Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollok/spam/túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság
Zene
Saját zene

Naptár

június 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

Ez megy most

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Végállomás, leszállás!Ez itt a bevezető hűlt helye. Normál esetben nyakatekert módon kellene felvezetnem, hogy mi a bejegyzés témája, és miért az, ami, de most egyszerűen csak pár érdekes régi képet szeretnék mutatni Ab...
  3. BUMM nincs, de (majdnem) minden más abból a korszakból itt van :)A jelek szerint az elmúlt hónapokban egy kő alatt éltem (esetleg szatyorban), mert teljesen elment mellettem, hogy az archive.org nem csak elkezdte összegyűjteni az univerzum összes C64-es programját,...
  4. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  5. Cégérek, táblák és neonok a hetvenes-nyolcvanas évek külvárosi utcáinJó régen nem csináltam már "régi képes" bejegyzést, de a minap valami mást keresve rámjött, hogy folytatást csináljak egy régi képmutogatós írásnak, melyben hirdetésekkel, neonreklámokkal...
  6. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  7. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  8. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...
  9. Kőbánya-Hizlaló: egyről a kettőreAki nem villamosmániás vagy kőbányai lakos, az valószínűleg még sose hallott arról, hogy létezik Budapesten egy "Kőbánya-Hizlaló" nevű vasútállomás. Pontosabban tulajdonképpen már nem létezik, mégis...
  10. Keleti kényelem, nyugati... pályaudvarra megy: MÁV "komfort kocsi"Gyerekkoromban tévéreklám hirdette a MÁV új szolgáltatását, a "Komfort" osztályt. Az akkor még nem retrónak számító faburkolatos közegben nénik és bácsik utaztak, luxusnak tűnő körülmények közt:...

Címkék

103 (7) 1233 (5) 125év (7) 2624 (13) 2806 (7) 41-es (7) 424 (8) abszurd (26) Ab van Donselaar (40) agyhúgykő (61) airway (96) álhír (5) állatkert (11) álom (5) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (88) autók (73) bach (5) balaton (29) Balt Korthals Altes (5) basel (7) bbc (8) bécs (43) belgium (11) bengáli (19) berlin (158) berlini fal (20) bkv (46) blog (28) bp nosztalgia (8) brno (9) brüsszel (5) budai vár (25) budaörs (39) budapest (753) budapesti pillanatok (41) buék (8) busz (77) búvár (9) c50 (10) c64 (16) caf (10) city lights (70) class 56 (7) commodore (17) csak egy kép (37) csak egy videó (253) csehország (31) csehszlovák (13) csörgő (8) cukiság (33) debrecen (25) demó (6) design (5) díszkivilágítás (31) divat (6) dízel (7) doctor who (42) drezda (7) duna (31) életkép (22) életképek (32) életmód (6) elveszett (31) énblog (378) énzene (18) építészet (66) építkezés (22) épület (15) érdekesség (18) erfurt (7) esti városkép (8) ezres (6) fan fiction (12) favázas (11) feldolgozások (11) felhők (26) felső-szilézia (22) felső szilézia villamos (20) fényvillamos (14) ferihegy (33) film (11) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (15) fogyasztói (24) fonódó (10) fotó (5) frankfurt am main (9) freddie mercury (7) füsti (6) gary moore (31) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (59) gibson (9) gitár (34) gmap (14) gmunden (5) goldtimer (6) gondolatok (11) gőzmozdony (25) gyermekvasút (25) haditechnika (13) hajó (41) hampage (301) hamster (5) hangok (5) hangszerek (11) hármashatárhegy (5) havazás (5) helikopter (11) hév (27) híd (29) (32) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (7) humor (116) idegenforgalom (21) ikarus (28) il 14 (9) ipari létesítmények (5) írás (15) it (9) jegyek (5) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (9) karikatúra (5) kassa (8) kazetta (6) kecskemét 2010 (6) kelet-berlin (5) kép (6) képek (781) képregény (94) kérdés (8) kirándulás (11) kisföldalatti (11) kiskörút (5) kisvasút (43) ki vagy doki (13) klasszikus zene (5) köd (20) köln (34) kölni dóm (5) közlekedés (337) kritika (71) kulfoldi szemmel (70) lánchíd (7) lanovka (6) last ninja (6) látnivaló (11) lengyelország (37) les paul (6) lhbs (25) linz (9) lipcse (12) li 2 (20) ludmilla (14) m4 (15) maci (6) mackó (6) magas tátra (7) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (6) mátyás-templom (6) máv (35) medve (7) metál (9) metró (41) miskolc (24) mittudoménmi (9) mk48 (5) MOD (7) morál (11) morgás (125) mozdonyok (16) mozi (6) mtp (7) muki (10) münchen (25) műrepülés (8) múzeum (48) nagypolszki (6) németország (306) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) nohab (43) nosztalgia (213) nosztalgiabusz (22) nosztalgiavillamos (68) nürnberg (20) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (13) nyugat-berlin (6) NZA (8) olaszország (26) oldtimer (86) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (6) osztyapenkó (5) otthoni turista (37) ozzy osbourne (6) pályahiba (6) pályaudvar (30) panoráma (108) paródia (5) pécs (12) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (16) popkultúra (116) pozitívum (12) pozsony (29) prága (11) programajánló (27) púpos (13) queen (14) r.i.p. (12) rádió (5) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (10) reklám (21) relax (12) repülés (124) repülőgép (42) repülőgépek (72) repülőnap (34) repülőtér (18) retró (32) rock (72) rocktörténet (5) róma (15) s-bahn (14) semmering (9) skoda (6) sky channel (5) SNL (15) sorozatok (15) soundcloud (12) spotting (18) st.pölten (5) stuttgart (6) svájc (26) szabadság híd (11) szeged (30) szergej (20) szliács (5) szlovákia (75) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (194) társadalom (5) tatra (15) taurus (7) technika (52) technikatörténet (43) tehervonatok (10) tél (13) templom (12) természet (6) tévéműsor (27) thin lizzy (8) Tim Boric (15) tömegközlekedés (344) történelem (29) totalcar (5) trabant (5) trainspotting (59) trolibusz (56) turizmus (19) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (87) überzenészek (17) utazás (296) utcakép (160) uv (35) vár (11) várnegyed (8) város (386) városkép (86) városliget (8) vasút (421) vélemény (13) vicinális (13) vidám park (5) videó (712) villamos (635) vlog (7) vonat (5) wachau (5) woltersdorf (5) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (31) youtube (258) zene (186) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

