HamPLÓ

A szerdai bajnoki forduló alkalmából összeverekedtek a kettes és a hármas metró rajongói a Deák téren. Az összecsapásból a kettes vonal rajongói kerültek ki győztesen, a "hármasosok" vesztes csapatának tagjai emiatt érzett dühük által vezérelve hazafelé menet megrongáltak néhány stadiont. A rendőrség három embercsempészt előállított, igaz, egy teljesen más ügyből kifolyólag.

A Liposzóma- és Intelligensmolekulaellenes Intézet ezúton tiltakozik a ruhákra és egyéb textíliákra fröccsenő gyümölcslé-, sár-, olaj-, jód- és egyéb foltok módszeres üldöztetése ellen. Le az intelligens mosóporokkal! Ugyanolyan jogokat a szennyeződéseknek, mint a ruhák színeinek! Előre a foltkímélő tisztítószerekért!

A hírdetés a Vicces Egyszemű Zöld Baktériumokat A Fertőtlenítőszerektől Megmenteni Akaró Liga támogatásával készült.

(Az esetlegesen vélelmezett áthallások tekintetében mélyen szégyellje el magát, és forduljon háziorvosához vagy gyógyszerészéhez.)

Nemrég elkezdtem egy sorozatot Felső-Szilézia bizonyos városairól, azzal a céllal, hogy előkészítsem a terepet a felső-sziléziai villamoshálózatról készült újabb fényképes oldalaimhoz. Most eljött az idő, hogy rátérjek a világban egykor elterjedt, de mára már csak nagyon kevés helyen létező interurbán villamosok eme illusztris képviselőjének bemutatására.

Felső-Szilézia, avagy miket köt össze ez a villamos?

Az alapvetés: Felső-Szilézia igen komoly iparvidék még ma is - régen pedig még inkább az volt. A környéken már a XII. században foglalkoztak bányászattal, függetlenül attól, hogy éppen melyik országhoz tartoztak. Mert hogy a "gazdák" gyakran cserélődtek: hol Morvaország, hol a Cseh Királyság, hol a Tatár Birodalom, hol mindenféle lengyel államalakulat része volt a terület; az iparosodás korszakában pedig leginkább a poroszoké. Legalábbis nagy része, mert a keleti szél Oroszországhoz, a déli rész pedig Ausztriához tartozott. A villamoshálózat elődje a német részen kezdett kialakulni, az 1890-es években. Ráadásul gőzüzemmel, a meglehetősen rendhagyó, 785 mm-es nyomtávval, Gliwice, Piekary Śląskie, Zabrze, Chebzie, Chorzów és Bytom között (egy idő után természetesen villamosították és átépítették a vonalakat normál nyomtávra). Kicsit később, 1912-ben indult meg a normál nyomtávú katowicei villamosüzem, egy évvel később pedig egy hasonló, de helyközi jellegű üzem Bytom környékén. Az egykor orosz kézen levő területeken (Sosnowiec, Będzin, Dąbrowa Górnicza) csak a Lengyelországhoz csatolás után, 1928-tól építettek ki egy normál nyomtávú hálózatot, a terület nyugati részének mintájára.

A hálózat

A kialakult hálózat egységesítése érdekes módon ismét a németekhez köthető, akik a második világháború alatt fogták össze egy kézbe a különböző üzemeket. Az egységesség a mai napig megmaradt: az egész hálózatot egyetlen cég (Tramwaje Śląskie S.A.) üzemelteti, mely egy ideje már nem a lengyel államnak, hanem a Felső-Sziléziai Közlekedési Szövetségnek (KZK GOP) van aláírendelve (kicsit bizonytalan vagyok, mert valahol azt olvastam, hogy a tulajdonlás is a helyieké, másutt viszont azt, hogy a részvények mind állami kézben vannak). Ők biztosan jobb gazdái lesznek a hatalmas üzemnek, de irtózatosan sok munka vár rájuk, hiszen a 200 kilométer körüli hosszúságú vágányhálózat nagy része rossz állapotban van, akárcsak a járművek. 2006-ban két vonalat be is zártak, és 2009-ben lehet, hogy továbbiak is erre a sorsra jutnak.

