HamPLÓ

Egész nap csak szürke sz*rok lógnak az égen, és csak ömlik belőlük az eső, ilyenkor nem annyira szeretem a felhőket :) Valami ilyent viszont szívesen látnék esténként:

Nem sok kedvem van bármit is csinálni... pontosabban semmit sincs kedvem csinálni. Ez viszonylag ritkán fordul elő velem, a blogban mégis sokat olvashattok ilyesmit, és ez arra utal, hogy ha nincs kedvem semmihez, akkor blogot szoktam írni :) Nem kell megijedni, a "nincs kedvem semmihez" biztosan jelzi, hogy nem fogok túlságosan mélyreható dolgot írni, inkább csak belinkelek ide pár videót, kedvenc együttesemtől.

Az biztosan állítható, hogy nem az 1989-es The Miracle című album volt a Queen pályájának csúcsponja, de azért voltak rajta jó pillanatok. Az első Queen lemezem a '86-os A Kind of Magic volt, ami szintén nem volt "Queen-i" értelemben progresszív, de nagyon kellemes poplemez volt, a nyolcvanas évek laza hangulatával, plusz pár keményebb darabbal (melyek minden idők lejobb Zs-kategóriás filmjéhez, a Highlander-hez készültek). Ehhez képest a Miracle még poposabb lett, így nem is nagyon figyeltem oda arra, amikor állandóan reklámozták a Sky One-on. A "vonatozós klip" persze tetszett, kellemes tempó, gőzmozdony, mi kell még a boldogsághoz? A lemezt magát csak Freddie halála után vettem meg, és kicsit levegőben lógónak találtam - igaz, akkor már sejtettem, miért volt az.

A legjobb számok szerintem azok voltak rajta, amik nem lettek slágerek, vagy amik csak kislemezen, illetve később CD verzióban értek utól. A legmegkapóbb darab a Was it all worth it?, részben a szöveg miatt ("megérte ez az egész?"), részben azért, mert ez egész progresszív volt. Volt stuktúrája, még ha kicsit másfajta is, mint a hetvenes évek zseniális számai esetén, voltak benne zenei poénok. Szomorú, hogy nincs hozzá klip, csak amit rajongók vágtak össze utólag:

Kicsit olyan a szöveg, mintha a Show must go on előszava lenne: már tudja, hogy nagy a baj, de míg ott már gyakorlatilag múlt időben foglalja össze az életét, itt még csak gyűjti az emlékeket, benyomásokat, hogy a végén végre kimondja: "Yes, it was a worthwhile experience / It was worth it".

Valami egészen hihetetlen programot sikerült az UITP-nek összehoznia a saját 125. szülinapjára: 30-31 (nem számoltam) régi villamos (szóló is, szerelvény is) közlekedett a belga főváros 44-es viszonylatán. Volt ám fülig érő vigyor, meg minden :)

 
 
Nosztalgiavillamos-forgatag Brüsszelben
Képek és kisvideók

Ahogy az ember elnézte a belga, holland, olasz, francia, német tujákat, amint egymás után szépen felkapaszkodtak a hegyre, még azt is el tudta az ember képzelni, hogy az EU működhet ;) Mondjuk két dolgot hiányoltam: a forgalomszervezést és a büfét. Ezeket itthon sokkal profibban meg tudták volna szervezni. És ebben most semmi irónia vagy gúny nincs: el tudjátok képzelni, milyen vacak fél órát bolyongani az EU közepének közepétől egy köpésre, majd hirtelen rádöbbenni, hogy vagy helyben kibelezett kagylót eszel, vagy félig kihűlt gofrit, vagy éhenpusztulsz?

Hogy leírhatatlanul hosszú nickkel rendelkező kommentereink, no meg esetleges további hasonló érdeklődésű olvasótársak ne maradjanak kattintanivaló nélkül, ez most itt egy "vonatos pószt" :)

(Nem, nem ez volt a 405 napos videó:)

Ha valakit érdekel, miért nem rajzolok mostanában Égitársaságot... Mert perpillanat az utóbbi időkben készített videóimat vagdosom össze, és ez kicsit sokáig tart:

;)

A tegnapi, brüsszeli bejegyzés kapcsán elképzeltem, milyen lenne egy autó nélküli Budapest. Egyszer persze már majdnem láttam olyat: a taxisblokádkor. A hangulat az Erzsébet hídon kétségkívül érdekes volt - páran a híd közepén fogyasztották el reggelijüket, és ezzel még a híradóba is belekerültek. Azt persze nem játszották alá, hogy közben miket kiabáltak egymásnak az emberek a Március 15. téren :) Az én vízióm kicsit békésebb:

Na jó, a vízióm igazából nem ilyen lenne, mint a képen, hisz minek vannak ott a sávok, ha nincs, aki használja őket? De azért vicces ilyennek látni ezt a jobb sorsra érdemes bűz- és zajkatlant, nem?

Mielőtt megkérditek: jókor voltam jó helyen. Persze a felborult autóban ülőknek, akik miatt elterelték a forgalmat, ez a hely épp nem volt jó...

Bár egyátalán nem vagyok feltétlen híve a politikai PR olyan műsorszámainak, mint az autómentes nap, az a véleményem, hogy valaki vagy csinál valamit, vagy nem. Budapesten az autómentes nap tipikus példája a népmesei "hoztam is, meg nem is" mentalitásnak: lezárunk egyetlen útvonalat, egyébként minden marad ugyanúgy. Brüsszelben nem vacakolnak, ennek köszönhetően szeptember 19-én a szállodából kilépve ilyen utcakép fogadott:

Ilyenkor kéne atomháborús-emberiségkipuszulásos-mutánstámadásos mozit forgatni, nem? :)

Elgondolkodtatás és szellemi csúcsok megmászása helyett egy kis videó júliusból, a Füsti tizedik születésnapjáról:

A cím természetesen marhaság, hiszen egy gép nem lehet militáns, maximum a létrehozója és/vagy használója, de valamit oda kellett írnom címnek :)

A kecskeméti repülőnapon nem csak az eget volt érdemes figyelni, hanem a mindenfelé ácsorgó gumikerekűeket is.

Kezdjük a hagyományőrző szekcióval! Míg a hivatásos hadtörténeti megőrzés többnyire bakokra állított rozsdafoltos vasakat jelent, vannak élő kiállítások is az országban. Nem tudom, a Kecskeméten látott csapat kicsoda-micsoda, de szerintem egy "élőkép", valódi (Willys?) Jeep-pel izgalmasabb, mint egy makett vagy kép a vitrinben.

Itt van a szovjet rokon, a GAZ/UAZ (a GAZ kezdte gyártani, majd az UAZ folytatta) 69-es. Gyerekkoromban ugyan már inkább UAZ-469-esekkel találkozhattam (bár a múlt idő nem igazán pontos, hiszen ma se ritkák), de azért rémlik ez is.

Nem katonai, de majdnem: egy határőr Niva. Amikor évtizedekkel (na jó: kettő és féllel) ezelőtt először láttam ilyet, viccesnek találtam, de azóta sokan mondták, hogy nem szabad alábecsülni, mert nagyon jó kis off-road jószág, ami még mindig köröket ver a legtöbb utcai terepjáróra. Az más kérdés, hogy én speciel leginkább gyalog szeretek a természetbe menni - esetleg kisvasúttal :)