Segédábra Berlin közepéhez (remake)

2012.04.12. 18:00 :: Hamster

Ezt a bejegyzést véletlenül felülírtam, és mivel nem vettem észre, párszor rá is mentettem, lehetetlenné téve az undo-t. A rámásolt szövegből végül másik bejegyzés lett, így legalább a kommentek megmaradtak az üres bejegyzés alatt, de az összkép azért zavaró maradt. Mivel a jelek szerint az olvasók közül senki se mentette le a szöveget, kénytelen vagyok megpróbálni újra megírni, mert nagyon kietlen és rideg világ lenne az, amiből hiányzik ez a bejegyzés ;)

Amikor 2005-ben Riannával és Interszitivel spontán turistává változva (a szokásos villamos-és-vonat-fotózós turista helyett) felmentünk az Alexanderplatz-i tévétorony kilátójába, és az üvegen át kifotóztam az alkonyatba, nem sejtettem, hogy pár évvel később mérges leszek, hogy csak ilyen minőségű emléke maradt a látogatásnak:

Persze a Berlini Fal ekkor már nem állt, de a látvány azért kicsit más volt, mint most. Például itt baloldalt, a középvonaltól lefelé még látható volt az azóta lebontott Palast der Republik, a koncert- és rendezvényközpont, mely az NDK parlamentjének is helyet biztosított, és amit a köznép a funkcik autómániája (mégse járhattak Trabanttal vagy Ladával!) miatt Volvográdnak, esetleg Erich lámpaboltjának nevezett. Egyébként kicsit később, a bontáskor szintén képviseltette magát a svéd gyártó :) Emellett 2005-ben még csak építették az azóta már elkészült új főpályaudvart. Mindezen túl még egy érdekes dolgot lehet látni a panorámán: hogy milyen közel voltak egymáshoz a kettévágott Berlin legfrekventáltabb pontjai, a hiradókból ismert híres vagy hírhedt terek és határátkelők!

Ezen a sematikus vázlaton látható, hogy az akkori Berlin-Mitte városrész bár kelethez tartozott, három oldalról is "nyugattal" volt határos. Mindezen túl átment alatta két nyugati metróvonal, egy nyugati S-Bahn vonal, és átment rajta egy nemzetközi forgalomban is használt vasút. És a tévétornyból ez nagyjából teljesen átlátható volt - bár a képen értelemszerűen csak egy kivágás látható. Mégis, a Berlin Falas sorozat értelmezésében talán segít, ha a konkrét képen is elhelyezzük, hogy mi hol történt:

A pontozott vonal (nagyon) hozzávetőlegesen a Fal futását mutatja, még pontosabban  a Mitte kerület nyugati határán emelt erődítését. Baloldalt a Potsdamer Platz felhőkarcolóit és fényeit láthatjuk, melyek helyén annak idején a halálzóna legvédettebb, és egyben legabszurdabb része állt. Mögöttük a távolban a Zoologischer Garten pályaudvar környékének fényei sejlenek, ahol Nyugat-Berlin modern mondén városközpontja volt, a Vilmos császár emléktemplommal, a Kurfürstendamm kezdetével, és a Budapester Strasse-val. Ha a fotó folytatódna balra, ott, ahol a piros vonal találkozna a vízszintes középvonallal, találnánk a Checkpoint Charlie-t, a leghíresebb átkelőhelyet a Falon. Közepén alul a Berlini Dómot látjuk, ahonnét nemrég készítettem egy sor panorámát. A jókora épület - akárcsak a Palast der Republik - a Múzeum-szigeten áll, ennek túlpartjáról indul a híres - jelen pillanatban leginkább építési területként funkcionáló - sugárút, az Unter den Linden, ami a Pariser Platz-ban végződik, melynek közelében van a magyar nagykövetség... no meg a kicsivel talán híresebb Brandenburgi Kapu, melyet a Fal  annak idején nyugat felől megkerült. Tőle jobbra kivehető a Reichstag egykori - a Bundestag mai - épülete a jellegzetes kupolával. Előtte egy csúnya modern toronyépület látható, az 1976-78 között épített Nemzetközi Kereskedelmi Központ (az NDK-sok nagyon szerették a toronyépületeket, szerintem Kelet-Berlinben több ilyen volt, mint Nyugat-Berlinben). Tőle jobbra egy íves valami látható: az a Friedrichstrasse-i pályaudvar csarnoka - ez volt az a hely, ahol keleti területen lehetett átszállni a nyugati metró és a nyugati S-Bahn közt, és ahol a Könnyek Palotája állt. Jobboldalt előtérben pedig természetesen a Spree folyó látható - felette többek közt a Stadtbahn hídjával -, melynek kapcsán mindenkinek ajánlani tudom, hogy ha Berlinben jár, szánjon rá egy kis időt némi hajózgatásra: a rövid belvárosi körön túl sokórás túra is elképzelhető, mivel a várost és környékét úgy járják át a folyók és csatornák, mint az autópályák.

No, ennyi lett volna ez a bejegyzés, ami egyfajta könyvjelző a Berlinnel foglalkozó bejegyzéseimhez :)

46 komment · 2 trackback

Címkék: utazás történelem berlin németország idegenforgalom berlini fal

Berlin: emberek és hírek mérsékelten szabad áramlása

2012.03.12. 16:30 :: Hamster

Nemrég azt próbáltam bemutatni, miért is néz ki a berlini Potsdamer Platz úgy, ahogy, most  egy még kevésbé ismert - utólag szinte komikusnak tűnő, de igazából véresen komoly - epizódról szólnék. Ahhoz, hogy megértsük, mi vezetett odáig, előbb meg kell néznünk azt, hogyan működött az átjárás Berlin keleti és nyugati szektorai közt a Fal felépítése előtt. Szerencsére a Flickr-en számos fotót találunk erről. Kezdjük 1959/60-ban: a későbbiekhez képest döbbenetesen lazának tűnik a helyzet - bármilyen határhoz, nem csak ahhoz a helyhez képest, ahol később emberek százait lőtték le:

Potsdamer Platz, Berlin, c.3 August 1960

Balra "kelet" van, jobbra "nyugat": a határt a jobb oldali fehér korlát jelzi, illetve az aszfalt-kockakő változás. No meg a tábla, mely arra figyelmeztet, hogy 19 méter múlva vége "Nagy-Berlin demokratikus szektorának". Jól látható, hogy a villamos már nem jár át a két oldal közt, a közvetlen kapcsolatot még '53-ban felhagyták. De jár a föld alatti S-Bahn, mely megáll a tér alatt - félig itt, félig ott. Az aluljáró lépcsőinél azért éberség volt, a Népi Rendőrség (és valószínűleg a Közlekedési Rendőrség, plusz az Állambiztonság) figyelt és ellenőrzött szúrópróbaszerűen:

Border checks at Potsdamer Platz, East Berlin, 9 September 1959

A kép készítője osztálytársával járt itt: ő nyugati területről fényképezett, barátja viszont kicsit átlógott keletre (pár méterről beszélünk), így az ő fényképezőgépéből kiszedték a filmet. A képen látható lépcső az egyik  azok közül, melyek a Berlini Fal ezen szakaszáról készült képeken rendszeresen láthatóak (aki egyébként figyelmesen keres, a háttérben megtalálhatja a Brandenburgi kaput is). Természetesen a közúti forgalmat is ellenőrizték:

48 komment · 1 trackback

Címkék: történelem berlin város németország berlini fal

A Potsdamer Platz, és ami megmaradt belőle

2012.02.27. 18:40 :: Hamster

A Potsdamer Platz Berlin egyik központi tere, az újraegyesített német főváros modern szíve. Ennek ellenére furcsán foghíjas, nincs egységes jellege - bár este azért elég világvárosiasan tud kinézni már most is:

A spontánnak ható szerveződés történelmi távlatokban is igaz: a későbbi Potsdamer Platz nem tervezett városi térség volt, hanem a - kerítés jellegű - városfal Potsdami Kapuja előtti kiszélesedés, ahol összefutottak az országutak:

Berlin Leipziger Tor Friedrich Schinkel AE 60

A fal belső oldalán a XVIII. században építették ki a jellegzetes, nyolcszög alakú teret, melyet 1814-ben a lipcsei Népek Csatája emlékére neveztek el - ekkoriban a kaput is inkább Lipcsei Kapu néven emlegették. A városfal külső oldala a Potsdami pályaudvar 1838-as felépítésével vált csak fontossá - idővel még fontosabbá is, mint a Leipziger Platz. A fentebbi rajzon látható vámszedő pavilonok a vámfal lebontása után is megmaradtak, a látkép jellegzetes részévé váltak - a lentebbi képeslap jobb szélén is kivehető egyikük:

A XX. század elejére a kapu előtt összefutó utak köré szállodák sora épült, és a lovaskocsik, társaskocsik és villamosok után 1902-ben a metró is megérkezett. Ez volt a tér aranykorszakának kezdete.