Mindenesetre a közkeletű "katowicei helyiérdekű villamosok" című meghatározással ellentétben még a vonalbezárások ellenére is egy, a felső-sziléziai iparvidék városainak nagy részét (Katowice, Będzin, Bytom, Chorzów, Czeladź, Dąbrowa Górnicza, Gliwice, Mysłowice, Ruda Śląska, Siemianowice Śląskie, Sosnowiec, Świętochłowice,  Zabrze) összekötő valamiről van szó. Katowiceinek főleg azért nevezik, mert a két és félmilliós (mások szerint három és fél - gondolom attól függ, mit számolnak bele) településcsoportosulásnak ez a legnépesebb tagja - és ez szerintem igazságtalan, hiszen nem arról van szó, hogy a katowicei vonalak kifutnak a környező településekre, hanem egy decentralizált hálózatról, melynek analógiájaként maximum a Ruhr-vidék mára már erősen kiritkított közlekedési rendszerét tudnám említeni. 

A fentebbi térkép körülbelül az aktuális hálózatot mutatja. A kékes-lilás (színtévesztő vagyok, szóval az is lehet, hogy zöld) kihúzás azt jelzi, hogy azokon a szakaszokon legutóbbi ottjártamkor nem volt forgalom (a lentebbit állítólag december folyamán újraindítják, a fentebbin viszont áprilisban még utaztunk, és nem tudni, mikor helyezik vissza üzembe), a sárga pedig azt, hogy hol utaztam már. Hát, van még mit pótolni - igaz, eddig még csak négy napot töltöttem itt :)

Most pedig második látogatásom első (fél)napjának néhány "highlight"-ja következik:

 
 
Hosszú hétvége Felső-Sziléziában I.
Első nap: kezdetben vala a fény, aztán jőve a szürkeség
Közúti hullámvasút, a világ talán legromantikusabb fekvésű fordító deltavágánya, csuklós Ikarus vontatása csuklótalanított Ikarusszal, és még ez+az

Turistautak alkalmával mindig imádtam azokat a helyeket, ahol a régi városfal maradványaira fel lehetett mászni, neadjisten ahol egész kapukat meghagytak emlékül, még akkor is, ha a forgalomnak onnantól kezdve kerülgetnie kellett azokat. Buda alsóvárosi falából (ami ugye nem egyenlő a budai vár falával) csak pár méternyi maradt meg a Széna térnél, de az legalább látható (még ha az arrajárók 96%-a valószínűleg nem is tudja, hogy a későbbi régi lövőház fala mögött megbújó Városfal étterem nem véletlenül viseli ezt a nevet). Pesten viszont csak történelmileg "úgymaradt" tűzfalakba ágyazva látható az 1700-as évek végén megszüntetett erődítés néhány maradványa:

Nem, nem mondom, hogy bontsuk le a Kiskörutat a belső oldaláról határoló tömböket, hogy előkerüljenek az ehhez hasonló maradványok (mekkora marhaság lenne, bár biztos lennének támogatói, mint minden marhaságnak:), de valahol akkor is szomorú, hogy az átlagos szemlélődő maximum a Ferenczy István utca északi oldalán láthat egy rövid darabot az egykori falból. A fentebbi képen látható részt, ami a beszédes nevű Bástya utcában található, most még játszóterek veszik körbe, egyfajta védelmet nyújtva, de egyszer valakinek biztos eszébe fog jutni, hogy milyen jó kis "üres" telek van itt, csak egy saroknyira a Kiskörúttól. Ha jól emlékszem, tervben is volt valamiféle sport- és oktatási központ építése ide, a háztömb Királyi Pál utcáig való áttörésével egybekötve, de ennek perpillanat semmi nyomát nem látni (szerencsére).

Tudom, ezen felül egyes kiskörúti/Magyar utcai házak udvarán/pincéjében is látható valami a falból, illetve a Király Pál utca 13/b udvarán egy állítólag egészen egyben megmaradt rész is áll még, de ezekre a helyekre nem lehet csak úgy bejutni. Vajon vigyáz ezekre a maradványokra valaki? Csak mert örülnék, ha egyszer még én is tudnék darabokat mutatni a régi pesti városfalból az unokámnak, mint annak idején Nagyi mutatta nekem őket, miközben a Dédihez gyalogoltunk a Fővám tér felől.

UI: Csak nekem rémlik úgy, mintha a Kálvin téri Korona szálló építése előtt az ottani üres telket határoló tűzfalban is látható lett volna a fal egy darabja? Még mintha valami bástyaféleség is rémlene. Vagy azt csak utólag építették oda a hetvenes évek elején végzett városfal-feltárás és restauráció keretében (jelzésképpen, mint ahogy a Váci utca burkolatában is kőlapok jelzik az egykori Váci kapu alaprajzát)?

