosra lehessen venni, nem lesz baj az együtt közlekedtetésből. Örülök, hogy a jelek szerint végre sikerült orvosolni a dolgot, hiszen így, együtt az igazi az összkép!

A Nagykörúton rendezett felvonuláson nem csak aktuálisan használt és nosztalgia tuják voltak, de munkagépek is, mint ez a hóseprő.

És végre bárki felülhetett az Amszterdamból hazahozott 2624-esre, gyerekkorom "régi villamos" kategóriájának egyetlen ma is bárhol bevethető példányára (ez a kitétel arra vonatkozik, hogy a szentendrei múzeumban van két hasonló, de nagyobb kocsi, melyek csak jelentős korlátozásokkal közlekedhetnének). Rengeteg csillogó szemet és mosolyra húzódó szájat láttam a nap folyamán a kocsin és körülötte, úgyhogy a jelek szerint nem csak én örültem neki :)

A gyengébb számítógéppel rendelkezők ma is a hajukat fogják tépni, mert rendes bejegyzés helyett csak egy újabb böngészőlassító beágyazott videólejátszót fognak kapni - a téma ezúttal a nagyvasút. Már amennyire a MÁV nagynak mondható :)

A német tankról elnevezett Tigris (már nem) utassszállító mozdony és a leginkább egy uborkára hasonlító M.VIII motorkocsi alatt még a föld is megremeg! Jó volt ezeket az öreg vasakat megint mozogni látni a gödöllői és csömöri vonalon - az M.VIII-as meg továbbra is fényéveket ver a menetrend szerinti HÉV szerelvényekre futás és komfort terén!

Negyvenkilenc éve szombat volt. Az emberek házibuliba mentek, vagy az egy nappal korábban történt Kennedy-gyilkosságról beszélgettek (visszaemlékezések szerint ez utóbbi Magyarországon is fontos téma volt). Nagy-Britanniában öt öra tizenöt perckor azonban valami furcsa dolog tűnt fel a BBC tévéadásában. Furcsa ábrák kavarogtak, hangszerek nélkül, pusztán zajok manipulálásával előállított zene kíséretében. Nem, nem a kilencvenes évek elejének elektronikus tánczenei klipjeinek egyike csúszott előre az időben, bár valóban időutazással kapcsolatos premierről volt szó. Egyelőre persze csak annyit láthattak a nézők, hogy egy bobby nézelődik zseblámpájával a londoni estében. Ő sajnos nem jutott be az "I.M. Foreman" feliratot viselő kapun, a kamera azonban igen, s a sok lim-lom közt rá is talált egy kék rendőrségi telefonfülkére:

Hogy a fülke kék, a nézők csak tapasztalatból tudhatták, lévén az adás fekete-fehér volt; bár akkor már kezdtek megjelenni a walkie-talkie-k, azért még volt bőven ilyen kommunikációs fakabát az utcákon - és a többségük kék volt (de volt azért piros is). Időutazásról még mindig nem volt szó a képernyőn: két tanár beszélgetett arról, hogy milyen fura az egyik diákjuk (szerintem egyébként csak rossz színész, de mindegy), és hogy most majd jól megkeresik, hogy hol is lakik.