POTSDAMER PLATZ  BEFORE

A tér látképe dél felé nézve. A középen látható forgalomirányító torony - mely 1924 és 1936 közt állt ott - mögött jobbra a Potsdami pályaudvar második, 1872-ben felépült épülete látszik, balra pedig az 1912-ben még Potsdami Ház néven megnyitott Haus Vaterland, mely tulajdonképpen a mai plázák elődjének is tekinthető: eredetileg irodák, éttermek és egy mozi volt benne, később a Kempinski család vezetése alatt kulináris és kulturális élményközponttá vált, különböző kínálatú és hangulatú bárokkal, éttermekkel, előadótermekkel (még magyar csárda is volt benne).


A régi és a mai utcaszerkezet egymásra fektetve - térképész kerestetik egy jobb minőségű rajzhoz! 

A tér régi és mai állapota közt elég laza a kapcsolat, ezért megpróbáltam egy 1910-es térképre rávetíteni a háztömbök és utcák mai körvonalait, talán így jobban érthető lesz, mikor mit látunk. Bár az általam berajzolt vonalak nem teljesen pontosak, az azért látható, hogy több helyen is új utcák nyíltak, és gyakorlatilag egy régi épület sem maradt fenn. Érdemes megfigyelni, ahogy a mai U2-es metróvonal bekúszik a Leipziger Platz alá (a megállója 13-as számmal van jelölve). A kép közepén északnyugat felé tartó Stresemannstrasse alatt 1939 óta jár az észak-déli S-Bahn (a négyvágányos állomás 10-es számmal jelölve), és a 2006-ban megnyitott földalatti régiós pályaudvart is bejelöltem (11-es). Jól látható, hogy az egykori Potsdami pályaudvar területe gyakorlatilag érintetlen, zöldterület van a helyén. A tér két mai legnagyobb látványossága, a BahnTower és a SONY Center 2-essel ás 3-assal van jelölve - aki járt a mai Potsdamer Platz-on, erre a két épületre biztosan emlékszik. De mit láthatott az, aki nyolcvan évvel ezelőtt járt itt?

37 komment

Címkék: történelem berlin város németország berlini fal

Berlin-Friedrichstrasse - határral és anélkül

2012.01.19. 18:00 :: Hamster

Régebben írtam egy hosszabb bejegyzést a világrendszerek közti átszállóhelyről, a Friedrichstrasse-i pályaudvarról (Bahnhof Friedrichstrasse) - most megmutatnám azt is, hogy néz ki a hely manapság.

De előtte egy kis történelem, a Berlini Fal előttről: az eredeti pályaudvart - még csak négy vágánnyal - 1878 és 82 közt építették. Mivel a kapacitása kevésnek bizonyult, 1914 és 1925 közt több lépésben átalakították és kibővítették; ekkor épült a négyvágányos nagycsarnok mellé a kicsit magasabban fekvő, ma a kelet-nyugati S-Bahn által használt kétvágányos kiscsarnok. 1923-ban nyitották meg a Friedrichstrasse alatti, ma U6-nak nevezett metróvonalat. 

De a metróval még nem volt vége a föld alatti építkezéseknek: 1934 és 36 között épült meg az észak-déli S-Bahn alagút első szakasza, mely a pályaudvar nyugati vége alatt, részben a Spree mellett halad, majd átmegy az U6 alagútja fölött, és a folyó alatt. Az S-Bahn földalatti állomása, az U6 és a pályaudvar közt természetesen összekötő járatok épültek - amikor 1945. május 2-án a németek felrobbantották az S-Bahn alagútjának födémét a Landwehrkanal alatt, ezeken a folyosókon át árasztotta el a víz a metróhálózat egy részét is.

Bundesarchiv Bild 183-1982-1115-304, Berlin, Bahnhof Friedrichstraße
Kelet-berlini idill a nyolcvanas évek elejéről: csuklós Ikarus, IFA-reklám - és kerítések a viadukt átmenő vágányai mentén

A következő fejezet a Berlini Fal korszaka, melyről korábban ugyan már írtam, de azért összefoglalom: a vasúti pályaudvar két vágánya csak Kelet-Berlin felé, két vágánya csak Nyugat-Berlin felé indított S-Bahn vonatokat, két átmenő vágány pedig határállomásként üzemelt a távolsági vonatok számára. A föld alatti állomásokat - mind a metróét, mind az S-Bahnét - nyugati vonalak használták, melyek csak itt álltak meg Kelet-Berlinben, hogy az utasok átszállhassanak a vonalak közt.