No, még egy zürichi panoráma, ezúttal villamosos helyre kihegyezve. Ez itt kérem a Central, ami nem igazán a város központja, inkább egy elég furfangos villamoselágazás a Limmat folyó túlpartján - a főpályaudvarhoz és a klasszikus belvároshoz (Bahnhofstrasse, bankok székházai, tőzsde, ilyesmik) képest:

A nem túl nagy terecske közepén egy "minden irányból minden irányba" típusú villamoselágazás van, amit ráadásul a troli és a közúti forgalom is megkerül:

Nagyobb térképre váltás

És ami egészen elképesztő: ez a csomópont, melynek tömegközlekedési és gyalogosforgalma még budapesti mértékkel nézve is hatalmas (és autóból is van elég), nincs teleaggatva közlekedési lámpákkal! A reggeli és az esti csúcsban sokszor rendőrök irányítják a forgalmat, de egyébként minden halad, és senkit nem ütnek el. A troli a zebra előtt megálló autósok miatt néha beragad a villamos felsővezetéke miatt kiszigetelt szakasz alá, ilyenkor beindítja a dízelaggregátot, és úgy megy tovább, a villamosok meg állandóan rácsörömpölnek a síneken átrohanó gyalogosokra, de valahogy mégis működik az egész. 

Eddig még csak egyszer jártam Nagyváradon: futólag, azaz inkább sima turistaként, mint villamosfotósként. Most az alacsonypadlós villamosok, az ULF-ok megérkeztével dupla okom is volt visszajönni ide, úgyhogy Jazzcoollal szépen vonatra ültünk, és meg se álltunk Váradig:

 
 
Nagyvárad őszi napfényben
Tatra, másik Tatra, megint Tatra, ULF, megint Tatra, még Tatra, és megint egy ULF...

Arnold Bürkli svájci városépítész volt, akinek legfontosabb munkái Zürichhez kötődnek. Ennek megfelelően említett városban egy tér viseli a nevét, ahonnan a lentebb látható panoráma nyílik a Zürichsee-re:

Legalábbis szürkület idején így néz ki a dolog. A távolban látható hegyormok imádnivalóak - mondtam már, hogy imádom az Alpokat?

A lentebbi kép eredetileg nem használható produktumnak készült. 2001 nyarán egy kedves barátommal a Gellért tér egyik padján ülve beszélgettünk, én meg közben pár nappal korábban vásárolt (első) digi fényképezőgépemet próbálgattam. Ennek során csináltam egy közelítőleg sem vízszintes svenket a ma már nem létező tér-részletről - úgy, ahogy voltunk, a padon ülve. No, a minap rábukkantam erre a pár képre, és gyorsan összeforrasztottam őket egy erre szolgáló programmal:

Tudom, sz*r a kép, cserébe viszont olyasmit ábrázol, ami ma már nem látható. Kérdés, hogy attól, hogy eltűnt, értékes-e eme dokumentum. Nem, nem kell válaszolni ;)

Tizenhét éve ezen a napon gyorsan benyomtam a reggelit, hogy ne késsek el a gimiből. Közben csak fél füllel figyeltem oda, mi az egyik hír a rádióban: Freddie Mercury szóvivője útján tájékoztatta a nyilvánosságot arról, hogy HIV fertőzött. A dolog megrázott, de nem nagyon volt időm gondolkozni rajta; fontosabbnak tűnt, hogy ne legyek teljesen felkészületlen, ha a kémiatanár kihív felelni - márpedig csak úgy készülhettem fel az ilyesmire, ha első óra előtt elkérem valakitől az előző kémiaóráról készített jegyzeteit (mert jegyzetelésben nem voltam jó).

A nap persze eltelt, eseménytelenül, úgyhogy nyugodtan értem haza. A kései ebédhez bekapcsoltam a tévét, és mivel akkoriban sok más néznivaló nem volt délután három környékén, az MTV-re (márminthogy Music Television) kapcsoltam. Eléggé ledöbbentem, mert éppen hírműsor ment. Már nem emlékszem, hogy Steve Blame, Pip Dan, vagy ki volt a műsorvezető, csak a háttérben látható felirat ugrik be: "Freddie Mercury 1946-1991". Nem értettem: máris emlékműsort tartanak neki, csak mert bevallotta, hogy AIDS-es?

