Előző rész: Bytom, a szürke

Amikor az elmúlt hetekben a magyar sajtó a kettes metróra készülő új metrókocsikkal foglalkozott, rendszeresen csikorgattam a fogamat, ugyanis szinte mindig azt mondták, hogy azokat Katowicében készítik.

Pedig nem: az egykori Konstal gyár - mely ma a francia Alstom tulajdona - Chorzówban működik. Igaz, ha az ember a gyorsforgalmi úton - vagy akár villamossal - érkezik Katowicéből, gyakorlatilag nem fogja észrevenni a határt a két település közt, de ettől az még létezik: Chorzów - az egykori Königshütte - egy 120 ezer lakosú, önálló város.

Ez talán a leghektikusabban váltakozó arculatú hely Felső-Sziléziában: az egyik utca egy falu, a következő egy helyes kisváros. Aztán jön egy Kőbánya-Kispest kellemességű valami, amit egy gyorsforgalmi út felüljárója szel ketté. Majd hirtelen itt van ez az echte német kinézetű posta a tér sarkán.

A szóban forgó sarokról induló sétálóutca pedig már-már a Benelux államokat idézi, ráadásul villamos is jár benne, a gyalogosok közt! Az persze nem látszik, hogy ez a végeláthatatlannak tűnő shopping mile a végén hirtelen átmegy szürke bányászvárosba, húszemeletes beton lakóházakkal súlyosbítva. Itt csak a színeket és a forgatagot látod...

... meg ezt a teljesen kultúrált utcabútort, ahol a nagy lukkal ellátott kocka természetesen NEM pottyantós vécé, hanem szemetes.

Mindemellett ilyen furcsán szépséges épületszobrokat is láthatsz, bár erősen amortizált állapotban. Aztán elmenekülsz, mert egy cédéboltból görög beütésű német mulatós zene árasztja el az utcát :)

A külváros persze itt is négyzetkilométerszámra bányász- és kohászkolóniákból áll, amiket néha-néha megszakít egy-egy hatalmas hipermarket - vagy egy erdő. Vagy egy toronyházakból álló lakótelep. Szóval sokmindent lehet rá mondani, de Chorzów nem egy egyhangú hely...

Folytatás: Zabrze, félúton Chorzów és Gliwice közt