A földalatti S-Bahn állomásról felvezető lépcső feletti felirat: a határátkelőhelyhez / az S-Bahnhoz / a távolsági peronhoz

31 komment

Címkék: történelem videó berlin város németország képek vasút pályaudvar berlini fal

Berlin felülről

2011.12.22. 17:00 :: Hamster

Amikor legutóbb Berlinben jártam, egy napot többé-kevésbé turistaként töltöttem el. Ennek keretében megnéztem a Dómot, a kriptától a kupoláig. Magát a templomot nem találtam annyira érdekesnek - a XIX/XX. század fordulóján épült, kicsit barokk, kicsit neoreneszánsz, és belülről meglehetősen csicsás épület messze nem a legszebb bazilika, amiben jártam. Ellenben a kupolája körüli kilátófolyosó megérte a lépcsőzést!

A körfolyosó jelleg, illetve a képbe benyúló saroktornyok miatt meg se próbáltam egyetlen teljes panorámát csinálni - az Alexanderplatz felé pedig egyátalán nem is éreztem értelmét kattogtatni, mert onnan sütött a nap, úgyhogy csak részleges panorámákat láthattok most, de szerintem ezeken is van annyi részlet, hogy hosszabb ideig el lehet nézegetni őket:

Északnyugat felé nézünk: bal szélen a Nemzetközi Kereskedelni Központ, a DDR idők egyik reprezentatívnak szánt felhőkarcolójával. Elég sokat építettek ilyesmiből: állandóan megpróbálták demonstrálni, hogy nincsenek elmaradva az NSZK-tól... A tövében egy görbe tetőt láthatunk, az a Friedrichstrasse-i pályaudvar. Mellette egy világosabb tömb a Humboldt Egyetem könyvtára (egyébként a Grimm testvérekről van elnevezve), ami az S-Bahnból nézve hihetetlen látvány esténként: mint egy bazi nagy irodaház, íróasztalok és irodisták helyet polcokkal és olvasó emberekkel. Egyszer belülről is meg kéne nézni! A következő magasabb tömb a Charité kórház, ennek 21 emeletes tömbje szintén NDK eredetű. Az előtérben a Múzeum-sziget épületeit látjuk: a Bode Múzeum kupoláját, a Pergamon Múzeum és az Új Múzeum tetejét. Az oszlopsoros-timpanonos épület a Régi Nemzeti Galléria. A zöld domb a távolban a Humboldhain (Humboldt-liget), ennek a túloldalán áll egy FLAK-toronykomplexum maradványa, ami nagyjából azért maradt meg, mert a teljes lerombolása magával vitte volna a tövében levő vasúti csomópontot is. Talán érdemes megemlíteni, hogy az a rész már Nyugat-Berlin része volt, míg amit előtte és tőle jobbra látunk, annak a nagy része még Kelet.

Most pedig nézzünk nyugat-délnyugat felé! Jobboldalt a Régi Múzeum kolonnádja, tőle balra a Zeughaus (Hadszertár). Az Unter den Linden-t szegélyező palotákon túl a Friedrichwerdersche Kirche, illetve egy ház, amiből látszólag csak falak vannak meg, azok is hiányosan. Valaki meg tudná mondani, az micsoda? Az előtérben látható a Berlini Palota hűlt helye - sajnos egyátalán nem látom át, hogy ide most éppen mit terveznek felépíteni (hatalmas viták voltak, hogy építsék vissza az eredeti palotát, vagy épp hogy valami teljesen újat, és végül - tudtommal - valami olyan mellett döntöttek, ami tömegében a palotára fog emlékeztetni, de egyébként új lesz). A fura izé a jobb szélen az építkezés információs pavilonja, lehet, hogy csak oda kellett volna bemennem, hogy megtudjam, hogy fog kinézni a terület tíz év múlva?

A bal oldalt hátul látható toronyház-tömbök a Lepiziger Strasse déli oldalán állnak. Természetesen ezek is az NDK idején épültek, céljuk az volt, hogy demonstrálják a keleti városépítészet és életmód világszínvonalát... illetve sokak szerint még az is, hogy a keleti belváros felől eltakarják a szinte rögtön a Fal túloldalán álló Axel-Springer-magasházat, melynek tetején egy időben fényújság közvetítette a (nyugati) híreket. A távolban látható nagyobb épületek egyébként többnyire már mind Nyugat-Berlinben álltak egykor - az a rész, amit itt látunk, 1989/90-ig három oldalról "nyugat által körbevett kelet" volt.

UI: Tudom, az Alexanderplatz-i tévétoronyból szélesebb-magasabb rálátás van mindenre, de ott már régebben jártam, most ez a hely volt soron :)

7 komment

Címkék: utazás berlin város panoráma berlini fal

Friedrichstrasse: olcsó pia és a Könnyek Palotája

2011.03.22. 19:00 :: Hamster

Berlin - téboly föld alatt és felett, III. rész

Előzmények: Berlin gyorsvasúti rendszere a Fal felépítése után

A jelek szerint az NDK egykori vezetői az ideológiát könnyen félre tudták tenni, amikor pénzről volt szó: a Friedrichstrasse-i vasút-, U- és S-Bahn állomás esete különösen abszurd példája volt az álszentségnek. Ez az állomás keleti területen feküdt, de alatta haladt el a nyugat-berlini forgalmat lebonyolító észak-déli S-bahn alagút, és a mai U6 metróvonal is. Ezen túl a pályaudvar csarnokainak vágányairól indultak nyugat (még pontosabban Wannsee és Staaken) felé a Stadtbahn S-Bahn vonatai, illetve voltak még átmenő távolsági vonatok is. Hogy ezek közül mi mivel volt összekötve, azt a politikai rendszer szempontjai szabták meg, viszont azért, hogy az egész létesítmény működhessen, Nyugat-Berlin valutával fizetett.


