HamPLÓ

Előző rész: Bytom, a szürke

Amikor az elmúlt hetekben a magyar sajtó a kettes metróra készülő új metrókocsikkal foglalkozott, rendszeresen csikorgattam a fogamat, ugyanis szinte mindig azt mondták, hogy azokat Katowicében készítik.

Pedig nem: az egykori Konstal gyár - mely ma a francia Alstom tulajdona - Chorzówban működik. Igaz, ha az ember a gyorsforgalmi úton - vagy akár villamossal - érkezik Katowicéből, gyakorlatilag nem fogja észrevenni a határt a két település közt, de ettől az még létezik: Chorzów - az egykori Königshütte - egy 120 ezer lakosú, önálló város.

Ez talán a leghektikusabban váltakozó arculatú hely Felső-Sziléziában: az egyik utca egy falu, a következő egy helyes kisváros. Aztán jön egy Kőbánya-Kispest kellemességű valami, amit egy gyorsforgalmi út felüljárója szel ketté. Majd hirtelen itt van ez az echte német kinézetű posta a tér sarkán.

A szóban forgó sarokról induló sétálóutca pedig már-már a Benelux államokat idézi, ráadásul villamos is jár benne, a gyalogosok közt! Az persze nem látszik, hogy ez a végeláthatatlannak tűnő shopping mile a végén hirtelen átmegy szürke bányászvárosba, húszemeletes beton lakóházakkal súlyosbítva. Itt csak a színeket és a forgatagot látod...

... meg ezt a teljesen kultúrált utcabútort, ahol a nagy lukkal ellátott kocka természetesen NEM pottyantós vécé, hanem szemetes.

Mindemellett ilyen furcsán szépséges épületszobrokat is láthatsz, bár erősen amortizált állapotban. Aztán elmenekülsz, mert egy cédéboltból görög beütésű német mulatós zene árasztja el az utcát :)

A külváros persze itt is négyzetkilométerszámra bányász- és kohászkolóniákból áll, amiket néha-néha megszakít egy-egy hatalmas hipermarket - vagy egy erdő. Vagy egy toronyházakból álló lakótelep. Szóval sokmindent lehet rá mondani, de Chorzów nem egy egyhangú hely...

Folytatás: Zabrze, félúton Chorzów és Gliwice közt

Előző rész: Gliwice, a színes

Az én felfogásomban a felső-sziléziai villamoshálózat központja nem Katowice, hanem Bytom. Ennek a városnak a nevét mifelénk nem sokan ismerik - és Gliwicével ellentétben történelmi vonatkozása sincs. Ugyanakkor régi térképek alapján úgy látom, itt volt leginkább valódi villamoshálózat egykor - és valamennyi meg is maradt belőle.

Bár a terület időnként a Cseh Királysághoz, illetve a Habsburg birodalomhoz tartozott, Bytom - akkori nevén Beuthen - alapvetően német város volt. Az első világháborút követő hovatartozási népszavazás után Németország része maradt, de éppen csak, a határon. Bár 1945 óta Lengyelországhoz tartozik, még ma is elég sok német nemzetiségű él errefelé.

A város környékén különösen nagy mennyiségű kőszén található, és ezt a szocializmus alatt olyan tempóban igyekeztek kitermelni, hogy a bányászat után maradó üregek beomlása miatt nem voltak ritkák a fölcsuszamlások, omlások. Állítólag a befektetők ezért is kerülik el a várost, és ebben lehet valami, mert az egész környéken itt láttuk a legelhanyagoltabb belvárost. Hogy a fentebbi képen látható épület a földmozgások miatt szakadt-e tömbökre (lásd több centis repedések végig a homlokzaton), azt nem tudom, de elég döbbenetes látvány volt. És ez az előbbi képen látható főtértől csak pár száz méterre van!

Bytom összhatásában nagyvárosiasabb Gliwicénél (bár "csak" 180 ezer lakosa van), de még Katowicénél is (bár ide nem építette moszkvai típusú, übergrandiózus sugárutat az ötvenes években). Mégis, mintha elhagyta volna a lélek - mintha egy üres díszlet lenne.

Valahogy semmi sem stimmel a részletekkel... És ezt már előző látogatásunkkor is éreztem, lásd az első két képet ebben a bejegyzésben.

És ezt még sajnos lehet fokozni: ez itt a város főpályaudvara.

Szinte bármerre indulunk innen, ipari kolóniákba ütközünk. Zabrze vagy Chorzów felé haladva szó szerint kilométerszámra állnak: vannak sokemeletes téglafalanszterek, vannak díszesebb társasház-telepek, és persze vannak betonkockák is. Ezek különböző minőségűek, de szigorú rendezettségük miatt még lepukkantan is van bennük valami. Nem mondom, hogy önmagában miattuk érdemes lenne eljönni ide, de számomra érdekesek, hiszen ilyen mennyiségben Magyarországon sehol nem látható ilyesmi.

Folytatás: Chorzów, a középutas

Mint azt talán már itt is említettem, szeptemberben csináltunk egy újabb portyát a felső-sziléziai villamoshálózaton IC-vel és Jazzcoollal. Most pár akkor érintett várost szeretnék bemutatni, hogy a villamosos oldalakon majd elég legyen egy-egy ide mutató linket elhelyezni ahhoz, hogy körülbelül el lehessen képzelni, milyen települések közt járnak azok a bizonyos tuják.