Jópár másodperc eltelt, mire megértettem, hogy nem ez a helyzet: a szóvivő tegnap jelentette be, amit bejelentett, a rádió azt ma reggelre vette át, de délutánra Freddie már meghalt - halála előtt alig 24 órával tudatta csak a világgal, hogy haldoklik.

Én csak ekkor, sőt: ezután jöttem rá, milyen fontos számomra a Queen zenéje. Bár pár számot persze ismertem már, igazából a '85-ös Live Aid közvetítésén (egy erősen vágott verziót adott le a magyar tévé) "láttam" először játszani őket. NAGYON jók voltak. Egy évvel később Zágrábban a családdal megvettük a Kind of Magic lemezt - ha már egyszer ugyanezen nyaralás miatt lemaradtunk a Népstadion-beli koncertről. Mert lemaradtunk róla: ez volt életem első koncertje, amire el akartam volna menni - aminek persze 11 éves koromban még nem nagyon tudtam, hogyan adjak hangot. Mindenesetre éreztem, hogy valami fontosból maradtunk ki, pláne, amikor Szarajevóban láttam egy lemezbolt kirakatában a hirdetést, hogy ennyi és ennyiért lehet eljutni a Népstadionba Queen-ezni.

Ekkor még messze nem volt olyan fontos az életemben a zene, mint most (11 évesen a Csillagok háborúja képek gyűjtése jobban lekötött), de a Kind of Magic sokat forgott a lemezjátszón. Főleg akkor, ha a szülők nem voltak otthon, mert anyu nem értette, miért a One vision és a Princes of the Universe című - elég kemény - számokat hallgatom a címadó, jóval szolídabb darab helyett. Bár bevallom, azért a Friends will be Friends-t is imádtam, de Peterka barátommal az általános suliban akkor is inkább a "Princes" dallamaira játszottunk kardozóst (a la Highlander) a szünetben.

Ezután ismét szünet jött: akkoriban inkább repülős füzeteket rajzoltam-írtam zenehallgatás helyett. Persze a Breakthrough tetszett a következő lemezükről, már csak a gőzmozdonyos klip miatt is, ami akkoriban nagyon sokat ment a Sky One-on (vagy a Super Channel-en?). A rákövetkező lemez slágerei (Innuendo, Headlong, These are the days) viszont idegesítettek. A The Show must go on-t pedig kimondottan utáltam - nem értettem, miért ilyen nyomasztó, és nem értettem, hova tűnt az a lendület, ami a One vision jellegű számokat jellemezte.

Hát 17 évvel ezelőtt, délután megértettem.

A következő naptól kezdve mindent tudni akartam a Queenről és Freddieről. Levente barátom - akinek egyébként a "Hörcsi" -> "Hamster" nick is köszönhető - szerencsére rendelkezett mindenféle lemezekkel, úgyhogy gyorsan felfedeztem az együttes 1984/85 előtti munkásságát. És azt is, hogy ez mennyivel jobban tetszik bármilyen más, addig hallott zenénél. A Queen II-nél és a Sheer Heart Attack-nél (harmadik Queen LP) például csak egy jobb lemez létezik szerintem: a Jazz (a hetedik Queen LP). De bevallom, nekem a Queen funky-diszkós kirándulása, a Hot space, illetve Freddie szinti-diszkós szólólemeze, a Mr. Bad Guy is bejön. Sajnálom, hogy mindezt csak utólag ismertem meg - bár nem tudom, ez változtat-e bármin is. Vélhetően nem.

Nem tudom, érdekelt-e bárkit is ez a kis visszaemlékezés, de valamit írnom kellett ezen a szomorú évfordulón. És hogy maga a ZENE se maradjon ki a bejegyzésből, álljon itt egy élő felvétel a Queen és Freddie (egyik) legzseniálisabb korszakából:

R.I.P., Freddie.

Úgy érzi, van stílusa? Kifinomult ízléssel rendelkezik? Tud disztingválni? Intelligensebb egy amőbánál?

Úgy érzi, ezen tulajdonságai hátráltatják az érvényesülésben?

A rossz stílus megtanulható! Médiaszemélyiség-tanfolyamainkon mindent elsajátíthat, ami ahhoz szükséges, hogy Ön is képernyőképessé váljon!

Esetleges kérdéseivel bizalommal forduljon - fel!