A biztonság kedvéért ismét a múltkori térkép, hogy hol is vagyunk: Kelet-Berlinben.

Az S- és az U-Bahn kéreg alatti állomásai értelemszerűen le voltak zárva a felszín felől - a keleti polgár csak onnan tudhatta, hogy Kelet-Berlinen túl is van élet, hogy remegett a utca, amikor áthaladt egy-egy "nyugati" szerelvény alatta.

Az lenne ehhez hasonló, ha a Deák téren éreznénk a dübörgést, ahogy a kisföldalatti bekanyarodik a Harmincad utca alá, hogy onnan továbbmenjen a Vörösmarty tér felé, és közben tudnánk, hogy nem szállhatunk fel rá, mert mondjuk Ausztriához tartozik, és a megállója a Meridien szálló tövében számunkra nem is létezik. Nem tudom, hogyan lehetett ezt ép ésszel kibírni!

Friedrichstrasse: vasútállomás vámmentes bolttal

A nyugati vonalak közti átjárás viszonylag háborítatlan volt, hiszen oda keleti polgár nem tehette be a lábát (persze figyelő szemek és kamerák azért voltak). A távolsági/átmenő vonatok peronja szintén határállomás-szerűen működött, tehát keleti oldalról csak a keleti S-Bahn vonalak végállomása volt egyszerűen elérhető.

120 komment · 2 trackback

Címkék: közlekedés történelem berlin város németország tömegközlekedés vasút pályaudvar berlini fal

A kettévágott Berlin - téboly föld alatt és felett

2011.03.18. 18:12 :: Hamster

A Fal fizikai létrejötte

Előzmények: a második világháború végétől 1961-ig

A nyugati hatalmak nem tudtak érdemben reagálni az 1961. augusztus 12. éjszakájától felhúzott határzárra; katonáik csak megfigyelték a történéseket, nem avatkozhattak be. "Nem valami szép megoldás, de még mindig sokkal jobb, mint egy háború" - sommázta a helyzetet J.F. Kennedy ("It's not a very nice solution... but a wall is a hell of a lot better than a war" - ezt a mondását nem emlegetik olyan gyakran, mint sok másikat).

2010-03-08-berlin-mauer-by-RalfR-12
A Fal korai inkarnációjának építése a Brandenburgi kapu előtt: a résztvevő katonák is szögesdrót mögött vannak, a fegyveresek egy része pedig nyilvánvalóan a többi fegyveres/építő felügyelése végett van ott. (Forrás: Wikimedia Commons)

Ez év októberében ugyan kis híján kitört az új világháború, amikor amerikai és szovjet tankok szemeztek egymással a Checkpoint Charlie-nál, de végül a nagyhatalmak rendezték saját előjogaik helyzetét, a Fal ezzel elfogadott ténnyé vált. Hogy miért emeltem ki, hogy csak a saját dolgaikat rendezték? Például mert a Fal által szétszakított családok tagjainak először 1963 karácsonyán nyílt lehetősége egymás meglátogatására, és utána is csak kérvényezés után volt erre lehetőség (persze a nyugatiaknak kellett a keletiekhez jönniük - az engedélyeket pedig postásnak öltözött Stasisok adták ki). Hiába voltak sorompók a Falban, azok nem nyíltak fel csak úgy akárkinek...

2010-03-20-mauer-berlin-by-RalfR-03
A halálsáv "keresztmetszete" a nyolcvanas években, már a jellegzetes, előregyártott beton elemekkel és őrtornyokkal (Forrás: Wikimedia Commons)

A fel első verziói improvizáltak voltak; mindent felhasználtak bennük, ami rendelkezésre állt: bontott tégla, betondarabok, szögesdrót... Ezután fokozatosan építették ki azt a gyilkos műszaki rendszert, amit a rendszerváltás sok évvel később elsöpört: lebontották a Falhoz közeli épületeket, széles, jól megfigyelhető (és belőhető) sávot alakítottak ki az "elsődleges" és a "hátországi" fal közt, a hetvenes évek közepétől kezdve pedig beépítésre kerültek az előregyártott betonból készült, L alakú szegmensek, a tetejükön a megkapaszkodást megakadályozni hivatott domború résszel. 

És ez "csak" a felszín volt - mi történt a kiterjedt berlini S- és U-Bahn hálózattal, mely addig szektorhatároktól függetlenül járta be a várost?

157 komment · 2 trackback

Címkék: közlekedés történelem berlin németország tömegközlekedés vasút berlini fal

Berlin - téboly föld alatt és felett

2011.02.04. 19:13 :: Hamster

Az első U-Bahnos bejegyzésben már utaltam arra, hogy a berlini metró a XX. század második felének egyik legtébolyultabb közlekedési eszköze volt néhány évtizedig, most erről szeretnék egy kicsit mesélni, a történelmi környezetet bemutatva.