A kétszázezres Gliwice a felső-sziléziai villamoshálózat legnyugatibb pontja, és SZVSZ a legcsinosabb város az egész iparvidéken. Egy igazi német középváros, mely 1945-ig Gleiwitz névre hallgatott. Az első világháború után, Felső-Szilézia több ország közt való felosztásakor vált határvárossá, és később eme adottság tette hírhedtté: 1939 augusztus 31-én magukat lengyel felkelőnek kiadó SS-katonák elfoglalták a város rádióadóját, és németellenes harcra buzdító üzenetet küldtek onnan a breslaui rádió hullámhosszán. Másnap erre hivatkozva Hitler elindította az "ellentámadást" - a folytatást úgy hívták, hogy második világháború.

Szerencsére a város sorsát a jelek szerint nem ez az esemény határozta meg, így a történelmi mag elég jó állapotban megmaradt. Sőt, a legtöbb felső-sziléziai várossal ellentétben itt a közelmúltban komoly felújítások lehettek. Persze a legtöbb utca nem néz ki olyan jól, mint a fentebb látható Ulica Zwycięstwa, de a szándékot mindenképpen lehet látni a belvárosban.

Persze egy olyan várostól, melyről már 1276-ból vannak írásos feljegyzések, el lehet várni, hogy jó értelemben városias legyen - de ahhoz, hogy érthető legyen, miért fotóztam itt ilyen sokat, valószínűleg mindenkinek látnia kellene, hogy néz ki a környék többi települése. Hát, nem így.

Persze még mindig csak a belvárosról beszélünk, de akkor is.

Ezeket az ufókat Mestska barátomnak fotóztam, ő szereti az egymással nem harmonizáló építészeti megoldások egymásra tolását ;) Bár azt kell mondjam, ezek a kerek izék voltaképp nem is lógtak ki a középkori főtér képéből!

Kicsit úgy éreztem magam, mint 1987-ben Rostockban vagy Schwerinben: építészetileg azok is hasonlóak voltak, és ott is volt némi nyoma a nem annyira szép időknek.

Persze azért el kell mondani, hogy a belváros nem túl nagy, én pedig abból is kimondottan csak a szép részeket emeltem ki ebben a bejegyzésben. A belvároson kívül elég nehéz szépet látni, hiszen alapvetően egy iparvidékről beszélünk. Mégis, ha valaki esetleg a környéken járna, szerintem nézzen el ide :)

Folytatás: Bytom, a másik véglet

Egy újabb lepukkant csoda, a Könyves Kálmán körútról. A Természettudományi Múzeum Növénytára van benne, ami nem látogatható. Pedig érdekelne, hogy belülről is olyen nagyvonalú-e ez az épület, mint amit a homlokzat arányai sugallnak...

Ez a kép körülbelül másfél éves lehet. Vagy múlt heti. Ez a "könyök" ugyanis már jó ideje ott van a Margit körúton, és dobálja szerencsétlen villamosokat (és azokkal együtt az utasokat is) jobbra-balra.

Nem kéne megcsinálni végre? Persze most már megint túl hideg lesz a sín hegesztéséhez, így ha most csinálnák, ismét széthúzná magát az összehúzódástól. Sebaj, újabb fél-egy évre prolongálva van a rángatás.

És akkor még ezt nevezik kirakatvonalnak. Hát milyen kereskedő rakna ilyen hibát ki a kirakatba?!

(Továbbra is "Szünetjelzés helyett - archívumunkban turkálunk" c. műsorunkat látják.)

(Ez is a Hamsterarchívból lett kiemelve)

Csak tessék, tessék, mindeki nézze meg a piros autó és a lámpaoszlop közti távolságot, mérje le egy busz szélességét, nézze meg, mit mutat a lámpa, majd tegye meg tippjét: vajon kijutott ez a busz valaha ebből a megállóból, vagy szét kellett szedni, és az útszűkület végén újra összerakni?

(Még mindig a régi képeim közt turkálok)

Kéremszépen, akkora a gond, hogy már a sz*rt is őrizni kell, mert ellopják:

 (A másik szövegverzió az lett volna, hogy "a G8-ak titkos vésztanácskozást tartottak Budapesten". Én kérek elnézést!)

Ezt a képet (jó)pár hete csináltam a Liget téren (ahol egyszer valaki már megmutathatná, hol van a liget;).

Jól rémlik, hogy itt korábban annak a bizonyos lerobbant, majd felújított, majd a környék rombolásra hajlamos spontán lakói által ismét lerobbanttá tett* aluljárónak a lejárója volt? A többi lejáróját is betömték, vagy csak ezt?

*hirtelen nem találtam nyomát, hogy rendbehozták volna, pedig nagyon rémlik, hogy az elmúlt öt éven belül egyszer kipucolták, kifestették, rendbehozták a közvilágítást, majd feladták a reményt, amikor másfél napon belül az összes lámpát tönkretette valaki

... a Párizsi udvarban, és ilyen csodákat láthatsz:

De komolyan, senkit nem zavar, hogy egy ilyen látványos építmény a belváros egyik legforgalmasabb pontján ilyen ótvar állapotban van?