Szektorok közti közlekedés

Berlint a győztes hatalmak - akárcsak magát Németországot - megszállási övezetekre, szektorokra osztották fel maguk közt. Az amerikai, angol, és a később kialakított francia zóna hamarosan szembetalálta magát a Sztálin álmai alapján formálódó, egységes szovjet zóna gondolatával. Ez a kedves, bajszos úr ugyanis úgy gondolta, hogy mivel Berlin teljes területe a szovjet megszállási zónán belülre esik, a másik három hadseregnek haza kellene mennie. Közigazgatásilag 1948-ig még egyetlen városról volt szó, melynek szektorai közösen választották a magisztrátust, ez év novemberében azonban a Német Szocialista Egységpárt (SED) elutasította a korábban (közösen) választott testületet, és saját - "keleti" - magisztrátust és főpolgármestert választott.

DM-1948-einePersze nem ez volt az első jele a kettészakadásnak: korábban, ugyanezen év júniusában  született meg a "Deutschmark" (Deutsche Mark, DM - lásd itt balra) is, ami a "nyugati" hatalmak területein egyoldalúan leváltotta a birodalmi márkát. Erről a szovjetekkel nem egyeztettek, úgyhogy nem teljesen egyértelmű, ki kezdte a másik bajszát rángatni; mindenesetre a válasz a keleti márka (Deutsche Mark der Deutschen Notenbank) létrehozása volt.

Szovjetunió ezen túlmenően köz- és vasúti zárlat alá vette Berlin nyugati szektorait, elzárva őket az élelmiszer-utánpótlástól, ráadásként pedig az áramtól is. A blokád az angolszász légierők "légihídjának" köszönhetően nem érte el a kívánt hatást, ezért '49 májusában felfüggesztették. Igazából a blokád valószínűleg még segítette is a nyugati oldal összezárását: ekkor jött létre a Német Szövetségi Köztársaság, amit legtöbben simán csak Nyugat-Németországnak hívtak. Pár hónappal később, októberben aztán sor került az NDK megalakítására is. Az NSZK alaptörvénye úgy rendelkezett, hogy az "Nagy-Berlin területén is" érvényes, az NDK viszont úgy rendelkezett, hogy az ő fővárosuk Berlin, ott tehát nem lehet érvényes más állam törvénye. Ebben az a legszebb, hogy jogilag egyik kitétel se volt megalapozott - erről kicsit később még írok.

Bár Nyugat-Berlin nem volt az NSZK része, kezdettől fogva úgy működött, mintha az lenne: '49 márciusától nem fogadták el többé a keleti márkát (amit korábban is csak elég rossz árfolyamon váltottak), így a berlini villamosok kalauzai  a szovjet szektor határán mindig leváltották egymást (a közlekedési vállalatot szintén '49-ben szedték két részre: BVG-Ost és BVG-West - talán nem kell fordítanom). Az S-Bahnt a nyugati oldalon is üzemeltető kelet-német DR (Deutsche Reichsbahn - a magam részéről mindig csodálatosnak tartottam, hogy egy szocialista ország vasútját Birodalmi Vasútnak hívják:) nyugati alkalmazottai nem tudtak mit kezdeni a nyugatinál értéktelenebb keleti pénzzel, ezért sztrájkkal próbálkoztak. Ezt mindkét oldalon megpróbálták rendezni: "kelet felől" elbocsátották vagy megbüntették a sztrájkban részvevőket, a másik oldal viszont a vasút berendezéseinek egy részét kivette a DR kezeléséből (állítólag azért nem volt NDK címer a régi építésű S-Bahn kocsikon, mert azok emiatt az átvétel miatt nem a DR tulajdonában voltak, hanem az egykori birodalmi vasúti vagyont kezelő négyhatalmi szervezetében).

(C) LencerForrás: Lencer @wikipedia

A helyzet érdekessége, hogy Berlin nem volt se a keleti, se a nyugati területek része, így a fővárosa se lehetett volna semelyiknek. Nyugat-Berlin ugyanemiatt nem lehetett NSZK tagállam (bár törekedett rá, amit eleinte a nyugati hatalmak is elutasítottak!). Úgy hidalták át ezt a problémát, hogy minden NSZK törvényt átvettek; a nyugati hatalmak pedig a szovjet nyomulást látva nem nagyon gördítettek akadályt ennek útjába. Az NDK a nyilvánvaló összefonódást az NSZK-ból Nyugat-Berlinbe tartó tranzitforgalom zaklatásával, lassításával tudta csak megzavarni, és persze állandóan minden rossz okaként a "szocialista állam testébe beékelődött fasiszta szilánkot" jelölték meg. Mindezen túl a keleti oldal neve se volt kőbe vésve: a "Nagy-Berlin demokratikus szektora" elnevezéstől a "Berlin, a DDR fővárosa" szerkezetig sok mindent mondtak magukra, de azt, hogy "Kelet-Berlin", sose tudták megkedvelni.

Bundesarchiv Bild 183-H26222, Berlin, U-Bahn in offenem U-BahnschachtMindeközben a háború maradványainak eltakarításával is kellett foglalkozni: itt éppen egy felnyitott metróalagútban közlekedő szerelvényt látunk. (Forrás: Deutsches Bundesarchiv / Wikimedia Commons)

A politikai helyzet ellenére a berliniek még mindig relatíve szabadon mozoghattak a városon belül: kishatárforgalom jelleggel - a megfelelő papírok birtokában - átkelhettek a szektorhatárokon is (bár például még 1952-ben megszűnt a két fél város közti közvetlen telefonkapcsolat, nem meglepő módon az NDK posta "jóvoltából"). Ekkor még elég sok keleti lakos dolgozott nyugaton, és vice versa, a "határjáró" életforma természetesnek számított. Egy dolog persze feltűnő volt: az emberek többnyire Kelet-Berlinből emigráltak Nyugat-Berlinbe, és nem fordítva (persze olyan is volt, de sokkal ritkábban).

30 komment · 1 trackback

Címkék: történelem berlin németország tömegközlekedés vasút berlini fal

Berlini városnézés - hajóval

2011.01.21. 21:20 :: Hamster

Mivel anno a suliban a földrajz-oktatás nagyjából arra korlátozódott, hogy hol van vasérc és feketekőszén, illetve melyek a baráti országok, Berlin vízrajzáról sokáig csak annyit tudtam, hogy van a Spree folyó, és vannak még mindenféle tavak is körülötte. Hogy konkrétan be lehet járni a várost hajóval, az csak akkor derült ki számomra, amikor először végigvonatoztam a várost átszelő Stadtbahnon (ez a név nem az S-Bahnt jelöli, hanem egy kelet-nyugati kötöttpályás folyosót, amin többek közt persze S-Bahn is közlekedik), majd lementünk Potsdam felé: az volt az érzésem, hogy állandóan vagy épp átmentünk valami víz felett, vagy mellette haladtunk huzamosabb ideig. Persze lehet, hogy erről azért nem beszéltek nekünk, mert akkoriban a hajózási útvonalak nagy részét helyes kis drótakadályok díszítették, a partokat pedig őrtornyok - a másik Berlinről meg még kevesebb szó esett...

Az itt látható hajós csendélet láttán én biztos valami belga városra tippelnék, pedig ez Berlin legbelsejében készült: a távoli magasházak irányában másfél kilométerre a Potsdamer Platz van, tőlünk félig háttal jobbra pedig körülbelül fél kilométerre az Alexanderplatz. Persze egy budapestinek a víz és a hajók természetesek a városban, de Berlinben a Spree korántsem olyan központi dolog, mint nálunk a Duna. És talán mert ez a folyó kisebb is, mint a miénk (illetve nincs rajta tranzitforgalom), sokkal lazábbnak tűnő élet volt rajta. 

Már az is érdekes volt, ahogy eljutottunk ide, az egykori DDR főváros központjába: északnyugaton, Charlottenburgban szálltunk fel a hajóra, és több zsilipelés után, különböző csatornákon át jutottunk ki a Spree-re délkeleten, közben bejárva az egykori nyugati oldal jelentős részét. A fentebbi fotón amúgy balra az Új Lovarda oldala látható, mögötte az egykori kelet-német parlament épülete, a "Köztársaság Palotája", a sor végén pedig a berlini Dóm. Ezt a képet pont így ma már nem lehetne megcsinálni, mivel a szocmodern parlament épületét azóta lebontották. Vélhetően kevés könnyet ejtettek érte...

22 komment · 1 trackback

Címkék: utazás berlin németország hajó idegenforgalom berlini fal

Another graffiti on the Wall

2011.01.19. 18:00 :: Hamster

Ha már a graffiti volt a téma az előbb: Berlin történelmének évtizedeken keresztül igen keményen része volt a falfirka - a berlini fal nyugati oldalán (szó szerint). Namármost a fal nagy része eltűnt, legalábbis a forgalmas közterületekről (félreeső részeken azért látni belőle itt-ott, bár főleg a második vonalából ("Hinterlandmauer"), és ezzel a német történelem is komoly csorbát szenvedett.

Ezt a képet 2005-ben a Potsdamer Platz környékén készítettem; a helyi graffitisek ennek a pár méternek a megtartásáért "tüntettek" rajta. Tavaly már nem találtam meg: ha jól tévedek, egy új épületet húztak fel a helyére.

Valaki nem tudja, mi lett vele? Átvitték valahova máshová? Nem azért, mert azt gondolom, hogy ennek a Mona Lisa mellett lenne a helye a Louvre-ban, csak azt hittem, a 2000-es évekre már csak direkt megőrzött darabok maradtak, és ez is az. Hasonló Trabantos graffiti több is volt, de azok szemből ábrázolták... Elvileg ugyanennek a csajnak is van "szembőlfaláttörős" Trabija, Friedrichshainban - ez viszont nem ott volt.

17 komment

Címkék: berlin németország trabant popkultúra berlini fal